Közérdek, 1908. január-június (1. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-01 / 3. szám
3. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. nak áldásait, joggal elvárhatja tehát a kereskedő osztály, hogy midőn az ő jogos kívánságának, mely egyúttal fontos közérdek is, teljesítéséről van szó, a méltányosság álláspontjára helyezkednek a képviselőtestület nem kereskedő tagjai is és nem utasítják el ezt a kérelmet pusztán azért, mert azt csak a kereskedők kérik és nem szabnak ezen kérelem teljesítésének feltételéül olyan kívánságokat, mint amilyeneket más utcán lakókkal szemben nem támasztottak, hanem belátva azt, hogy a kereskedő osztály a kövezet vámdiján kívül, mily óriási összeggel járul a városi terhek fedezéséhez, hogy az e téren lakók közül nem egy magában több adót fizet, mint némelyik kikövezett utcának összes lakossága, igy tehát teljesen jogos az a kívánságuk, hogy a Deák Fe- .rencz tér, a városnak kereskedelmi szempontból is legforgalmasabb része legalább 6 m. szélességben kiköveztessék, Mi a Deák Ferencz téren lakó kereskedők azért is kívánják, hogy az utca 6 m. szélességben kiköveztessék, mivel a nyári rettenetes por áruinkban nagy károkat okoz és ezen kárnak elkerülése szempontjából ezt az útvonalat a saját költségünkön locsol- tatni akarjuk. A város közönségének is érdeke, hogy legyen a záros belterületén egy hely, ahol délután és estefelé sétálni lehet. Tudjuk hogy a nyári időben oly rettenetes a por, hogy azok akiknek ülő foglalkozásuk következtében egy kis séta van javasolva, kétségbe vannak esve, hogy hol fogják megtenni ezt az egészségügyi szempontból előirt sétát. Egész máskép fog állni a helyzet, ha egy ily széles utca nagy része kikövezve lesz, mert akkor lesz egy hely, amely nem városi pótadóból, hanem a mi áldozatkészségünkből locsolva lesz és ahol a por képződés a lehetőségig megakadályozva lesz. Kérelmünk teljesítése legtávolabbról sem hátrányos senkire, sőt még a sorrendben következő kikövezendő utcák lakosaira sem mert hiszen a legnagyobb valószinüség szerint az 1908 és 1909 évi közmunka alapjövedelme elegendő lesz ezen tér. kikövezésére. Ép ezért reméljük hogy a tekintetes képviselőtestület méltányos és a város közérdekének is megfelelő kérelmünket teljesíteni fogja. Teljes tisztelettel: a nagykárolyi kereskedő társulat és az összes kereskedők. Ehhez a kérelemhez felesleges commen- tát fűzni, mert lehetetlennek tartjuk azt hogy létezzen városi képviselő testületi tag a ki be ne látná azt, hogy a kereskedő osztály eme kérelme nem csak jogos, de erkölcsi kötelessége azt a képviselő testületnek teljesíteni. A vármegyeház erkélyéről újból fekete zászló leng alá jelezve azt, hogy a megyének nagy halottja van. Nem csak a vármegyéé a a halott, de gyászoljuk őt mindannyian, a kik ismertük, mert ha az elhunyt polgári erényeit kiegészítjük családi életének melegségével akkor előttünk áll egy kép a valódi ember, igazi a hazafi a minta családfő képe. Igazi példányképe volt ő a hazafinak,. a valódi gazdának, az emberbarátnak és számos intézmények fűződnek az ő nevéhez. Mint a vármegye törvény- hatósági és bizottsági tagja, a szatmármegyei gazdasági egyesület elnöke, a láptársulat alel- nöke, a szatmárvármegyei takarékpénztár vezérigazgatója sokoldalú tevékenységet fejtett ki, családi élete példányképe volt az egymásért rajongó házastársaknak. Ma már a hideg föld mondja magáénak, de emléke örökké fennmarad azok szivében, a kik vele a társadalmi életben érintkeztek. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. domahidai Domahidy Sándorné, szül. hiripi és ivácskói Böszörményi Vilma, — gyermekei : Elza és férje alcsernátoni dr. Damokos Andor, — Alexandrin és férje ujfalusi dr. Uj- falussy Dezső, — és Pál; valamint unokái : Damokos István, Sándor és Mária, Ujfalussy Eszter és Béla; az elhunytnak testvérei: Domahidy István, özv. sepsiszentgyörgyi Czerjék Imréné szül. Domahidy Etelka, özv. kölesei Kende Elemérné, szül. Domahidy Mathild és az összes rokonság nevében, a megtört szív vigasztalan fájdalmával tudatja, forrón szeretett férjének domahidai Domahidy Sándor Szatmár- vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagjának, a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület elnökének, az Ecsedi láp lecsapoló — Szamos balpart ármentesitő és belvíz szabályozó Társulat alelnökének, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár r.-t. vezérigazgatójának stb., szeretett családjának és a közjónak szentelt munkás élete 68-ik, példaszerűen boldog házasságának 34-ik évében, 1938. január 28-án d. u. fél 2 órakor szivszélhüdésben hirtelen történt elhunytál. A megboldogult Szatniáron, 1908. január 30-án d. u. 3 órakor a gyászháznál tartandó ref. egyházi szertartás után január 31-én d. e. 11 órakor Domahidán fog örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1938. január 23. Legyen áldott emléke! A beszentelés múlt hó 30-án folyt le Szatmáron impozánsan megnyilvánult részvét mellett. A végtiszteségen megjelent a vármegye és Szatmár város küldöttsége, az összes testületek. A koporsót szebbnél szebb koszorúk borították a melyen közül kivált a család remek koszorúja. A tulajdonképeni temetés 31-én délelőtt 11 órakor folyt le Domahidán : hol is a család tagjain kívül számos küldöttség jelent meg. Miért nem boldogulhat Érmihályfalván a kis kereskedő és az iparos? Nagykároly, 1908. feb. 1. Az ország városai egyikében sem küzd annyi akadályokkal a boldogulás terén az iparos, mint Érmihályfalván. Eltékintve attól, hogy a helyi iparpártolás alig számottevő keresethez juttatja az iparosokat, nem részesül sem a hatóság, sem az érdekei előmozdítására hivatott intézmények részéről mi támogatásban sem. Ehhez járul még az a körülmény, hogy az iparos osztály egy oly szokatlan adónemmel van megterhelve, a mely az egész országban alig két városban fordul elő. Ugyanis a kereskedelemügyi miniszter Ér- mihályfalva község részére vásártartási jogot engedélyezett, azonban az engedélyezési okiratban tétetett-e vagy nem említés arról, nem tudjuk, hogy a község köteles a vásártartamára alkalmas területről gondoskodni. így történt azután, hogy a községi elöljáróság szükkeblüségből, avagy alkalmas terület hiányában a közbirtokosság mintegy 30 holdnyi területét jelölte ki a vásár helyéül. A kisbirtokosságtói később megkísérelte ugyan a községi elöljáróság a területet megvásárolni, azonban oly sok árat követelt, hogy azt a község megfizetni nem képes, s igy történt azután az, hogy a vásártér a kisbirtokosság tulajdonába maradt. Hogy azonban a birtokosság jövedelmét fokozza, illetéket vett ki a vásárban áruló kereskedő és iparosokra s ezt kiterjesztette nem csak a vidékiekre, de a helybeliekre is, megállapítván 1 négyszögöl területért 2 kor. évi bért. Ezen összeg a 160 tagra tehető iparos osztályra 4000 korona adót jelentett, a melynek elviselése az ottani iparos osztályra lesujtólag hatott. Megkísérelték eme sérelmek orvoslását, hasztalan, nem volt az ottani iparos osztálynak olyan pártfogója, ki a dúsgazdag Stubenberg Józseffel szemben védelmére mert volna kelni, s igy maradt évek óta úgy a hogy volt minden. Az elmúlt év kereskedelmi és ipari válsága de legföképen a nemzeti kormányba helyezett bizalom végre öntudatra ébresztette az ér- mihályfalvai iparos osztályt és megkísérelte, ha nem is teljesen lerázni, de legalább mérsékelni a szokatan adómenet és kérést intézett az ottani birtokossághoz, hogy a helypénzt illetőleg egy méltányos összegben egyezzen ki. A válasz jóllehet a birtokosság elnöke Lovass Sándor támogatta, tagadó volt, mert a nagy uradalmi megbízottak s a kisbirtokosok féltek attól, hogy nem kapnak busás jövedelmet a bérlőtől, jóllehet alig pár krajezár az, a mi egyes kisgazdára jut, mert a többi az uradalmakat illeti. Mielőtt a tárgyat folyatnék, egy kis kisértést kell tennünk. Ezelőtt 35 esztendővel Érmihályfalva egy közönséges falu volt. A fejlődése akkor kezdődött, midőn az iparos osztály tagjai kezdtek a községbe letelepedni. Később mind többen telepedtek a faluba kereskedők és iparosok úgy, hogy az iparosok száma a 150-et meghaladta. Megalakították az ipartestületet s az iparos és kereskedő oszta. - véres verejtékes keresménye után fizetett közs». 4 pótadóból lett Érmihály- falvalva azzá a mi . őst, egy virágzó kereskedelmi nagyközséggé. Folytatjuk a hol 'hagytuk. Eme tagadó válasz végképen elkésem tte az iparos osztály tagjait s elhatározta azt, hogy küldöttséget meneszt a kereskedelemügyi miniszterhez, a melyben sérelmeit előadva, kérni fogja, hogy a községi képviselőtestületet utasítsa arra, hogy a vásár részére szükséges testületet sajátítson ki s mentse fel az a kereskedőket és iparosokat az elviselhetetlen terhek alól. Részünkről mielőtt az iparos osztály tagjai a küldöttséget a kereskedelemügyi minisz- hez kijelölnék és kikiildenék egy ujabbi egyezség megkísérlését ajánljuk a vezetők figyelmébe. Menesszen küldöttséget az iparos osztály Lovass Sándor közbirtokossági elnökhöz. Mi ismerjük őt, tudjuk jól, hogy az embertársi szereteten kívül, szivén viseli az iparos osztály ügyét is. Kérje fel a küldöttség vezetőjéül a község érdemekben dús - puritán jellemű jegyzőjét. Adja elő az iparos osztály nehéz helyzetét kérje fel öt arra, hogy lépjen érintkezésbe az uradalmak birtokosaival s eszközölje ki a részünkről igazságtalannak tartott teher mérséklését. Mi azt hisszük sikerülni fog, de ha reményünkbe csalatkoznánk, akkor figyelemmel a község nehéz anyagi helyzetére a kisajátítási eljárást mellőzendő oly módot ajánlunk az ér- mihályfalvai iparos osztálynak a melylyel kényszerítheti a birtokosságot sérelmei orvoslására, mert a kisajátítási eljárás jóllehet bizonyosra vehető és törvényekben gyökerezik, tekintélyes költséggel jár és évek hosszú sora kell hozzá. Boldog iparosok. — Jön az uj ipartörvény. — Az öröm ideje erkezett, várva-várt óhajtásunk teljesül. Az uj ipartörvény ezer paragrafusa immár nyomtatás alá került, sőt mi több : kóstolóba az inasokról szóló része immár meg is jelent, hogy van-e ok az örömre, az persze más kérdés, ezt akkor fogjuk megtudni, ha az egész törvénytervezet megjelenik. Az inastartásról szóló törvényjavaslat első szakasza igy szól: „Iparos tanuló nemre és korra való tekintet nélkül mindenki, aki az e törvény rendelkezései alá tartozó munkaadóval (iparossal, kereskedővel vagy gyárossal) olyvégből szerződik, hogy ez őt az üzletében, műhelyében vagy vállalatában folytatott valamely ipar tizésére vagy valamely hivatásszerű kereseti foglalkozásul szolgáló munkára gyakorlatilag megtanítsa. Gyermekek, kik tizenhatodik életévüket még be nem töltötték, az ipartörvény alá 'tartozó üzletben, műhelyben vagy vállalatban csakis e fejezet határozmányai szerint alkalmazhatók, kivéve ha az üzemben végzendő munka a munkamegosztás következtében rendszeres tanulást nem igényel és e munka önálló ipari tevékenységnek vagy hivatásszerű kereseti foglalkozásnak nem tárgya (gyári munka), vagy ha az alkalmaztatás az üzlettel, mühelylyel vagy vállalattal kapcsolatban ugyan, de kifejezetten és tényleg cselédi (inasi) természetű szolgálatokra történik. Az előbbi esetben a munkaviszony e törvény, az utóbbi esetben pedig az érvényben álló cselédtörvénynek vonatkozó rendelkezései szabályozzák. Oly iparokban, melyeknek gyakorlása e törvény szerint megfelelő képesítés kimutatásához van kötve, tizenhat évesnél fiatalabb egyének cselédi (inasi) minőségben nem alkalmazhatók. Az egyes üzletágokban szokás gyakornoki s más hasonló elnevezések az alkalmazás iparostanulói jellegén mit sem változtatunk, ha kétség merül arra nézve, hogy valamely alkalmazásnak iparostanulói jellege van-e, azt az illetékes ipari vagy kereskedelmi szakma erre
