Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-08-17 / 33. szám

1 »07. augusztus 17.

KÖZÉRDEK

3

életbe léptessük s elszántan visszaverjük azt a már-már elviselhetlen rohamot, melyet az itteni fokozódó drágaság intéz naponta zse bünk és igy — létezhetéstink ellen. B.

VÁRMEGYE.

A közigazgatási bizottság ülése.

Tolnavármegye közig, bizottsága folyó hó 14-én tartotta rendes havi ülését gróf Apponyi Géza főispán elnöklete alatt. Jelen voltak Dory Pál alispán, Papp Gyula h. árv. elnök, Győrbiró Benő p. ü. tanácsos, h. pénzügy igazgató, dr. Hangéi Ignácz t. főorvos, Török Béla h. t. ügyész, Alacs Zoltán kir. főmérnök, FisCher Imre kir. ügyész, Nagy Béla tanfelügyelőségi toljnok, Süss László mezőgazdasági előadó, Or/fy Lajos, Szabó Károly, Perczel Dezső v. b. t. t., Kovács S. Endre, Boda Vilmos, Bern- rieder János, Jeszenszky Andor.

Dőry Pál alispán jelentése szerint az elmúlt hónapban az alispáni hivatalhoz beérkezett 1321 ügydarab.

A közbiztonság zavartalan volt. Fegyelmi eljárás 5 községi közeg ellen rendel tetett el, rendbirságolás pedig egy esetben alkalmaztatott.

Dr. Hangéi Ignácz tőorvos jelentése szerint a közegészségi állapot a lefolyt hónapban kedvezőnek mondható. A halálozások száma is csökkent, a betegedések lefolyása enyhe volt.

Leggyakoriabbak voltak mégis az emésztő szervek többnyire hurutos megbetegedései.

Nagyobb számban lépett fel a hökhu- iiit a központi, dunaföldvári s völgységi járások némely községeiben, végre a vörheny

Simontornyán.

A védhimlőoltás az egész vármegye területén jó sikerrel befejeztetett.

A szekszárdi „Ferencz“ közkórházban julius hónapban 482 egyén ápoltatott.

Alacs Zoltán kir. főmérnök jelentése szerint az állami és kiépített th. közutak állapota átlag véve elég jó volt.

Az egész bátaszéki átkelési állami köz útszakasz kiskőburkolattal való átépítési ; munkálata a hó második felében megkezdetett és nagy erővel folyik.

A kavicsszállitás a t. h. közutakon egy vállalat kivételével meglehetősen előrehaladt.

A házi kezelésben épitendő utakon a földmunka a nagy mezei munka miatt néhol egészen szünetelt.

Sigora Lajos th. állatorvos jelentése szerint az állategészségügy a lefolyt hónapban ismét kedvezőtlen volt.

Győrbiró Benő h. pénzügyigazgató je lentése szerint julius hónapban a különböző adónemekből 390,674 korona 48 filléi' folyt be, mely összeget összehasonlitva a múlt év hason időszakában befolyt 714,216 kor. összeggel az összeredmény 323,541 kor. 52 fillérrel kedvezőtlenebb.

Fischer Imre kir. ügyész jelentése szerint a szekszárdi kir. törvényszéki fogházban julius hó folyamán 105 egyén volt letartóztatva.

Az élelmezés az egész hó folyamán kifogástalannak találtatott; a fogházi rend és tisztaság, úgy a fegyelem kielégítő volt.

HÍREK.

— Személyi hir. Dr. Szilassy Aladár közigazgatási bírósági tanácselnök, vármegyénk nagybirtokosa Uj tátrafüreden nyaral. Jövő hó 9 én, mint világi elnök résztvesz a Szekszárdon tartandó ev. ref. egyházmegyei gyűlésen.

Totth Ödön vármegyei tiszti ügyész Balatonföldvárra ment üdülni.

Kurz Vilmos áry. elnök hat heti szabadság idejét Bölcskén tölti, távollétében Papp Gyula h. elnök helyettesíti.

— Főúri házasság. Bécsből jelentik egyik fővárosi lapnak: Herceg Windisch- grätz Alfréd, az urakháza elnöke és neje, született Auersperg Gabriella hercegnő leányát, Agláját legközelebb el fogja jegyezni gróf Apponyi Károly, a 14-ik dragonyos ezred hadnagya, gróf Apponyi Géza főispán és neje Széchenyi Paula grófnő fia. Az eljegyzést hivatalosan csak szeptember közepén teszik közzé, amikor a menyasszony szülei viszatérnek Bécsbe nyaralásukból.

— Hivatalvizsgálat. Gróf Apponyi Géza főispán folyó hó 12-én a tamási-i járás főszolgabirói hivatalában vizsgálatot tartott, ahol mindent rendben talált. A vizsgálat befejeztével a kifejtett tevékenység felett a főispán megelégedésének adott befejezést.

— A törvényszék köréből. Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök, szabadságidejének meghosszabbitását kérte a minisztertől. A kir. törvényszéki birák közül Markovics Jenő, a kir. törv. vizsgáló bírája 6 heti szabadságra ment.

— Amerikába távozó gépészmérnök.

E gazdag, hatalmas világrész vonzó ereje

— Én vagyok. Hallottam, hogy ön Réchei embere, igaz ez ?

— Igaz.

— Üzenetet hozott 0

— Levelet.

— Adja ide.

— Kisasszony, a mikor engem innen kiüldözteK, még nagyon kicsi volt, de azért ráismerni vélek, de mégis kénytelen vagyok kérdezni, hogy a kisasszony-e az, a kinek az én jó uram levelet irt s kiről ő éjjel-nappal gondolkozik ?

Erssébet elpirult.

— Azt hiszem én vagyok, mert nekem Ígért üzenetet.

— Úgy itt a levél.

Erzsébet elolvasta. Tudta ő a békeki- sérleteket s várta is a levelet.

Majd lázasan ugyanezen levélre irta e két szót: szeretem, megyek.

Csakhogy Menyhárt uramnak is besúgta valaki, hogy Erzsébet a kertben egy zsidóval beszélt s annak levelet adott át.

Menyhárt gyanitotta a valót. Elhivatta Pichler András kapitányt s félig hivatalosan, félig barátilag meghagyta neki, hogy ilyen és ilyen kinézésű zsidót a belvárosba be ne engedjen.

Abban az időben 1653. évben zsidó nem lakhatott Sopronban s ha egyes eladások czéljából be is engedtek zsidókat a külvárosba, nagyon nehezen és csak kivételesen engedték a belvárosba. A zsidóknak,

hogy a külvárosba mehessenek 4 pénzt, hogy a belvárosba mehessenek 8 pénzt kellett I fizetni. Minthogy pedig minden adásvétel a ; külvárosban bonyolult le, alig akadt néha J zsidó, a ki egyetmással a belvárosba kiván- ! kozott volna, a hol alig csinálhatott vásárt.

Nem nagy dolog volt tehát a kérelmes I parancsnak eleget tenni és Pichler kapitány biztosra is vette, hogy a fülesi zsidó nem kerüli ki figyelmét.

Ha tudta volna Jákob, Mordechai fia,

| hogy óvatosnak kell lenni, kikerülte volna Pichler kapitány figyelmét. De nem tudta s igy mintegy 5 nap múlva a Pichler kapitány | markába került.

— Hová zsidó ? — Kérdi a marczona j városkapitány.

— Be.

— De nem lehet.

— Fizettem 8 pénzt, tehát szabad.

— Fülesi vagy V

— Igen.

— Akkor hát te vagy az.

— Én, én vagyok.

— Te vagy az, aki nem fog bemenni,

I nesze itt a pénzed és kotródj.

— Ezért az én uram panaszt fog tenni.

— Azt lehet, hanem ha még egy szót i szólsz, börtönre vetlek.

— Akkor nem szólok — szólt Jákob, Mordechai fia és hosszú orral távozott.

(Vége követkeaik.1

csak nem szűnik, sőt egyre fokozódik. A héten is bucsuzó levelet kaptunk, amely közelről érint nemcsak bennünket, e lap állandó dolgozótársait, de azt hisszük, a lap olvasó közönségét is. Kirchner József gépészmérnök mond búcsút nekünk s hazájának. Tartalmas közgazdaságai czikkei révén jól ismerik őt e lap olvasói. Nagy szaktudása, a modern haladás iránti vágya, gyakorlott Írói qualitása számos érdekes, uj eszmét vetett fel e hasábokon, de tervelő, sokat akaró lelke úgy látszik nem tud beilleszkedni a hazai szűkös életviszonyokba, tovább hajtja, űzi tehát őt, hogy másutt keresse a boldogulást. Nem magától, másoktól halljuk, hogy évek óta keres tudásának, ambicziójá- nak megfelelő állást és teret, de mivel ezt még miniszteri protekczió árán sem tudta elérni, ezért veszi kezébe a vándorbotot, így van-e, nem-e, mekkora igényt támasztott az élettel szemben s ez mennyiben maradt adósa ? nem tudjuk, de most nem is keressük, minket is elfog a bucsuzás, a válás fájdalma. Távozó munkatársunknak sok szerencsét és boldogságot kívánunk amott az uj hazában, mely az emberi testet és lelket a lázas, pihenést nem ismerő munkával talán nagyobb erőkifejtésre készteti, de egyúttal tágabb teret nyit az egyéni boldogulásnak is. Bármennyire kívánjuk is azonban a távozó vágyainak gyors teljesülését, azt óhajtjuk, hogy ez a válás ne legyen végleges, derék munkatársunk fényes tudását gazdag élettapasztalattal bővítve nem sokára idehaza kamatoztassa, gyümölcsöztesse a haza javára. Isten áldja, kisérje messze utján. Egyúttal ideigtatjuk érdekes bucsuzó levelét is:

„Mélyen tisztelt Uram ! Elengedhetlen kötelességemnek tartom, hogy nagyon tisztelt Uramtól, a ki engem, mondhatom már évek folyamán kiváló bizalmával megtisztelt, búcsút vegyek, mielőtt hazám határait elhagynám ! Mint annyi számos honfitársunkat, jó magamat is magával ragadott egy, ma már közgazdasági fogalommá átalakult név: Amerika! A napokban indulok, ha szabad magamat igy kifejeznem, a magyarok eme uj hazájába! Végtelenül sajnálom, hogy nagyon tisztelt Uramtól, mint a „Közérdek“ nagyrabecsült szerkesztőjétől nem vehetem személyesen ezt a búcsút Még inkább sajnálom, hogy b. lapját időm elfoglaltsága miatt a közelmúltban keveset kereshettem fel, — remélem azonban, hogy amerikai közgazdasági tanulmányaim közben jut időm, egy-egy czikk megírására, — a mit örömmel küldök Önnek! Hiszen ránk magyarokra annyira fontos ma már azt tudni, hogy annyi ezer es ezer honfitársunk miért ragad- tatik el tőlünk, — mintha csak a végzet keze müküuuck benne, — mintha csak a gazdasági életnek magneticus erői működnének a népek eletében. No de erről majd onnét! Ismerni kell előbb az erőforrásokat,

— aztán már könnyebb eligazodni azok működésében !

Ha majd megérkeztem, életjelt fogok magamról adni, (előre is köszönjük, a szerk.)

— addig is magamat legjobb bizalmába ajánlottan maradtam továbbra is,

Vajtán, 1907. aug. hó 13-án

kész szolgája

Kirchner József,

gépészmérnök.“

— Halálozás. Wigand János szekszárdi állami főgimnáziumi igazgatót súlyos csapás érte. Édes atyja Wigand Péter f. hó 10 én elhunyt 85 éves korában Kis-Tenge- czen. Az öreg Wigand Péter nagyon érdekes és érdemes ember volt. A régi sárszentlő- rinczi iskolának volt a növendéke. El is végezte az ottani algimnáziumot becsülettel. Sass István doktorral együtt járt iskolába, igy egy darabig Petőfivel is együtt lehetett. Petőfi ugyanis Sassal közeli baráti viszonyban állott s dr. Sass István volt vármegyei főorvos a későbbi időben is tartotta a barátságot Wiganddal, ki a sárszentlőrinczi iskola végzése után odahaza maradt Varsádon gazdálkodónak. A Wigand családban ugyanis nagy volt az Isten áldás, — heten voltak testvérek, de azok közt ő maga egyedül volt fiú, igy átvette atyja szép gazdaságát s egész