Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-24 / 34. szám
2‘ Közérdek 1907. augusztus 24 Nagyjából ez a kereskedelemügyi miniszteri államtitkár nagyszabású beszédjének a magva. Egy sereg uj dolog, üdvös újítás, igy csakugyan nem csodálhatjuk azt az óriás hatást, amelyet keltett. A kongresszus annyira kimerítőnek és megnyugtatónak találta a kijelentéseket, hogy mellőzte a megvitatásra kitűzött 9 pont meghányását, vetését is s belenyugodott abba is, hogy az önálló vámterület 1917-ben kezdődjék. Kern mondjuk, hogy mindezt nem jól cselekedte. A szép tartalmas program, előadójának hatalmas tudása, a kiérezhető jóakarat, segíteni vágyás megérdemelte ezt a kis óvácziót. Mi azonban sokkal jobban szeretnénk. ha iparosainkat nem lehetne olyan könnyen, bármily becsületes Ígéretekkel is — megnyugtatni. Bizonyos tekintetben az önállóság hiányára mutat ez s félünk, nagyon félünk, hogy őket is meglepi a magyar baj, a továbbiakkal való nem törődés, ama bizo nyos Budhista nyugalom, amely az érett gyümölcsnek csak a szájba pottyanását várja. Végzetes hiba lesz pedig mindent az államtól várni, a magyar iparososztály ereje elsősorban mégis csak önmagában van, mert ha nem úgy van, akkor a legnagyobb, állami támogatással sincsen a magyar iparnak semmi jövője. Kamatláb emelés és a hitel- szövetkezetek. Németország gyors és hatalmas ipari fejlődése, az orosz-japán háborúból származó nagy orosz kölcsönök és az amerikai trösztök küzdelme Roosevelt ellen, oly pénzszükségletet teremtettek, hogy a pénzpiaczon a múlt év őszén kezdődő feszültség egész Európában hatalmas mérveket öltött. Ennek a pénzdrágaságnak közgazdaságra való felette hátrányosságát mi magyarok érezzük legsúlyosabban. Mert nem csak csirájában fojtja meg azon törekvést, mely a gazdasági önállóság létalapját képező magyar ipar megteremtésére irányult, hanem az osztrák magyar banKnak, a mely a múlt évben még arra is vállalkozott feladatán kívül, hogy a Berlinbe szállított hatvan métermázsa aranyával Európa, főként Németország pénzpiaczán felmerült zavarokat eloszlassa, azon magatartása, hogy a bankkamatlábat 41/2°/o-ról 5°/o-a emelte fel, de leginkább azzal, hogy a hitelnyújtást erősen megszorította, nemcsak az apró cseprő korona szövetkezeteket juttatja válságos helyzetbe, de megbénítja már virágzó iparvállalataink működését, (pl. malomiparunk) zavarokat okoz még meg nem izmosodott, elég tőkével nem rendelkező kereskedelmünkben, nagy eséseket idéz elő értékpapírjainknál és ami a hullámgyürü végén van, de reánk mint mezőgazdasági államra a legveszedelmesebb, a gabona és bor értékesítésének idejében, a drága pénz és hitel korlátozás, megvonás miatt, kereslet hiányt teremt. Már pedig a kereslet szünetelése a pénzre utalt kisgazdára felette súlyos helyzetet teremthet. A fizetési kötelezettségek egész halmaza vár kiegyenlitésre a kisgazdáknál október és november hónapokban; vájjon miként felelhet meg annak, ha a termést illetőleg csak alig közepes évben, terményeit nem értékesítheti, vagy csak illő áron alul kényszerből, mert különben kikerül lába alól az a darab föld, a melyet a parczellázás földuzsorája mellett szerzett magnak. A kis embereket ebből a veszedelmes helyzetből az 1898. XXIIL. t.-czikk alapján létesített, nagy állami kedvezményekben részesített „Országos Központi Hitelszövetkezet“ és a kebelébe tartozó hitelszövetkezetek volnának hivatottak megmenteni. A vidék kisiparosainak és gazdáinak ezen országos és vele szoros kapcsolatban álló szövetkezetek nyújthatnának árukra, terményeikre hitelt a takarékok magas köl- csünei helyett. Ámde a magyar szövetkezésben még nem rejlik olyan hatalmas erő, mint a németben, az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ nem teszi meg azt, nem is teheti, a mit a berlini „Preissen Cassa“ megtett, hogy mikor a bankok kamatlába 7°/o volt, akkor is 4°/o mellett adta a kölcsönöket fiókjainak, mert j a vezetőség átérezte az intézet rendeltetését, hogy nem a nyereség nála a czél, hanem a segítés. Az Országos' Központi Hitelszövetke- ! zet igazgatósága augusztus 1-ével a már amúgy is magas 5°/io°/o-os kamatát a kebelébe tartozó szövetkezetekkel szemben 6°/#-ra emelte fel, azon indokkal, mert az Osztrák- I Magyar bank kamatlábát 41/2°/o-ról 5°/o-ra emelte. Ezen határozatával az Országos Köz- | ponti Hitelszövetkezet nemcsak maga tért el valódi rendeltetésétől, a melynek fejében hozta | pedig 1898. évben a nemzet vele szemben a i kicsinynek. nem mondható áldozatokat, de j lehetetlenné teszi és tette a kebelébe tartozó I 1900—2000 hitelszövetkezetnek is olyan j irányban való működését, a mely érdemessé i teszi őket az állami kedvezményekre és a A többi az én gondom. Azonnal keresetet adott be Réchei mankábüki Horváth György Sopron megy e alispánjához, hogy Menyhárt parancsára Pichler András alkapitány az ő. Jákob nevű fülesi zsidaját nem engedte be Sopron belvárosába. Réchei személyesen kérte az alispánt, hogy a polgármestert keresetének sürgős elintézésére hívja fel. Mit akarsz azzal a zsidóval? kérdi az alispán. — Bátyám — felelt Réchei — ez személyes sérelem, birtokom félét adnám érte, ha bemehetett volna a zsidó. — Hm. Nem értem, de megteszem. Menyhárt pedig azt tette, hogy a keresettel egyidejűleg ment III. Ferdinánd- hoz. Majd megmutatja ő, hogy kinek lesz igazsága. Hanem mikor ü kilépett Sopronból, Jákob már azt tudta. Ismét átvett egy levelet Hédiéitől, amelyben megállapította, hogy ■deczembér 23-án Sopronon kívül szánnal fogja várni Erzsébetet, s meg sem állnak az örök hűség fogadalmáig. Jákob ezután az öt részre osztott áruk kai elment Nagymartonba. Nagymarton gróf Esterházy Pál Tolnamegye főispánjáé volt, akinek zsidai akadály nélkül mehettek Sopronba, azonban hogy valahogy nagymartom zsidók képiben más zsidók is be ne mehessenek Sopron városába, köteles volt minden zsidó a nagymartom keresztény bírótól ezé- dulát vinni és felmutatni. Na hát egy ezédu- lát nem oly nehéz volt keríteni. Deczember 23-án egy szép téli nap reggelén vagy 8 nagymartom zsidó kért be- bocsájtást Sopron városába. Ezek közül üt a belváros bejárhatásáért járó 8—8 pénzt fizette le. Valami gyerekjátékokat árultak. Hogy, hogy nem, mind az öt a polgár- mester lakása előtt kapott vevőket, s úgy látszik, hogy oly jutányosán árultak, hogy a közéjük tolongó emberektől nem szabadulhattak Volt volna csak otthon Menyhárt polgármester uram, majd szétkergették volna őket a muskétások, de igy még azok is a zsidók köré gyűltek. Ez persze nem mein zaj nélkül s az emelet ablakai is megnyíltak. Amint meglátta ezt az egyik zsidó: elkiáltotta magát: ezek mind Réchei fülesi birtokán készültek. Akkor az a zsidó a maga bátyiját odaadta egy másiknak, ő pedig a mely jogosultságuknak alapját képezi. Mert 6°/o-os viszleszámitolási kamatláb és 1l/»•/o árfolyam veszteség levonás mellett, tagjaiknak csak 7, a hol az üzletkezelés költségesebb, 71/2°/o mellett nyújthatnak kölcsönt, tehát ugyanolyan drágán, mint az adókkal túlterhelt bankok. Már pedig a szövetkezés elveszti a talajt lábai alól (legalább a biztos alapon nyugvó kihitelezésnél), a mikor drágábban nyújt kölcsönt a takarékoknál, a mikor a pénz olcsó és a viszonyok rendesek és egyforma drágán, sőt nagyobb kölcsönnél drágábban, a mint a pénzpiaczon árhullámzás áll be. Nem állt módomban az Országos Központi Hitelszövetkezetnek az 1907 év első feléről összeállított mérlegét látni, igy tehát csak a múlt évi mérleget vehetem figyelembe akkor, amidőn helytelenítem az „Országos Központi Hitelszövetkezetnek“ azon eljárását, hogy a múlt év őszén Vio százalékkal, most pedig újból négytized százalékkal emelte a kölcsön kamatlábat. A szövetkezetnek a múlt év végével 5.847,200 korona alaptőke állt rendelkezésére négy százalék, 25.753,884 korona részben négy és fél, részben négy százalék, (tőke k. adóval 4'95, 4‘40) 5.700,000 kor. kamatozó kötvény 5 százalék, 1.780,000 korona négy és fél, 13.930,000 korona négy és egynegyed százalék mellett, csak 2.738,921 korona 38 fillér jelentkezett, mint visszleszá- mitolt összeg. Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt évben 4 és fél százalék visszleszámitolás mellett kifizetett 1.334,890 koronát, akkor 5 százalék melletti leszámítolás 148,330 korona több kiadást jelentene a szövetkezetre, a négytized százalék emelés pedig tekintettel arra, hogy csak a vidéki szövetkezetek közel 72 millióval tartoztak, 288,000 korona jövedelem többletet eredményez, tehát majdnem kétannyit, mint a kiadás. A fent felső- j rolt adatokból látható, hogy 5 és fél százalék | kamatlábbal is eredményt lehetne elérni, ha nem bénitaná meg a szövetkezet működését az, hogy igen nagy üzleti költséggel dolgozik daczára az adó, bélyeg és portómentességének. A személyzet fizetése 600,000 koronánál többet tesz ki, a dologi kiadások közel 200,000 koronát. A fizetések tehát a bruttó jövedelemnek 20 százalékát, a kama. " jövedelem (1.143,000 koron!) 53 százaléké emésztik fel. A magyar általános Hitelbanki melynek üzletága sokkal többféle és bonyo, dalmasabb, 9.481,313 korona bruttó nyereségből csak 788,671 koronát költ el a személyzet fizetésére, tehát még 9 százaléko-« i sem. Akárhogy nézzük a dolgot ezen össze t Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. 51—52 tömeg közt kifurakodva az utcza vége felé indult, miközben többször felnézett az ablakra és integetett a kert felé. Menyhárt Erzsébet de Zuanna megértette a jelt s a kertnél várta Jákobot. Elolvasta a levelet s aztán mondta: megyek. Alig egy fél óra múlva kijött meleg bundájában s mintha sétálgatna, elindult s kiért , a külvárosba. O.tt egyszerre 8 zsidó termett előtte, akik 10—12 lépéssel megelőzték. A kapunál 7 zsidó visszamaradt s a katonáknak úgyszólván ajándékokat osztogattak, úgy, hogy azok a zsidók köré gyűltek. Ez alatt egyik előre ment s valami piros kendőt elővéve lobogtatta, mig Erzsébet úgyszólván észrevétlenül ért ki a szabadba. Nem sokára egv négy lovas szán sietett elő, mintha a városba igyekeznék, de amikor Erzsébet közelébe ért, ott hirtelen megfordult és Erzsébet csakhamar eltűnt a farkas bundák tömegében és a szán repült, repült s meg sem állt csak ott, hol a lelkész áldást osztogat Ugyanaznap érkezett meg Menyhárt Péter, III. F erdinánd levelével, mely sze-
