Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-12-31 / 53. szám
2 KÓZÉRD EK l‘J07. deczember31 A választás elöestélye. Mozgalmas volt már a választás előtt való délután is. Kocsik robogtak egymás után, hozták a bundába burkolózott alakokat s a vonatok is csak úgy öntötték az ünneplőbe kiöltözött falusi polgártársainkat. Duna- földvár különösen kitett magáért. Nie fér gall Nándor főjegyző és Bodor György biró vezérlete alatt már vasárnap este megszállták az Obernik féle vendéglőt. — Valami 25-en jöttek be SimOlltsits mellett, ki az nap este rövidebb időre meg is jelent közöttük Bodor György biró az ő igazán bámulatos szónoki képességével, mindjárt ki is fejtette az okokat, a miért a dunaföldvári független polgárok Simontsits mellé tömörültek. Körülbelül az volt a szavainak értelme, hogy politizálni mindnyájan tudunk, de nekünk most — alispánra van szükségünk. A jó duna- földváriak ki is tartottak elveik mellett, hasztalan volt minden csábítás, toborzás — az egy Rátkay László kivételével — valamennyien Simontsitra szavaztak. De nem csak az Obernik féle vendéglő volt hangos, a Szekszárd-Szálló s a többi kisebb fogadó, sőt a magánházak is megteltek vendégekkel. Természetesen mindenütt a választás eshetőségeiről beszéltek. Dunaföld- vár, általában a lelkes Rassovszky Julián járásába tartozó községek választóinak tömeges beérkezte nagyon lehangolta az ellenpártiakat, akik bizalmasan már azt kezdték mondogatni, hogy most már csakugyan meglesz Simontsits a — második szavazásnál. A Simontsits pártiak azonban már biztosnak vették az első szavazásnál való feltétlen győzelmet. A nagy nap. Másnap már kora reggel mozgalmas volt az utcza. A vasút felől egész karavánok érkeztek, jobbára Sárközből és a dómbovári- tamási járásból, vonaton. A kocsik is egyre hozták a választókat. Mindenütt idegen arcz. A piros pozsgás, jól táplált falusi polgárok, mint a mohamedánok Mekka felé, egyenesen a vármegyeházafelé tartottak. A téli kabátok alól kilátszottak az ünnepi fekete nadrágok, sőt a rövid mikádók alól is nem egy szalon kabát kandikált elő. Alxá, ezek a kölönféle jelöltek. Mindenütt élénk beszéd, parola, vállveregetés. Az előcsarnok hangos volt a beszédtől s csoportokban, egyes sarkokban bizalmas suttugásba merültek az emberek. Fél tizre már zsuffolásig megtelt a nagy terem. A karzatot is valósággal megostro mohák, bár csak külön jegygyei lehetett oda bejutni. A mint hiányosan össze tudtuk irni, ott láttuk : Perczel Dezsőnét leányával, özv. Simontsits Bélánét, Dőry Pálnét leányaival és Dőry Etelkával, Simontsits Elemérnét, Simontsits Andornét két leányával, Sztail kovánszky nővéreket, Wigand Jánosnét leányaival, Török Bélánét, Sass Lászlónét, Nitsnét, Bodnárnét, Leopold Lajosnét, Leopold Korneinét, Leicht Lajosnét, Kron Ferencznét, Müller Ferencznét, Halász Gézánét, Szentkirályi Mihálynét, Pupp Gyulánét, Stein féld Bélánét, Lányi Valériát, Hagymássy Zoltánnét, Bajó Pálnét és Jánosnét, Pestiig Pálnét, Triebler Ilmát és még nagyon sokakat A közgyűlési teremben moczczani se lehetett. Ama bizonyos krajczárt még le tudta volna valaki ejteni, de felvenni már nem. Ekkora érdeklődést még sohasem láttunk A 440 bizottsági tag közül legalább 380—390 volt jelen. A vármegye nagyobb urai, virilistái is itt voltak majdnem teljes számban. így ott láttuk gróf Apponyi Sándor aranygyapjas v. b t. t. főkamarás mestert, gróf Széchenyi Sándor v. b. 1.1. főrendiházi alelnököt, Perczel Dezső v. b. t. t., dr. Szilassy Aladár közigb. tanácselnököt, Bezerédj Pál főrendiházi tagot, Sztanko- vánszky János, Bezerédj Andor, Bartal Béla, Csapó Vilmos kir. kamarásokat, báró Schell Józsefet, Kovács S. Endrét, Jeszenszky Andort, Szeniczey Gézát és Vizsolyi Ákost, Bernrieder Józsefet, Perczel Lajost, Daró- czy Aladár volt képviselőt, Magyari Kossá Józsefet s még nagyon sokakat. Ott voltak az összes országgyűlési képviselők, a papság nagy számban minden felekezet részéről. Különösen nagy hátast keltett a dunaföldvá riak tömeges felvonulása. A Száváid, Jeszenszky pávánk mindjárt látták, hogy baj van. A főbb vezetők Bernrieder János, Rát- kay László, Boda Vilmos, dr. Schmelz Antal súgtak, búgtak, törvénykönyveket lapozgattak. Később kiderült, hogy a tisztviselők kétségtelen szavazati jogát tették vita tárgyává. A közgyűlés. Pont tiz órakor felzugott az éljenzés, AppohyiGéza, gróf főispán lépett be bosszú kísérettel s általános éljenzés között a közgyűlést körülbelül a következő szavakkal nyitotta meg: Üdvözlöm a nagy számban megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat és ürven- dek, hogy ilyen nagy számban megjelentek. Első alkalom, hogy a vármegyei tisztújító közgyűlésen elnökölök és teszem ezt azon őszinte örömmel, mert a vármegye önkormányzata njabban, még pedig hosszú időre biztosítva van. Volt idő, midőn az államosítás állott a küszöbön, de a törvényhozás tagjainak működése éppen a nehéz viszonyok hatása alatt oda irányult, hogy a megyei önkormányzatot fenn kell tartani s hogy az alkotmányos kormányzat támaszt nyerjen alkotmányos működésében; a vármegye az alkotmánybiztositékok elfogadásával még hátvédet is kapott s igy hiszem, hogy a vármegye megjelent törvényhatósági tagjai abban a meggyőződésben lesznek, hogy a választáskor a helyes közigazgatás magaslatára kell emelkedniük és személyes tekintetek figyelembe vétele nélkül a rátermettséget fogják fontolóra venni. A vármegye tisztikara eddig közigazgatási teendőit pontosan végezte s Tolnavármegye a legjobban adminisztrált vármegyék közé tartozik j mutatja ezt az a tény is, hogy l)őry Pál, a vármegye volt alispánja innen a Dunántúlról, Tolnavármegyéből lett a távol vármegye élére kiválasztva. Megköszöni végül a vármegyei tisztikar eddigi működését és a közgyűlést megnyitja. Ezek után Simontsits Elemér vm. főjegyző úgyis mint az alispáni szék megüre- sedése folytán alispán helyettes, átadta a főispánnak a hivatalos működés két jelvényét, a vármegye pecsétjét és a levéltár kulcsát szép, kerekded beszéd kíséretében. Bernrieder János hagyományos szokás szerint a vármegye törvényhatósági bizottsága nevében mond köszönetét a távozó tisztikarnak. Egy kicsit félre kalandozott a tárgytól. Politikai vonatkozást is belekevert mondókájába. Dőry Pál dicséretével kezdte, szerencsésen el is jutott a Mérő esetig . . . „Itt voltunk, mi miattunk ment vissza!“ Kiáltotta többször öblös hangjával Horváth Ferencz. Ez aztán egy kicsit visszaterelte a felszóla'ót a tárgyhoz, megkapta a joggal kiérdemelt dicséretet az egész tisztikar, igy Simontsits is. Ezek után a főispán a tisztujitás tartamára tiszti ügyészül Török Béla, jegyzőül Tóth Károly bizottsági tagokat kérte fel. — Mielőtt a tisztujitás megkezdődött volna felszólalt Schwetz Antal mb. tag azt a kérdést vetvén fel, vájjon a most lelépett tisztviselők a tisztujitás folyamán megejtendő névszerinti szavazásban bir- nak-e szavazattal; többek felszólalása után elnöklő főispán a törvény értelme szerint úgy döntött, hogy igenis bírnak szavazati joggal. — Ezután megalakították a kijelölő bizottságot, melynek tagjai lettek : a főispán által kinevezve: gróf Széchenyi Sándor, Szabó Károly és Bernrieder János; a közgyűlés által választva: Bernrieder József, Jeszenszky Andor és Boda Vilmos. A kijelölő bizottság működéséig a fő ispán az ülést felfüggesztette. A közönség ismét élénk csevegésbe merült, találgatta a választás eshetőségeit. — Miután a kérvények a különböző állásokra nagyobb számban érkeztek be s a kérvények alapján történő kijelelés az egyes állások esélyeitől függött, a kijelölő bizottság egyelőre csak az alispáni szék betöltésére jelelt. Ennek kijelentésével főispán az ülést újból megnyitván, bejelentette hogy az alispani állásra három pályázat érkezett s a kijelelő bizottság mindhármat jelelte; ezek: Simontsits Elemér, (szűnni nem akaró zúgó éljenzés) Száváid Mór (éljenzés) és báró Jeszenszky György (éljenzés). Mivel pedig mindhárom jelölt részéről 20—20 tag aláírásával szavazat kérő iv nyujtatott be, a főispán elrendelte a névszerinti szavazást két szavazatszedő küldöttség előtt: a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok szavazatának szedésére a főispán elnökül: gróf Széchenyi Sándort, jegyzőül: Szévald 'Oszkárt és tagokul Szabó Károlyt és Pál Józsefet, a választott bizottsági tagok szavazatának szedésére elnökül: Jeszenszky Andort, jegyzőül Eri Mártont, tagokul Véber Jánost és Ürjfy Lajost kérte fel; — mely után a szavazás megejtéseig az ülést újólag felfüggesztette. A közönség most már teljesen tisztában volt a helyzettel. Simontsits mellett oly hatalmas éljen zúgott fel, hogy ez is mutatta kétségtelen győzelmét . . A közönség tehát nyugodtan társalgóit. Az ellenpáriokból pedig többen észrevétlen eltávoztak. Miután az utolsó szavazatok is leadattak s a szavazatokat a kiküldött szavazat- i szedő bizottságok összeszámlálták, a főispán megnyitotta az ülést s ekkor Széchenyi Sándor gróf bejelentette a szavazás eredményét, mely szerint, mindkét bizottság előtt leadtak összesen 353 szavazatot; ebből esett Simontsits Elemérre 221 szavazat. Szévald Móriczra 66 és báró Jeszenszky Györgyre szintén 66 szavazat; ennélfogva Simontsits Elemér 89 szavazattal abszolút többséget kapott. Ezen bejelentés alapján a főispán Simontsits Elemért" Tolnavármegye megválasztott alispánjának jelentette ki. Szűnni nem akaró tapsvihar követte ezt 'a kijelentést. A megválasztott alispán mindjárt le is tette a közgyűlés színe előtt a hivatalos esküt, a következőkben köszönte meg a megválasztatását : Tek. Törvényhatósági Bizottság! Mélyen meghatva, megilletődve mondok köszönetét a tek. törvényhatósági bizottságnak a megválasztatásom lényegében reám nézve mindenek fölött megtisztelő módon megnyilvánult bizalmáért. Mindenem koczkán volt tek. Törvény- hatósági Bizottság és sátisfactiót nekem csak Tolnavármegye adhatott. S egész valómmal átérzem, hogy ezért a satisfactióért mindenemmel tartozom. Legyen tehát felajánlva egész munkaerőm, minden energiám, minden képességem egy szent, egy mindenek fölött álló eseménynek, a közérdek önzetlen, odaadó szolgálatának. El a lelkemben egy kiirt• hatatlan meggyőződés, hogy nagy szeretettel lehet a közérdeket szolgálni úgy is, hogy az ember nem tesz különbséget embertársai közt se vagyon, se rang, se politikai hitvallás, se felekezet szerint, — igy akarok szolgálni! S ezt a szellemet akarom látni a vármegye közigazgatásának egész területén. A rohanó kor lázas tevékenységet követel, hogy viszonyaink fejlesztésében lépést tarthassunk vele. Ehhez a tevékenységhez kérem én a vármegye lakossága érdekébeu a törvényhatósági bizottság minden tagjának szives támogatását. Bármely politikai meggyőződést tiszteletben tartok, de igyekezni fogok megyei közéletünket a politikától lehetőleg távol tartani, nehogy a politikai hevületnek lobbanékony lángja állandóan tüzveszélylyel fenyegesse közös munkálkodásunknak békés eredményét és czéljait. Ha mégis elkerülhetetlen leend, hogy politikával itt is foglalkozzunk, ^ állásfoglalásomat teljes tárgyilagossággal eset- ről-esetre fogom megállapítani, mert sem föl- I tétlen támogatásra, sem föltétien ellenkezésre i nem vállalkozom. Legfőbb törekvésem az lesz, hogy vármegyénk közigazgatása megfeleljen az egész vonalon azoknak a jogos követelményeknek, melyeket vele szemben a vármegye lakosságának ezerféle érdeke támaszt I s a közigazgatási szervezet ne csak .a személy és vagyonbiztonságnak, a közrendnek, : de a lakosság kulturális és anyagi gyarapodásának, megelégedésének is tényezője legyen. Fogadja a tek. Törvényhatósági Bizott- | ság Ismételten is, hálás köszönetem nyilvánítását. Hatalmas éljenzés, szűnni nem akaró taps követte e klasszikus, tömör beszédet. Tapsoltak még a volt ellenfelek is.
