Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-11-23 / 47. szám
2 Közérdek 1907. november 23 Dr. Hil ling Ádám polgármester halálának hire a csütörtök esti s péntek reggeli órákban hirtelen végig futotta városunkat. Bár el voltunk készülve elmúlására, annak korai bekövetkezése mindenkit megdöbbentett s mély részvétet keltett. Pénteken reggel már a kora reggeli órában gyászlobogók hirdették ' Szekszárd városának gyászát. így gyi^szlobogók lengenek a városházán, belvárosi templomon, ple bánián, iskolákon, a vármegye házán, a Szeg- zárdi Takarékpénztáron, a polgári fiú- és leányiskolán, kaszinón, gimnáziumon, polgári olvasókörön, a szekszárdi selvemtenyésztési felügyelőség épületén s más egyéb helyeken Az elhunyt elnöke volt a Dunavédgát társulatnak, tagja volt a községi iskolaszéknek, róm. kath. hitközségi tanácsnak és iskolaszéknek, a Nádor csatorna társulat választmányának, az igazoló választmánynak, a közegészségügyi bizottságnak, a Styrum Lymburg gróf és grófné féle alapítványok felügyelő választmányának, a jegyzői nyugdíjalap választmányának, a népnevelési bizottságnak, és a Szeg- zárdi Takarékpénztár felügyelő bizottságának. Rövid életrajzi adatai a következők: 1854 november 9-én született Tolnán, a hon nét 1861-ben szüleivel Szekszárdra költözött. Elemi iskoláit Szekszárdon, küzépisko Iáit pedig Pécsett az ottani zirczi főgimná ziumban végezte. A negyedik osztály befejezése után a papi pályára ment s a pécsi papnevelő-intézetbe lépett — Ugyancsak Pé esett 1876-ban tette le az érettségit, de a papnevelő-intézetet harmad éves theológus korában elhagyta. Utána a nagy tótfalusi körjegyzőségben Siklóson körjegyzőnek választatott meg, mely állásáról 1884 évben, midőn Szekszárdon főjegyzővé választották, mondott le. 1884 év óta Szekszárd város főjegyzője. Az egyetemet magánúton végezte, mint szekszárdi főjegyző tette le a budapesti tudományegyetemen a jogi alapvizsgákat és 1893-b.m ugyanott az államtudományok tudorává avatták. Halála alkalmából családja a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Alulírottak fájdalomtól megtört szivvel jelentik a legjobb fin, gondos, jó atya, forrón szeretett testvér, vő és rokonnak dr. Hir- Hiuj Ádám Szekszárd rendezett tanácsú vá ros polgármestere, a szekszárd—bátai ármen- tositő és belvizszabályozó társulat elnöke, Tolnavázmegye törvényhatósági bizottságának tagja stb. folyó évi november hó 21-én, esti 8 órakor, életénak 54 ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A kedves halott földi maradváiryai f. évi november hó 23-án, délután fél négy órakor a felsővárosi régi temetőben levő családi sírboltban helyeztetnek örök nyugalomra. Az engesztelő szent mise^áldozat ugyanaz napon reggeli 9 órakor fog a belvárosi róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatok A feltámadás napjáig adj Uram kihűlt testének őrük nyugodalmat! Ozv. Hiding Ádámné édes anyja. Ka- tuska leánykája. Mayer János ipa. Mayer Jánosné szül. Szászy Regina napa. Szi- vér Istvánná szül. Hiding Mária, Landesz Józsefné szül. Hiding Julia, Hiding Nándor, özv. Gróf Józsefné szül. Hiding Katalin, dr. Hiding Károly testvérei. Szivér István, Lan- 'desz József dr. Hiding Károlyné szül. Steinkugler Mária, Hauck Ádám, ifjú Mayer János, Mayer Gizella, Mayer Ilona, Mayer Antal sógorai, sógornői. Hauck Ádámné szüj. Decleva Erzsébet, ifu dr. Szivér Istváu, dr. Szivér Lajos,- Szivér Pál, Szivér Mariska, Szivér Hona, Szivér József, Landesz Jenő, Landesz Margit, Gróf Dezső, Gróf Aurél, Gróf Hedvig, Gróf István testvéreinek gyér mekei. v A Szekszárd város által kiadott gyász- jelentés pedig igy hangzik : Szekszárd rendezett tanácsú város közönsége fájdalommal tudatja, hogy dr. Hir- ling Ádám ur, Szekszárd rendezett tanácsú város polgármestere munkás életének 54-ik évében Szekszárdon, .1907 évi november hó 21-én elhunyt. Földi maradványait 1907 évi november h9 23 án délután fél négy órakor Szekszárdon, a felsővárosi régi temetőben helyezzük örök nyugalomra. Polgártársainak tevékenység által megszerzett tiszteletből fakadó hálás emlékezése kiséri az elköltözöttet. Temetése f. hó 23-án délután 3 és félórakor lesz. A Szekszárd—bátai ármentesitő és belvizszabályozó társulat, amelynek az elhunyt elnöke volt, szintén adott ki gyászjelentést." A temetőben a város nevében Janosits Károly főjegyző búcsúztatja el a város halottját. A nakrach. Amerikában megindult a föld. Felhőket karezoló paloták ingadoznak, milliós ezégek buknak. Tizezerszámra lézengenek munka nélkül azok, akik az új hazában keresték a boldogulás útját és úgy hitték, hogy ott örökké tartó, kiapadhatatlan jövedelmi forrásokra fognak bukkanni. Két szempontból is érdekel bennünket ez a nagy tengerentúli gazdasági válság és igy igen időszerű, hogy e kérdéssel kissé részletesebben foglalkozzunk. A mi véreink, akik odaát most meg rekedtek, munka nélkül, hazafelé vágynak. Maga a hazajövetel nem túlságosan merész vállalkozás, nem is elérhetetlen vágy. Hiszen néhány dollár csupán, sokkal kevesebb, : mint a kivándorlásé a hazajövetel dija. De mit csináljunk velük idehaza ’ Aki a mun- kátlanság, az általános pangás elől menekült anuak idején, az most még szomorúbb viszonyokat talál, mint kivándorlása alkalmával, Aki a közigazgatási zaklatásoktól akart szabadulni, az se fog most, hazajövet valami | édenbe csöppenni. Pedig ezeknek az embereknek lehetővé, sőt könnyűvé kell tenni az újonnan való letelepedést, már csak azért is, hogy példát teremtsünk és másokat is a hazajö- vetelre serkentsünk Politikai utón nem tehetünk semmit se. Más állam ilyenkor egyszerűen elzárja i határát minden idegen portéka ellen, horribilis vámtételekkel teszi lehetetlenné az idegen ipar versenyét — és már is gondoskodott munkátlanjairól, — hatalmas föllendülés követett még mindig ehhez hasonló intézkedéseket. A mi kezünk azonban mindazon gazdasági kérdésekben, melyek politikai színezettel bírnak, kötve van, mi ehhez az egyszerű módhoz nem folyamodhatunk. Do van ehelyett egy másik mód és ez a társadalom egylivétartása. Társadalmi utón már gyakran igen szép eredményeket érhettünk el, miért ne tebetnők fel, hogy akkor, amikor ezer és ezer veszendőbe ment cxis- tenczia vissznhóditásáról vau szó, hasztalan remélnük a társadalom segítségét?! Budapesten a Magyar Védőegyesület már indított némi kis mozgalmat, de valamennyi kulturegyesiiletnek az a rendeltetése, hogy a magyarság erejét növelje, szaporítsa. Nos, itt van a mód, az ut és alkalom, hogy programmját fényesen megvalósíthassa. Nincs itt szó áldozatokról, se bőkezű adományozásról, csak egy kis jövedel- ■ mező tőkebefektetés- mindaz, amit kérünk. 1 Ahány telek és ház a periferiákou eladóvá lesz, vagy árverés alá kerül, azt mind vásá- , rolja össze a magyar társadalom és telepitse ! be oda a visszavándorlókat. Koczkázat itt el nem képzelhető. Az az ingatlan értékét feltétlenül megéri. A mostani földéhség mellett e telkek ára csak I emelkedhetik. Mindaddig, inig a letelepült a vételárt kamatostul vissza nem fizeti, az ingatlan az eladó tulajdona marad. Hol itt hát a veszteség?! Minek ide áldozatkészség? Csak akad még 51 agyarországon ember vagy egyesület, aki jövedelmező üzletbe fekteti pénzét, pláne, ha emellett még a magyarság i ügyén is hatalmasat lendít. Jóformán alig van hónap, melyben két háromszor ne volna valajni szavazás. Vagy kantonAlis, vagy szövetségi. A válasz tásokat, törvényjavaslatok „szentesítését“, mindent ezen általános, titkos, községenként!, egyenlő szavazás alapján végzik. Csöndben, rendzavarás nélkül történik ez. Minden szavazónak kézbesít az illete ke$ hivatal egy szavazásra fölszólító bár- czát. Ezek tudatják, hogy mire, mikor és hol kell szavazni. Az urnánál lévő bizottságnál ezzel a kártyával igazolja kiki magát s ennek leadásakor kap egy fehér lapot, amelyet „igen“-t vagy „nem“ et irva rá, az urnába tesz. Összekoczczanás, lármázás, kapaczitálás még olyan nagyszabású szavazásoknál sincs, mint aminő az e hónap 3. és 4-ikón lefolyt volt. Pedig ennél ugyancsak nagy volt a bozzákészülődés. A szövetségtanács már 12 évvel ezelőtt elhatározta a katonai szervezet módosítását."De a „fakultativ referendum“, vagyis i azon jog alapján, amely szerint 30 ezer polgár vagy 8 kanton kérelmezheti a törvény ; elfogadása vagy elvetése fölött való népsza- i vazást — megtartott szavazás alkalmával a nép ő felsége elvetette a módosítást. Ez évben újból foglalkozott vele a szövetségtanács, egyhangúlag hozzájárult a kidolgozott tervezethez. Hogy tiszta képet alkothassunk, nagyjában ismertetjük a katonai szervezést. Svájcznak tulajdonképpen csak igen csekély fönnálló serege van. Minden ifjú 19 éves korában sorozáshoz kerül. Itt testi ép- ! ségét és szellemi előrehaladottságát vizsgálják meg. Írás, olvasás, számolás és honi történelem, földrajz stb. képezi az elméleti vizsga tárgyait. IIusz éves korában berukkol az ujoncz iskolába, mely 65 napig tart. Erre az időre napi 45 centim zsoldot kap, teljes ellátás, ruházat stb. kívül. Ezután a szolgálat után hazakerül. A régi szervezet szerint minden két évben, az uj szerint minden évben be kell vonulni az u. n. ismétlő iskolába. Ez 11 napig tart most (azelőtt két évenként hosszabb ideig tartott). Itt már 75 cent napi zsoldja van. Ha akar, mehet az altiszti iskolába s fokról fokra haladva a legmagasabb tiszti fokot — az ezredesit is —• elérheti. Persze bármily rangban legyen is, csak gyakorlatokra kell bevonulnia, mert hiszen tényleges, hosszabb ideig tartó szolgálat nincsen. Az összes szolgálairidő azelőtt 163, az uj tervezet szerint pedig 173 nap. A többlet tehát csupán 10 nap. De ez elenyészően csekély a fontos szocziális jelentőségű humánus intézmények mellett, amiket az uj szervezet magába foglal. Hogy csak a fontosabbakat említsük: a szövetség anyagi támaszt nyújt az egyes szegényebb családoknak arra az időre, mig a kenyérke- * reső apa, fiú, vagy testvér katonai kötelezettségének tesz eleget. Úgyszintén felel mindazon károkért, amik a gyakorlatok alkalmából történnek. S itt a legmesszebb menő Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orron által naponta ajánlva. Miathoty értéktelen utánzatokat in kínálnak, kérj«« mindsak« „Kocht“ trteleti tttmmftlút*. W. Hsfmsai-La Rocke A. Ce. Bainl (M&
