Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-12-07 / 49. szám
4 1907. deczember 7 Tiszteli Uraim ! A munkakör, amely az önök szives bizalma és támogatása folytau ream háramlik,, szerintem csak akkor lesz a városi élet követelte igényeknek megfelelően betöltve, ha minden személyes tekinteteket íélretévc, sikerülni fog oly hasznos beruházások megteremtése, amelyek a pótadónál jövedelmezőbb pénzforrásokat fognak nyitni, ha sikerülni fog azon létesítményeket előállitani, a melyek a közegészség és küzszükségletek korszerű igényeinek kielégítését czélozzák, ha sikerülni fog a forgalmi eszközöknek oly irány báni fejlesztése, hogy a kor forgalmi igényeinek teljesen megfeleljenek, ha sikerülni fog a küzrendészetnek oly irány- báni kiterjesztése és rendezése, hogy a mezőgazdasági termények is hathatósabb meg- oltalmazásban legyenek részesíthetek, ha sikerülni fog annak a tiszta, hazafias, demokratikus szellemnek fenntartása, amely nélkül én egészséges önkormányzati életet elképzelni nem tudok, mert én azt tartom, hogy a polgármester első tisztviselője, de egyuttal a város polgárságának, a város közönségé nek első engedelmes szolgája is ! Az ő ajtaja nyitva kell, hogy álljon minden rendű és rangú egyén előtt, ki hozzá jogsegélyért, ki hozzá támaszért fordul. Ennek a szellemnek megóvása érdekében, t. uraim, minden lehetőt el fogok követni és jöjjön ellene a támadás bárhonnan, bennem a legvértezettebb tnegvédelmezőjét fogja találni. Tisztelt Uraim ! Nehogy azonban ezen programmszerü kijelentéseimet bárki is oda magyarázza, hogy én a város anyagi erejét és a polgárok teherviselési képességét ezeknél a főbb szükségletek megteremtésénél figyelmen kívül állónak tartom, hát egész határozottsággal kijelentem, hogy ez ellen ah óvó tiltakozom. Mert én, t. uraim, mindaddig, mig a a város fő jövedelmi forrását a pótadó fogja képezni, addig én az egész vonalon a leg- pedánsabb takarékosság, hogy ugymondjam, a szűkmarkúság elvét vallom követendőnek és csakis oly intézmények létesítéséhez fogom adni hozzájárulásomat, amelyeknek költségei a pótadóból befolyó jövedelemből Jede zetet nyernek anélkül, hogy a pótadó túl- mérvben való felemelése igényeltetnék és azokhoz, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek. Ezek volnának t. uraim nagyjában azon főbb szükségletek és irányelvek, amelyek megvalósitásától, illetve kielégítésétől várom és remélem a városi élet fellendülését és megizmosodását, ezek azok, t. uraim, amelyek érdekében én rendíthetetlen buzgalommal és fáradságot nem ismerő, kitartó szorgalommal fogok működni az esetben, ha a megtisztelő állást, amelyre jelölni szívesek voltak, elnyerendem Fogadják mégegyszer hálás küszöne- temet azon szívélyes kérelmem hozzáfüzésé- vel, hogy megválasztatásom érdekében hathatós pártfogásukkal támogatni szíveskedjenek.“ A tartalmas beszéd szerény, de mégis önérzetes hangjával igen jó hatást tett. Utána Kramólin Gyula kért szót. Utal a „T. K.“ czikkére, amely szerint Boda Vilmos azzal vádolja meg e pártot, mintha az ő családi viszonyainak feszegetésével is küzdenének itt ellene. Kramólin erélyes hangon utasítja vissza e feltevést, e méltatlan támadást, ily nemtelen eszközzel a párt nem is élt, nem is fog élni. Kovács Dávid, polgári iskolai tanár, képviselő testületi tag örömmel fogadta dr. Szentkirályinak mintegy csokorba kötött kijelentéseit. Helyesli, hogy a város ügyei csakugyan a legnagyobb takarékossággal, sőt szűkmarkúsággal vitessenek előre, de ajánlja a leendő polgármester figyelmébe a törvényes pénzforrásokat, u. m.: regále- kövezetvám, vásár-piaczi jog megszerzését. E kérdésekben biztosíthatja, hogy mindnyájunkat ott találhatja maga mellett. Maga részéről örömmel üdvözli a jelöltet. Leopold Sándor, hitelbanki vezérigazgató, képviselőtestületi tag szintén a „T. KÖZÉRDEK K.'“-re^«tal. Szerinte jelöltnek ilyen vastag kifejezéssel még sem volna szabad ellenfele ellen fordulni, mint Boda Vilmos teszi, amikor Szentkirályi esetleges megválasztatását a legnagyobb szerencsétlenségnek nevezi. — Helyteleníti azt is, hogy politikát akarnak bevinni a városi életbe. Ila törvényhatósági joggal felruházott város lennénk, lehetne erről szó, de egy rendezett tanácsú városnak nincs is joga a politizáláshoz. Végül kijelenti még, hogy ő Boda Vilmos ur családi életét, viszonyait szintén nem bírálja, csak annyit mond: éljen dr. Szentkirályi Mihály! Miután dr. Leopold Kornél lelkes, bűz- | ditó szavakban köszönte meg a tapasztalt rendkívüli nagy érdeklődést, felhívta a je- leuvoltakat, hogy a város érdekeire való tekintettel mindenki becsületbeli kötelességének tartsa kedden délután 2 órakor az urnánál való megjelenést. Erre Kamarás elnök az értekezletet bezárta. Szentkirályit mindenfelől zajos ová- czióban részesítették. A jelenvoltak egy töredéke — körül- ; belül 35 képviselőtestületi tag — továbbra is ott maradt még, rögtönzött társasvacso- - rán, amelyen elhatárolták, hogy vasárnap ! este 7 órakor még egy értekezletet tartanak a választás előkészítése ügyében. * Boda Vilmos pártja a múlt szombaton | szintén értekezletet tartott a Magyar Király szállodában. Mivel laptársunk már rész : letesen közölte a gyűlés lefolyását, röviden csak azt emlitjük fel, hogy a Kiss Károly ; táblabiró, Adler N. János háztulajdonos, Nagy György, városi tanácsnok elnüklésével tartott értekezlet Boda Vilmost jelölte polgármesterül, ki egy küldöttség felkeresésére meg is jelent az említett helyen s elmon- j dotta programmbeszédét, amelyre fentebb többször történik hivatkozás. A závodi állapotok. Lapunk múlt heti számában szóvá tét tűk a závodi megyebizottsági tagválasztást s 14 ottani polgárnak a magyar iskolai ! könyvek ellen való tiltakozásáról is meg- I emlékeztünk. Ez ügyre vonatkozólag Wéber János, országgyűlési képviselő urtór a következő választ kaptuk : t Farkasvölgy, 1907. decz. 2-án. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának legutóbbi számában egy czikk jelent meg závodi állapotokkal foglalkozva, mely egy levél alapján olyan szomorú eseményeket hoz nyilvánosságra, melyekről nekem mindeddig tudomásom nem volt. Minthogy pedig levélíró ur, kit (miután az ismeretlenség homályában kivánt maradni) nem ismerhetek, de ki jónak látta mégis ezen szomorú dolgokkal szerény egyéniségemet is okozati összefüggésbe hozhi, engedje meg nekem, mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, hogy én, mint-megtámadolt, szin- . tén foglalkozhassak levélíró vádjaival s a mennyiben akár rosszakaratból, akár tájékozatlanságból kifolyólag egyéniségemet érintik, azokkal szemben leghatározottabban állást foglaljak és azokat kereken vissxa- utasitsam.-Becses czikkében ugyan e levél alapján csak egy konkrét vád van ellenem felhozva, mely a bizottsági tagválasztásokért tesz felelőssé, de azon jóakarat, melylyel czikkiró czikkének befejező részét szerény szemé : lyemnek szenteli, sejtetni enged arra, hogy a levélíró nem részesített ilyen loyalis elbánásban s azokért az állapotokért, melyek | szerinte ott uralkodnak, egészben engem ki- ! ván vádolni. Foglalkozni kívánok azon váddal, melyet most már ismerek s mely a bizottsági tag választásért a felelősség ódiumát én reám hárítja. Első sorban a czikk egy tévedését kell helyreigazitanom, ez pedig abban áll, . hogy említett Mayer József nem a legutóbbi választásoknál lett megyebizottsági taggá megválasztva, hanem körülbelül 1 év előtt,*) midőn Tiringer eltávozása folytán egy tagsági hely üresedésbe jött. Mayert akkor még nem is ismertem s Fuchs Vilmos urat (nagy- vejkei plébános) szerettem volna ezen bizottsági helyre megválasztva látni, kit a jelöltség elvállalására fel is kértem. Időközben értesültem, hogy Ugrosdy Aladár, körjegyző ur is reflektál ez állásra s miután az idő már rövid volt ahhoz, hogy bármely irányban akcziót lehetett volna kifejteni, értesítettem újból a plébános urat, hogy ez alkalommal nem hiszem, hogy eredményt tudnánk elérni s igy az egész választástól távol is maradtunk, midőn is Rózsay Elemér, uradalmi kasznárral szemben Mayer József, závodi lakos lett megválasztva. Megválasztatása után egy alkalommal nálam járt, függetlenségi érzelmeiről biztosított s igy nem lehetett okom hazafiságát kétségbe vonni, sőt mint függetlenségi képviselő, még örültem is megválasztatásán. Azóta is többször találkoztam vele, községi és személyes ügyekben tanácsért felkeresett és sohasem szolgáltatott nekem okot arra, hogy hazafias érzületét kétségbe vonjam. Hogy azonban más térre ne kalandozzam el, hanem hogy szerepemet a váddal szemben, mely felelősséget tulajdonit nekem a mostani závodi megyebizottsági tagválasztásért, megvilágíthassam, szükséges, hogy kijelentsem, hogy levélíró ur nem foglalkozott e választással, egyáltalán nem érdeklődött iránta, mert különben tudná, hogy nekem ott szerep nem jutott, nem is juthatott, mert már Mayer József megválasztatásakor, midőn Mucsfa és Kisvejke őt támogatta, paktumszerü megállapodás jött létre Závod- dal, hogy a mostani választáson egy Mucsfa községi polgárt és egy kisvejkeit választanak meg, ami meg is történt. Hogy ki volt-e adva a jelszó, hogy „tintanyalók nem választatnak“, azt nem tudom, mindent tudó nem lehetek, mint levélíró ur, aid azt állítja, hogy a választást én irányítottam, holott be fogom bizonyítani most, hogy éppen a závodi választást illetőleg szerepem a nullával határos. Nem tagadom, szerettem volna irányítani és meg vagyok győződve, ha irányíthattam volna, levélíró ur is meg volna az eredménynyel elégedve. A választás előtt körülbelül 9—10 nappal Kisdorogon beszéltem Mayer Józseffel és három társával, ott jött szóba a megyebizottsági tagválasztás, ott adták tudtomra a mucsfai és kisvejkeiekkel való megállapodásukat, ott tudtam meg, hogy je löltjük Róth János mucsfai és Hónig Imre, kisvejkei lakosok. Nem ismervén őket, aggályaimat kifejeztem s csakis megnyugtató kijelentésükre s abban a tudatban, hogy elhatározásukkal szemben nem áll módomban a választásnak már más irányt adni, nyugodtam én is meg a jelölésben. Wosinsky Mór, apátplébános ur elhalálozásával azonban egy harmadik hely is betöltésre került és ezen helyre jelöltül én igenis, Ugrosdy Aladár, kisdorogi körjegyző urat ajánlottam nekik, Ígéretet is nyertem, de ezen egyedüli jelöltem is, sajnos, elbukott és helyette Ernst András, závodi lakost választották meg, kit tudtom szerint szintén nem ’ismerek, de úgy hiszem, hogy7 a závodi függetlenségi és 48-as pártnak tagja. Tehát szerepem az egész választást illetőleg oda zsugorodik, hogy Kisdorogon 5 perczig beszéltem a dologról velük, Ugi’osdy jegyző urat ajánlottam nekik s ezen egy jelöltem megbukott. Závod kerülethez tartozó egy községben nem voltam, a választást nem is kívántam már irányítani s előre sejtve az eredményt, egyetlen választóval sem beszéltem. tévedés, vagy rosszakarat tehát a választásért engem vádolni és ezért felelőssé tenni. Most pedig a czikk legszomorubb részével kivánok még foglalkozni. Ha igaz az, ) Teljesen igaz, de be kell ismernünk, hogy itt nem a levélíró tévedett, hanem szerkesztőségünk. értette félre levelének ezt a részét. így származott a tévedés. (A szerk.)
