Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-23 / 47. szám
1907. november'23 h;oze^dbk 3 De a nagy amerikai válságnak a visz- s’zavándorlás megindulásán kívül még egyéb következménye is van. Nevezetesen az ott dühöngő kataklizmák az európai pénzpiaczot sem kímélték meg és nem egy derűt, mely különböző tőzsdéken valóságos pánikot idé zett elő, van szoros összefüggésben a tenge- ren-túli viharokkal. Minálunk is gazdasági krízis fenyeget. Egymásután buknak legrégibb és legtekintélyesebb czégeink és hagyján, ha még tisztességes bukásról van szó. De legtöbbje sikkasztással, letartóztatással-, szökéssel, vagy Öngyilkossággal végződik. Ha azonban más hasznunk uincs is e válságból, annyi mégis van, hogy tapasztalataink szaporodtak Azt látjuk ugyanis, hogy az úgynevezett „amerikai üzleti szellem“, melyet oly sokszor és olyan lelkesülten dicsértünk és magasztaltunk, teljesen értéktelen valami. Nem szolid bázisokon nyugovó kereskedelmi vállalkozások ezek, melyek tisztesség., gél, korrektséggel nem törődnek és ingatag alapon csak arra törekednek, hogy mennél rövidebb idő alatt minél nagyobb tőkét harácsoljanak össze. Emellett semmi egyébbel nem törődnek, könyörtelenül gázolnak át a kis embereken, kiket a sors eléjük vetett és örökké éhes gyomorra] emésztenek el mindent, mi polipkarjaik közé kerül. Ez az irrealitás most kegyetlenül meg- boszulta magát. Kitűnt, hogy a megdünthe- tetleneknek vélt trösztök és kartellek csak Potemkin-féle vás^onerőditmények, szemre erősek, de ha igazi veszedelemmel kell meg küzdeniük, éppen az ethikai tartalom hiánya folytán teljesen erőtlenül, maguktól omlanak össze. „Aflavit deus et dissipati sunt“ — mondták egykor a hires nagy armada hatalmáról és ugyanazt mondhatjuk most az újkori armadától a mindent felfutással, elpusztítással fenyegetett amerikai üzlet vi 1 ágról. Es amikor a pusztulásnak ezt a képét látjuk, sőt következményeit magunk kárán is tapasztalhatjuk, szálljunk kissé magunkba és gondolkozzunk azon, meddig folytathatjuk még mi ezt a könnyelmű és amellett lelketlen gazdálkodást? Hiszen már mi is egészen amerikai stylben dolgozunk! Se tisztességes iparunk, se megbízható kereskedelmünk nincs, mert a tisztességes munka árát nem űzeti meg már senki, mikor azt látja, hogy jóval olcsóbban is vásárolhat olyan czégeknél, kiknek ionokéi tisztán a gyors meggazdagodás felé törekedve, nem törődnek azzal, hogy a holnapi estét esetleg már vizsgálati fogságban fogják tölteni, hanem a hitelbe vett portékákat akármilyen áron elvesztegetik, hogy mennél hamarabb lássanak pénzt. Ezek a ezégek azután magukkal ragadják a tisztességes elemeket is", akik csak úgy vehetik föl az ilyenekkel a versenyt, hogy portékájukat silányabb minőségben vetik piaczra. Az ilyen amerikai izü vállalkozásoknak és reklámszédelgőknek azonban most megszívlelni való például és okulásul szolgálhat az Oczeánon túli példa, — álljanak el szédelgéseiktől, még mielőtt őket is elnyeli ez a siralmas kataklizma. A jegyzők fizetési alapja. ’ A községi jegyzők régi óhajtását teljesiti Alldrássy belügyminiszter, a Belügyi Közlöny-ben kiadott legújabb rendeletével, a melyben arról intézkedik, hogy a községi jegyzők ezentúl az állampénztártól, illetve községük adóhivatalától vehessék fül javadalmazásukat. Ezt az eszmét már régebben felvetette minálunk Lágler Sándor Nagvszokoiy község jegyzője. Indítványa azonban nem talált pártolásra, bár több vármegye szabály rendeleti leg intézkedett a fizetési alap létesítése iránt. De e bemutatott .szabályrendeletek beleütköztek a pénzkezelés szabályaiba, a belügyminiszter tehát most egy szabalyrendeletter- vezetet állíttatott össze s elrendelte megfelelő alapnak létesítését. A szabályrendelet tervezet szerint az alapot a vármegye székhelyén lévő kir. állampénztár (adóhivatal) kezeli. A vármegye összes nagy- ós kisközségei a jegyzők és segédjegyzőknek illetményei eziiuén a községi költségvetésekben megállapított összegeket negyedévi előleges részletekben, feb ruár, május, augusztus és november hónapok 15-ig a jegyzői fizetési alap részére posta takarékpénztári befizetési lappal, a vármegye székhelyén levő állampénztárba beszolgáltatni kötelesek. E határidő ■ elmulasztása esetén 5 százalék késedelmi kamatot kell fizetni. Jóváhagyott költségvetés hiányában, a községek a befizetéseket az előző évi költségvetésben megállapított összegek szerint teljesitik. Megokolt esetben az alispán a folyó évi községi járulékok befizetésére a községeknek 5 százalékos késedelmi kamat fizetésének'kötelezettsége mellett a naptári év végéig halasztást engedélyezhet. Az alispán az illetményeket a jegyzők és segédjegyzők lakhelye szerint illetékes kir. adóhivatalnál utalványozza. "A fizetés, fizetéskiegészités, .korpótlék és személyi pótlék havi, a lakáspénz negyedévi előleges részletekben esedékes. A fizetés (fizetéskiegészités), kor- és személyi pótlék czi- meu kifizetett összegekből a IV. oszt. kereseti adó levonandó. A fizetést terhelő nyug- dijjárulékok a jegyzői nyugdíj intézeti szabályrendelet határozmányainak megfelelően vo- nandók le. Ha községi járulékok kellő időre a megfelelő összegben be nem folynának és e miatt az alap kiadásainak teljesítésében fönnakadás állana be, az alap fizetőképességének biztosítására szükséges összeg a vármegyének az 1883 évi XV. törvényezikk 15 szakaszának értelmében rendelkezésére álló más alapból, első sorban a községi jegyzői nyugdíjalapból 4 százalékos kamat mellett kölcsön veendő. Felhívás a volt szekszárdi dalárda tagjaihoz. Bizonyára vannak még sokan Szek- szárdon, sőt a megyében is, akik emlékeznek a régi hires, szekszárdi dalárdára, mely a hetvenes évek elején egy akkor úgynevezett „vaddalárdából“ alakult rendszeres, alapszabályokkal ellátott dalárdává, mely azután a kolozsvári országos dalárdaversenyén nyert győzelem után hazánkban a leghíresebb dalárdák egyike lett. Minő szép idők, mily kedves emlékek jutnak eszünkbe, a régi hírneves, szekszárdi dalárda emlegetése alkalmával ! Hány jó barát, kedves bajtárs hagyott itt azóta bennünket, a kikkel együtt szereztük a dicsőséget magunknak és Szekszárd városnak ! Es ime most a kultúra legfejlettebb korszakában, mikor a legutolsó faluban is annyira kultiválják a magyar dalt, mikor a nemzeti érzés terjesztése, a nem magyar érzelmű honfitársaink érzelmének hozzánk való édesgetése a magyar dal csábitó varázsával oly annyira égetően szükséges volna: ime most ebben a fájdalmas korszakban nincs a megyének legelőkelőbb, legtöbb müveit, tanult emberrel biró városban egy dalárda. Hát nincs városunkban egy élő ember se abból a korból, aki a szunyadó, de örökre meg nem balt dalárdát hosszas álmából felébresztené ? Szégyen volna reánk, ha nem akadna egy arra termett lelkesíteni tudó, jó érzésű magyar müveit ember városunkban, aki felrázná álmából a szunyadó erőket. Avagy nem ébresztené-e fel álmából azt a régi dalárdát az, ha dicsőséggel szerzett győzelmi jelvényeit nyilvános helyre kitennénk közszemlére, hadd lássa az utókor a mai fiatal nemzedék is azokat a szép, értékes ezüst serlegeket, ezüst babérkoszorúkat, melyeket a régi hírneves „Szekszárdi dalárda“ hozott Kolozsvárról, Debreczenből és Miskolcz- ról! Talán akadna egy dalkedvelő, bátor lelkes férfiú a szemlélők közül, a kit meghatna ezeknek látása és összehívná a dalkedvelő müveit fiatal embereket a szép magyar dal kultiválására. De vájjon hol vannak ezek az értékes győzelmi babérok ? A szunyadó dalárda elnökénél, ki sok éven át lelkesen vezette e szép egyesületet és kinek elvitázhatlan oroszlán része is van abban, hogy e győzelmi jelvények birtokába jutottunk. De ma már koránál és többoldalú elfoglaltságánál fogva nem rendelkezik azzal az idővel és lelkesedéssel, mellyek a régi dalárdát a mai korszellem nívójára emelné, nem volna-e tehát czélszerü, baja régi, hírneves „szekszárdi dalárda“ dicsteljes és számtalan szór megkoszorúzott zászlaját győzelmi jelvényeivel együtt el helyeznök például a múzeumban, mindaddig, inig egy újabb dalárda rendszeresen meg nem alakul, — hol annyi drága emlékkel egybekötött ereklye nyert már el helyezést ? Ily' s ezekhez hasonló gondolatok adták kezembe a tollat, és teljes tisztelettel felhívom a „szekszárdi dalárda“ régibb és újabb élő tagjait kivétel nélkül, szóljanak ez ügyhöz kárpótlásra kötelezi magát a czivilekben történő netalántáni bajnál is. Minden ruha, fegyver stb., amit az ujoncz bevonulásakor kap, saját tulajdonába megy át mindenkinél. A tiszteknek kinevezésükkora* állam fedezi minden a szükséges felszerelés körül támadt összes kiadásait. Azután anyagi támaszt ad minden polgári és egyéb lövő-, torna- és testgyakorló- egyesületnek. Hogy az utolsó mit jelent, azt csak az tudja kellőképpen értékelni, aki ismeri a viszonyokat; aki látta, hogy vasárnap délutánonként minden falu, város férfi lakója vállra vetett katonapuskájával vonul a határban lévő lövöldébe, hogy ott gyakorolják magukat a lövésben. (Régi szolásmondás, hogy a svájeziak a világ legjobb lövői, de igaz is!) Aztán az a sok tornaogycsUlet, meg az iskola-hadsereg. Szerdán, szombaton délután s vasárnap egész nap katonai gyakorlatokat végeznek egy-egy tiszt vezetése alatt az önként jelentkező iskolás gyermekek, kik az államtól kapnak kaíonaruhát, puskát, kardot. Ezekből láthatjuk, hogy igen fontos újításokat tartalmaz az uj szervezet. S mégis a hatalmas szoczialista párt, mely főként a franczia kantonokban igen fogékonv az antimilitarista eszrnek iiant. (Genfben stb. nyíltan propagálják is.) 100 ezer aláírással kérte a szövetségi nópsza\a- zást. November 3 ikán 6—8 és 4 ikén 8 2 óra között folyt le a szava'zás az egész Svájczban. Megelőzőleg óriási plakát-barcz mindenütt, melynek támogatói voltak a pro és kontra röpiratok. Azután az itt nagyon szokatlan népgyülések, zászlók alatt való hatalmas felvonulások. S el lehetne a mi viszonyaink szerint képzelni, hogy egyenruhás katonák lelkesen tüntessenek a katonaság ellen, követve a vörös zászlót ?! Az alkotmány megváltoztatására irányuló szavazás óta ilyen nagyarányú séta nem volt még. A különben nyugodt svájezi polgárok — bár szinte bizonyos volt az újításnak óriási többséggel való keresztülvitele, — vasárnap délután nagy tömegekben várták az eredményt. Az egész Svájczban '800 ezer a szavazók száma. 76o/0 szavazott le (még soha eddig ennyi nem szavazott); 327,226 igennel (55V4o/o), 265,018 nemmel (443/.io/o), 12V* kanton elfogadta, 9Vz kanton elvetette a javaslatot. És este 7 órakor kigyúltak a dombokon s magas hegycsúcsokon az örömtüzek, megszólaltak a kantonok fővárosaiban fölállított mozsárágy'uk: az uj katonai szervezetet törvénynek deklarálta a nép ő felsége! Koritsánszky Ottó. a: k r< le d; es al
