Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-30 / 20. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 20. szám. Ä leleplezési ünnepély. Ragyogóan szép idő kedvezett a nagykárolyi Kossuth-szobor leleplezése ünnepélyének. A reggeli sötét felhő csakhamar elvonult s kiragyogott a nap, mely olv melegen sütött le, hogy a diszruhás közönség alaposan belemelegedett az ünnepbe és a tolongás, mely különösen a koszorúknak a talpazaton való elhelyezésénél volt kellemetlen, csaknem elvisel- hetlen volt. Addig azonban mintaszerű volt a rend és a rendező-bizottság, mely minden tekintetben alkalmazkodott Debreczeni István elnök utasításához igazán dicséretre méltó munkát teljesített. Szeretetteljes ünneplés tárgyát képezték a kormány és Kossuth Ferencz képviselője, Günther Antal igazságügyminiszter, valamint a kíséretéhez tartozó Földes Béla, Szentiványi Gábor, Kecskeméti István, Kállay Tamás, Kubik Gyula, Gáspár János, Markos Gyula, Szatmári Mór képviselők, Jakab Sándor az országos függ. 48-as párt titkára, As- both Jenő, Varságh Zoltán kültagok, Melha Ármánd a kuruc ifjak elnöke. A fővárosi sajtó képviseletében Bakcsy Kornél, Radványi Nándor, Markó Vilmos és Jelfy Gyula érkeztek a küldöttséggel. Már a tegnap reggeli órákban elterjedt azon szomorú hir, hogy Kossuth Ferencz kér. miniszter hirtelen közbejött betegsége miatt akadályozva lett az ünnepélyen való megjelenésben, amely körülmény annyival sajnálatosabb, mert alkalma lett volna meggyőződést szerezni arról, hogy városunk polgársága mily rendithetlen ragaszkodással viseltetik Kossuth apánk emléke és édes gyermeke személye iránt. Az érkezés. Már a kora reggeli órákban ellepte a pályaudvart az ünnepi ruhában öltözött közönség, hogy jelen lehessen az időnként bejövő vonatokkal érkező küldöttségek fogadtatásánál. Úgy a Debreczen, mint Szatmár valamint Zilah felől érkeztek a küldöttségek a kiket a rendező-bizottság tagjai fogadtak s helyezték el. Az előre megállapított programit! szerint a miniszteri külön vonatnak reggel 7 óra 30 perckor kellett volna a pályaudvarra berobogni. A vonat érkezéséhez már hét órakor hajtattak le a bizottságok s nagy meglepetésükre azt az értesülés' nyerték a perronon, hogy a külön vonat Günther Antal miniszterrel, és kíséretével s több függetlenségi és 48-as képviselővel már 5 óra 32 perckor Nagykárolyba érkezett. Budapestről éjjel 9 óra 15 perckor indult el a különvonat s miután Debrecenbe nem időzött, jóval előbb érkezett be Nagykárolyba. A miniszter szalonkocsiját a második mellékvágányra tolatta ki s ott várta be a felvonulás idejét. Reggel 3A8 kor kezdődött a fogadtatás. A vonatból elsőnek az időközben üdvözlésére sietett Dr. Falussy Árpáddal, Günther Antal miniszter szállott ki s a kocsi mellé csoportosultak az országgyűlési képviselők s vármegyénk előkelőségei. Debreczeni István polgármester a városi képviselőtestület élén rövid, de meleg szavakban üdvözölte az igazságügyi minisztert, aki most először vendége városunknak. Az igazságügyminiszter igen szívélyesen köszönte meg az üdvözlést, örömének adván kifejezést, hogy megjelenhetett Nagykárolyba a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyén. A bevonulás. Az üdvözlő beszédek elhangzása után jelezték a bevonulást. A fogatok előállottak s az ünnepelt magas vendégek az egész kísérettel kocsikra szálva bevonultak a városba. Maga a bevonulás fényes és impozáils volt különösen festői látványt nyújtott a menet élén haladó lovas bandérium, amelyet Csata Gerzon banktisztviselő vezetett. A fogatok végtelen hosszú sorában a gazdagon fellobogózott utcákon keresztül haladt a menet a közönség lelkes éljenzése között a vármegyeházához, ahol a vendégek leszálottak a kocsikról, hogy részt vegyenek a Dr. Falussy Árpád főispán által rendezett villásreggelin. A küldöttségek fogadása. A villás reggeli elköltése után Günther Antal igazságügyi miniszter küldöttséget fogadott. ■o Szatmárvármegye nevében nagy küldöttség élén Dr. Falussy Árpád főispán. A függetlenségi és 43-as párt egyesülve j a Kossuth Lajos asztaltársasággal Dr. Adler j Adolf függetlenségi párt elnökével élén, tisztelegtek a miniszternél, mindegyik küldöttség szeretetteljes szavakban adván kifejezést a kormány és Kossuth Ferencz képviselője iránt érzett tántorithatlan ragaszkodása és bizalmának. A leleplezési ünnepély. A Széchényi-utcza előtti térség már 10 óra tájban népesedni kezdett Ott gyülekeztek a vármegyei és városi bizottsági tagok az egyes törvényhatóságok, a bíróságok, pénzügyi és egyébb állami hatóságok tisztviselői, az egyházak, egyesületek, társaskörök, iskolák küldöttségei, kiki a számára a rendező bizottság által kijelölt helyen. 11 óra tájban érkezett meg Günther Antal igazságügyiminiszter és kísérete. Riadó éléljenzés fogadta az érkezőket, mely tovaterjedt a közönség sürti során és elkísérte őket a disz sátorba, melyben elhelyezkedtek és a lelkes éljenzés csakis akkor szűnt meg, mikor Debreczeni István a szoborbizottság elnöke emelvényre lépett s a következő szép beszédet mondotta : Nagy méltósága Miniszter Ur ! Mélyen tisztelt vendégeink és Ünneplő közönség ! Nemzetünk ujjáteremtőjének 100-ik születésnapját hazafias érzések között ünnepeltük 1902. szeptember 2C-án tartott városi képviselő gyűlésünkön — nem tartottuk azonban elégnek, hogy hazánk halhatatlan emlékű fiának emlékét csak szivünkben és jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. — szükségét éreztük egy látható jelvények felállítását ahol hálánk lerovása végett mngjelenhessőnk, ahol csügge- dés esetén uj erőt merítsünk hazánk önállóságában elöhitünkben, ahol az ifjú nemzedék lörhetetlen hazaszeretetei tanulhasson, elhatároztuk tehát, hogy Kossuth Lajos érczszobrát felállítjuk, a felállítás kiiltségeinek fedezésére a képviselőtestület egy nagyobb összeget szavazott meg, hozzájárult jelentékeny összeggel Szatmárvármegye, de hozzájárult feledhetetlen emlékű volt országgyűlési képviselőnk Gróf Károlyi István saját és családtagjai nagy adományával ösmerősei között gyűjtött nagyobb összeggel hozzájárult városunk összes lakossága mulatságának rendezése és gyűjtések által úgy, hogy 1906. év fo^ lyamán hő vágyaink teljesithetésére a szobor- felállitására a pályázatot meghirdettük. Ma itt áll már a szobor! Hogy lelkigyö- nyörüségünkre szemlélhessük. Midőn Nagyméltóságodat, mint egyidejűleg a kormány képviselőjét és a mélyen tisztelt vendégeinket és az ünneplő közönséget mély köszönettel üdvözlöm — kérem ünnepünk szónokát leleplezési beszédjének elmondására, hogy a szobor-bizottság működésének eredményét, a halhatatlant ércbe öntve szemlélhessük. Nagy tetszéssel fogadott szoborbizottsági elnöki megnyitó után Papp Béla lépett az emelvényre s mondotta el az alábbi nagyhatású beszédet: Tisztelt ünneplő közönség! Kivételes idők kivételes embereket szülnek. A nagy francia forradalom felrázta letargiájukból a népeket a szabadság szele végig születet fél Európán felhangzott a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava s a szabadság eme izzó, forró légkörében lett nagygyá nemzetének Megváltójává az a férfiú, kinek ércszobrát ma leleplezzük — Kossuth Lajos. A szabadság ősforrása a jog. Az 1848 49. legendás korszaka a jognak nagy küzdelme volt a hatalommal szemben. Eme nagy küzdelem minden alkotása, minden eredménye, minden fájó emléke és minden dicsősége Kossuth Lajos nevéhez fűződik. Kossuth Lajos nagy szelleme alkotó képessége és tettereje két arányban nyilatkozik me. A küzdelmes harc elsőszakában a nagy államférfi, a merész reformátor áll előttünk, aki lerakja az uj Magyarországnak évszázadokra kiható alapjait, a másikban a lángszavu agitátor, a dicső szabadsághős, aki minden segédeszköz nélkül csupán a szó varázsával felrázza nemzetét álmából, hadverő sereget teremt a semmiből s megvívja a népjog, a népszabadság örökdicsőségü szemcsatáját. S eme két irányú működésének egy közös mozgató ereje a mélységes szeretet. Ez a szeretet — a felebaráti szeretet — vezérelte akkor, midőn keblére ölelve hazájának egész népét, széttöri a szabadság rabbilincseit s a jobbágyság felszabadítására s a jogegyenlőség törvénybe iktatásával jogot ad a jogtalanoknak, szabaddá teszi születés, rang és nemzetiségre való tekintet nélkül a magyar haza minden lakosát s milliókat veret be az alkotmány sáncaiba. Ez a szeretet — a hazának szent szere- tete — vezérelte akkor, midőn szembe szálva a zsarnoki hatalommal, fegyverre szólítja hazája népeit, hogy kivívja a magyar nemzet kétségbe vonhatatlan jogait, szabadságát, önállóságát, függetlenségét. S bár elbukott a dicső harcz, vérbe füllt a nemes küzdelem, de megteremtette a magyar nemzet számára a hitet. A jövőbe vetett hitet, hogy egyszer valamikor talán évek mulvaj talán évtizedek múlva, talán évszázadok múlva, de el kell jönni annak az időnek, midőn ez a nemzet kívánja önnállóságát. Megteremtette a nemzetben a bizalmat saját ereje iránt megérlelte a tudatot, hogy majd akkor midőn ideje elérkezik, lesz benne annyi erő annyi életképesség, hogy hitét megvalósíthatja. Ebben a hitben, ebben a tudatban nyilvánul meg Kossuth Lajos eszméinek magasz- tottsága. Mert csak az eszmék örökéletünk. Bele vannak vésve a lelkekbe kitörölhetetlenül, nüg magyar földön magyar szív dobog. Ezt a hitét ezt a bizalmat hagyta reánk szent örökségül Kossuth Lajos. Az ő nagy szive az ő szent eszméi képezik azt a világitó fáklyát, a mely után haladva eljutunk az Ígéret földére a teljes önállóság a teljes függetlenség birtokába. Ez a szobor nem a nagy agitátort hanem a mély belátásu politikust a bölcs törvényhozót tárja elénk azt a Kossuth Lajost, a ki lángelmével szervezte a független magyar államot s az 1848-iki törvények megalkotásánál oly alapra helyezte, melynek talapzatával bátran daczolhat egy újabb ezredév viharaival. Ez a szobor arra tanít, hogy a jog alapján állva küzdjünk lankadást nem ismerő eréllyel szabadságunkért függetlenségünkért de arra is hogy jogunkat — nem félve nyomortól és szenvedéstől — erős akarattal ha kell életüuk árán is védjük meg. Kossuth Lajos nyomdokain járunk az ő tanítását követjük mai is. Ő maga mondái A forradalom a nemzetek ultima ratiója. Mindig nagy szenvedésekkel jár. Ki kell menteni, meg kell kisérteni mindent, hogy azt kikerüljék. Ha Magyarország független lehet az osztrák házzal 48-iki törvények alapján akkor temessék el az én eszméimet. Ha önálló önczélu nemzet lehet mellette én meghajlok az őszinte egyetértés előtt. Próbálja meg a nemzet. Ha lehet tegye, ha nem lehet az eszme magától fel fog támadni. Igen, ha nem lehet esküszöm Istenemre, hogy eszméim feltámadnak. A lánglelkü apának bölcs fia vezeti most nemzetét a 48-iki törvények alapján az őszinte egyetértés utján. Istenbe vetett bizalommal hisszük hogy eljutunk a célhoz. Ha nem ... hát akkor be fog teljesedni Kossuth Lajos jóslata. És most! Hulljon le a lepel.! A riadó éljenzéssel fogadott beszéd végeztével a dalárda éneklése mellett lehűlt a lepel a szoborról s látható lett Kossuth Lajos ércbe öntött alkja. A szűnni nem akaró éljenzés után Dóczy József szavalta el ez alkalomra készített remek ódáját, melynek elhangzása után Günther Antal igazságügyminiszter lépett az emelvényre és a következő keszédet intézte a hallgatósághoz : Kossuth Lajos fiának Kossuth Ferencz- nek üdvözletét hozom Önöknek. És midőn itt előttem látom ezt az ércszobrot, annak a férfiúnak ércszobrát, a ki parlamenti életünknek megteremtője volt, boldognak érzem magamat. Kinek méltó utóda ö felsége kormánya körében foglal helyet, azt hiszem annak a műnek, a melynek ápolásában fáradozunk: lesz egy nagyjövője; hisz boldog király uralkodik boldog nemzet felett! Lelkes éljenzés kisérte a hazafias beszédet, amely után Ilosvay Aladár a vármegye
