Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-12-31 / 53. szám
Rendkívüli kiadás Szekszárd, III. évfolyam. 53. szám. Szombat, 1907. deczember 31. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazar épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjjiit* uy ohm bb számifással, Szerkesztőség: Bezeredj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egesz evre 10 kor., félévié 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést efré>z évre előre beküldik : 5 díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ES KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS HI KIR SELYEMTENVESZTES! FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : Kiadja: BODNÁR ISTVÁN. JANOSITS KAROLY. KOVÁCH ALADÁR. BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Simontsits Elemér alispán. Tolnavármegye közönsége — ítélt, függetlenül, szabadon, akár csak egy megvesztegethetlen, egyedül csak a lelkiismeretére utalt — felsőbb bíróság. Igazságot fényes elégtételt szolgáltatott egy férfiúnak, kit kivált az utóbbi hetekben valósággal elárasztott a nemtelennél nemtelenebb vádak özöne. Kit gyanúsítottak, rágalmaztak, csupán csak hatásos kortesfogásból. inert nem tudunk elképzelni r---------- ---sz ámottevő férfiút, aki komoly argumentummal állhatna még ki a fórumra, nyíltan szemébe mondhatná a most megválasztott alispánnak, — hogy ez az ítélet nem volt jogos és igazságos. A harcz lezajlott, szenvedélyek, a pártok tusái izzot- tak, mint az érczet olvasztó kohó. Itt az eredmény: folyik, ki van választva a nemes érez. Simontsits jelleme, kétségtelen hazatisága tisztán, mint a megolvadt arany ércze került ki a választási harcz tüzéből. Ilyen fényes győzelmet senki sem remélt. Tudtuk, hirdettük, hogy győzni fóg, mert a méltányosság, az igazság az ő oldalán áll, de ekkora győzelemre — azt hisszük, — még ő sem számított. A lezajlott választási küzdelemnek sok tanulsága van. Tolnavármegye hű maradt hagyományaihoz. Bebizonyította, hogy itt higgadt bölcseség az úr, nem a szenvedély. E vármegyének van lel ki ismerete, amely mindég megszólal, amikor arról van szó, hogy büntessen, avagy — jutalmazzon. Most jutalmazott? Nem! Csak az igazságot szolgáltatta ki. És ez jól van igy. E vármegye közönsége még csak ezután fogja megtudni, hogy akit kegyével kitüntetett, az valóban méltó volt reá. Simontsits szerepe eddigelé olyan forma volt, mint Michel Angeloé az Ember tragédiájában. 0 a vármegyének mégis csak második tisztviselője volt, irányt nem szabhatott,'önállóan nem alkothatott s igy elmondhatja: S mily találók rá Ádám szavai: „.............Mily pokol lehet, Sx űd istenének, hogy nem bir teremteni, Oh, mennyi ismerős mindenfelé Ks mennyi szellem, mennyi őserő . . .“ 5IMONT5IT5 ELEMER. „Igen, mert mindég széklábat csináltam, És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörgtem, hagyják módositnoni, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. Nem engedék. Kívántam változásul A szék támláját, mindent hasztalan . . .“ Valósággal gúzsba kötött szárnnyal várta, hogy egy- szer már — repülhessen. Igen, de most már itt a tér. Sor kerül ezután az egész — székre, a fényes , alkotásokra. Esze, szive, akarata, Itaza- fisága megvan hozzá. Kik a hatalmi vágyat vetek szemére, megszégyenülhetnek, ha a következőket elolvassák: Mikor jöttek a Hiób-hirek, hogy felülről akarják letörni, hogy a kormány igy-ugy közbelép, kandidálni sem engedi. Valaki azt a tanácsot adta neki, hogy menjen fel Hadik államtitkárhoz s hozza rendbe a dolgát: „Nem megyek, én nem a kormánytól várok állást, egy saját autonómiával biró vármegye buktat el, avagv emel fel . . .“ Önérzetes, őszinte, becsületes szavak! Benne van e kijelentésében a nagyrabecsülés, a szeretet, a rajongás vármegyéje iránt; megbecsülése saját énjének, bizonyos büszke önérzet, de egyúttal a kegyeletes tisztelet, a hű ragaszkodás a múlt tradiczióihoz, az ősi autonómiához. És erről az emberről hirdetik az alacsony rágalmak, hogy képes lett volna hitvány árulásra ? Egy férfiú, ki a főjegyzői székben Be- zerédj István fenséges alakját vette mintaképül, ilyenre nem képes; Simontsits, aljas önös érdekből soha semmit se tett s amit tett, azt a vármegye érdekéért tette ! ennyi. Sokkal nehezebb körülmények között állottunk Simontsits oldalán, amikor a dicséret s elismeréshez: bátorság kellett. Ma, amikor mindenfelől mosoly sugárzik felé, meleg kézszoritás az osztályrésze, felesleges részünkről a hízelgő szó. Egy férfiú, ki „sem feltétlen támogatásra, sem feltétlen ellenkezésre nem kapható,“ ilyesmit nem is vár. Befejezzük tehát: Tolnavármegye alispáni széke díszt kapott általa. „Di- csekedése lesz még ő vármegyéjének.“ Örömmel üdvözöljük helyén, mert oda való, rátermett. Reméljük, hisz- szük, sőt biztosan tudjuk, hogy ő benne csak azok fognak csalatkozni, akik most egy és más okból — félreismerték . . . __Iteaaat - MsumamMaui korszakiiMÉ1 II D e elég legyen E3B
