Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-03 / 31. szám
2 közérdek 1907. augusztus 3. gyors eredménynyel járó élvezetes munkával szerzi meg az ipari ügyességet. Ezekre jó példákat mutathatunk fel azon iparostanulókból, akik 4 polgári iskolai osztály elvégzése utáu álltak a satu vagy a gyalupad mellé. Nincs az a nehéz iparág, a melyet a középfokú iskolából műhelybe lépő tanuló egy, legfölebb két év alatt a felszabadulástól el ne sajátítana. Ebben már személyes tapasztalataim vannak és megelégedéssel, sőt eredményül emlitem itt meg, hogy az én működési helyemen, Szigetvárott, a polgári iskola negyedik osztályának 23 növendéke közül, a most lezárt tanév végén. 10 tanulónk iparműhelyekbe lépett. így érleli meg az idő az ipari pályák megbecsülését és kellő értékelését. Nem túlzás tehát az az óhaj, hogy uj ipartörvényünk az iparos tanulók szerződtetését középfokú előképzettséghez kösse. Mondja ki az ipartörvény, hogy a képesítéshez kötött iparágakra, tanulókul csak olg egyének szerződhetnek, akik a középfokú iskoláknak legalább három osztályát sikeresen végezték el; vagy pedig az elemi iskola ti osztálya után az iparos tanulók iskolájában felvételi vizsgálatot lellek. Ez a törvényintézkedés biztosítaná a tanulóanyag szabályos életkorát és azt a kívánatos előképzettséget, melyet fokozottabb mértékben emelni az iparos tanoncziskolák feladata. A kisebb községekre való tekintettel az iparostanoncziskolákat, kerületi beosztással kellene felruházni. Iratkozzék be a falusi iparosmester tanulója is a legközelebbi nagyközség vagy város tanonciskolájába és álljon minden ta.név végén nyilvános vizsgálatra. Jó tankönyvek és módszeres rajzminták használatával megfelelően elkészülhet az ipariskolák magántanulója is. A jövő iparosmestere ez utón tehetne szert kellő értelmiségi képzettségre, világosabb ismeretkörre. E czikkem keretében csak általános irányelvekről emlékezhetem meg, a bonyolultabb szervezeti tételek fejtegetéseibe már nem mélyedhetek. Sok kívánni valót igényel még az iparostanonciskolák mai tanterve is. Ennek kiegészítése a szakköröket már régebben foglalkoztatja. Azonban általánosan hangoztatják, mert a kisiparosság jelen ^ocziális magatartása sürgeti, hogy a társadalomfejlődés helyes irányzatáról jó ismerete és világos képe legyen annak, aki most a szakszervezetek homálvában mindig fokozottabb elégedetlenséggel zaklatja és keseriti az'összmagyarságot. Tehát a legelső tankönyv, amit az iparostanuló kezébe kell adnunk, a magyar társadalom legújabb kalendáriuma: a szocziológia legyen. Ebből megismerheti a szerencsétlen jelent és kiolvashatja a jobb jövőt. Iparosmestereinktől pedig sok jóakaratot és okos önérzetet kivánunk, hogy a törvénynek és iskolának segítségére legyenek a saját érdekük : a művelt iparosság megteremtésében. Azon czélzattal kellene nekik még a falvakban is iparos-szervezetet (ipartestületeket) létesíteni, hogy tanulóiknak a növekvő utódoknak — értelmi képzését nyilvános és lehetőleg középfokú értékkel felruházott iskolákhoz utalják, őket e művelési munkájukban anyagilag támogassák és szigorúan őrködjenek afölött, hogy az iparosság intelligencziája és társadalmi szerepköre örvendetesen emelkedjék. Balassa Sándor Czigánymissió. írtam én már e tárgyról, a „Köz- • érdek“ közölte is, de ama tiszteletreméltó testületben, a melyet apostrofáltam. a kath. klérusban nem keltett semmi visszhangot. Most, midőn a dánosi borzasztó gyilkosság felszínre hozta a czigány- kérdést, a tek. szerkesztő ur becses engedelmével újra hozzászólok, sokat ismételve előbbi czikkemből. A mellett, hogy mint protestáns ember, a külföldi prot. missiótársasá- gok nagy munkája előtt kalapot emelek, meg kell hajolnom a nagyszabású katholikus missió előtt is, a menynyiben a pogányok megtérítésén nagy buzgalommal fáradozik, nem kevés sikerrel. Szerény czikkemben rámutattam egy közel fekvő, eddig még parlagon i heverő munkamezőre,a czigánymissióra. Mondtam ilyenformát és most is mondom, hogy a magy. kath. egyház hagy mulasztást követ el, midőn oly sok ezer hívének valóságos megtérítése érdekében majdhogy semmi lépést nem tesz. Pedig bizony, ha az üdvözítő és az apostolok ma e földön élnének itt közöttünk, meg vagyok győződve, hogy a ki a vámszedőket és bűnösöket kegyelmére, szeretettre méltatta és a bélpoklosokhoz is közeledett: Öt ott találnánk ma a kóbor czigányok füstös sátorában, iszonyú bűneiket elibük tárva, az igazán megtérőknek j menyben és a földön kegyelmet hirdetve s ezek közül választana apostolokat. Mert ő mondotta, nem az egészségesek, hanem a betegek szorulnak orvosra. Az apostolok is közülük választanának s nevelnének Timotheu- sokat. Ne mondja senki, hogy úgy is hiábavaló volna mindez. Csak akkor lehetne ezt mondani, ha már megpróbálták volna. De, bár tanulmányozza valaki végig mindazokat az intézkedéseket, a melyeket eddig törvényhozás, kormány s társadalom a czigány- iigyben tett,: nem fog találni kisérleJó cziinbora, deli termettel; hegyesre kifent nyárskemény veres bajusszal; karneolgombos fekete atillája ugyancsak feszült a műjén ; csizmája sohase volt pengő sarkantyú nélkül ; valamint kezéből se hiányzott a fokos ; aszt- rakán süvege alól — melyet kaczéran féloldalra vágva viselt — szúrós tekintetű szem villogott! Éjfél körül járván az idő, a kedélyek meglehetős zajossá váltak már. — Laczi barátunk — a kiről tudtuk, hogy vőlegény — .Tilda nénédnek lévén jegyese — rendkívül lelkes hangulatban dalolta erős bariton hangján az akkoriban keletkezett politikai vonatkozású nótát — melyet a „balkezes Muki“ primás ugyancsak nagy igyekezettel húzott, hogy : „Zöld a buzogány. Húzd iá te czigény, Xem lehet az ember fából, Ki kell rugui a hámfából!" Mi- teljesen abban a • meggyőződésben ringattuk magunkat, hogy Laczi barátunk a legény élettől búcsúzik s rövid időn ő is mint mindnyájan, a házasélet ugyan nehéz, de gyönyörűséges igája alá hajtja büszke fejét! — Pedig hát az ö esze egészen más régiókban járt — a mint később ki is tűnt!... — Fiuk, mulassunk — hangzott a biztató szózat! Es mi mulattunk ! . . . A gyöngyöző piros bor még élénkebbé tette a hangulatot ; feltüzelte különben is heves természetünket, vérmes gondolatainkat és sarkantyúink pengő ütemétől kisérve zengtük az alkalmi dalt, tele vágygyal, tele bizonyos reménységgel, hogy : „Szsnnyes az én ingem, Szennyes a gatyám is, Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, Éljen Garibaldi!“ • Éljen ! . . . kiáltottunk fel mindnyájan. Poharunkat az ajtó fölé helyezett kép felé nyújtva ürítettük ki, honuét a nagy olasz szabadsághős alakja tekintett reánk helyes- lőleg, mintha csak mondotta volna: én már verekszem, jöjjetek ti is ! . . . Mulatozásunk közben Laczi barátunk egyszer csak elkomolyodott; atillája belső zsebéből kivett egy lezárt levelet s hozzám fordulva igy szólt: — Károly, ezt a levelet átadom neked : látod kinek szól; juttasd majd kézhez mihamarabb ! . . . > —- Tilda nevét olvasva rajt megfogadtam, hogy úgy teszek ! —- Reggel felé elváltunk, rövid idő alatt történendő újabb összejövetel reményében. A vett megbízáshoz híven, másnap átadtam Tildának a levelet. Kibontotta. Elolvasás után egy átható tekintetet vetve reám, egye - bet nem válaszolt csak ennyit:- Jól van; aláírom és megtartom!.. . — Hogy mit V . . . azt csak sokkal később tudtam meg! E közben többször is összejöttünk ; Laczi azonban eltűnt a városból ; senkinek sem szólt, hogy hova ment és miért?! . Ki is tavaszodott; mind hiába vártuk, nem adott magáról életjet; hivatali helyét be is töltöttük. Éltünk reményeinknek, melyeket a külországi események hova tovább fejlesztettek. — Az olasz mozgalmak híreit olvastuk is, hallottuk is ! Garibaldi mindig előbbre haladt a szabadságharcz győzelmes mezején ; május hava az ő zászlóira fonta virágkoszo- ruit- Milánó, Messina, Palermó babért vontak fejére és kardjára! Tudtuk, hogy honFekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és gyermek-kötények, harisnyák, ingek, gallérok, 48_5i nyakkendők, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy választékban. t
