Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-12-07 / 49. szám

2 közérdek 1 907. deczember 7 Bácska és Baja város érdekeinek is jobban megfelel — nevezett két törvényhatóságot; </) a budapesti kereskedelmi kamarát. Bartal Béla. * Tekintetes Igazgató Választmány ! Az országos vízügyi nagytanácsnak múlt hó 4-én, Budapesten tartott ülésében igen fontos és a mi társulatunkat is közelről ér­deklő vízügyi műszaki munkaiatok kerültek elbirálás alá. A következő évtizedben létesítendő viz- szabályozási munkálatok beruházási költségei 192 millió koronában állapíttattak meg. Első sorban a Duna folyam felső sza­kasza fog szabályoztatni, ezt követi nyomon a közép Duna 42 millió költséggel. A közép Duna szabályozásánál Budapest után mindjárt a mi szakaszunk : a fajszi és gemenczi elfa­jult Dunamedrek vétetnek munka alá, e sza kaszon tudvalevőleg a létesített 3 uj átmetszés nem szüntette meg a bajt, a jégtorlódások ; évenként előállanak sőt a meder elfsjulásá- i val ma már a hajózás is veszélyeztetve van: Vajastoroknál 15 dm.-re csökkent a hajózó viz mélysége. E szakasz rendszeres szabályo­zásával, ami 3—4 évre van előirányozva, a jégtorlódások megszűnését remélhetjük. A fenti 192 millió vizi beruházás össze­gében bennfoglaltatik a balaton—dunai ha­józó csatorna kiépítése is, 6 és félmillió ko­ronával, vagyis a tíió-Sárviz szabályozása a Dunáig. Tekintetes Igazgató Választmány 1 Az ármentesitő társulatok feladata nem lehet ki­merítve a kártékony vizek kiöntése elleni védelemmel. Nem kevésbé eminens érdeke a társulat érdekelt birtokosainak az is, hogy a társulat határát övező folyók rendben tar­tassanak és hajózhatóvá tétessenek. Az ár­téri érdekeltség jobb áron értékesítheti min­den termosztményét, ha hajó ut áll rendelke- j zésére, mintsem ha vonaton kell továbbítania. Különösen, ha a hajóutnak a társulat min­den megterhelése nélkül állami költségen való kiépítése van kilátásban. Most olyan a helyzet, hogy a mi vidé­künk az eddig élvezett Sárvíz csatornától is elesik. A Sárvíz egész végig annyira megte­lik iszappal, hogy 2—3 év múlva már kese­lyűsben sem köthet ki gabonás hajó és ki kell menni a gabonával Gemenczig, ahova pedig nem vezet már köves ut sem. Ezen sárvizi hajóút helyreállítása szer­ves részét teszi a balatou—dunai összekötő csatornának, igy tehát annak létesítése biz­tosítva van, ámde mikorra V A munkaprog­ramul szerint a cziklus végén, tehát 10—12 esztendő múltán! Eddig a helyzet mind hát­rányosabban fog ránk nézve alakulni, az 50 év óta élvezett hajó utakat teljesen elveszítve, terményeinek értékesítésénél kézzel foghalóan anyagi kárt szenved az érdekeltség. Ebbe belenyugodnunk nem szabad Igyekeznünk kell, hogy a közép Duna sza­bályozásával Ö8Szekapcsoltan a balatoni össze­köttetés is országos érdekűnek ismertessék el, aminthogy egy körülmény azzá is teszi. Tudvalevő, bogy kőbányáink fejletlensége és egyátalán a kőanyag nem kellő mértékben rendelkezésre állta akadályozza azt, hogy a Dunának országos érdekű szabályozása aki- j vánt gyorsított tempóban haladhasson, a ha- ! latoni hajóösszeköttetésnek csak 5 millió ko* j rónába kerülő egyidejű létesültével megnyil- ! nának a balatonmenti kimeríthetetlen hazait bányák és a közép Duna szabályozása amellett, hogy gyorsitottabb tempóban lenne végezhető, még tetemes megtakarításra is i kilátás lenne a kőanyagnak közelből olcsóbban beszerzése által. A társulatunk kötelékébe tartozó összes ártéri birtokosság jól felfogott érdekében va­lónak tartom az ez irányban teendő fölter­jesztést a nm. töldmivelésügyi minisztérium- j hoz, kérve úgy a Sió hajózhatóvá tételének j gyorsítását, valamint a reánk nézve oly sür­gős Sárvíz eliszapolt dunai torkolatának mi­előbb leendő megnyitását és szintén hajózha­tóvá tételét. Azonkívül felhivandónak vélem a szom széd Nádorcsatorna társulatot hasonló fel- terjesztés intézésére. A Nádorcsatorna társu­lat érdeke nem kisebb a mienknél, sőt nem csak mint mi, az alsó rész szabályozásával van az érdekkörbe vonva, hanem az egész közép Sió hajózhatóvá tétele Czeczétől a tor­kolatig közvetlen érdekli minden ártéri bir­tokosát. Számíthatunk tehát e szomszéd tár­sulat hathatós támogatására. Készletekbe bocsátkozni most még korai volna, annak akkor jön el az ideje, midőn az egész hajóút a kivitel stádiumába jut.. De egy igen fontos részletkérdést már most fel kell vetnünk. Az általam is betekintett ter­vezetben a hajóút elmellőzi Szekszárdot és [ a szekszárdi hajóállomás lehetősége csak al­ternativ van felemlítve: kifejezetten nincs tervbe véve! Holott Szekszárdon fut össze minden létező és még jövőben építendő kö­ves utunk, oda viszi az ártéri birtokosságun­kat minden köz- és magánügy, ez a legköze­lebbi és legczélszerübb pont, ahova termeszt- ménycit gabonáját, borát szállíthatja; azért Szekszárdon a vasútállomással kapcsolatban Gyermekdeden lepkét lizök, s nem ér­lek el. Elfáradok, s lelkeddel oltom szomjamat. Búsan sirdogálok, s pajzán kedved vi­gasztal meg. * A felkelő nap mért vidítja szivemet ? A delelő nap mért nyugtatja meg lel- kemet ? A nyugovó nap mért búsitja keblemet ? A felkelő napban szivedet látom. A delelő napban lelkedet nézem. A nyugovó napban alakod tűnik el. Megörvendeztet a kelő nap, mert ha­sadó szivedben gyönyörködöm. Megnyugtat a delelő nap, mert lelked fényárjában úszom én. Elbúsit a lenyugvó nap, mert tőled búcsúzom. * A csattogó csalogány énekén búsan mért merengek ? A csicsergő fecske beszéde mért esik jól ? A turbékoló galamb érzelgése mért oly szivemhez szóló ? Lelkem csalogánya vagy. Jó kedvem fecskéje vagy. Szivem galambja vagy. Mélázva hallgatom a csalogányt, mert ábrándos lelked táplálja képzeletemet. Jó kedvvel hallgatom a fecskét, mert kedvesen enyelgő csengésed tart fogva. Szivemet epeszti a turbékoló galamb búgása, mert szived érzelmimet nem táplálja. * Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy Te vagy szemem lündérkertje. fülem madárdala. . szomorúságom felejtője. vágyam óczeánja. reményem szivárványa, akaratom nemtője. szivem epesztője. képzeletem virága, lelkem ideálja. egy hajórakodó állomás létesítése ármentesitő társulatunknak is érdekében van, ezen érde­kének kifejezést is kell adnia. Maradtam a tekintetes igazgató választ­mánynak Szekszárdon, 1907 évi decz. hó 4-én alázatos szolgája : Tóth Károly. Az alkohol. Szokásunk, hogy a Balkán államokról mindig csak kicsinylő, lenéző hangon beszél­jünk. tla valami eszeveszett, értelem nélküli gazdálkodást akarunk jellemezni, nem talá­lunk hamarjában megfelelőbb jelzőt annál, hogy balkánszerü állami életben előfordul­ható minden szenny, baj és veszedelem. Csakhogy a közmondásoknak mór rég­től fogva nincsen igazuk. Ez a szállóige is olyan, hogy réges- régen idejét múlta. A Balkán nem egy téren messze túl­szárnyalt bennünket. Ila semmi más előnye se lenne felettünk, az mindenesetre megvan, hogy maga intézi el politikáját és nem függ semmiféle szomszéd akaratától. Ahol mégis ilyen függést látunk, azt a kényszerűség hozta magával, de hogy önként nehéz jármot vegyen a nyakába, arra a Balkán államok történetében még példa nem volt. De mi most nem erről akarunk beszélni. Társadalmi kérdést választottunk. Es szomo­rúan kell tapasztalnunk, hogy bizony van a társadalmi életnek is oly tere, melyen nem versenyezhetünk az oly mélyre lebecsült Bal­kánállamokkal sem, mert sajna, még ott sem tartunk, ahol ezek máV régesrégen vannak. A román parlament előtt az alkohol élvezetének korlátozásáról szóló törvényjavas­lat fekszik. Kétségtelen, hogy ez a törvény- javaslat mihamarabb meg is valósul, mert igazán életbe vágó reformokat tartalmaz. A javaslat legkiemelkedőbb pontjai, hogy január elsejétől kezdve a korcsmajog monopólium. Megszűnik önálló vállalkozás alapjának lenni Minden községben, ha 30U0-nél több lakósa van, legfeljebb csak egy, kisebb községekben egyetlenegy kocs­mának sem szabad lennie. A korcsmák az állam tulajdonát képezik, vezetőjük állandó állami alkalmazott, kinek havonkinti egyenlő fizetés jár. Ezzel a javaslattal egyszeriben megol­dódik az iszákosság kérdése. Nem áll senki­nek anyagi érdekében, hogy a vendégeket tovább ivásra, dőzsölésre buzdítsa és nem lévén hitel, megszűnik a féktelen garázdál­kodás is. Igaz, hogy a javaslat folytán 30,000 korcsmáros család elveszti existencziáját, de minden reform áldozatokat követel és ezután valami nagyon nincs is okunk sajnálni eze­ket az áldozatokat, mert hiszen mesterségük nem volt úgysem a legideálisabb, mivel leg­nagyobbrészt az emberi gyöngeség és szen­vedély kiaknázásán alapultak. Nézzük most, találhatunk e a mi állami életünkben ehhez hasonló súlyú és erélyű intézkedést az alkoholizmus ellen. Bizony szégyenkezve be kell vallanunk, hogy ehhez képest csak gyermekjáték mindaz, ami nálunk idáig e téren történt. A legutolsó hatásosnak látszó rendelet az volt, hogy a korcsmái hitel négy koro­nán felül nem terjedhet. De ennek is cSak annyiban van gyakorlati haszna, hogy négy koronánál nagyobb összeg italok fejében nem pörölhető. Büntető intézkedéseket azonban nem találunk e rendelet ellen vétők elriasztására. Már mostan mi ennek az eredménye. Az, Siroiin Emeli sr ét-rigret *• * testiűlyt, me* te ti a MfcOféet, ráUdttet, <(j* im, Tüdobetegseyek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellea számtalan tanár is orvos által naponta ajánlva. Minthofy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjsa mindenkat „Hóeke“ eredeti eeemetfeUtei. F. Ksffaisai-La Rache dk ©a. Bsisl (SvájaJ, Roche“ Kopható erraai rendeletre a fyófytiertárak- baa- — Ara Qvagenkint i- korona.

Next

/
Thumbnails
Contents