Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-02-16 / 7. szám

Szombat, 1907. február 16

Szekszárd, III. évfolyam.

7, szám.

Kiadóhivatal:

lÉter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Áa «18tiaeté«i pénzek éi hir- Jetéiek ide küldendők.

KIf*DHTÓSHI{

togjutáujrosabb számitánnl. dijsaabás ««érint.

■»«jelenik minden szombatén.

Szerkesztőség:

Széchenyi-utca 1085. szál*

Ide küldendők a lapot érdekS összes közlemények. HUŐpiZHTés r

egész évre 10 kor., felévre 5 k, negyedévre 2 kor. 50 fM

NÉPTANÍTÓKNAK,

lia az előfizetést egész évrn előre beküldik : 5 kér.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIN SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő:

Itelniuukutársak :

Kiadja:

BODNÁR ISTVÁN.

JAMOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

■ÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA.

A magyarositási jutalom szétosztása.

A múlt 1906. év óta Tolnavármegye alispánja pályázatot hirdet a vármegye közönsége által 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának emlékére létesitett közművelődési alap kamataiból, nemzetiségi vidéken működő és a magyarosítás terén érdemeket szerzett tanítók között kiosztandó jutalmakra és felhivja az illető tanítókat a folyamodásra.

Amily természetesnek és egyszerűnek látszik a dolog az első tekintetre és elolvasásra, ép oly lehetetlennek bizonyul, ha komolyan gondolkodunk fölötte.

Jutalomért folyamodni!

.!utalómért esedezni!

Lehet ez ? Nem két ellentétes fogalom ez ?

L)e igen, ellentétes, mert amint a jutalomért esedezem, azért, folyamodom, azt kérem, abban a pillanatban megszűnik az jutalom lenni, de lesz belőle egyszerű segély, közönséges kérelem alapján, melyet vagy kielégítenek vagy nem, vagy teljesítenek vagy nem.

Mert mi a jutalom V

A jutalom tulajdonképen nem más, mint az érdemnek természetes, önkén* jelentkező kellemes következménye.

De ha folyamodom érte, akkor már nem természetes, hanem mester- séycsen előidézett következmény, tehát már nem jutalom. így tehát, ez a módja a jutalmazásnak logika ellenes.

De lehetetlen ez a módja a jutalmazásnak azért is, mert a morál ellen van.

Tessék elképzelni egy szerény, de önérzetes tanítót, hogy fog-e az folyamodni ?

Nem.

Nem pedig azért, mert szerénysége tiltja a dicsekvést. Rősteli, hogy maga magáról beszéljen, hogy — úgy szólván — dobszóval vonja magára a közfigyelmet és felhivja a publikumot quasi arra, hogy : íme — kiálts kapu ! bámulj város ! — milyen derék legény, milyen nagyszerű tanitó vagyok.

És e mellett a módozat mellett könnyen megesik, hogy a legtöbbet fáradott, a legérdemesebb — jutalma- zatlanul marad.

Azt mondhatja: „Nyilvánosan működöm. Minden felsőbb hatóságom tudja, — sőt kötelessége tudni, — hogy mit dolgozom és hogy a magyarságnak mily szolgálatokat teszek. Ha méltónak Ítélnek a jutalomra, hálával fogadom, de érdememnek elismerését, megjutal- mazását nem kérem.“ — És nem kérvén, jutalmat nem kap, mig mások, kik kedvezőbb viszonyok között, kevesebb fáradsággal és talán kisebb eredményt mutattak fel, jutalmat kapnak, mert kérték, ami pedig az alapítvány rendeltetésének egyáltalán nem felel meg.

De az önérzet is bele szól a dologba, mert vagy megérdemli a tanitó a jutalmat, vagy nem. Ha megérdemelte, akkor ne kelljen érte könyörögnie, mert akkor az nem jutalom, hanem könyöradotnány, mit. pedig önérzetes ember el nem fogad, mig nagyon reá nem szorul. 8 ha kérni kell, nem jutalomért folyamodik és nem mondja, hogy jutalmat kapott, hanem | segélyért folyamodott és segélyt kapott. Mert segélyért folyamodni kell, ez természetes, de jutalomért, kitüntetésért folyamodni, könyörögni lehetetlen.

Hogy azért van elég folyamodó, készségesen elhisszük, de ez csak azért van, mert a tanítóságnak legnagyobb része — igenis önérzetes és ideálisan gondolkodó — de — szegény. Szegény ember pedig sokszor tesz meg valamit, amit nem tenne meg, ha éppen szegény nem volna.

Azért nem szabad ezt az alkalmat szolgáltatni, erkölcsi szempontból sem, nehogy a tanitóságban, a népnek nevelőiben, az önérzetet és szerénységet kiöljük, mert akkor csak a szoczialismus morálját (mindent pénzért), növeljük

___ TÁRCZA.

A tuberkulózis.

A budapesti Uránia-szinház, a budapesti Erzsébet-sza- aatóriura és a düsseldorfi Liesegang ezég 115,^ diapo- »itiv-vetitett képével illusztrált felolvasás czéljára irta 4* * szekszárdi múzeumban 1907 január 6-án felolvasta : Dr. Kramolin Gyula.

VI.

Ismervén a por veszedelmeit, igen fontossá kell, hogy emelkedjék előtttünk lakásunk takarításának a módja is. Az »ideál*, ami után után törekednünk kell, az volna, hogy abból a port minél alaposabban, de annak minél kevesebb felkava- rásával küszöböljük ki. Czélszerli ezért a söprést nedves fürészporral, vagy vizbe áztatott rongygyal eszközölni. Hogy a hézagmentes, tömör, sima »parquett« több ga- rancziát nyújt a tisztaság, valamint az alapos és mégis könnyebb takarításra, mint a közönséges padló vagy pláne földes szoba, az természetes. A legtöbb bajt apárnázott bútorok ép szőnyegfélék porolása okozza; ha szobánkból ki is visszük, legfeljebb az udvarban poroljuk s igy az udvarlakásokba szoruló embertársainkat árasztjuk el vele. Ez irányban javulás csak a „vacuum c.leaneru vagy abhoz hasonló porazivó készülékektől várható, mely a ház egy erre rendelt helyiségében felállítva a por kivonását eszközli.

Meg kelll emlékeznünk a füstről s a fttat beiégzés legnagyobb forrásáról — a

dohányzásról is. A nicotin hatásáról nem beszélünk, az nem ide tartozik; de a sürü jiislnek tisztán mechanikai, ingerlő behatása nagyon basonlit a poréhoz: izgatja és hurutossá teszi a tüdőket. Ebből könnyű megérteni, hogy a dohányfüst leszívása, az u. n. »schluckerozás«, ártalmasabb az e nélkül történő dohányzásnál s másrészt, hogy egy embernek a pipafüstje kevésbbé piszkitja a levegőt, mint többeké, vagyis, hogy a »mások füstje,« amivel nagyobb csomó ember egy zárt helyiséget elborít és ilyen füstös teremben (akár dohányzás nélkül is) tartózkodni sokkal rosszabb és ártalmasabb dolog, mint künn a szabadban vagy otthon, egyedül, a saját szivarunkat elfüstölni! Ez teszi elsőrendű fontosságúvá a nyüvános helyiségek minél tökéletesebb ventiláczióját!

Hogy bizonyos ipari foglalkozások, melyek állandóan sok por és füst, korom, lisztpor belélegzésével járnak, a tüdőkre felette hátrányosak, azt csak mellesleg említem.

A köpet és por, valamint az ezzel rokonhatásu füstön kivül legtöbb veszély fenyeget a tej és a tejkészitmények utján. Ezért nem ajánlatos forralatlan tejet inni. Aki pedig súlyt helyez a nyers tej ízére (amit a forralás elvesz) az is segíthet magán a tej pasztörizálásával, ami abban áll, hogy a tejet — legalább egy perczen át — csak 70—80° C-ra melegítik fel: ez elég arra, hogy a gümőbacillusok tenyészképes- sége tönkre menjen, anélkül mégis, hogy a tej friss íze (lényegesen) szenvedne. Epugy

nem mennek végbe e hőfok mellett ama vegyi folyamatok sem, melyek — mint a casein coagulácziója — a forralt tejet nehezebben emészthetővé teszik a nyers tejnél. Azelőtt a nyers tej e könnyebb emészthetősége, vagyis tápértékének nagyobb kihasználhatósága miatt itatták tüdőbajosokkal nyakra főre a frissen fejt — még meleg — tehén tejet; ma már ismerjük a nyers tej élvezetében rejlő veszélyeket s ezért helyette vagy pastörizált tejet, vagy tuber- kulin beoltással egészségesnek talált tehenek tejét — vagy pedig kecsketejet adunk; utóbbit azért, mert a kecske — mint már említettük — igen nehezen kapja meg a gümőkórt s igy nyers'teje is nagyobb biztonsággal élvezhető. Kár, hogy sajátságos ize miatt aránylag csak kevesen, képesek megszeretni! Pedig eltartása is könnyebb és sokkal olcsóbb, mint a tehéné, ami — főleg a szegényebb népnél — szintén fontos tényező!

A gíimőbacillus távoltartására irányuló rendszabály volna még: a kötelező fertőtlenítés tüdővészben elhaltak után, valamint az evidens tuberkulózis esetek kötelező bejelentése a hatóságoknak, hogy az ilyen fertőzött lakások figyelemmel kísérhetők és ellenőrizhetők lennének. Fájdalom, ezen üdvös intézkedések Európa legnagyobb részében még csak eszmecsere tárgyát képezik csupán, de nálunk Magyarországon eddig még beszélni sem lehetett róla ! Andrássy belügyminiszternek múlt évi októberben ki adott rendelete némi kezdeményezést jelent ugyan, amennyiben utasítja a törvényható-