Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-29 / 7. szám
7. szám. KÖZÉRDEK. 3. oldaí. polczra is, ahol csakis talpig becsületes és tisztességes emberek jelenhetnek meg. Ez az egyetlen város az országban, ahol a piszok is felszínre kerül s midőn ez sikerül, hozzá surlódik a társadalom puritán jellemű férfiainak a becsületéhez s tisztességéhez, hogy ha már ő is piszkos. mocskos, azok is azzá legyenek. Nagy és átkozott bűne ez Nagykároly város társadalmának, hogy ez megtörténhetik, hogy az ilyen alakok betolakodhatnak tisztességes polgárok közé s a felháborodott közvélemény nem dobja ki ezeket magából, nem űzi el arról a fórumról, a hol csak azok szerepelhetnek a kik rendelkeznek az impedimentum honestis nagy erényével. Ám legyen, gyűljön ide a városba mindenféle szenyaiak, kapaszkodjon fel akármilyen magasra, mi lefogjuk seperni az igazság erejével ezeket a kulancsokat ennek a városnak a polgárairól és tisztelt és becsült embereiről. Minket az igazság utján nem áliit meg fenyegetődzés, álljuk minden szavainkért a felelősséget, mert a bíróságnál is a mérleg oda dűl a hol az igazság van. A mit előbb említettünk ez Nagykárolynak a korképe, személyi vonatkoztatás nélkül tettük, de azért jól tudják egyes alakok, hogy ez nekik szói az ő bőrüket, akarjuk ezekkel a vádakkal kipányvázni. A legnagyobb megdöbbenéssel és elkeseredéssel olvasom a fővárosi lapok egynémelyikében azt, hogy Nagykároly városban a letűnt darabont világ cratu- rái „Radikális párt“ czim alatt egy pártot alakítottak, a mely ma már a vármegye összes községeiben követőkre talált, úgy, hogy a függetlenségi 48-as pártnak alig van egy pár hive a városban és vidéken. Mikor a kérdéses híreket elolvastam nevettem rajta. De mikor arra gondoltam, hogy ezt más városokban is olvassák az emberek, akkor megdöbbentem. Hiszen ezt olvashatja az is a kinek jóindulatától függ városunk jövőjét és elö- haladását közzelröl érdeklő ügyek elintézése? Váljon mit fog gondolni ezeket olvasva Nagykárolyról és azok polgáráról? Nem-e azt, hogy az ily nyomorult városnak a mely megtagadta a nemzeti becsületet, megtagadta ősei hitét, a haza iránti ragaszkodást, kérését teljesíteni egyenlő volna a legsötétebb bűn elkövetésével, a hazaárulással. És ennek a pártnak Nagykárolyban elnöke és állítólag százakra menő tagja van, sőt helyben hivatalos orgánuma is a honnan meriti a fővárosi lap tudósításait, s ez a sajtó, a párt részéről még anyagi támogatásban is részesül! Váljon nem boritja-e el arcát minden nagykárolyi embernek a szégyen pírja, a mikor a régi kuruc városról azt\ a szemeten szedett piszkos hazugságot kürtölik világgá, hogy a hazaárulók táborába lépett? S ki tette ily csúffá Nagykároly városát és annak becsületes polgárságát s ki gátolja meg aljas rágalmaival a város fejlődését és előrehaladását??? Egy sajtó organum, mely a márciusi ifjak piros vére hullajtásával szerzett jogokat arra használja fel, hogy a sárnak, szemétnek egész fergetegét zúdítsa derék becsületes emberekre, a kik minden törekvésüket a haza boldogitá- sának szentelik, s főtörekvésük a város jólétének előmozdítása. A kutyák ugatnak. A habzó szájú veszett dögöknek ezt megtiltani nem lehet, legfeljebb az ember bottal vagy karóval védekezik ellenük, hogy meg ne harapják. Áhhoz is hozzászoktunk, hogy a „sajtóférgek“ a tisztességes emberek testén szeretnek mászkálni s a legkisebb alkalmat is megragadják, hogy undok testükkel végig csuszák a társadalom kiváló és közbecsült férfiainak és nőinek becsületét és tisztességét, hogy meggyalázzák és megfertőztessék a közvélemény logikus igaz gondolkozását. Azt megakadályozni nem lehet, hogy ha valakinek tere van egyik-másik sajtóban ne rágalmazzon és ne hazudjon 1 tisztességes emberekről, de meg kel! ; akadályozni azt, hogy a város lakosságát úgy tüntesse fel az ország-világ előtt, hogy eladta hazáját, hitét s feladta a haza iránti tántoríthatatlan szeretetét. Ennél a pontnál „Megáit“ kiáltunk is azt mondjuk „Ne tovább“. Itt már nem egyesek, de egész város és vármegye polgárainak becsületéről van szó! Fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat minden téren! A vármegye, a város gyűléseken nyilatkoztassa ki minden hazáját igazán szerető magyar ember, hogy nem igaz, hogy eladta becsületét! Egyesületek, társaskörök, intézetek hívjanak össze rendkívüli közgyűléseket s emeljék fel tiltakozó szavaikat a nemtelen ráfogás ellen. Azok pedig, a kiknek neveit most még elhallgatjuk, a kik a rágalmat terjesztő sajtót erkölcsileg és anyagilag támogatják és hozzájárultak ahhoz, hogy Szatmárvármegye székhelyét és polgárságát ily szégyen érte, tegyék kezüket szivükre s gondolják meg azt, hogy a személyes bosszúnál elsőbb a város becsülete, s eljön majd annak is az ideje, a mikor érvényesíthetik a magyar közmondást : „Szemet szemért, fogat fogért. “ S ha mindez nem vezetne célhoz, s ha tényleg akadnának olyanok, akik ezek után társul szegődnének a haza ellenségeinek, akkor ki kell söpörni az egész bandát a város területéről, hogy keressenek maguknak uj hazát, uj teret, a hol büntetlenül lehet a vármegye és a város polgárságának becsületében gázolni. Közigazgatásunk hibái. — Válasz Szabó Dezsőnek. — (N. Sz. A.) Szabó Dezső ur adókönyveinek eröszakolása miatt irt czikkünkre a „Nagy- károly“-ban válaszolt. E czikk személyeskedő — tehát tulnyomórészét teljesen figyelmen kivü! hagyva; két tárgyilagos ellenvetésére a következőkben válaszolunk. Való és igaz, hogy a pénzügyminiszter az adókönyvet engedélyezte azonban ez ellen mi kifogást nem is tettünk és nem lett volna semmi észrevételünk az ellen, ha az egyes községek az engedélyezett adókönyvet bevezetik, a mi kifogásunk, mint közleményünk cime is mutatja az eröszakolás ellen szólt az alispánnak jogalap nélkül kibocsátott s a Szabó Dezső- féle adókönyvek kötelező használatát előíró rendeletét támadtuk meg benne. A sok össze-vissza való beszéd helyett inkább ezt tenné Szabó Dezső ur, hogy megjelölné azon törvényt, rendeletet, szabályrendeletet vagy más törvényes jogszabályt, mely az ' alispánt az adókönyvek előírására feljogosítja. Ezzel elismerjük, fényes sikert aratva felettünk, de hát azt hiába keressük a választékos modor- j ról tanúskodó kifejezés közt, pedig amig ezt 1 a jogszabályt megjelölve nem látjuk, addig csak I azt ismételhetjük, hogy ne engedelmeskedjenek a községek a jogalap nélküli alispáni rendeletnek és ne használják Szabó Dezső adókönyveit, hanem forduljanak a megyei közgyűléshez. Ott azután elválik kinek van igaza. A másik észrevétel az adókönyv olcsóságát vitatja az alapon, hogy feleslegessé teszi a külön állami-, községi-, ut-, haddij-, közmunka- I és ártéradó tehát hat féle adókönyvet, melyek értéke 36 fillér, mig az övé csak 10. Ez azonban először is nem igaz és sze- ■ mébe mondjuk a válaszoló urnák, hogy válót- I lanságot állít, mert külön községi, ut és köz- I munkaadókönyv nállunk eddig sem volt s Így az állami adókönyv mellett csak az ártéri és ; hadmentességi adókönyv marad fenn, mint a ; melyet az illetők megtakarítanak. Ki fizet azonban ártéri adót és hadmen- I tességi dijat? A vármegye adózóinak alig 10 (százaléka. Ily körülmények között, hogy jön ; ahoz a többi 90 százalék, hogy a 10 százalék ártéri és hadmentességi adókönyveit is meg- ; fizesse. Hogy jön ahoz az orosi vagy nyíri ember, hogy többet fizessen adókönyvéért, azért, i mert a tyukodi ember miatt ártéri-adónak is hely kell a könyvben. Hisz ez az igazságtalanságot még kézzelfoghatóbbá teszi. És még egy szót külön a hadmentességi díjról. Abban a miniszteri rendeletben, melyre Szabó Dezső ur hivatkozik az áll, hogy a hadmentességi dij rovata törlendő. Kérdjük. Tö- ! rölve lett-e? Ha igen, hogyan akarja bele Szabó I Dezső ur a hadmentességi dijat elkönyvelni. I Ha nem. Hogyan meri a könyvet a közforgalomba bocsátani. Ä városi írnokok és végrehajtók mozgalma. Lapunkban több alkalommal tettünk említést arról, hogy mennyire méltánytalannak tartjuk azt, hogy mig az állami és vármegyei tisztviselők a legutóbbi fizetésrendezés alkalmával a tisztességes megélhetéshez szükséges anyagi javadalmazáshoz jutottak, addig a városi tisztviselőknek a mindennapi betevő falatért is kűzdeniök kell. De legjobban vannak sújtva a tisztviselők között a városi Írnokok és végrehajtók, akik 890 korona évi fizetésből kell, hogy éljenek, tisztességesen ruházkodjanak, családot neveljenek s emellett naponkint 8—10 órát dolgozzanak. Említést tettünk arról is, i hogy a városi írnokok és végrehajtók helyzetük javítása érdekében kérvényt szándékoznak beadni a városi képviselőtestülethez, melyben nem egyebet csak a tisztességes megélhetéshez való segédkezést kérik. Á kérelmet f. hó 26-án nyújtották be az írnokok Debreczeni István polgármesterhez, ecsetelve néhai anyagi helyzetüket, ecsetelve azt, hogy a minden téren uralkodó drágaság miatt már alig képesek a mindennapit megkeresni, kérték a polgármestert, mint aki szivén viseli a városi tisztviselők ügyét, hasson oda, hogy a városi képviselőtestület nehéz anyagi helyzetükön segítsen. A beadott kérelem a következő: Tekintetes Polgármester ur! Elviselhetetlen helyzetünk kényszerit arra, hogy a képviselőtestület elé kérelemmel forduljunk fizetésünk felemelése iránt. Köztudomású az, hogy midőn szervezési szabály- rendeletileg fizetésünk megállapittatott, — mely az akkori viszonyokhoz képest is szűkön volt kielégítő, — de ha a mai viszonyokat vesszük, amidőn úgy a termény, valamint ipari munkák, tűzifa árak s házbérek stb. az akkori áraknak kétszeresét teszik ki — meggondolva azt mondjuk, hogy ezen jelenlegi csekély fizetésből képtelenség megélni. — Alulírott városi írnokok és végrehajtók tisztelettel kérjük a tekintetes Polgármester urat, méltőztassék jelen kérvényünket a legközelebb tartandó képviselőtestületi közgyűlés elé terjeszteni, ahol is aziránt esedezünk, hogy csekély fizetésünket, amelyből családunkat már is képtelenek vagyunk fentartani,
