Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-17 / 33. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 33. szám. Szombat, 1907. augusztus 17. k i ulóliivatal; Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hír- detések ide küldendők. HIRDBTBSBK legjutáncosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj !stván-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egesz evre IO kor., felévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést eg^jz évre « előre beküldik : 5 kor. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Heimunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Lidércznyomás. „A lidércznyomás (incubus) az a sajátos, nyugtalanító, félálomban jelentkező' érzés, mely szerint, az alvón, mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány, vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne s mely' az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné, bénulttá tenni látszik.“ Egy tudós könyv igy irja le a lidércznyoinást s mintha csak ennek a szegény országnak szomorú állapotát festené le! Ezt a szorongó, nyomasztó érzést, lelkiállapotot nem érezzíik-e itt mindenfelé ? Nem ilyen lidércznyomás alatt áll-e itt az egész közélet? Ipar nem fejlődhet, kereskedelem pang, a mező- gazdaság sem tart lépést a külföldi intenzivebb földmiveléssel. Kipkedés- kapkodAs, félénkség, bátortalanság az egész vonalon. A tó'ke vállalkozni nem mer. A felesleg pénzen nem gyárak épülnek, elözönli az a takarékpénztárakat, vagy állampapírt, vesznek rajta. Ma már ez sem biztos. A föld népe eddig is idegenkedett tó'le, hogy másra, pláne az államra bizza megkuporgatott filléreit. Azt tartja biztosnak, a mit megfoghat. Az ökör, vagy a tehén szarva a kezemben, a föld a lábam alatt, ez csak az enyém, rajta, szerezTÁRCZA. Koporsómra . . . Kopq- - -’-a, ha meghalok, Virt lerakjatok; Let ? a szivem felett Eg agyszcraz ágat, Az k rá csak ! Ha -Mttrki ott sírásra kel : Koporsómtól küldjétek el. Mondjátok, hogy jobb szegénynek, Hogy így volt megírva, Jobb neki a sírba'! De ha egg lány, ottan állva, Ráismerne majd ez ágra, * S6t zokogva megbánással Még rá is borulna: — Költsetek fel újra ! SZABOLCSRA MIHÁLY. A fülesi Jákob. Irta: Pataky István. Hát bizony elviszik a lányokat. Kit a papa, mama beleegyezésével, zeneszóval, n.igy kísérettel, vagy a nélkül, kit pedig a papamama tudta nélkül csakúgy titokban. Hogy melyik mód a legjobb, arra esak^ az egyedül illetékes birák, az asszonyok felelhetnének meg, ha lehetne. De mert mindegyik csak egy félét próbált meg, Ítéletük rendkívül zilnk hát! S megindul az őrületes hajsza. Megírtuk, hogy itt Tolnában egy pécsi kiállításra szánt tehénért csak 3000 koronát kér a gazdája s egy jó hold föld ára meg 1200—1800 korona. Tisztviselő nép, kaputos, iparososztály próbálj aztán csak ilyen tehénből enni — vese- pecsenyét s ilyen drága földön termett búzából sütni fehér kalácsot. Tönkre mégy, de még az az osztály is biztosan tönkre megy, mely a vagyonszerzésben féket nem ismer. Ezt az őrületes versengést talán még kibírja a paraszt maga, de nem a fia, meg az unokája. Igényeink felcsigázása, sokat markolni akarásunk is oka annak, hogy Magyarországon ma már megelégedett ember nincs. A meglevő kinek elég ma már? Több, mindég több; sok, ez ma a jelszó s mert idehaza kevés van csupán, el — el a sok után. A föld népe megy ki szerencsét próbálni. Tolnában egy félév alatt közel 5000 útlevél fogyott el. S ezt az újkori népvándorlást ma már semmi sem tartóztathatja fel. — ígérhetsz, kínálhatsz munkát, ma már ez sem kell. A haza küldött dollárok elfeledtetnek mindent. A nélkülözést, a kínt, szenvedést, életveszélyt, a véres verejtéket, a szitkot, átkot, az égető könyet., a vért, a mely a csengő dollárokhoz tapad. Mert a szomszéd, Nagy befolyásolt lehet. Minthogy azonban a lány- elmenésnek csak egy módjáról van dal, ezt kell elfogadni, vagyis, hogy.' A szökés párosán, ah mi édes, ah mi jó! .......... Gá losházai Réchei György fülesi birtokos nagy haragba esett Menyhárt Péter de Zuanna soproni birtokos és Sopron város polgármesterével. A nagy harag pedig valami kis vizitnalom használata miatt keletkezett; mindkét fentnevezett uraság homlok egyenest ellenkező véleinényren lévén, épen a tulajdonjog kérdésében. Mind a kettő erősen védte a maga igazát és pedig annyira erősen, hogy a két jóbarátból halálos ellenség lett. A kis rongyos vízimalom miatt Réchei még azt is elfeledte, hogy Menyhárt 14 éves nővérével Erzsébettel jó barátságban volt, s nem egyszer beszélt a két barát arról, hogy sógorok lesznek. Na, de nem beszéltek a vízimalom ü-;y után semmiről sem. Három esztendő telt máiéi, a mikor egy pozsonyi ünnepségen Réchei meglátta Menyhárt Péter de Zuanna uramat egy gyönyörűséges szép hajadonnal. Nagyot dobbant a Réchei szive. Ez volna az ő kis barátnéja Erzsébet? Hogy megnőtt, hogy megszépült. Milyen feleség válnék belőle! De kinek a felesége ? Tudta, hogy neki azt felelné Menyhárt, hogy- a leány „nem eladó.“ Vagyis, hogy csak Récheinek nein, másnak igen. És pedig az enyém lesz — dörmögött Réchei, hiszen mi régen szeretjük egymást. Én legalább most is szeretem, de hát ő ? Ez a bökkenő. Három év óta nem látta a leány, jtalán István két esztendei kinn létei után 4—5 hold földet szerzett ide haza, csudájára jár az egész talu, de azt, hogy Molnár Jánost, Kis Andrást, no meg egy pár társát elkapta a gépkerék, vagy agyon csapta a bányában a kő — ezt elfelejtik egy hét alatt. . . Magyarország megindult a lejtőn, hol áll meg, a jó Isten tudja. Engem nem vigasztal meg az a fajta okoskodás, hogy társadalmi forradalom ez. így kell ennek lenni. Olyast is olvastam, hogy még jó is ez a kivándorlás, mert minden kivándorló egy-egy forradalmár s jó, ha a gazdasági forradalom odakinn játszódik le. Szofizma, hazugság az egész. Amerikát a bevándorlás tette naggyá, minket pedig ez tesz még inkább koldussá. Kétségbe esnünk azonban, kivált ina még, nem szabad. De tenni kell. A magyar észjárás elég egészséges. Mielőtt a hires Pasteur előállott volna világhírű találmányával, a magyar ember már akkor is hirdette, hogy a veszett kutya harapást magával a veszett kutya szőrével kell gyógyítani. Talán valami nagyon messze járt a valóságtól? Nem: vagyis a bajban van a bajnak gyógyszere. Gyönyörű czikkeket írunk a kivándorlás ellen, de ezzel m g egy kivándorlót sem hoztunk vissza. Pedig hírét se hallotta. Ha pedig hallotta, nein jó hir lehet az, a mit Menyhárttól hallott róla. E közocn le nem vette szemét Réchei a szépséges leányzóról, mig egyszer Erzsébet is megérezte, hogy valaki őt nézi s arra fordítva arczát meglátta s ő is megismerte Récheit. Mosolygott felé és szemével intett, de Játszott, hogy nem akar hozzászólani, de az is látszott, hogy azért nem, mert nem szabad. Lopva lopva többször nézett tehát Récheire. Minthogy tulajdonképen volt is mit nézni, Réchei egyike lévén a megye legszebb fértiainak. Ekkor volt virágjában, 26 éves mindössze. Addig, addig settenkedett Réchei, hogy kilépte a kedvező alkalmat s mintegy félóráig egyedül lehetett Erzsébettel. Mily gyorsan kellett e félórának eltelni; gyermekkori emlékeiknek csak kis részét eleveníthették fel. — Erzsébet — Erzsikém szólt hirtelen Réchei •— emlékszik arra, hogy azt ígérte feleségem lesz ? — Emlékszem — felelt pirulva Erzsébet. — Áll még e fogadás ? Nekem ez a legfőbb óhajom és amit, mint gyermeknek ígértem, magának most is ígérem. Áll a fogadás ? — Áll — felelt bátran a leány, — békitse ki a bátyámat. — Mindent megkísértek erre. De ha nem békül, akkor mi lesz ? Enyém lesz akkor is ? — Magáé György, akkor is, minden körülmények között. -
