Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-08-03 / 31. szám
1907. augusztus 3. KÖZÉRDEK tét az egyház részéről. Én hiszek a a keresztyénség igazságainak világ- győző, szivet nemesítő, erkölcsjavitó, ujjászülő erejében, hisz a világtörténelem beigazolta, hogy a keresztyénség akármelyik ágazata is, a czivili- záezió szolgálatában sokkal több eredményt mutathat fel, mint a nyers erőszak, a szurony, börtön és kötél. Mint mondám, meghajolok a mis- sionáriusok apostoli munkája előtt, azon önfeláldozó szeretet előtt, a mely- lyel elmennek fölkeresni az emberevőket is, hogy a keresztyénségnek s vele a czivilizácziónak megnyerjék. Nagy Pessimismus volna, a kóbor czigányok- ról feltételezni s kimondani, hogy ezek az Isten igéje iránt teljesen fogékonyra lanok. Igaz, tudtommal a vándorczigá- nyok is tagjai valamelyik, túlnyomókig a kath. egyháznak, a mennyiben meg vannak keresztelve. De az ő keresztyénségük bizony csakis ennyi- ből áll. Ha az egyház felavatott szolgái odaadó szeretettel közelítenének hozzájuk, nem csak a börtönben, a siralomházban és a vesztőhelyen, hanem fölkeresnék őket sátraikban, hogy tulajdon nyelvükön hallják hirdetni Istennek nagyságos dolgait: ez az apostoli munka nem lenne hiábavaló. Különben a gyermekekre és fiatalokra kellene nagy gondot fordítani. Ilyen elbánásban kellene ezeket részesíteni, mint a hogyan messze földön, a po- gánymissió telepein iskolákat, nevelő intézeteket állítanak a kannibálok gyermekei részére. Mondanom is fölösleges, hogy hosszú időre kell számítani, mire a mustármag kikel és terebélyes fává növekszik, mire a kovász erjedésbe hozza az egész tésztát; de hiszen az újonnan felállított pogánymissió telepek is, nem ezer vagy tizezer megtérítettekről számolnak be évenkint. Karolják' fel ez eszmét az arra hivatott tényezők, ne nézzék, hogy kitől származik ! ' Lágler Sándor. A jegyzők kérvénye. Szabó Károly országgyűlési képviselő indítványt nyújtott he Tolna vármegye törvényhatósági bizottságához, hogy a vármegyei tisztikar évi nyugdíj-hozzájárulását 2 százalékra szállítsa le. Ezt az indítványát később, éppen a lapunkban felvetett amaz eszmével is kiegészítette, hogy ne csak a tisztikar, de a vármegye érdemes községi jegyzői kara is részesüljön hasonló kedvezményben. A törvényhatóság a pénzügyi szakosztályhoz utasitotta a kettős indítványt s most, amint értesülünk, a községi jegyzői kar külön indítványt is nyújtott be e tárgyban a törvény hatósághoz. Az indítvány szószerinti szövegében a következő: Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Szabó Károly' megyebizottsági tag úr indítványa, hogy a vármegyei tisztviselők nyugdíjalap hozzájárulása 10 éven keresztül 5 százalékról 2 százalékra szállíttassák le, véleményadás végett egy szükebb körű bizottságnak adatott ki, azon kibővítéssel, hogy7 a községi jegyzők nyugdij hozzájárulásának hasonmérvü leszállítása iránt is tegyen javaslatot. Engedje meg a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy mint közvetlen érdekelt ! felek, a kérdés megoldására számadatokkal indokolt javaslatot tehessünk. A kivetett évi rendes hozzájárulások kivetési alapját a nyugdíjigénybe beszámítható fizetés képezi, melynek évi összege a vármegyei tisztviselőknél 170,000 kor. a községi jegyzőknél pedig az 1907 február | 21-én történt megállapítás szerint 307,100 kor. tesz ki és igy az összes kivetési alap 477,100 korona, miután pedig a hozzájárulási százalék mindkét alapnál 5 százalék, nyugdij alap hozzájárulás czimén úgy a vármegyei, mint községi tisztviselők összesen 23,855 koronát fizetnek az illető alapok pénztárába. Ma a nyugdij hozzájárulási százalékot leszállítani akarjuk, minden egyes százalék 4771 koronába kerül, vagyis 4 °/o-ra való leszállításnál 1 %> leszállítás, 4771 kor., 3°/o ra való leszállításnál 2 °/o leszállítás, 9542 kor., 2®/o-ra való leszállításnál 3% leszállítás, 1 14313 korona évi jövedelem hiányt okozna ezen alapok évi bevételeiben. Bár a tisztviselői nyugdij alap 1905 év végén 158,532 kor. alaptőke mellett, még 50,320 korona tartaléktőkével rendelkezett és bár a jegyzők nyugdíjalapjának 167,786 | kor. alaptőkéje csak az 190 • évben is, közel 60,000 kor. tartaléktőkével szaporodott és igy mindkét alap elég erősnek mondható, ezen nagyarányú tartaléktőke daczára sem | volna lehetséges és indokolt a hozzájárulási dijak leszállítása folytán beálló jövedelem ; hiánynyal az alapok teherviselő képességét veszélyeztetni és igy a hozzájárulási dijak leszállítása csak az esetben volna eszközöl- I hető, ha a leszállított hozzájárulást más forrás j ból, más alapból megtéríteni, a fizetésre kötelezett tagok helyett befizetni, a törvényhatóság magát kötelezi. Tudomásunk szerint szabad, eddig le nem kötött alapja a törvényhatóságnak nincsen és igy7 a kérdést másként megoldani nem lehet, mint vagy egy olyan alapot létesíteni, ( melynek évi kamata biztosítaná a megtérítendő 14,313 korona összeget vagy pedig az évi 14,313 kor. összeget évenkint vármegyei pótadó kirovása által biztosítani. Egy olyan alap, melynek 4°/o kamatjövedelme 14,313 koronát ad, 357,825 koronás tőkét igényel. Oly nagy ezen összeg, ! hogy azt előteremteni a közönség súlyos, 14% ' pótadóval való megadóztatása daczára sem lehetne, mert 14 százalékos vármegyei pót- adót kivetni a magas kormány sem engedé lyezné és igy nem marad más hátra, mint a megtérítendő 14,313 koronát évenkint kirovandó vármegyei pótadóval fedezni. Ez közel sem volna oly súlyos a közönségre, amennyiben Tolna vármegyének a megyei adók kivetésére alapul szolgáló állami egyenes adója 1905 évben 2.692,967 koronái tett ki és csekély változással az lesz az alap a jövendőben is és ha erre évenként csak fél százalékot vetünk ki 13,464 koronát kapunk mig a 14,313 koronához még hiányzó 849 korona, a többi vármegyei pótadó mindig maradó fölöslegéből volna fedezhető. Azon esetre, ha ilyen fölösleg nem maradna, fél százalék helyett 55/100-ad rész százalék is biztosítaná a megtérítendő 14,313 koronát. Úgyis mint községi jegyzők, úgyis mint megyebizottsági tagok, indítványozzuk tehát: mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy úgy a vármegyei tisztviselők, mint a községi jegyzők nyugdíjintézetének tagjai helyett az azok terhére, a 405 rkgy. 906. 8472 alisp., illetve 443 rkgy. 905. számú nyugdijszabály- rendeletek 5. §. b) pontja, illetve 8. §. 4. pontja alapján beszámítható fizetésük után, évenkint, számszerint kirovandó 5°/o rendes évi* hozzájárulásból 10 éven keresztül 3/s-ad részt, vagyis 3°/o-ot, a vármegyei pénztárból az illető nyugdíjalapok pénztárába befizet, az e célból szükséges összeg tedezetére évenkint Vs °/o vármegyei pótadót vet ki és a még netalán hiányzó összeget a többi vármegyei pótadóknál mutatkozó fölöslegből fedezi. Különösen súlyt kívántunk helyezni az indítvány azon részére, hogy a törvényhatóság a vármegyei pénztárból a nyugdíjintézet tagjai helyett fizeti az 5%-os rendes évi hozzájárulás bizonyos hányadrészét, ami által teljesen kidomborodik,, hogy a törvényhatóság ezen tettével egyedül a vármegyei tisztviselők és községi jegyzőkre nagyon is súlyosan nehezedő 5% évi hozzájárulás terhén óhajtott könnyíteni, ami nem tévesztendő össze a hivatkozott szabályrandeletek 40. §., illetve 9. § szerint a törvényhatóságra háramló azon kötelezettséggel, hogy az alap elégtelensége esetén a uetaláni hiány fedezetéről gondoskodni tartozik. De súlyt fektettünk ezen szövegezésre azért is, mert ez által az évi hozzájárulási százalék nem változik és igy a szabályrendeleteket nem kell módosítani. Hogy csak 10 évre kérjük az évi segély megszavazását, tesszük azt azon erős hitben, hogy 10 év leforgása alatt kell, hogy úgy a vármegyei tisztviselők, mint a községi jegysők nyugdíjügye — a tanitói nyugdij mintájára — országosan, egységesen j’endez- tessék, hiszen vagyunk mi is a közéletnek, a közügyeknek olyan harczosai, olyan fontos szervei, mint a felekezeti tanítók. Ezen országos rendezés alkalmával nem is képzelünk magasabb hozzájárulási kulcsot, mint a tanítókét, vagyis évi 2%-ot, a mely esetben a törvényhatóság segélye magától fölöslegessé válik. Ha pedig csalódnánk reményeinkben és nyugdíjügyünk 10 év alatt sem rendez- tetnék országosan, vagy az országos rendezés 2% nál magasabb hozzájárulást állapítana meg, teljes bizalommal vagyunk Tolnavármegye mindig • fennkölt gondolkodású törvényhatósági bizottsága iránt, hogy a most elfogadandó indítványt 10 év múlva ismét határozattá fogja emelni. Kérjük indítványunk elfogadását. Purth Adolf és társai. & Semmi kétségünk, hogy Tolnavármegye törvényhatósága a tisztviselőivel szemben mindég tanúsított humánus eljárást alkalmazza jelen esetben is s teljesíteni fogja úgy a vármegyei, mint a községi tisztviselők méltányos, jogos kérését. 3 A szekszárdi postapalota. A szekszárdi postapalota ügye csak nagyon nehezen közeledik a megvalósulás felé. Főispánunk ugyan minden tőle telhetőt elkövet, hogy városunk jogos kívánalmai kielégítést nyerjenek, Szekszárd azonban úgy titársaink közül is többen vérökkel áztatták Itália földjét! Egyszer csak jön a tudósítás hozzánk is. Laczi barátunk mint „vörös inges„ gari- baldista írja Volturnó mellől! Kemény napjuk volt, de a magyar huszár ott is megfelelt hirnevének. Az absolutizmus zsoldosait szétverték, megszalasztották, ő pedig hadnagy lett a légióban! Ezt különben Dorbay százados is kiemelte jelentésében. Rajongó lelke már itthon, járt a szabad magyar földön : Irta, hogy készülnek Capua ostromára; csak azt kell bevenniük s többé nem lesz osztrák Nápolyban ! . . . — Sajnos — az ősz hulló leveleivel ő is nyugalomra tért! Október 9 én jött a jelentés, hogy egy kémszemle alkalmával Véghlesi László huszárhadnagv báróin társával hősi- leg küzdve elesett! ott 'nyugszik a capuai temető cziprusai alatt! . . . maga Bixió tábornok tette a babérkoszorút sírja fölé! . . . — így tudtuk meg Laci barátunk hollétét ! és dolgait. Néhány nap múlva e szomorú hir : után Tilda magához hivatott. Elővette a megbízásból részére átadott levelet s elolvasva előttem is az abban foglalt kölcsönös fogadást, — igy szólt: — Vőjegényem elesett, hazám nem szabadulhatott föl; megtartom fogadásomat — nem megyek férjhez soha! Tilda most már 64 éves ; minden év október 9-én előveszi a megfakult levelet és elolvasván, mereng a múlton ! — Ezért nem ment férjhez Tilda nénéd !
