Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-18 / 20. szám
2 közérdek 1907. május 18. örök szépségein és örök igazságain repül az emberi lélek oda fel a magasba, hogy minél tökéletesebben megismerhesse az Igét, ki maga az Élet, ki volt, van és lesz. A tudomány és művészet az az égig érő Jákob lajtorja, melynek fokain ki-ki amennyire érhet, annál közelebb leszen az éghez, a tudomány és művészet az a látható falak nélkül való szentegyház, melynek legfelsőbb tervezője maga a názáreti Jézus volt és első tégla rakói, a lelkes tanítványok. Mert minél inkább terjed és minél nagyobb mértékben fogja meg a lelkeket a tudomány és művészet, vagyis egyszóval kifejezve az általános közművelődés, annál inkább erőt vészén a lelkeken a szeretet és igazság. Terjedjen hát a közművelődés minden rendű és rangú, minden nyelvű népek között; szállja meg a szent he- vülés ereje mindazokat, kiket Isten kiválasztott, hogy nagy lelkesedéssel, nagy bátorsággal hirdessék a művelődés igéit azoknak, kik azt nem ismerik, hogy megismerjék és azoknak is, kik ismerik, hogy megtartassanak, miként azt Jézus tanítványai tevék a legfenségesebb mester tanításai szerint. A közművelődésnek Istenhez emelő fénysugara és heve szálljon meg minden lelkeket! Jövel szentlélek Úristen, világosítsd fel elméinket! Kovách Aladár. Honvéd altiszti segélyalap. Junius hó 8-án ünnepeljük () Felsége magyar királylyá koronáztatásának 40-ik évfordulóját. A nemzetnek és a királynak ezt a közös örömünnepét Jelcelfaliissy Lajos honvé delmi miniszter egy nemes és szép eszme megvalósítására akarja felhasználni. Ezen a napon akarja hemutatni a nemzet ajándéka- kép a társadalmi utón összegyűjtött és 1-so Ferencz József 40-ik évi koronázási jubileumi hotwédaUiszli segélyalupnak elnevezendő alapítványt, melynek czélja a honvéd altisztek társadalmi helyzetének ja- vitása és a honvéd altiszti kar színvonalának emelése A fegyveres erőnek qualitativ jóságát a vezető tisztikaron kivlil a jó altiszti kar j adja meg. A főtisztikar színvonalát törvényes intézmények biztosították, de az altiszti állásnál — a jelenlegi viszonyok közölt — teljesen elesik annak a lehetősége, hogy az megfelelő kenyérkereső pálya lehessen, mert az altiszt egy meghatározott koron túl a megerőltető csapat szolgálattal alig képes állan dóan lépést tartani. Mi történik tehát az ilyen, a haza ja vára teljesített szolgálat közben katonai szolgálatra képtelenné, alkalmatlanná vált al tiszttel ‘f Régi, felhagyott foglalkozásához vissza nem térhet, mert az annak folytatásához ki- j vánt gyakorlatból kiesett és az állam sem képes a súlyos pénzügyi viszonyoknál fogva akkora anyagi segélyt nyújtani, mely az élet gondjait tényleg megkünnyithetné. Az altisztek helyzetén pedig a honvédség harczképessége érdekében segíteni kell s hisszük, hogy a társadalom sok jótékony filléreinek összehalmozásával lehetne egy olyan nagyobb pénzalapot teremteni, mely a társadalom anyagi érdekeit védelmező katonák, illetve altisztek sórsokozta nyomorának enyhítésére, vagy éppen megszüntetésére oly anyagi eszközöket boesáthatna rendelkezésre, melyekkel azoknak nem csak pillanatnyi nyomorát lehetne ideig-óráig enyhíteni, de jövő megélhetésükre is módot lehet nyújtani. Az alap megteremtéséhez szükséges összeg összegyűjtése' ügyét vármegyénkben Appouyi_ Géza gróf, főispán karolta fel a legszélesebb körben bocsátván ki gyűjtőivé két azzal a czélzattal, hogy' az alap létesítésében megnyilatkozó nemzeti hódolat ne egyesek nagyobb adományaira szorítkozzék, hanem, hogy abban filléreivel az egész nemzet részt vegyen. A honvédség az egész nemzet dédelgetett büszkesége, test, a mi testünkből, vér a mi vérünkből, melynek fejlesztése, nagygyá, erőssé tétele hazafiui kötelesség. Az adományok május 31-ig küldendők be a honvédelmi miniszterhez, s azok köz vetítésére lapunk kiadóhivatala hazafias készséggel vállalkozik. A hozzánk beküldött összegeket lapunkban megnyugtatjuk. Vasutasok fizetésreudezése és a szolgálati pragmatica. Oly sok kínos várakozás s hosszú ankétezés után beterjesztette a kereskedelemügyi kormány a m. kir. államvasutak összes évi fizetéses alkalmazottaira vonatkozó fizetésrendezési és szolgálati pragmaticáról szóló törvényjavaslatot, azzal a kikötéssel, kogy egyik a másik nélkül nem lehet törvény. A munkásokról azonban nem intézkedik. A fizetésrendezési javaslatot a pénzügyi, a szolgálati pragmaticát a jogügyi bizottsághoz utasították. A maga szempontjából igazán érdekes törvényjavaslat mind a kettő. Kár, hogy a két javaslat között juuk- tim van. A tízetésrendezési javaslat 24 §-ban tárgyalja a tisztviselők, altisztek és szolgák állandó illetményeit, állapítja meg a hivatalos czimeket, a fizetési fokozatokat — s ezek osztályait — az egyes osztályokban a várakozási időt, a legkisebb és ez elérhető biztosított legmagasabb fizetést. Általában véve ez a javaslat többé kevésbé megfelel a vasutasok kívánalmainak s a mai megélhetési viszonyoknak. Egészen más azonban a szolgálati pragmatica. Igaz, hogy a tisztviselők között a vasutasok volnának az elsők, a kiknek törvénybe iktatott szolgálati rendtartásuk lenne, de mig a fizetésrendezés a kor szellemének színvonalán áll, addig a szolgálati rendtartás visszamegy a sötét ó-korba s a magy'ar közgazdaság, az egyedüli magyar nemzeti hadsereg sziumagyar nemzeti érzéstől telitett katonáit olyan drákói paragrafusokkal kötözi meg, hogy azokkal önérzetes emberi mivoltukból teljesen kivetkőzteti őket s a nagyobb darab kenyérért örökös rabbilincset rak rájuk. Sokkal erősebb kívánságuk volt a vasutasoknak a kötelességek és jogok törvényes szabályozása — mint a fizetésrendezés, — vagyis, hogy az eddig is ismert, de a javaslatban csak úgy hemzsegő „felsőbbség“ méltatlan és igazságtalan túlkapásai ellen független fórum előtt kereshessefölött. Ez a kivándorlók tanyája. Elszorul a szive az embernek, mikor látja a napbarni- totta jó magyar embereket, akik dolgos kezüket zsebükbe mélyesztve, álldogálnak a szűk folyosókon, hol a matrózok harsány magyar szava hallatszik, amint a tisztaságra intik az utasokat és sepertedk velük az ágyak mellékét és alját. A padlózat téglával van burkolva és azt naponta felmossák, szóval a tisztaságra igen nagy súlyt helyeznek. De az kell is ott, ahol az emberek százai laknak. Ezek a raktárszertt helyiségek vonulnak végig a hajón a lefelé számított harmadik és negyedik emeleten. Kis gömbölyű ablakok világítják meg az első termeket, amelyek mellett ott van a tágas társalgó éf az ame- rikaiasan szalonnak nevezett kocsma is, mely egyszerű, de tiszta berendezésével nagyon felette áll a mi pálinkaméréseinknek és falusi kocsmáinknak. A Carpathia szegény harmadosztályú utasairól való gondoskodás közt egy szatírát is tahi! a látogató: mindeu kivándorló feje alatt találja a — mentőövet. Mire azután azt használni tudnák, a mélységből feljutván a fedélzetre, addig a hullámok és a tolongás minden utast megölnek. Onnan nem menekül meg egy emberfia sem. • Átsétáltunk a hatalmas konyhán, melyben kétezer ember déli és estebédjét főzik ] hatalmas üstökben; megtekintettük a gép- házat, ez hatalmas arányaival meglepi a \ szemlélőt. A negyedik emelet alatt vannak az j áruraktárak, melybe a gőzdaruk emelik bele a partról a mi kiviteli czikkeinket, többek j ! közt a Hunyadi János és az Igmándi keserű- í I vizet nagy ládákban. Ezek hozzá ütődnek a j hajó oldalához és leszedik róla a feketésbarna ' í festéket. Útközben befestik és megszáritja az Öczeánon tova siető szellő. A raktárak alatt már csak a fenék van a hajót egyensúlyozó víztartókkal, melyeket szabályozni lehet. Amint a hajó jobban meg van terhelve, abban a mértékben szorítják ki belő- ! lük a vizet a gépezetek. A hajó oldalán több ! csatornából ömlik állandóan a viz. El lehet j ; képzelni, mennyi édesvízre van szüksége két- | ezer embernek két hét alatt ivásra, főzésre, i ! tisztálkodásra. A mélységnek egyik tágas termében pár száz kivándorló csoportosult. Középen az asztalnál ült egy hajótiszt, aki a kivándorlók nevét irta be az utasokról vezetett ! | könyvbe. Volt köztük paraszt, mesterember) ! úri formájú egyén, valami társadalmi hajótörött. Voltak nők kis gyerekekkel karjukon és az egyik asztalon ott ült magára hagyva egy sarokban egy három évesnek látszó kis fiú, várta az apját vagy anyját. Szomorú kép ezt látni, mint megy veszendőbe a magyar faj. Mert aki Amerika aranyhegyekkel csábitó földjére lé)), csekély- kivételével elveszett hazájára nézve. A második generáczió vagy' angol, vagy szláv lesz. A mi véreinkkel odakünn keveset törődnek. A császári és királyi konzul urak pár kivétellel fizetett ellenségek, osztrák agyvelejű és lelkű beamterek, akiket a kétfejű csodabogár eszméje izgat csak, de szivük és érzésük a kivándorlók iránt érdeklődni, vagy azokat megmenteni a zülléstől és pusztulástól nincsen. A kivándorlási láz, úgy látszik emelkedőben van. Egész buesujárás indult a Carpathia fedélzetére megszemlélni a nagy hajót, mely hatalmas méreteivel megdöbbenti az embert. A gőzdaruk monoton zakatolásába sóhajok vegyülnek, a kivándorlóké, akik elszakadnak az anyaföldtől, ahova talán vissza se térnek többé es azoké, akik a Carpathia gőzösén nem csupán látványosságot kerestek. Vasárnap pedig az újságok egy sablonos hírben adták tudtul a világnak, hogy a Carpathia gőzös szombaton elhagyta a fiumei kikötőt. Alapi Gyula. Tüdobsteysegek, nurutok, számár- Köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajanlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenksr „Roche“ eredeti esomagoUui. F. Haffaasaa-La Roche A Ce. Basel (Stéjé), Kmeli az ttrégyat éa a testsúlyt, megetetett a kOhögéat, váladékét, éjjelt Izzadja* Kapható arra* laaMetrt a fjrAgyaiertlrtfc- baa. — ára flvagenkint 4.— korosa. ’
