Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-02-02 / 5. szám
5. szám Szombat, 1907. február 2 Szekszárd, III. évfolyam. Kiadóin ratal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉshk legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám Ide küldendők a lapot érdekli Összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 flIL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Beimimkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. A Szekszárdi Kaszinó. Akik másról várnak czikket e helyen, bocsássanak meg, de ez a hét a Szekszárdi Kaszinóé. E félszázadnál idó'sebb testület nemcsak tagjai számával, nagyszámú intelligencziájával küzd az elsó' helyért Tolnavármegye területén, de anyagi ügyemek állása is mintegy predestinálja a vezetésre. A báró Augusz-féle ház megvétele, a kaszinói bazár megépítése egészen uj korszakot jelent. Ki hitte volna, hogy deficithez szokott kaszinónk évi mérlege valaha plusszal záródjék s hogy ez a szerény egylet 30—46 ezer koronás költségvetéssel dolgozzék évente. Aki megszokta a mankót, nehezen dobja el, még akkor is, ha már nincsen reá szüksége. A kaszinó azonban megcselekedte ezt. Most kezd a saját, lábán járni. Félszázadon át — bár nemesebb értelemben — bizonyos konzervatizmus ülte meg itt a lelkeket. Egyik részen a szűkös viszonyokkal való teljes megelégedés, a másik részen legfeljebb egy kis szelíd panasz, zsörtöló'dés a ki nem elégitó' állapotok iránt s liő vágyakozás az igazi otthon melegére, voltak a kaszinói életnek irányitói. Két évvel ezelőtt azonban megszállotta a kaszinót a gyorsabb haladás vágya. Nem keres- I sük most, kinek a kezdeményezésére, mert a szép sikerben a kaszinó min- j den egyes áldozatkész tagjának méltó része van, a kaszinó háztulajdonos lett s ezzel mintegy kezébe ragadta a fejlődhetés, a haladás gyeplőit s ha nem gyorsvonathoz illő robogással is. de meglehetősen gyors lépésben közeledik kitűzött czélja felé, amikor uj otthonát teljesen a magáénak mondhatja. Ettől azonban még messze vagyunk. A most lelépett vezető igazgató nagy gonddal kidolgozott jelentésének különösen egy pontja ütötte meg fülünket : ,,A ház vétele és a bazár felépítése ez idő szerint nyereséges vállalatnak mondható.“ A legfényesebb elismerés ugyan ez az eszme kezdeményezőjének, kivivőinek, a tagok kétségtelen nagy áldozatkészségének, de egyúttal me- ; mentó is a jövőre. Az ,,ez idő szerint“ alatt bizo- ! nyára azt értette kaszinónk volt érdemes igazgatója, bogy most még az adó nemfizetés kényelmes és nyugodt perczeit élvezzük, de majd úgy tiz év múlva oly hatalmas teher szakad e | czimen a nyakunkba, amely kétségessé teszi majd a jövedelmezőséget — „az idő szerint“. És igaza is volt. Ezért a kaszinóra még csak ezután vár a tettek órája. A következő tiz esztendőt erkölcsi és anyagi erejének gyarapítására kell okosan fel- ! használnia. Soha nem volt nagyobb odaadásra, ügyszeretetre, melegebb érdeklődésre szüksége egyletünknek, mint a következő évtized alatt lesz. Most válik el, hogy valóság lesz-e csak- ** ugyan a kaszinó fólszázados álma, vagy pedig megmarad-e szép — i álomnak? Egymás megértésére, kölcsönös bizalomra, további áldozatra, viszont a legnagyobb takarékosságra, a veze- | tésben erős kézre, minden egyes tag’ lelkiismeretes érdeklődésére van most szükség. Elénk, eleven életnek kell beköltöznie a holt falak közé, igy lesz ebben a szép hivatása egyletben lélek s a küzdelemhez energia. Ki kell e falak közül zárni úgy a sötéten látó pesszimizmust, mint a fejet fennhordó nagyzási hóbortot, sokat akarást. Kényelmes, derült otthont kell itt teremteni, valóságos üdülőhelyet az élet- közdelemben megfáradt lelkeknek, behozni a finom társalgás, egymással csevegés lelki gimnasztikáját, kizárni a szenvedélyességet, vallási, politikai elfogultságot és gyülőlséget, bizalmas TÁRCZA. Naplementkor. Ősi tanya, ősi papiak, Nem sokára már elhagylak: Itt az ősz, itt már a tél, Lelkem telt volt ifjú hewel, Boldogító sok reménnyel. Most ma már mit sem remél; Lennt síromnak padmalyába Nem zeng lelkem hő danája! Itt születtem. Itt a fák még, Lombjuk adta hűvös árnyék. Kis kertem egy kis világ, — Ifjú nőmet átölelve, Édes csókban dalra kelve. Nékem nyílott a virág, Hajh! de jöttek s tűntek évek. Másként szól ma már az ének . . . Ott a „zBngí“ zöldek orma Itt a templom, s régi tornya Lennt, alant parokhiám. Régi hajlék ... ősi fészek, Komor búsan szerte nézek, .... A mi volt csak álmodám . . . Ah! mellettem régen Járnak. Esti órák, éji árnyak . . A bibliám ... a hegedűm . . . Asztalomon csillog nedűm. — . . Hallgat a vig nóta már . . . A mi elmúlt vissza nem jö, — Bús, komor mi eljövendő . . . Lelkem szárnyszegett madár! Sem vig nóta, sem vig asztal, Csak a bibliám vigasztal . . . KÁLMÁN DEZSŐ. A tuberkulózis. A budapesti Uránia-szinház, a budapesti Erzsébet-sza- natórium és a düsseldorfi Liesegang czég 115, diapo- sitiv-vetitett képével illusztrált felolvasás czéljéra irta és a szekszárdi múzeumban 1907 január 6-án felolvasta : Dr. Kramolin Gyula. IV. De a tuberkulózis nem kiváltsága az embernek: előfordul az állatoknál is. Az embert közelebbről érdeklő állatok között csak ritkán jön elő a lovaknál, kecskéknél és juhoknál, gyakoribb a sertéseknél, majmok és papagájoknál, leggyakoribb pedig a szarvasmarhánál, aminek kiváló köz- egésségügyi fontossága alig szorul bővebb magyarázatra! Hiszen a tej a leghatalmasabb és legtökéletesebb tápszerünk, az veti meg kicsinyeink jövendő physikumának egész alapját, soha később nem nőnek, nem fejlődnek annyit és oly rohamosan, mint azon időben, mikor a tej még kizárólagos táplálékukat képezi. Jó tehát tudnunk, hogy a vágóhídi adatok szerint 1896-ban Budapesten 11%, Poroszországban 14 o°/o, Szászországban 26 7o/o, Lipcsében magában pedig 32 9°/o volt a gümőkóros szarvasmarhák száma. Ha elképzeljük, hány olyan tehén tejét és nyers tejtermékeit élvezzük gyanútlanul, amelyet a vágóhid később gümőkóros; j nak, gyöngykórosnak talál, úgy fogalmunk lehet, mennyire a véletlen szerencsétől függ az egészségünk ! A tapasztalat szerint a szarvas- marhák gümőkórja olyan országokban gyakoribb, amelyekben az állat kevesebb szabadságot élvez és állandóan istállóban tartják. Van ezenfelül a tápláléknak is befolyása a gyakoriságra: igy pl. Schwcrinben az 1893-ban fennállott takarmány Ínség hatása alatt 26% ról 35%-ra, vagyis 9*io-kal felszökött a gümőkóros szarvasmarhák száma. A főzés, sütés, forralás megöli a bacillust s igy a. húst és a forralt tejet teljes lelki nyugalommal élvezhetjük; de már a frissen fejt j és nyers tej, valamint az ebből készülő tejfel, vaj, taró, tejszínhab, bizony sok | veszedelmet rejt magában és a béltuber- kulózis előidézésében jelentékeny szerepet játszik. Mielőtt tovább mennénk, szóljunk néhány szót a baj „örökléséneku a kérdéséről is, melyet oly gyakran hallunk emlegetni. Előre bocsájtom, hogy az, vájjon a betegség, illetőleg annak csirái a magzatra a beteg szülőktől egyenesen álöröklödhetnek-e, még véglegesen eldöntve nincsen, « a szakemberek között állandó vita tárgyát, képezi: azonban minden valószínűség a melleit szól, hogy e betegséget az ébrénykori élet alatt átörökölni nem lehet. Legalább is nem rendes körülmények között, mert az ép és egészséges magzatburkok, melyek az anya és magzata között mintegy válaszfalat képeznek, a bacillusok áthatolását — melyek nélkül pedig a betegség ki nem fejlődhetik — meggátolják Még az o'yan látszólagos esetek is, melyekben a csecsemő legzsengébb
