Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)
1908-07-18 / 27. szám
2-ik oldal KÖZÉRDEK 27. szám. birkatürelemmel elviselni, csak azért mert jólesik melegedniök annál a tűznél a melynek egy-egy szikráját égi mannának képzelik, s egy-egy lépcsőfoknál^ azon a létrán, a melyen eljuthatnak arrs a magaslatra, a melynek elérése forrc vágyukat képezi. — Eclatans példa erre a Demidor és Majos-ügy, mely előbbi adott szó ellenére még ma nap is elintézetlenül hever a főispán asztalán. A másik főoka pedig az, hogy közéletünk valódi férfiai, a kiket még nem mételyezett meg a hatalomra jutás ördögi vágya s a kik hivatva volnának arra, hogy ezeken a tarthatatlan állapoton segíthetnének, belefáradtak a hiábavaló küzdelembe. A hivatalos apparatus, melyet Dr. Falussy Árpád kitünően tud felhasználni, már elve kizárja azt, hogy vármegyei, avagy városi közgyűléseken olyan határozatok hozassanak, melyek esetleg kellemetlenségeket okozhatnának a Méltóságos urnák. — Városunk polgársága pedig, meiy még ma is vakon követi vezető férfiai tanácsát, a kiket a „város érdeke“ jelszóval, minden közérdekű dologban ellenállási vágyaik letörésénél le lehet venni lábukról még mindig szemüveget visel s nem akarja meglátni azt, hogy lassan halad az erkölcsi és anyagi pusztulás felé, mert azt nem annyira a város, mint egyesek érdeke úgy kívánja. Felveszem a fonalat ott, a hol elhagytam. Lássuk a részleteket. A mi a sajtó subvenczionálást illeti, ezzel nem akarok bővebben foglalkozni, ez politikai dolog, nem tartozik lapunk keretébe, csak annyit jegyzek meg, hogy Szatmármegyében, illetve Nagykárolyban eddig — a Kristófíy-féle időszakot kivéve, — egyenes, nyilt megyei kormányzás érdekében lapokat subvenczionálni nem volt szükséges, de ilyen a sajtó hivatását lealázó dolog nem is fordult eiő. Tisztviselő választásoknál Dr. Falussy Árpád előtt, nem az a kérdés, milyen qualifikatióval és gyakorlattal rendelkezik az illető, de az, hogy milyen a családi összeköttetése. Megtörtént a legutóbb az az eset is, hogy egy áll. alkalmazott kine- zésnél, jóllehet egyik pályázónál a törvényben előirt képzettség teljesen hiányzott a főispán ur protekcziója folytán csak azon múlt, hogy a kinevezés meg nem történt, hogy fel lett világosítva az intéző férfiú arról, hogy égbekiáltó igazságtalanság elkövetéséről lenne szó, ha a törvényes kellékekkel bírók mellőzésével a kinevezés megtörténnék. Hogy miért kellett ezen protegálást Dr. Falussy Árpádnak teljesíteni? azt tudja a czikkiró, de ezt legközelebbi alkalomra halasztóm. Hogy a vármegyei békés társadalmi élet feldulásában milyen része van Dr. Falussy Árpád főispánnak élénk bizonysága a Nagykároly és Szatmár város között kitört székhely és törvényszék kérdése, a mely ügyben Dr. Falussy Árpád oly perfid és kétszínű játékot üz, a mely azt bizonyítja, hogy nem annyira Nagykároly város, mint Szatmár érdekét igyekszik előmozdítani. Mielőtt tovább mennék megkívánom jegyezni, hogy városunk düiedező indó- háza kérdésében a főispáni sajtó által nagy dérrel-durral hirdetett építési ügy úgy áll, hogy inig Nagykároly városnál a javítási munkálatokra és a pályaudvar [ j kibővítésére a költségvetésbe 200000 L felvételét eszközölte ki á.li'ólag Dr. Falussy Árpád főispán jóllehet ebben a kérdésben már évekkel ezelőtt több biztató Ígéret hangzott el, addig Szatmái város részére egyedül az indóház épületének renoválására 250000 korona letl a főispáni protectió mellett költségvetési- leg elfogadva s legérdekesebb a dologban az, hogy mig Szatmár város az engedélyezett építési költség felvételét köszönettel tudomásul vette, addig Nagykároly város küldöttségileg köszönte meg Dr. Falussy Árpád utasítása folytán az \ építési költségek előirányzását. Érdekes a székhely és a törvényszék kérdése is. — Felesleges talán ismételnünk azt, hogy a miniszterhez menesztett küldöttségek vezetését Dr. Falussy Árpád főispán megtagadta, azzal indokolván ezen ténykedését, hogy nem akar egyik városnak a másik várossal szemben való előnyök kieszközlése iránti tény- I kedésben részt venni. Engedjen meg Méltóságos ur, de ezen kijelentés — mi valószínűséggel sem bir. Hiszen Nagykároly város sohasem kért olyan dolgot, a melyhez joga nem lett volna! Hiszen csak a régi törvényszék visszaállításáról volt szó! De hát ez Dr. Falussy Árpád szemében előny lenne Nagykárolynak, az általa annyira dédelgetett Szatmár felett! Hogy mennyire dédelgeti Szatmár várost Dr. Falussy Árpád Nagykárollyal szemben bizonyítja a főispáni sajtó is. Tudvalevő dolog az, hogy a midőn törvényszék és székhely kérdés szőnyegre került, a szatmári sajtók a legvehemen- sebb támadásokat intézték Nagykároly város ellen. Ezeknek a támadásoknak egyik vezető férfia volt Kelemen Samu és támogató társa volt a főispán sajtójának jelenlegi felelős szerkesztője a „Szatmár és Vidéke“ csak egy pár nap előtt megszűnt főmunkatársa. Bármily éles támadás hangzott is el a szatmári lapokban, a főispáni sajtó hallgatott, a legutóbb is a midőn Nagykároly város hazafias becsületes polgársága azzal lett megvádolva, hogy Kossuth szobrot üzleti érdekből emelte, egyedül egyik helybeli lap — hogy honnan vette magának a bátorságot, nem tudom — de lehet, hogy engedélyt kapott erre s mi vertük vissza a támadást. Hát mondja valaki, nem kétszínű eljárás-e ez? S addig mig mi a város becsületéért küzdöttünk, Dr. Falussy Árpád a helyett, hogy az általa megzavart béke helyreállítására törekedett volna eddigi tevékenységet betetőzte a felekezeti kérdés megbontásával! A legutóbbi időben felszínre került a debreczeni püspökválasztás ügye. Ebben a kérdésben nézetem szerint egy kormány képviselőjének — ha egyébb nem — a jó Flés tiltja, vezető szerepet játszani. Tudtuk ugyan azt, hogy Dr. Falussy Árpád, hogy működése felől a közfigyelmet elterelje — minden áron a felekezeti béke megbontására törekedik, hiszen nem egy eset volt arra, hogy egyes hit- felekezeteket (a zsidót és keresztényt), egymás ellen izgatott, de még sem tételeztük volna fel róla azt, hogy hivatalos állását arra használja fel, hogy a vármegyei református egyházhoz tartozó lelkészeket a püspökválasztás kérdésével befolyásolni megkísérelje, az által, hogy feltolja magát vezetőférfiunak ebben a kérdésben, anélkül, hogy arra felkérve lett volna. S midőn már látta, hogy hajója sülyed, hogy csúfos kudarczát némileg enyhítse, kijelentette azt egy nyilvános gyűlésen : hogy neki nem a református valláshoz tartozó hívőkkel szemben az egyház érdekében harczot kell vívnia. A szó elhangzott, a főispáni sajtó világgá kürtölte, visszaszinvni többé nem lehet, s jóllehet megvagyunk győződve arról, hogy éppen azok ítélik el legjobban a nyilatkozatot, a kik érdekében tette, mi ennél a kérdésnél „megáijt kiáltunk“. tA felekezeti kérdést bárki által is megbolygatni nem csak, mint a jelen esetben kortes fogásból, de egyébként is egy megbocsájthatatlan bűnt képez, mert az az állítása Dr. Falussy Árpád főispánnak püspökválasztásról lévén szó, hogy ö egyes vallás felekezdek által egyháza érdekei előmozdítása, avagy vallása gyakorlásában akadályozva lett volna — valótlanság. Városunkban a felekezeti kérdés ez ideig felvetve nem lett s a ki felvetette viselje annak következményeit is. Határozottan tiltakozunk az ilyen kifejezések ellen, mert ez nem egyébb, mint egy főispáni agyban támadt rém szülemény, a mely alapjában magában hordja csiráját a felekezeti béke súlyos megsértésének. Ezzel egyelőre befejeztem Dr. Falussy Árpád két évi működésének rövid vázolását, hogy ez mire vezetett, könnyű megfejteni, arra, hogy ha bármikor is, (adja Isten mielőbb) megállana a vár- megyeháza előtt a butorszállitó kocsi, a melynek hivatása költözködést teljesíteni, a mindenkori hatalmat támogató és kitüntetés után, sóvárgókon kivül aligha volna valaki, a ki részvéttel tekintene az uj gazdára váró sűrűn lefüggönyözött főispáni lakás ablakaira. Az Ecsediláp társulati alelnök választás kérdése. Szatmár, 1908. julius 16. —y. Alig két hét választja el az ártéradóval súlyosan terhelt érdekeltséget attól a naptól, a mely napon egy nehéz kötelezettségekkel és nagy felelősséggel járó helyet kell betöltenie, a melyet néhai Domahidy Sándor viselt az Ecsediláp társulatnál s melyet Ő oly odaadással és páratlan szorgalommal töltött be. Ebben a kérdésben pár héttel ezelőtt ugyanezen lap hasábjain egy igen figyelemreméltó czikk jelent meg, mely foglalkozván az alelnök választás kérdésével, erre az állásra Szatmárvármegye két legelőbkelőbb féifiát hozta javaslatba, kik közül egyik, minthogy a társulat igazgató főmérnökével szoros rokoni összeköttetésben áll, megválasztható nem lévén, de másfelől is reá a vármegyénk beléietében sokkal fontosabb szerep vár, melynek betöltése már csak rövid idő kérdése lehet s igy nem szeretnők őt lekötöttnek tudni, tehát az üresedésben levő alelnöki állásra a jelölt egyedül Domahidy Elemér volt főispán a hajdumegyei gazdasági egyesület elnöke, domahidai földbirtokos lett. Az érdekeltség igen tekintélyes része örömmel és lelkesedéssel fogadta a jelölést, mert meg van győződve arról, hogy szakavatottabb, pártatlanabb, szorgalmasabb, takaréko
