Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-30 / 48. szám
Szekszárd, III. évfolya 48. szám Szombat, 1907. november 30 Kiadóhivatal: Bater-nyomda, Kaszinóbazar épület Áz előfizetési péuzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSHK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj !stván-utca5 szám. Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész evre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész érre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beiiiiuukat/irsak : JANÓ SITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Harcz a polgármesteri állásért. Dr. Hiding Ádám korán bekövetkezett halálával nagy gondot hagyott örökül Szekszárd városának. Kevés emberünk van olyan, akit f<djes megnyugvássáI ültethetnénk a polgármesterség szép, de felelősség- teljes állásába. A jövedelmesebb ügyvédi klientúrával s jól dotált állásokkal biró rátermett férfiak természetesen nem hajlandók nyugalmukat, függetlenségüket a polgármesteri tetszetős titulusért, de sovány — vitulusért odahagyni és feláldozni. A tehetséges fiatalok is inkább kapaszkodnak a jövő szebb, kecsegtetőbb Ígéretei után, igy bár értelmiségünk sokkal nagyobb, vaerv legalább is vetekszik más váró- sok értelmiségével —- voltaképpen az egész városban csak két férfin akad, ■rkik e fontos állás betöltésénél ez idő zerint mint komoly jelöltek számba- jöhetnek. Az egyik Jjoda Vilmos, volt országgyűlési képviselő, a másik dr. Szentkirályi Mihály, vármegyei aljegyző. A mi Boda Vilmos egyénisé- ségét, közéleti szereplését illeti, e tekintetben majdnem egyhangú a vélemény. A város felvirágoztatása körül szerzett érdemeit nincs, aki ne isTÁRCZÁ. Dalaimról. Nincs bennetek tűz, erő, szárnyalás, Sebzett szárnyú galamb búg igy a fán : Költészetein nem edes szép zene, Még akkord se, megütött hang talán. Mintha szobában vak jár, botorkál S tapogatva czimbalom húrhoz ér . . . Vagy ha megcsendül távol a harang S néha egy hangot feléd hajt a szél . . . BODNÁR ISTVÁN. Az ellenség. Szívesen elbeszélgetek az én kedves ambátyámmal csöndes nyári délutánokon a vy diéta alatt. Sok érdekeset tud elmon- mi életének tapasztalataiból és viselt dóidból. A hadviselt ember történeteit kulo- is élvezettel szoktam hallgatni. Amint egyszer ismét ott ültünk teie- ily es diófája alatt, urambátyám megtömte szitában pompázó szűz dohányából hosszú áru pipáját, aztán folyt ajkáról a szó — Önkéntes káplár voltam lbíS-ban. int annyi sok fiatal magyar legénynek, kém is“'el kellett mennem a boszniai ok ipáczióba. Elhiheti uramöcsém, szívesen entern. — Meghiszem, urambatyam. merné. Közel 50 éves köztevékenység áll a háta mögött. Mint pelyhes álla fiatalember, körülbelül 1858 — 59-ben került Szék- szárára, egyik vezetője lelt az akkori fiatalságnak. Férfikora delén volt törvényszéki biró, lapszerkesztő, oly időben indítva meg ma is fennálló lapját, amikor arra a vidék társadalmi életének fellendítése, élénkítése és irányítása czéljából igazán nagy szűk- j ség volt. Később mindinkább növekedő népszerűsége megtermelte számára az elismerés legszebb babérágát, polgártársai bizalmából 2d teljes éven át képviselte a szekszárdi választókerületet s dicséretéül legyen mondva, az országos nagypolitika sem tudta elfojtani benne a társadalmi embert.. Sok üdvös eszméje volt; nem egy hasznos intézménynek kezdeményezője ő s általában elmondhatjuk, hogy a mi kis haladás van Szekszár- don, annak létrehozásában mindenkor kivette részét, sőt a fáradozásból övé az oroszlánrész. Ily bokros érdemek mellett tehát nemcsak a polgári, iparososztály tiszteletét és szeretetét vivta ki, de édesmindnyájunkét. Ha 'tehát csak arról lehetne szó, hogy az érdemet meg kell jutalmaznunk, azt hisszük, ltod a Vilmos ina égy hangit választással juthatna a pol— Székesfejérvárról Trieszten és Ha guzán át. mentünk llerczegovinába. Dalmáciáinak és Ilepczegovináualc természetes határa ott a Trebisat folyó. A dalmácziai oldalon fekszik Vergováez és vele átellenben, j a Trebisat folyótól másfél óra járásnyira Herczégoviuában Ljubuski. Ez Mostartól nyugatra négy óra járásnyira van. Falu ez a Ljubuski, roppant sziklákon fekvő fellegvárral. Mikor a Trebisaton átkeltünk, s Jova- novits megtudta bogy amerre éredeti utunk vezet, pár ezer töikelővel találkozunk, Ljubuski ellen indultunk. Könnyű ezt most elmondani, de nehéz volt akkor végbevinni. Öt napi gyorsított előrenyomulás után telhetett csak kedvünk Ljubuski elfoglalásában. De milyen kemény előrenyomulás volt az ! Kopár, vízhiányban szenvedő sziklák között vitt utunk. Élelmezésünk sem volt rendes. Azt még kibírtuk volna, hogy enni keveset és rosszat kaptunk, hanem a szomjúság rettenetesen gyötört bennünket. Azok a kemény parasztlegények sorjában kidőltek mellőlünk. Szerencsémre volt még nálam néhány czitiom s igy óriási szomjamat sikerült néha-néha kissé csillapítani. 1878. évi augusztus 2. napján, tehát óriási hőség idején értünk Ljubuski alá. A pár száz török katona egyetlen puskalövés nélkül adta meg magát. Már a hegy alján várt a békeküldött s felajánlta szolgálatát, hogy felvezet bennünket a fellegvárba. Rá is bíztuk magunkat a vezetésére. Amint azonban fölfelé kapaszkodtunk a szűk utón, egy gármesteri szókba. Fájdalom azonban, városunk nincsen abban a helyzetben, hogy jutalmat osztogathasson.” Ezért az értelmi osztály tekintélyes zöme elhallgattatja baráti érzelmeit, nem gondol egyébre, minthogy e kérdést a személyi s érzelmi tekintetek mellőzésével úgy oldja meg, amint azt a város jól felfogott közérdeke megkívánja. így áll tehát, a dolog: Az úgynevezett polgárság s i iparos OHZt ály zöme, sót többsége B oda Vil mos jelöltségét támogatja. 8 úgy hír! ük i i személyi ragaszkodáson kiv ü 1 főle g azért cse lekszi ezt, mert fél a haladás gyorsabb tempójától, a fiatalos tettvágytól s azt hiszi, hogy ezzel midjárt felforgatási törekvés, vagyis újabb anyagi teher jár, mintha bizony nem a képviselő testület szavazatán fordulna meg jóformán minden. E felfogással szemben az értelmi osztály a/10 része, a polgárság és iparos osztály egy bizonyos töredéke dr. Szentkirályi Mihály, vármegyei aljegyző mellé sorakozik. Kitűnő, szorgalmas tisztviselőnek ismeri őt mindenki. Teljesen otthonos a közigazgatási törvényekben s az utóbbi időben tulon-tul megszaporodott rendeletek óriási tömkelegében. S bogy jelöltsége oly egyhangú helyesléssel találkozik e részen, oka az, mert érzik az szer csak eltűnt előlünk. Árulásra gondoltunk. Azért hosszú csatalánczokban vonultunk föl a meredek sziklán. Mire fölérkeztünk, annyira elfáradtunk, hogy nem törődve semmivel, ledőltünk a várfalak tövébe s jót aludtunk. Végre felkeltünk. Mikor megkérdezték, ki mer elsőnek bemenni a várba, csaknem mindnyájan ajánlkoztunk. Nem is volt mitől félnünk, mert mikor bementünk, a törökök tisztelegve vártak már bennünket. Kisült, hogy követjük valami rövidébb utón jött fel, de a mi csapatunk nem vette észre, merre ment. A törököket elvonultattuk, aztán mi telepedtünk meg a fellegvárban és a hegy aljában. Mert a vár kicsiny volt ab - hoz, hogy egy zászlóaljat befogadhasson. Csak két szakasz őrség volt fönt, a többi katonaság lent a vár alatt alatt elterülő síkon sátrak alatt táborozott. A várban levő őrségben fölváltva vett részt két-két szakasz. A többieknek nem is volt semmi dolguk, mert a bárom hóna]) alatt, míg ott táboroztunk, csak az esetleges megtámadtatásra kellett vigyáznunk. Azért éjjel a vártól minden irányban őrszemek voltak kiállitva. Egy csöndes és sötét szeptemberi estén én vezettem az egyik, a várból kiküldött hat . tagból álló tábori előőrsöt. Sötét volt, koromsötét. Én magam négy emberemmel .visszamaradtam, mig az egyiket előre küldtem őrszemnek. Nem tehettem mást, leheveredtem a
