Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-12-19 / 50. szám
Nagykároly, 1908. deczember 19. 50. szám. I. évfolyam. — KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövet és az ÉrmihályfalYai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. i ómunkatársak: Dr. Gelléri Mór Or. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6'— korona. . „ » fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ fél évre .... 3'50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Olvasóinkhoz! A magyar társadalom, a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság városunkban és vidékén nélkülözött régebben egy olyan sajtó orgánumot, a mely az ö érdekeit lelkes igyekezettel szolgálta volna. A „Közérdek11, szerkesztősége ezt a czélt tartja állandóan szem előtt. Közel egy éves fennállása alatt bizonyítékát adta annak, hogy a magyar nemzett érdekek szent előtt tartásával, hasznos szolgálatokat tud tenni a magyar társadalom, a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság ügyének. A megkezdett utón fokozott energiával folytatjuk a jövőben is akciónkat s hogy igyekezetünkben mennél nagyobb eredményeket érjünk el, számítunk a társadalom támogatására is. Lapunk minden józan szakszerű vélemény számára nyitva áll. Mindenkinek alkalmat akarunk nyújtani a hozzászóláshoz, hogy a vélemények ekként tisztázódjanak. Mindenki bizalommal fordulhat hozzánk eszméivel, panaszaival és minden hasznos tanácsot, a mely a magyar kereskedelem, ipar és mezőgazdaság érdekében való, szívesen fogadunk. Legyenek meggyőződve olvasóink, hogy ez a lap tisztán az ö érdekeit szolgálja, a tisztesség, a becsületesség és az igazság alapján. Lapunk befolyást nem ismer s a mig a vidéki sajtó általános kínos jelensége az, hogy sokszor, nagyon könnyen le-leesik arról a színvonalról, mely a tárgyalandó dolgok és érdekek objektív szemlélete és kritikája nyugszik, a „Közérdek“ a legkritikusabb időben sem vált akár a hatalomnak, akár önös érdekeknek szolgai uszály hordozójává, avagy kézséges eszközévé. Ezt a tárgyilagos függetlenséget visszük magunkkal legerössebb fegyver és biztosítékként arra a jövendőbeli küzdelmes útra, melyet lapunk évfordulója alkalmából — szellemben és a társadalmi életben megvívni szándékozunk. Ezen az utón fogunk tovább haladni „előre“. „Jé a roszban“. Nagykároly, 1908. deczember 18. A nagy reformterv visszhangjával van tele a levegő: de mindenki arról beszél, hogy milyen sok voksa lesz egyegy embernek, kettő is, ellenben szó se esik azokról, a kik nemhogy két vagy három szavazatot kapnának, de egyetlen egygyel se hivalkodhatnak. Való, hogy önálló, a maga kenyerén élő polgár az általános választói jog behozatala után ilyen nem is lenne, lesz azért — lehet, sőt bizonyára lesz is. Az uj javaslatnak is vannak intézkedései, a melyek bizonyos esetekben eltiltják az urnáktól mindazokat a polgárokat is, a kiknek különben joguk lenne hozzá, hogy alkotmányos kötelességüket gyakorolják. A kiknek választói joguk: van, de — nincs. A reform idevonatkozó intézkedései között különösen nevezetes, érdekes és jellemző az, a mely szerint választói jogot nem gyakorolhat az, „a ki nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt két éven belül, legala’öo két ízben jogerősen el volt Ítélve és az utolsó büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított egy év még el nem telt.“ Annak az embernek tehát, a ki tart valamit a polgári jogára és élni akar alkotmányos hatalmával, ezentúl vagy kerülnie kell az italt, — vagy igen jól kell bírnia. Jaj annak, a ki se nem inni, se nagyszerűen inni nem tud. Az, ha három voksra lenne is jogosultsága, még annyit se számit, mint egy ősválasztó, a ki tizedmagával szurkol ki egy száí voksot. Talán az egész törvényben nincs még egy intézkedés, a mely a reform korszakos megváltoztató hatására olyan világos perspektívát tudna adni a képzeletnek, mint ez a paragrafus. Mert tagadhatatlan, hogy idáig ennek a szónak: voks, mindig meg volt a maga hagyományos és óhatatlan nagy illata: energikus keveréke a szivarfüstnek és a borgőznek. A voks fogalma mindig kissé diilöngve jelent a képzeletben, mint súlyos játékszere két ellentétes érzésnek: a magasságba törő lelkesedésnek és a sárga föld felé vonzódó egyéni disz- pozicziónak. A réform most igen nagy szigorúsággal rákényszerit bennünket, hogy a voks fogalmának egészen uj és a régivel mereven ellentétes képéhez szoktassuk hozzá a fantánziánkat. A voks alakja ezentúl minden formájú lehet, csak épen diilöngö nem és megjelenhet k minden levegőben, csak éppen a borgőz enyhe párázatában nem. A régi vokshoz illet, hogy egy kicsit „derítve legyen“, az uj voks mindennel fütheti a lelkesedését, meg a jókedvét, csak éppen azzal nem, a mi eddig a leghasználatosabb volt: alkohollal. így megváltozván a voks képe, hol az a merész fantáziájú ember, a ki a jövendő — kortessét maga elé tudja képzelni. A kortessét, a ki r.em kulacsot tart a kezében, hanem a mértékleíességi és antialkoholista egyesületek brosúráit! Mert ezentúl a jó kortesnek ez lesz a legnagyobb föladata: megoltalmazni a híveket attól, hogy — az ellenfél kortese, egyéb kapaczitáczió nem sikerülvén, leitassa és igy tegye ártalmatlanná őket. Semmi kétség: az eddigi kortesek kilencz- tized része most keseredett lélekkel ott hagyja ezt a mesterséget, mert a korteskedésnek ehhez az uj stílusához se kedve, se egyéni rátermettsége. A korcsmárosok se fogják áldani Andrássy Gyula grófot, az bizonyos. De hogy az asszonyok szivét oda- künt a falukban jobban megnyeri ezzel a paragrafussal, mintha — választói jogot adott volna nekik, az valószínű. Mert a ki ismeri a magyar ember lelkét, az tudja, hogy ez az egy intézkedés többet segit az iszákosság ellen, mint száz brosúra, meg predikáczió. Alkotmányos jogára a magyar ember sokat tart. Büszke rá, félti és megbecsüli és szeret élni vele. Az a veszedelem, hogy elveszítheti ugyanakkor, a mikor hozzájutott és élhet vele sok olyan földije is, a kinek eddig nem volt és a ki nála módban, sorban, tekintélyben kevesebb, ennek a szégyennek a veszedelme és aggodalma igen erős védelem és ellenszer a lelkében az ital kísértésével szemben. A pénzét nem sajnálja az italért, de a jussát, a polgári becsületet, ha egy szikrája maradt is meg a lelkében az energiának — el nem issza. Singer Márton és társa vi villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Készít villany- világítási és villanycsengő berendezéseket. Ajánlják legdusabban felszerelt csillárüzletüket, a hol világítótestek állandóan raktáron tartatnak. Költségvetések és mindennemű felvilágitások díjtalanok. ízléses őszi paletók, kosztümök, téli plüsskabát- kák a legolcsóbban szerezhetők be KATZ SÁMUEL női divattermében Nagykárolyban.
