Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-12-07 / 49. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 49. szám. Szombat, 1907. deczember 7. Kiadóin Tatai: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Szerkesztőséjsr: Bezerédj !stván-utca5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS: egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ........ nos nn ----------------- üa az előfizetést eirész évre minde n M m H M ^ TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDBTÉSHK legjutéuyosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belinmikatár.sak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Két indítvány. Két hatalmas indítvány henger- geti ismét azt az óriási követ, mely közelebbről csak vármegyénk, de voltaképpen az egész délvidék boldogulásának útját zárja el. Az egyik indítványt Bartal Béla, kir. kamarás, nagybirtokos, a jeles közgazdasági iró nyújtotta be Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához. A bátaszék—baranyavári vasút kiépítését sürgeti ismételten s álláspontját. bővebben is ki fogja fejtem a vármegye f. hó 12-én tartandó közgyűlésén. E széles látkörü, nagytudásu férfiúnak beleszólása a fontos kérdésbe fényes elégtételül szolgál mindnyájunknak, akik igfíz meggyőződésünkből kifolyólag csekély áldozatnak minősítettünk minden áldozatot és igy Szekszárd 50 ezer koronás hozzájárulását is e világvasutra. Bartal Béla nagy tudással, nyomós érvekkel támogatott indítványára talán majd meg fog mozdulni a hivatalos vármegye is s nem csak felirat ilag, tehát csak papiroson való támogatással, de a minap megtagadott anyagi hozzájárulás kilátásba helyezésével is siettetni fogja e fontos vasút mielőbb való megépülését, mely nemcsak a mi helyi érdekünk, de legfontosabb hadászati, kereskedelmi és gazdasági érdek. A másik indítványt Tóth Ká- roly, műszaki tanácsos, a szekszárd- bátai Dunavédgát-társulat igazgató főmérnöke terjeszti a társulat igazgató választmányának mai ülése elé. A Sió-Sárviz csatorna mielőbbi kiépítését sürgeti benne uj alapon, meggyőző, természetes, észszerű okokkal. Magyarország évi 12 milliónyi értékű kőtermelése ugyanis nem elég a már elhatározott. fontos csatornázási tervek gyors kivitelére. A Sió hajózhatóvá tétele tehát nem helyi, de fontos, országos érdek, igy nem csak utoljára megoldandó feladat. A Balaton mellett levő óriási kőbányákat kell ugyanis hozzáférhetőkké tennünk, milliókat takaríthatunk meg csak szállítási költségekben is, ha az Alduna szabályozásához már innen szállíthatjuk az olcsó követ. Mi mindent drágán, megfordított sorrendben csinálunk. A Tiszát is felit! kezdtük szabályozni s igy valósággal rávezettük az árvizet — Szegedre, — jó lenne tehát, ha az illetékes szakkörök behatóan foglalkoznának e praktikus, észszerű ideával. Ez alapon ne csak a kisebb sulylyal biró társulatok, de nyomatékosabb szavával az érdekelt vármegyék is sürgessék, kérjék, követeljék a nagy viziépitkezés kérdésének ily okos irányba leendő terelését. De lássuk a két indítványt: indítvány. Minthogy u horvát-dalmát vasútnak kiegyezésileg történt biztosítása folytán az osztrákok fokozott versenyét Lalmáezia, Bosznia, sőt Horvátországban is csak a Vukovár-Szamaczi csatorna és a Budapest, Bátaszék, Moliács, Eszéken át vezető legrövidebb vasút kiépítése által lehet ellensúlyozni, minthogy továbbá a Pécs-Dolnji- Miholjázzon át tervezett vonal ezen világvo- nalat netncssk hosszabbá teszi, de annyiba kerülne, hogy ebből nemcsak a legrövidebb mohácsi útszakasz, hanem még a szamaczi csatorna is kiépíthető, minthogy továbbá a boszniai összeköttetés mindig ezen katonai és kereskedelmi szempontbél egyedül helyes irányban volt tervezve s a boszniai vonalnak Pécsen át való vezetése, a fiumei forgalom által már is túlterhelt dombovár-sárbogárdi, sőt még a pécs dombovári vonalnak második vágánynyal való ellátásával is megdrágittatnék : írjon fel Tolnavármegye, hivatkozva a Gazdasági Egyesületek hason irányú határozatára — a magas kormányhoz az iránt, hogy a Bosznia, illetve Szarajevó, Szlavónia Athénbe vezető világvonal részét képező legrövidebb összeköttetés a bátaszék—bara- nyavári vonal utján létesüljön, a vukovár- szamaczi csatorna kiépítésével. Hason irányú felterjesztésekre keresse meg a) Budapest székesfővárost; b) Fehérvármegyét; c) s utalva arra, hogy ez az irány TÁRCZA. Egy név. Én Istenem, a neveden Be sok ember felakad, A kik nem a lelket nézik, Csak az üres szavakat. A te roppant fogalmadhoz, Hol is ven nők a nevel f — De tán mégis így hlhatnánk: Mindenható Szeretet SZABOLCSBA MIHÁLY. Egy fantomhoz. Irta; Brunner András. Szelid esti homályban magamban járva mért ábrándozom felőled ? Gondolatimat mért vonzza valami titkos erő feléd, mindig feléd ? Mért hogy akármit nézek, bármit hallok, bármit gondolok, te jutsz eszembe ? Az esti homályból a te alakod tűnik elő. A felhők mögül kikandikáló halvány holdban a te arezodat látom. A homályon átszürődő csillagok fényében a te szemed sugárzik rám. Megrezegteti az esti fuvalom a kalászmezőt, s a te lelkedet sejtem. Hallom a tücskök édes czirpelését, s a te hangod jut eszembe. Ellep a tájnak fenséges csöndje, s a te nyugodtságod hat keblemre. * Álmaim mért hoznak elembe mindig téged ? Éji nyugalmamat mért zavarja a te szellemed ? Fölébredésem mért édesiti a te emlékezeted ? Álmaim szövése a te kezed munkája. Pihenésemet a te szellemed őrzi. Fölébredésemet a te képed aranysugara deríti jó kedvre. Álmodom, s álmomban te mulattatsz. Fölébredek, s a te emlékezeted vigasztal. Imádkozom, s lelkem a lelkeddel száll az Úrhoz. Munkámban mért vonod figyelmemet rád ? Szórakozásomban mért husit a távol- léted ? Hangszeremnek s dalomnak mért száll minden hangja tehozzád ? Fáradságom kipihentetöje vagy. Magányomnak benépesitője vagy. Hangszerem húrjának rezdülése vagy. Dolgozom, s munkámat a te szellemed élteti. A csöndes magányt keresem, s te felvidítod azt. Bús melódiát zengek, s szivem a sziveddel egybeforr. * Gondolataimat mért fosztod meg szabadságoktól ? Érzelmeimet mért hajtod rabigába ? Toliamat mért vezéríed mindig feléd? Eszméimet lelkedből merítem. Érzelmeimnek táplálója szived. Történeteim hősnője te vagy. Eszmélek, s benned nyugszom meg.' Érzek, s érted szenvedek. Mesét szövök, s az ellentétek kibéki ője te vagy. * Ábrándos lelked lelkemet mért csalja magával ? Hideg szived szivemet mért gyújtja lángra ? Erős akaratod akaratomat mért semmi í siti meg? Lelkem a lelkeddel jár a mennybe. Szivem a sziveddel a delej két sarka. Óhajom akaratoddal eget ostromol. Lelkem a magasba tör, de hozzád csak ; a tied tudja fölemelni. Szivünk ellentétes, de vonzza egymást. Akaratom legerősebb, de meghajol a tied előtt. * Tarka rét fölött egymást űző pillangók mért hoznak eszembe téged ? A csobogó csermely liüs vizéből ivó eltikkadt vándor látása mért hogy veled hoz kapcsolatba ? Az ég könnyét felszívó enyelgő napsugár mért emlékeztet engem rád ? Szived tarka lepkéjét tizöm én. Lelkem szomjuhozik utánad. Könnyeimet szemed sugara szárítja föl.
