Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-03-02 / 9. szám

Szekszárdi, III. évfolyam.

9. szám.

Kiadóin Tatul: . Báter-nyomda, Kaszinóbazar

épület

Az előfizetési péuzek és hirdetések ide küldendők.

HIRDETÉSEK

le)0'itHuyo»al)b számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS Ml KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA

Szombat, 1907. márczius 2.

Szerkesztősig: Széchenyi-utca 1085 szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS :

egesz evre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. SO fill

NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

BeiinuukatársHk :

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja:

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

Wosinsky Mór halála.

E hely e héten legyen még az Övé. Nagy tudása, páratlan szorgalma, jó szive, puritán jelleme megérdemli,

* hogy a vezető helyen foglalkozzunk vele. Halál nem keltett itt egyhamar ilyen megdöbbenést, általános részvétet. Őserdők sok százados fája esik le ekkora robajjal. S nagy igazság az, hogy a kidőlt fa csak a földön elterülve mutatja meg igazi nagyságát. Még mi is, akik tiszteltük, szerettük, most látjuk csak, mekkora volt O.

Lapunk más helyén avatott toll méltatja érdemeit, itt voltaképpen csak a külsőségekkel kívánunk beszámolni. Nehéz lesz, mert a gyász külső megnyilvánulása megett százak és ezerek meleg szive, mély érzése, igaz részvétből lepergett könnyei a szomorú - háttér.

Wosinsky Mór temetésén Szek- szárdról ott volt mindenki, aki csak ott lehetett s e vármegyéből is számosán.

Paptársait gátolta a vasárnapi kötelesség, de aki tehette, sietett, jött ; tisztes egyházi férfiak egész sora kísérte, könnyel a szemben utolsó útjára.

Elismeréssel jegyezzük fel, hogy ott volt az a paptársa is, akivel ellentétbe sodorta a sors. Nemesen cselekedett, mert az élet elválaszthat, de a halál mindent kiegyenlít.

Csak Pécs nem becsülte meg a mi nagy halottunkat. Nem a nemes város, mely koszorút küldött sírjára. Nem a sajtó, mely könnyeit velünk együtt sírta. Csak a káptalan nem volt ott.

Hát nem elég volt ennek a nemes férfiúnak egy élet mártiromsága ? Nem hordta a mellőzés hét tőrjét szivében ? Nem volt-e nyájának hű őre? Nem volt-e tudományában kimagasló? Nem volt-e szivében Isten legnemesebb adománya, a - szeretet? Mivolt a bűne? Az, hogy a krisztusi tanácsot követte, nemes szivére hallgatva, a politikai élet hajszájából — kavargó őrvényéből kimentett egy embert? Bűn volt ez és tévedés? S ha az volt, nem lakolt-e érte? Ült s ül-e több tűzzel, nagyobb tudással, az emberszeretet magasztosobb érzésével szivében itt körülöttünk, az Övénél magasabb egyházi méltóságban — férfiú ?

Ezek az önkéntelen kérdések, a melyek közül a legutolsóra nem is várunk feleletet, mert tudjuk, hogy: nem!

... A pécsi egyházmegye érdemes főpásztora, a hit malasztjával I szivében most tér haza római útjáról,

nem tudjuk, hogy hozzá elér-e gyönge szavunk, de óhajtanánk, ha elérne, csak annyit szeretnénk tudomására hozni, hogy e város s a környék mélyen gyászoló közönsége mély sajnálattal tapasztalta azt, hogy még a halál sem törölhette le azt a fekete táblát, ahol egy minden izében derék, kimagasló férfiúnak, talán apró tévedései feljegyezve j álltak. Fáj nekünk, hogy amint látszik, még a halálnál is erősebb, hatalmasabb, a gyűlölet!

i

Wosinsky Mór 1854 1907.

A temetés.

Wosinsky mindnyájunkat megdöbbentő í haláláról, az impozáns részvétről, a temetés előkészületeiről külön kiadásban már beszámoltunk t, olvasóinknak. Maga a temetés j gyászpompájáról a következőket írhatjuk:

A plébánia földszinti • ebédlő termében j felállított ravatalt szombaton délután s vasárnap délelőtt ezrével keresték fel a látoga- : tók. Aki csak tehette eljött a temetésre is.

A ravatalt a Szentháromság téren, a szobor előtt állították föl. Három óra után már meg- ; telt az egész tér, úgy hogy a járdákon is , alig lehetett közlekedni. A róm. kath. olvasókör, a kath. legényegylet, az önkéntes tűzoltó egyesület, az általános ipartestület, a róm. kath. tanuló ifjúság, a főgimnázium s ; a polgári fiú- és leányiskolák növendékei zászlók alatt vonultak fel. A nőegylet, róm. kath. ovoda és gyerruekmenhelyet fentantó egyesület nőta^jai Dőry Pálné s Tihanyi Domokosné vezetésével sziotén testületileg jelentek meg. Pont három órakor Dőry Pál alispán vezetésével a vármegye tiszti kam is kivonult a koporsó elé. A czifra tarsolyos huszárok görnyedve emelték Tolnává: megye hatalmas pálma és babér koszorúját. A vármegyei tisztikarral jött gróf Apponyi Sándor val. b. t. t. főkaniarásmester, a jeles bibliográfus is, ki a m. tudományos akadémia nevében hatalmas babér koszorút helyezett a ravatalra ezzel a felírással: Wosinsky Mór

I. tagjának — a ni. tud. Akadémia. Ezenkívül a maga s neje nevében is pompás rózsa és jáezánt koszorút tett le a koporsóra. A nemzeti rauzeuin nevében Szemayer Vil- libald, a múzeumok országos főfelügyelősége képviseletében dr. Mihulik József titkár vettek részt a temetésen, megkoszorúzva a ravatalt. A városi hatóságot Janosits Károly főjegyző, helyettes polgármester vezette, a róni. kath. hitközségi tanács dr. Fent FerenQz vezetésével jelent meg, inig a szekszárdi1 kaszinó tagjainak élén Simontsits Elemér intéző igazgató helyezte el a koporsóra a szekszárdi kaszinó hatalmas koszorúját. A kir. törvényszék ugyan nem testületileg vonult ki, de jelen volt majdnem minden tagja Hazslinsiky Géza elnökkel az élén. Ott láttuk Szabó Károly országgyűlési képviselőt is, továbbá a vidék számos illusztris képvi selőjét s a szekszárdi társadalom úri és polgári osztályának óriási sokadalmát.

Három óra után, a litánia végeztével aztán felvonult a rom. kath. papság is. Ritka szép számmal. Elől a szertartást végző lel készek jöttek, úgymint Fekete Ágoston pre post Tolnáról, Razyha Lajos Zombáró! és 4 diakónus: Mosyai Sándor, Wöl/el Ferencz, Kapossi István és Kiss Lajos karkáplán, ki Pécset egyedül képviselte. Az érderaés lelkészi kar tagjai közül vidékről ott voltak : Streicher József paksi apát, Biró Imre dunafoldvári prépost-plébános, Holdonner Ferencz bátaszéki, Pártos Zsigtnond mözsi, kér. esperes, Streicher Péter kér. esperes hőgyészi, Romeisz Ferencz ez. kanonok baranyanádasdi, Änderte József kokasdi, dr. Jozgits János bonyhádi, Szommer Gyula grábóczi, Magyar Miklós' závodi, Lerch István lengyeli plébánosok és Száldó Zsig- mond nyug. plébános. A ravatal körül a hivők hosszú sora égő viasz gyertyával állott egész a városházáig sorfalat.

Fél négy előtt pár perczczel jött a gyászoló család. Elől Wosinsky István az elhunytnak testvére, nejével, továbbá özv. Treer Józsefné és Wosinsky Ilona, a boldoguljak Szatbmáron lakó apácza testvére. Rajtuk kivül a családnak számos tagja.

A gyászszertartást a főgimnázium s polgári iskola egyesi tett énekkara nyitotta meg. A beszentelést Fekete Ágoston tolnai prépost-plébános végezte, amely után a ko porsót a virágokkal nyönyörüen díszített négy lovas gyászkocsira helyezték s megindult a menet.

Elől a népiskolák tanulói mentek párosával. Utánuk a főgimnázium, polgári tíu- s leányiskolák növendékei gyászfátyollal bevont zászló alatt. A hitközséget Fent Ferencz dr. újvárosi plébános vezette s a kölönféle egyletek, a vármegye küldöttsége s beláthatatlan embertömeg zárta be a menetet. A koporsó előtt a teljes díszben kivonult tűzoltóság zenekara gyászdalokat játszott. Nem csak ahalottas, de az utánajövő kocsi is tele volt pompásabbná! pompásabb koszorúkkal. A merre a menet elhaladt, a villamos izzó és ivlámpák gyászfátyollal voltak bevonva.

így ért a gyászmenet harangok folytonos zúgása között a város végére, hol a holttestet Fekete prépost mégeg\ szer beszentelte.

Ezután a papság, a gyászoló rokonság, Dőry Pál alispán, Janosits Károly h. polgármester, az énekkar tagjai, a polgárság egyrésze és az elhunyjak számos barátja és tisztelője kocsira ült, s igy kisérte a nagy halottat szülővárosába Tolnára, hol már óriási