Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-07-04 / 25. szám

Nagykároly, 190?. julius 4. r25. szám. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyt György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak: Dr. Gelíéri Mér Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre „ „ „ fél évre 6’— korona. 3-— 7 — 3*50 Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. A „feketék“ és „vörösök“ harca. A közfelfogás az ördögöt hol feke­tének, hol pedig vörösnek képzeli. — A cikk cime után Ítélve tehát elég vigasz­talan a helyzete a két harcoló félnek, mert egyik sem mondhatja a másikat ördögnek, hiszen akkor önmagát jelle­mezné. Pedig a közéletben úgy, mint a magán életben még mindig korszerű és divatos a harcoló ellenfeleknek az a buzgó fáradozása, hogy az elvek harca helyett az elvek képviselőjét, a személyt lerántsák és legyalázzák és legalább is az ördöggel egyenrangúvá tegyék az ál­tal, hogy roszakaratról, önérdekről stb. vádolják, mert a közéletben rosszakarat cd önérdek hajhászása ördögi tulajdon­ságok. „Feketék“ és „vörösek“ újonnan ki­alakult társadalmi fogalom. Jelent két világnézetet, a mely egymástól a legtá­volabb áll. Jelent két világnézetet, a mely lassan-lassan magába olvasztja a közöt­tük levő és hozzájuk többé-kevésbbé ha­sonló világnézetet és a mely két világ­nézet jegye rá van sütve a mi korunk homlokára. Két hatalmas tábort jelent ez a két fogalom,, a melyek szerves lázas és ideges munkában állnak, szövet­keznek, toboroznak, véres kardot horda­nak körül, hogy a tespedt és alvó em­bereket felrázzák és pánhivővé sorakoz­tassák. A „feketék“ táborának jelvénye egy hatalmas kereszt és.mellette a nem- zetiszinü zászló, a „vörösök“ tábora fölé csak egy jelvény van kitűzve: egy vörös lobogó. A „feketék“ elnevezésüket a katholikus egyház papjának fekete ruhá­jától nyerték, a vörösök a forradalmi szinet a vérszinétől kapták. A „feketék“ és ..vörösek“ harca alatt értjük a hazafias keresztény világ­nézet és szociáldemokrata-anarkista világ­nézet küzdelmét, a meiy mindig jobban kezd kibontakozni a homályból és min­dig élesebb lesz. Mind , keöő érzi, hogy halálos ellenféllel áll szemben, vagy egyiknek, vagy a másiknak ott kell ma­radni a küzdő téren. Egyszóval a „feke­ték“ és „vörösök“ harca élet-halál harc. Ez a gondolatsor juthat eszünkbe, mikor arról értesülünk, hogy a szociál­demokrata párt kiadta a jelszót, hogy a katholikus népszövetség ellen fel veszi a harcot és a hol lehet lehetetlenné fogja tenni továbbterjedését. Nem meglepő reánk nézve ez a kiadott jelszó, hiszen vártuk már, tudtuk, hogy be fog követ­kezni, be kellett következnie. Érezte és érzi a szociáldemokrata világnézet, hogy a kath. népszövetségben találkozik a leg­hatalmasabb és legerősebb ellenféllel, nem a gazdasági, sem általában világnézeté­nek anyagi oldalát tekintve, hanem er­kölcsi oldaláról. A szociálizmust ugyanis két oldalról kell szemlélnünk és meg­bírálnunk: az egyik az erkölcsi oldala, erkölcsi-vallási és társadalmi világnézete, a másik az anyagi, gazdasági egyszóval az ember földi, anyagi életére vonatkozó nézete. A szociáldemokrata ellenfelére csakis az első sorban talál a katholikus népszövetségben. Hiszen az ország, a társadalom és a nép anyagi helyzetének előbbre vitele csak úgy célja a kath. népszövetségnek és egyáltalában a ke­resztény világnézetnek, mint a szociál­demokráciának. A kath. népszövetségnek meg egyenesen nyomatékosan hangsúlyo­zott célja a nép anyagi jólétének fej­lesztése. Tehát a küzdelem egészen le­szorul az anyagi térről és átterelődik az erkölcsi-vallási térre. Magát a szocializ­must és nem annyira a gazdasági Prog­ramm, hanem az erkölcsi-vallási világnézet hasitja két hatalmas táborra, tudnillik a szociáldemokrácia és a keresztény szo- ciálizmus táborára. Ismerjük a hadviselő feléket, ismer­jük a harcteret, de azt hiszem, a harcoló felek fegyverzete sem ismeretlen. Nem Ä tömösi Leonidas. Történelmi elbeszélés a magyar szabadsádharcból. Irta: Hebe Jószef. — „Közérdek“ eredeti tárczája. — Tudod-e magyar, ki volt Kiss Sándor ez­redes? Hát ki volt a görögöknek az a hőse, a ki 300 magával feltartotta hazájáról a halá­los veszedelmet, mig Görögország újra össze szedhette magát, hogy szembe szállhatott a perzsák százezreivel ? A ki egy szoros­ban szembe szállt Xerxes millió emberével s egy lépéssel sem hátrált hazája kapujából, mig. csak ulolsó emberével Ö maga is el nem esett. Vagy ki volt ez a másik nemzeti hős, kit a szédáni csatában ezredével a leggyilkosabb tűzbe állított vezére s csak annyit mondott neki: „Ezredes ur, a franczia gárda meghal, de magát meg nem adja!“ „Érthetetlen, nem retirálok“ volt ezen ezredesnek válasza. És meg­állotta helyét, két teljes porosz dandár és 30 ágyú ellen. Gyilkos pusztítást vitt már véghez ezredében a golyó, sorai megritkultak, alig pár szakasz mindössze, a mely a zászló körül tö­mörül. Oly irtóztató a pusztulás, hogy elborzad maga az ellenség vezére; követet küld a vitéz franczia ezredhez, add meg magad, hisz elvér- zel utolsó embereddel 1 Nem! kiálltotta az ez­redes és meghalt, ő maga legutoljára, az ezred zászlóját szorítva szivéhez. Meghalt, de egy lépést sem hátrált onnan, a hova állították. Ilyen Leonidás, ilyen francia gárda ezre­des volt Kiss Sándor, a magyar szabadságharc egyik legnagyobb vitéze. Emeld meg kalapod édes magyarom, ha kiejted szádon ezt a nevet. Szálljon egy sóhaj, a nemzeti kegyelet sóhaja, ég felé kebledből, emlékére a leghősibb, leg­nagyobb magyar ezredesnek . . . Mikor Bein apó, kitisztította Erdélyt az ellenségtől, alvezéreinek, kivált az erdélyi szo­rosok őrizetét kötötte gondosan szivükre: „Be ne engedjétek az oroszt még egyszer, csak holt testeken át“ szólt Czecz tábornokhoz. Jó kezek­ben lesz minden kapu 1 felelt Czecz tábornok. Erdélybe Oláhországból csak három kapu nyí­lik. A dornaalji, törcsvári és a tömösi szoros. Junius elején már kopogtatott is a tömösin a munka. Lüders tábornok 20,000 emberrel áll a tömösi szorosnál. Megeszik ezek csupa dühük­ben azt a 600 székhelyt, ki a szorosban őrkö­dik Szabó Nándor alezredes vezetése alatt. De hogy ették. Szabóékat már az első torlasznál teljes erővel rohanja meg a muszka. Néhány ágyú lövés, s véres homlokkal rohan vissza a megrémült kozák. Ott harap gyepbe a roham vezére Kosztin ezredes. Reggel 8 órától este 6-ig erőlködik és a 600 magyar mindig visszaveri az oroszok ez­reit. A brassói kerület akkori hadparancsnoka Kiss Sándor honvédezredes volt. Gyönyörű barna férfi, sugár növésű, magas a homloka és villogó szempár sugározta a nemesfőről az oroszlán bátorságot. Boldog mennyasszonyt, óriási vagyont hagyott ő is otthon a hazáért. Hol vannak most mind eme gondolatok, vájjon megrezzen e szivében csak egy húr is érettök, mikor ott áll most, a tömösi második szám kerítéséhez támaszkodva, hová Brassóból sie­tett, a szorongatott Szabó erősítésére. „Fiú, le a kanóccal“! szóll rá szelíden a székely su- hancra, ki már puffogtatni akarja az ágyút. „Ne még, fiam, szólt gyöngéden. Majd ha kö­zelebb jönnek. Lőhetsz még kedvedre ele- g A fiú leereszti a füstölgő kanócot. Lüders annyira felbőszült előbbi kudarcán, hogy teljes főnyi hadseregével rohan neki a tömösi sáncnak. Junius 20-ika volt. Legvitézebb, leggyil­kosabb napjainak egyike a magyar szabadság- harcban. Az orosz sereg 1-ső dandára rémülten fut vissza a székelyek jól irányzott .lövéseitől. SINGER MARTON és TARSi villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér. Díjmentesen készit költségvetést mindennemű electroteknikai be- : rendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron. i

Next

/
Thumbnails
Contents