Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-08-17 / 33. szám

2 Közérdek 131)7. augusztus 17. haza kell hoznunk őket, ha nem száz­ezreket, legalább ezreket. Pompásan elrendeztük a kiván­dorlás útját és módját. A Cunard Szlavóniája, Caroniája, Carpátiája gyönyörűségesen szállítja ki a kivándorlókat. A kormány ugyan níár lassan megszünteti a kivándorlási ügynökségeket, de azért lesz kiván­dorló elég. Arról is van gondoskodás, hogy a ki vissza akar térni, a kiván­dorlás óriási hajói jutányosán vissza­hozzák. De azért kinek jutott eszébe mesterségesen is irányitani a vissza- váudorlást ? Jön, a ki akar, a ki tönkre­ment, megnyomorodott. Nemrégiben a kormány a magyar borok értékesítése czéljából egy egész kirendeltséget küldött Amerikába. Nem hiszem, hogy kiliferáltak volna össze­sen 100 hektoliter bort. E helyett a kirendeltség helyett tehát egy másikat kellene ott létesíteni, amely figyelem­mel kisérné a kivándorlás ember-anya- gát, amely mondjuk városról-városra vándorolna ott s törődnék a kivándorlók­nak további sorsával is. A magyar ész, a magyar kar utat tör magának odakinn is, felküzdi ma­gát. Erre az értékes anyagra kell ki­vetni a hálót. Bányász, vagy bármely iparos, ha kiváló ; gépész, ha zseniális ; kereskedő, ha ügyes, praktikus; művész, ha igazán művész, valamennyi meg- kisértendő a hazatérhetés gondolatával. ; Az államnak magának is van gép­gyára, kohója, bányája, földbirtoka, stipendiuma s ha ez nem elég, van j összeköttetése, jöjjön a kiváló elem oda és arra vissza . . . S jönne is nagy örömmel, a hazaszeretet bár vékony pókháló szál, mégis, mint erős kötelék köti a honi röghöz legalább az első generácziót. A magyar, idegenben sem tagadja meg magyar voltát, huzza, visszavonja a délibábos róna, a Duna, Tisza, Balaton verőfényes szép vidéke, az ezer meg ezer gyerekkori emlék, az édes anya sirja . . . Hozzuk tehát vissza nem a mil­liókat, százezreket, de csak az ezreket, a kiválókat, az értékesebb elemeket. Egy pár esztendő alatt hogy át­alakulna itt az élet ! A világlátástól megedzett, megtermékenyitett lelkek mennyi sok szépet tervelnének, a ne­héz munkától megaczélosodott karok mennyi sok maradandót alkotnának e haza javára . . . Megszűnnék a lidércznyomás . . . B. I. Közös konyha Szekszárdon. Az emberi kéz munkájának drágulása, a cseléd, munkáshiány, általában a nehéz megélhetési viszonyok, mint másutt, úgy mi nálunk is szükségessé teszik, hogy családi életünk külső berendezését, úgynevezett ház­tartásunkat a mai élet kívánalmaihoz szabjuk s ahhoz idomitsuk. A társulásban és egyesü­lésben rejlő erő nagyobb intenzivitása bá­mulatos dolgokat képes teremteni a külső életben, gyárakat hoz létre, óriás műhelyeket rendez be, hatalmas trösztöket alkot, lassan­ként megérlelődött tehát az emberekben az az eszme is, hogy vájjon nem lehetne ennek a hatalmasan működő nagy erőnek egy makula mákszeinnyi részét arra is felhasz­nálni, hogy vele a családi tűzhely lassanként mindinkább alább szálló melegét fokozzuk s az életkörülmények által mindinkább ri­degebbé váló otthont ismét napfényessé, derül­tebbé tegyük. így született meg a közös háztartás, illetve közös konyha eszméje, amely hogy a valóságban is beválik s Magyarországon is gyökeret ver, semmi sem mutatja jobban, mint hogy Nagybecskerek példájára, immár Temesvárott a második közös konyha is megnyilt s hogy Pozsonyban s más helyeken is komolyan hozzáláttak a közös konyhák létesítéséhez. Felesleges ismétlés lenne a közös konyha intézményének bővebb ismertetése. A fővárosi lapok egész részletesen foglalkoztak a kér­déssel. A nagybecskereki intézményt leírták töviről-hegyire. Bár kezeink között van e szépen bevált intézménynek szervezési sza­bályzata, azzal ez időszerűit feleslegesnek találjuk bővebben foglalkozni. Röviden csak ennyit: A közös konyha főelőnye abban áll, hogy' fényesebben élő családok megtakarítják a szakácsnő s általában a több cselédtartás tetemes költségét, szerényebben élő csalá­doknál pedig egy bejáró is elvégzi a takarí­tást s az étel meghozást s mindezek mellett a nagyban, tehát jutányosabban való beszerzés folytán olcsóbban s mégis jobban élhetünk. A nagybecskereki konyha ez idősz-erint 60 adag étel adásra van berendezve. Egy délben 4, este két fogásból álló adag ára — előbb 60 — most 70 korona. Egy adag azonban 2—3 személynek elég. A konyha személyzete áll egy házvezetőnőből, ki a sze­mélyzet munkáját beosztja, bevásárol, az j éléskamrát s kézi pénztárt kezeli, egy fő- { szakácsnőből (fizetése havi 100 korona), 1 [ másod szakácsnőből, de ki a főzésen kívül más egyéb teendőt is végez, 1 szolgálóból és egy udvarosból. Valamennyien szabad lakást, teljes ellátást s külön fizetést is kap­nak. A konyha ügyeit vezetik a közgyűlés, I a választmány, titkár, gazda, pénztárnok, akiknek fizetésük nincs, legfeljebb utazásnál készkiadásukat téritik meg s méltányos tisz- teletdijban részesíthetők. Az ebéd ideje dél­ben 12, 1—2 óra, ki-ki, amint bejelenti, este 7—8 óra között, vasárnap 12—1 között. Ekkor az esti hideg vacsorát is el kell vi­tetni. Az étlapot hetenként a házvezetőnővel és szakácsnéval egy kisorsolt hölgybizottság állapítja meg. A konyha felszereléshez egyszer s min­denkorra 20 koronával kell járulni adagon­ként. A legkisebb jegyezhető rész legalább 1 teljes adag, de ezen felül fél adag is jegyez­hető. Két személy is társulhat egy adag jegyzésre, de az adagot egészben együtt kapják. Szóval a közös konyha intézménye fe­lette praktikus, sok gondtól menti meg a ház asszonyát s tekintve a szekszárdi drága piaczot, cselédmizériát, mintha csak nekünk találták volna ki. Hir szerint nem is soká kell várni, hogy itt is megvalósuljon. Többek felkéré­sére dr. Eri/ Márton vármegyei Il-od al­jegyző a jövő vasárnapra már össze is hívja az értekezletet, hogy a további teendőket megbeszéljék. Nem szabad tehát itt kicsinyeskedni, aprólékos kifogásokkal előállani. Tömörüljünk lelkesen, asszonyaink könnyebbségéért, csa­ládunk egészséges, jobb táplálásáért félre kell tenni ama bizonyos előítéleteket s szív­vel és lélekkel hozzá látni, hogy ezt az egészséges és praktikus intézményt mielőbb Réchei tekintetével simogatta, csókol­gatta a leány üde arczát s aztán szólt: Erzsébet, gondolja meg, életem van a kezében. Kéckei levélben értesítette Menyhártot, hogy a kérdéses vízimalmot visszaadja, mert meggyőződött, hogy nem volt igazsága. A pert megszüntette. Menyhárt azonnal válaszolt, hogy most már a malom neki nem kell, tessék jó egész­ségben használni. Majd másként, jó barátai utján igye­kezett közeledni Menyhárthoz, de ez min­dent visszautasított. Végre levélben kért bocsánatot Meny­hárttól, felhívta figyelmét a barátságra, mely­ben voltak s hogy nem egyszer koczkára tették életüket egymásért, lehetetlennek tar­totta, hogy a szeretet, mely őket összekö­tötte, végkép elhamvadt volna, s|b. Megalázta magát Réchei, pedig tudta, hogy neki volt igaza, mig ellenben Meny­hártot félrevezették. Menyhárt a levélre nem is válaszolt. Ekkor Erzsébetnek irt Réchei. Elmondta kísérleteit bátyjával szemben s minthogy ez sikerre nem vezetett, kérte : írja meg szereti-e, hajlandó-e vele bátyja beleegyezése nélkül egybekelni? Ha igen, ő közölni fogja: mikor lesz a városon kívül kocsijával, akkor jöjjön, a papig meg se állnak. Erzsébet válaszolt; szeretem, megyek. Egy fülesi zsidó vitte be Erzsébetnek a levelet. Jákob, Mordechai fia ügyes, ravasz ember volt, valamikor ő is soproni lakos volt, de a kiűzetés után Récheihez ment Fü­lesre, aki mindenre felhasználta az alkalmaz­kodó embert. Szerelmes postának nem valami jól festett ugyan Jákob, Mordechai fia, de a jelen esetben annál alkalmasabb volt, mert Sopronnak minden zegét-zugát ismerte. Beállított egyenesen Menyhárt polgár- mesterhez s annyi mindenféle panasszal ho­zakodott elő, hogy végre a polgármester ki­dobatta. De e kidobatás olyan zajjal járt, hogy több ajtó kinyílt s kiváncsi nőfejek jelentek meg. Jákob, Mordechai fia gyanította, hogy a kiváncsiak közt ott van urának szerelmese is, de ha még nem volna is ott, biztosra vette, hogy a mit ő kiabálni fog, megmond­ják Erzsébetnek.-— Én a gálosházai Réchei György ur embere vagyok és igy bánnák velem. Ájvaj. De azt hiszik lehet velem igy bánni ? Én vissza jövök, ha a kert felé “is, százegyszer is mondom a kert felé, a kert felé is . . . Ezen kiabálás után aztán engedte, hogy kidobják az utczára, A ravasz ember jól számitott. Midőn az utczát megkerülve a kert rácsos kerítésé­hez ért, már ott látott sétálni egy szép fiatal leányt. . — Jehova segíts! — Szólt Jákob, — ez nem lehet más. — Kisasszony — kiáltott azután. A lány a rácshoz ment. — Erzsébet kisasszonnyal szeretnék beszélni. Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 50_éa nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban.

Next

/
Thumbnails
Contents