Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-05-18 / 20. szám

1907. május 18. KÖZÉRDEK 3 \ nők védelmet és jogorvoslást’; iná-szóval: hogy a munkaadó és munkás között felme­rült összekülöubözésekben — végső fórum­ként — ne maga a munkaadó legyen a biró — hanem egy pártatlan, mindkét féltől füg­getlen — fórum: a közigazgatási bíróság! Ettől el vannak ütve. A politikai joguk szabadon való gyakorlása biztosítva van ugyan, de olyan furcsa kautélával, hogy ezt csak mint egyszerűen felhúzott szavazógép gya­korolhatja, a mennyiben a véleményét e te­kintetben másokkal nem közölheti — mert ez már toborzás számba megy —- sem pedig ilyen tárgyú összejöveteleken részt nem ve­het, mert az meg már a pártállás nyilvánossá tétele — tehát neki csak az urna előtt sza­bad szint vallani. Biztosítva van még a szolgálati időnek megfelelő évi szabadság nagysága, de olyan formán, hogy a felsőbbség „fontos szolgá­lati érdekből“ — a mit mindig könnyű megtalálni — de az alkalmazott előtt indo­kolni nem szükséges, a felsőbbség által meg­határozott időben megkezdett szabadság meg­szakítását — elbocsátás terhe mellett — min­denkor elrendelheti. Ezek volnának a jogok. 57 §-on keresz­tül pedig a szigorúbbnál szigorúbb köteles­ségek. Többek közölt, hogy' különös „szol­gálati érdekből'4, a melyet szintén a felsőbb­ség állapit meg, mindenki tartozik — a napi munka után — még éjjeli munkát is telje­síteni annyiszor, a mennyiszer kívántatik, azonban minden díjazás nélkül. Egyik leg­veszedelmesebb és legnagyobb elkeseredést okozó kényszer § a gyülekezési jog teljes elkobzása, más szóval, ha ez a javaslat igy, a hogy tervezve van, törvénnyé válik, akkor a magyar nemzet középosztályának éppen a szinmagyar intelligens részéből álló függet­len érzelmű polgársága nem lesz egyéb, mint aranyos ruhába bujtatott, rabbi íincsbe vert, akarat és cselekvés nélküli rabszolga had, holott éppen ennek az egyedüli és minden­képen megbízható igaz, hazaszeretettől átha­tott nemzeti hadsereg tagjainak, minden pol­gári joggal való, korlátozás nélküli felru­házása lenne az ígért — alkotmánybiztosi- tékok egyik legszilárdabb talpköve. Szendrei László. Iparunk a pécsi kiállításon. Vármegyénknek gyáripara — sajnos — alig van. Iparunkat csaknem kizárólag a kisipar képviseli s ebben a szegénységben a vezető helyet a vármegye székvárosa, a 15 ezer lakost számláló Szekszárd rendezett tanácsú -Káros foglalja el. Ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk s ennek a meggyőződésünknek illik kifejezést is adni, hogy ennek az álla­potnak nem tisztán és kizárólag az emberek nem törődömsége, a közügyek iránti érdek­lődés és a közjóért való önzetlen munkálko­dásra való hajlandóság hiánya az oka, ha­nem szülőanyja ennek a szerencsétlen álla­potnak az a kedvezőtlen helyzet, melyben a mi, házépítés tekintetében különben szép fejlődésnek indult székhelyünk le!edzik."Ta- gadhatatlanul közrehat ipari elmaradottsá­gunk tekintetében az az ázsiai állapot, mely a közlekedési eszközök tekintetében nálunk uralkodik. Amig vasutunk nem volt, addig a 12 kmterre fekvő keselyüsi hajó állomás bo­nyolította le összes forgalmunkat, ha nemakadt, aki Domborival is beérte. Később sok remény­séggel láttuk épülni a városunkat a fővárossal s vármegyénk távolabbi részeivel összekötő vasutat, amely, mire megnyitották s amióta megvan, méltán viselheti a viczinálisok ki­rálya nevet, mert fajának a lassúságban, egyes állomásokon való hosszú pihenésben és késésekben kifejtett minden erényét egye­síti magában. Jó viz és megfelelő vidék hi- j anya szintén hozzájárul, hogy itt gyáripar . nem fejlődhetett. így tehát iparunkat a pécsi kiállításon is a selyemtenyésztési felügyelőség kiállításán kivül a kisipar képviseli. Városunk iparosainak száma a múlt év VBgén 426 volt s hogy ezek közül mindössze heten vesznek részt a kiállításon, hogy a szomszéd városban iparunkat bemutasssák, annak fejlettségéről tanúságot tegyenek, a kiállítások nagy fontossága Iránti érzék hiá­nyát igazolja és mindenesetre sajnálatos dolog. A kiállításon részt vevő Debulag Imre lakatos, az ifjabb iparososztály rokonszenves . tagja, egy szépen kiállított csiszolt takarék- tűzhelyt, melynek sütői midkét oldalon használhatók és egy munkás lakásba való takaréktűzhelyt, mely 50 czm. helyen elfér s mégis lehet rajta sütni,, főzni, fával vagy szénnel is lehet tüzelni, szabad kéménybe vagy nyitott helyen is jó, továbbá a bor tiszta fejtésénél nélkülözhetetlen hordó emelő srófokat és tartós és emellett olcsó szőlő­zúzógépet, Link Mátyás fésűs, aki szakisme rétéit Olaszországban és Münchenben gya- rapitotta, szaruból készült nagyon szép pipere asztalkát, 4 szép faragásos névjegy­kosárkát, 3 szarvból készült virágtartót és 4 fogast küldött be, melyből egyik remek példány egy ölnél hosszabb 2 szarvból ké szült. Molnár Mór ízléses nyomdai termé­kek és vonalozó intézetéből kikerült mun­kákkal vesz részt. Öllé Lajos kovács egy szép olajostengelyii hintót mutat he. Steig Flórián mintegy 300 drb készítményét Alii- í tóttá ki és végül Szomjli Mihály lakatos, i aki Pécsett a legutóbbi kiállítás alkalmával már nyert érmet, művésziesen kiállított réz- betétü kis vasszekrényt küldött be a kiállí­tásba. Alkalmunk volt a kiállított tárgyak nagyrészét látni s amennyire laikus szemmel megítélni tudjuk, hisszük, hogy derék ipa­rosaink munkájukkal maguknak és iparunk­nak dicsőséget szereznek. A selyemtenyésztési felügyelőség pom­pás elrendezésű kiállításában bemutatja a selyemhernyót enyésztését, a különféle gubókat, a gyönyörű, gombolyított szálselymet s az ebből készült magyar selyemszövetet, nemkülönben bemutatja a selyemtenyésztés alapját képező, okszerű szederfa tenyésztést. A felügyelőség szép kiállítású füzetében ismerteti Baranya- vármegye és Pécs szabad királyi város se­lyemtenyésztését annak keletkezésétől nap­jainkig. Ez a kiállítás bizonyára általános tetszésben fog részesülni, amire szakszerű rendezésénél és nemzetgazdasági nagytontos- ságánál fogva reá is szolgál. Gazdasági munk áslak ások. Az egész világon előtérbe lépett a tö­rekvés, hogy a munkások helyzetén javítsa­nak. A munkásosztály erőteljes szervezke­dése, a mely többnyire ferde irányba terelte az osztály törekvéseit és romboló, rendbontó törekvéseket váltott ki az elkeseredett lel- kekből, a legújabb idők sürgős föladatává tette az úgynevezett szocziális kérdés meg­oldását. Időnként és helyenként veszedelmessé mérgesedett a viszony a munkás és munka­adó, suta társadalom összes vezető osztályai között. Önző érdekektől vezetett elemek igen sokszor a munkásokon kivül álló körökből rávetették magukat az elégedetlenek millióira. A könnyen izgatható lelkek képzelete elé képtelenül merész álmokat varázsoltak. Es a sokszor elhanyagolt munkásnép mohón szívta magába a mérges, kábitó gőzöket. Nem vet­ték észre, hogy hamis vezetőik csak érvé nyesülni akarnak, de nem őszintén töreked­nek a helyzet javítására. Magyarországon is hasonló jelenségek tűntek fel. Mintegy tiz évvel ezelőtt annyira fejlődtek az izgatások, hogy még a mező­gazdasági munkások is, akik pedig gondol­kozásban és érzésben nyugodtabbak a városi gyári munkásoknál, zerdülésbe törtek ki. Azóta nagy lépésekben haladt előre a mun­kásnépről való gondoskodás. Szabályozták a munkás és a gazda jogviszonyát. Megalapí­tották az Országos Magyar Gazdasági Mun­kás és Cselédsegélypénztáré Es úgy a tör­vényhozás, mint a kormány szívesen támo­gatott minden oly kezdeményezést, amely a munkások jogos kívánságainak teljesítését czélozta. Ugyanebben az irányban tett újabb lépést a gazdasági munkásházak illetőleg otthonok létesítésére. Minden embernek ellenállhatatlan vá­gya, hogy akkor, amidőn a családalapitás ideje elérkezik, nyugodt és biztos otthont teremtsen magának, A városi ember, akinek alkalma van a sok szép üresen álló bérlakás közül választania, ha nem is elégedett, de meg tud nyugodni kényszerűségből abban, hogy nincs saját háza, állandó otthona. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a városi mun­kás részére nem volna szükséges állandó ott­honnak létesítése. De a mi rá nézve különösen kívánatossá teszi, az a lakásuzsora, az ért­hetetlenül magas lakbér elleni védekezés. Ez egyelőre másként is teljesíthető. Más a helyzet a mezőgazdasági mun­kásoknál. A falvakban az emberek nagy része saját házában lakik, é tekintetben jó­részt egyedül a munkás kivétel. A földnél- küli János kénytelen lakást bérelni. De a falvakban kevés az ilyen lakás. S ha van, az is igen bizonytalan. Egy tűzvész, egy ár­víz, amely a rozoga épületet megsemmisíti, vagy a tulajdonos családjában beálló változás akármikor azt eredményezheti, hogy a mun­kás, lakás nélkül marad. Már maga ez a rettentő bizonytalanság, a jövő miatt való folytonos aggódás súlyos gondként nehezedik a munkás lelkére, aki emiatt nem nagyon ragaszkodik lakóhelyé­hez. Könnyen elvándorol más vidékre, újra kezdeni az életet. Vagy éppen búcsút mond a hazai földnek és kivándorol. Ez a nagy nemzeti veszedelem lebeg szemünk előtt, amidőn kívánjuk, hogy a munkásokat min­den lehetséges módon a földhöz kell kötni. — Ebben a tekintetben bir kiváló fontosság­gal a munkás-otthonok kérdése. Az az ember, akinek egy darab szilárd talaj tulajdona van, ahol lábát megvetheti, nehezebben mozdul el onnan, mint az, akit ily erős kötelék nem vonz. Hiszen az a biz­tos pont alapul szolgálhat a további nyugodt fejlődés számára. Arra lehet és érdemes épí­teni. Az arra forditott munka nem másnak hoz gyümölcsöt, hanem a letelepült mun­kásnak. Az apától örökölt ház ura nem tudja igazán méltányolni azt az örömet és meg­nyugvást, mely abban a pár szóban megnyi­latkozik : „Az én házain.“ Csak az ide oda vetődő, ház nélküli ember érti, hogy ebben egy egész világ rejlik- Még akkor is, ha ez a ház valójában nem egyéb, mint nádfe- delü rozoga kunyhó. Vasúti állomás Alsónyéken. A Sárközre is derülni kezd valahára. Előbb-utóbb megkapják a köves utat. Alsó­nyék ugyan tudtunkka! elesett attól, hogy a többi sárközi községekkel közvetlen köves úttal kapcsoltassék össze; valószínűleg ez is egy nyomós ok volt arra, hogy Kossuth Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és nyakkendők, gyermek-kötények, harisnyák, ingek, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy gallérok, választékban.

Next

/
Thumbnails
Contents