Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)

1908-05-30 / 20. szám

Nagykároly, 1908. május 28. 20. szám. 1. évfolyam. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykároly! Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai ípartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyiltér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főmunkatársak : Dr. Gelléri Mór Dr. Bisitz Béla. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SIMKO ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „ „ fél évre .... 3— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ ,, „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Kossuth szobor leleplezése. Nagykároly, 1908. máj. 28. Ünnepet ültünk ma! Szebbet, na­gyobbat, dicsőbbet mint valaha! Váro­sunk szivében, a Széchényi utczai téren szobrot emelt és leleplezte ez ősi város lakosságának kegyelete, hazafias érzü­lete Kossuth Lajosnak, nemzeti nagy­jaink közül a legnagyobbak egyikének, a megalkuvást nem ismerő, törhetetlen hazaszeretetben pedig legelsőnek! Nem vagyunk az elsők mi nagykárolyiak, akik ezen szobor emelésével eleget tettünk polgári érzületünknek, akik látható alakot adtunk a Kossuth Lajos név ragyogó fogalmának, nem is az utolsók, mert nem volt ő egyik városé sem, hanem a magyar föld hu népének lánglelkii apos­tola, a szabadság hirdetője és igy nem lesz maholnap olyan zuga az országnak, ahol, mindenki anyagi tehetsége szerint emléket ne emelne a kegyelet és rajon­gás Kossuth Lajosnak. Állanak most az országban a nagy- károlyinál nagyobb méretű Kossuth szob­rok, gazdagabb vidéki városok tehetsé­gükhöz mérten jövőben is a nagy ká­rolynál jóval hatalmasabb méretű Kossuth szobrot fognak emelni, de aki ezen szempontból nézi Kossuth Lajos szobrát, annak szivét, lelkét nem hevid az eszme, melynek ezen szobor létesítését köszön­heti, hanem csakis a hiúság, hogy Nagykárolynak is legyen Kossuth szobra. — De mi és a velünk együtt érző hazafias polgárság ezen szoborra pil­lantva, nem az ércalakjában is múlandó szobrot látja, hanem arra pillantva kitá­gul láthatárunk, szárnyat kap a gondo­lat, mely elkalandoz a múltakba, mi volt e hon mielőtt Kossuth Lajos tettre bírta a tespedt nemzetet, mely lerázta magá­ról a rabigát és felbuzdulva a múltakon elkalandozik a jövőbe : mivé kell a ha­zának még fejlődnie, mennyi még a te­endő, hogy testet öitsön a békés mun­kálkodás mellett az o*igéje; „Szabad hazában megelégedett polgárok“ / Erre törekedtünk eddig is, de más lesz munkánk a jövőben, mert abból a szoborból, ha érczbői is van öntve, ki fog sugározni közénk Kossuth Lajos szelleme és ezen sugárnak jóleső me­lege tettre, munkára fog serkenteni vala­mennyiünket, hogy befejezést nyerjenazál- tala kezdeményezett felszabadulás müve. Uj élet veszi most kezdetét, mivel idehoztuk körünkbe Kossuth Lajost, a ki őrködni fog városunk felett!—Adós­ságot kötelességet vállaltunk magunkra e szobor felállításával, hogy követői le­szünk eszméinek, hogy vállvetve fogunk dolgozni, hogy boldoguljon hazánk, hogy eredményeket tudjunk felmutatni és úgy érezzük e szép májusi napon, amikor ébredőben van a természet és amerre a szem tekint uj élet virul, hogy itt van közöttünk Kossuth Lajos és ha elzsib­badnának a munkában tagjaink, ezen szobor lesz az a hely, hová elzarándo­kolva uj erőt fogunk meríthetni kitartó munkásságra, hogy Kossuth Lajos sor­sával megelégedett, kötelességet híven teljesítő, a hazát mindenek fölött szerető * nemzedéket lásson maga előtt elvonulni e magyar városban is, a mely megér­tette és követni akarja Kossuth Lajos I szellemét. Élni fog ez az eszme, mig magyar él a földön, éljen is mindörökké ! TÁRCA. Kossuth emlékezete. — A „Közérdek“ részére Irta : H. J. — A messze múlt idők sugárai Átfénylenek a sűrű fátyolon, Melyet a gyászos, kishitű jelen Zord éj homályaként a múltra von. S a fátyolon átlobbanó sugár Szivünk mélyében szent örömre készt, Megünnepelni egy nemes kebelt, Megünnepelni az erényt, az észt. A honfi keble hő sugallatát, Mellyel küzködve munkált szép honán És szellemét, mely oly dicsőn tör át A zord jelen s a múlt sötét falán. A szónok szent erényeit, s szivét Emlékezettel hőn karolni át Mint ö karolta lelke lángival Ez árva hont, boldogtalan honát. Száz éve, hogy te közi bünk jő vél Dicső hazánknak még dicsőbb fia, Száz éve, hogy méltó hazánk legét Méltóbb keblednek kellett szivnia. Száz éve, hogy kicsiny bölcsöd felett Virrasztva állt őrt hűn a Genius, Beléd lehelve minden jót, nemest, S most ez maradt hő kebledért a túsz. Ember valál te is, egy földi lény, De fényes szellemed az égi volt, Elébünk tárják alkotásaid, Hisz ebben van, mi lelkedben honolt. Körödben csak szerény kis mécs valál, Melynek világa csendes lánggal ég, De titáni lélek szól a műben Mellyel zugó vihar szövetkezők. Megalkotád lelked fényes álmát. Hő érzetén kebled melegének ; Lángokra gyújtva a rideg kebelt, Ha fölhangzott az a régi ének. Kilencz század múltával előtted, Borús eged komor felhőivel És te csupán lelked tükrével Látod harcát lángszenvedélyivel. S a ezéi, mely lángra gyujtá e kebelt Nem is maradt hiú ábránd, remény, Mert im derengeni kezd a diadal S a cél, a szabadság hazánk egén. És mert e hajnal feltűnésében Szép része volt dicső lelkednek is, Örömrepesve ünnepel ma meg Velünk együtt a hon, a nemzet is. De nyugszik ő, nem zavarja már Hiú remény, gond, gyötrő lelki gond, Kegyeletünk egyszerű babérágból Hideg szobrodra friss koszorút font. De földi útja árán szelleme Beváltá a szent s nagy jós igét, Hogy néma sir öléből bárhogyan A szellem áttör s újra él a lét. Mozdulj sirodban hát, mert szellemed Jött ünnepelni itt ma e sereg Ez lesz tanujele, hogy tégedet Megértettünk mi törpe emberek. Légy üdvözöive nagy, dicső szellem Ez ünnepen, mert téged illet ez Minden, a szív, az elme, az erény Fényes nevednek múltján révedez. Nem önté el dicső fényét sehol A nemzeti elv fénysugára még, De egy szerény s kicsiny lakban immár A honszeretet szent sugára ég. S a kéz, mely fölgyujtá a láng tüzét, Ragyogva tölti be a kis hazát, S egy nemzet áldva nézi még ma is. Az elmúlt század fényes sugarát. _______ Kü zdelmünk napja is reánk virradt, S az eszme harcz fájdalmas arcot ölt ; Most szent heved hatalmas szózata Egy nemzetet, egy országot betölt. S a sir szélén föíjajduló haza Letörlé a gyáva könnyeket. A honfiú küzd rendületlenül, Hol „Árpádnak hadai küzdtenek“. Köszönt im a hálát zengő ajak, Az ifjúság, az ünneplők köre ; Imát rebeg, imára nyíl az ajk S e hő ima, érzelmünk tüköré. A mig e honban egy magyar szív él, Viruljon, éljen a magyar haza S ragyogva töltse be egy dicsősugár Kossuth Lajos eszméi sugara ! ! ! SINGER MARTON és TARSA villanyvilágítás berendezési vállalata Nagykároly, Deák-tér Díjmentesen készít költségvetést mindennemű eíectroteknikai Jse rendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. — Villamos csillárok és izzólámpák állandóan raktáron.

Next

/
Thumbnails
Contents