Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-05-18 / 20. szám
1907. május 18. KÖZÉRDEK 3 \ nők védelmet és jogorvoslást’; iná-szóval: hogy a munkaadó és munkás között felmerült összekülöubözésekben — végső fórumként — ne maga a munkaadó legyen a biró — hanem egy pártatlan, mindkét féltől független — fórum: a közigazgatási bíróság! Ettől el vannak ütve. A politikai joguk szabadon való gyakorlása biztosítva van ugyan, de olyan furcsa kautélával, hogy ezt csak mint egyszerűen felhúzott szavazógép gyakorolhatja, a mennyiben a véleményét e tekintetben másokkal nem közölheti — mert ez már toborzás számba megy —- sem pedig ilyen tárgyú összejöveteleken részt nem vehet, mert az meg már a pártállás nyilvánossá tétele — tehát neki csak az urna előtt szabad szint vallani. Biztosítva van még a szolgálati időnek megfelelő évi szabadság nagysága, de olyan formán, hogy a felsőbbség „fontos szolgálati érdekből“ — a mit mindig könnyű megtalálni — de az alkalmazott előtt indokolni nem szükséges, a felsőbbség által meghatározott időben megkezdett szabadság megszakítását — elbocsátás terhe mellett — mindenkor elrendelheti. Ezek volnának a jogok. 57 §-on keresztül pedig a szigorúbbnál szigorúbb kötelességek. Többek közölt, hogy' különös „szolgálati érdekből'4, a melyet szintén a felsőbbség állapit meg, mindenki tartozik — a napi munka után — még éjjeli munkát is teljesíteni annyiszor, a mennyiszer kívántatik, azonban minden díjazás nélkül. Egyik legveszedelmesebb és legnagyobb elkeseredést okozó kényszer § a gyülekezési jog teljes elkobzása, más szóval, ha ez a javaslat igy, a hogy tervezve van, törvénnyé válik, akkor a magyar nemzet középosztályának éppen a szinmagyar intelligens részéből álló független érzelmű polgársága nem lesz egyéb, mint aranyos ruhába bujtatott, rabbi íincsbe vert, akarat és cselekvés nélküli rabszolga had, holott éppen ennek az egyedüli és mindenképen megbízható igaz, hazaszeretettől áthatott nemzeti hadsereg tagjainak, minden polgári joggal való, korlátozás nélküli felruházása lenne az ígért — alkotmánybiztosi- tékok egyik legszilárdabb talpköve. Szendrei László. Iparunk a pécsi kiállításon. Vármegyénknek gyáripara — sajnos — alig van. Iparunkat csaknem kizárólag a kisipar képviseli s ebben a szegénységben a vezető helyet a vármegye székvárosa, a 15 ezer lakost számláló Szekszárd rendezett tanácsú -Káros foglalja el. Ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk s ennek a meggyőződésünknek illik kifejezést is adni, hogy ennek az állapotnak nem tisztán és kizárólag az emberek nem törődömsége, a közügyek iránti érdeklődés és a közjóért való önzetlen munkálkodásra való hajlandóság hiánya az oka, hanem szülőanyja ennek a szerencsétlen állapotnak az a kedvezőtlen helyzet, melyben a mi, házépítés tekintetében különben szép fejlődésnek indult székhelyünk le!edzik."Ta- gadhatatlanul közrehat ipari elmaradottságunk tekintetében az az ázsiai állapot, mely a közlekedési eszközök tekintetében nálunk uralkodik. Amig vasutunk nem volt, addig a 12 kmterre fekvő keselyüsi hajó állomás bonyolította le összes forgalmunkat, ha nemakadt, aki Domborival is beérte. Később sok reménységgel láttuk épülni a városunkat a fővárossal s vármegyénk távolabbi részeivel összekötő vasutat, amely, mire megnyitották s amióta megvan, méltán viselheti a viczinálisok királya nevet, mert fajának a lassúságban, egyes állomásokon való hosszú pihenésben és késésekben kifejtett minden erényét egyesíti magában. Jó viz és megfelelő vidék hi- j anya szintén hozzájárul, hogy itt gyáripar . nem fejlődhetett. így tehát iparunkat a pécsi kiállításon is a selyemtenyésztési felügyelőség kiállításán kivül a kisipar képviseli. Városunk iparosainak száma a múlt év VBgén 426 volt s hogy ezek közül mindössze heten vesznek részt a kiállításon, hogy a szomszéd városban iparunkat bemutasssák, annak fejlettségéről tanúságot tegyenek, a kiállítások nagy fontossága Iránti érzék hiányát igazolja és mindenesetre sajnálatos dolog. A kiállításon részt vevő Debulag Imre lakatos, az ifjabb iparososztály rokonszenves . tagja, egy szépen kiállított csiszolt takarék- tűzhelyt, melynek sütői midkét oldalon használhatók és egy munkás lakásba való takaréktűzhelyt, mely 50 czm. helyen elfér s mégis lehet rajta sütni,, főzni, fával vagy szénnel is lehet tüzelni, szabad kéménybe vagy nyitott helyen is jó, továbbá a bor tiszta fejtésénél nélkülözhetetlen hordó emelő srófokat és tartós és emellett olcsó szőlőzúzógépet, Link Mátyás fésűs, aki szakisme rétéit Olaszországban és Münchenben gya- rapitotta, szaruból készült nagyon szép pipere asztalkát, 4 szép faragásos névjegykosárkát, 3 szarvból készült virágtartót és 4 fogast küldött be, melyből egyik remek példány egy ölnél hosszabb 2 szarvból ké szült. Molnár Mór ízléses nyomdai termékek és vonalozó intézetéből kikerült munkákkal vesz részt. Öllé Lajos kovács egy szép olajostengelyii hintót mutat he. Steig Flórián mintegy 300 drb készítményét Alii- í tóttá ki és végül Szomjli Mihály lakatos, i aki Pécsett a legutóbbi kiállítás alkalmával már nyert érmet, művésziesen kiállított réz- betétü kis vasszekrényt küldött be a kiállításba. Alkalmunk volt a kiállított tárgyak nagyrészét látni s amennyire laikus szemmel megítélni tudjuk, hisszük, hogy derék iparosaink munkájukkal maguknak és iparunknak dicsőséget szereznek. A selyemtenyésztési felügyelőség pompás elrendezésű kiállításában bemutatja a selyemhernyót enyésztését, a különféle gubókat, a gyönyörű, gombolyított szálselymet s az ebből készült magyar selyemszövetet, nemkülönben bemutatja a selyemtenyésztés alapját képező, okszerű szederfa tenyésztést. A felügyelőség szép kiállítású füzetében ismerteti Baranya- vármegye és Pécs szabad királyi város selyemtenyésztését annak keletkezésétől napjainkig. Ez a kiállítás bizonyára általános tetszésben fog részesülni, amire szakszerű rendezésénél és nemzetgazdasági nagytontos- ságánál fogva reá is szolgál. Gazdasági munk áslak ások. Az egész világon előtérbe lépett a törekvés, hogy a munkások helyzetén javítsanak. A munkásosztály erőteljes szervezkedése, a mely többnyire ferde irányba terelte az osztály törekvéseit és romboló, rendbontó törekvéseket váltott ki az elkeseredett lel- kekből, a legújabb idők sürgős föladatává tette az úgynevezett szocziális kérdés megoldását. Időnként és helyenként veszedelmessé mérgesedett a viszony a munkás és munkaadó, suta társadalom összes vezető osztályai között. Önző érdekektől vezetett elemek igen sokszor a munkásokon kivül álló körökből rávetették magukat az elégedetlenek millióira. A könnyen izgatható lelkek képzelete elé képtelenül merész álmokat varázsoltak. Es a sokszor elhanyagolt munkásnép mohón szívta magába a mérges, kábitó gőzöket. Nem vették észre, hogy hamis vezetőik csak érvé nyesülni akarnak, de nem őszintén törekednek a helyzet javítására. Magyarországon is hasonló jelenségek tűntek fel. Mintegy tiz évvel ezelőtt annyira fejlődtek az izgatások, hogy még a mezőgazdasági munkások is, akik pedig gondolkozásban és érzésben nyugodtabbak a városi gyári munkásoknál, zerdülésbe törtek ki. Azóta nagy lépésekben haladt előre a munkásnépről való gondoskodás. Szabályozták a munkás és a gazda jogviszonyát. Megalapították az Országos Magyar Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztáré Es úgy a törvényhozás, mint a kormány szívesen támogatott minden oly kezdeményezést, amely a munkások jogos kívánságainak teljesítését czélozta. Ugyanebben az irányban tett újabb lépést a gazdasági munkásházak illetőleg otthonok létesítésére. Minden embernek ellenállhatatlan vágya, hogy akkor, amidőn a családalapitás ideje elérkezik, nyugodt és biztos otthont teremtsen magának, A városi ember, akinek alkalma van a sok szép üresen álló bérlakás közül választania, ha nem is elégedett, de meg tud nyugodni kényszerűségből abban, hogy nincs saját háza, állandó otthona. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a városi munkás részére nem volna szükséges állandó otthonnak létesítése. De a mi rá nézve különösen kívánatossá teszi, az a lakásuzsora, az érthetetlenül magas lakbér elleni védekezés. Ez egyelőre másként is teljesíthető. Más a helyzet a mezőgazdasági munkásoknál. A falvakban az emberek nagy része saját házában lakik, é tekintetben jórészt egyedül a munkás kivétel. A földnél- küli János kénytelen lakást bérelni. De a falvakban kevés az ilyen lakás. S ha van, az is igen bizonytalan. Egy tűzvész, egy árvíz, amely a rozoga épületet megsemmisíti, vagy a tulajdonos családjában beálló változás akármikor azt eredményezheti, hogy a munkás, lakás nélkül marad. Már maga ez a rettentő bizonytalanság, a jövő miatt való folytonos aggódás súlyos gondként nehezedik a munkás lelkére, aki emiatt nem nagyon ragaszkodik lakóhelyéhez. Könnyen elvándorol más vidékre, újra kezdeni az életet. Vagy éppen búcsút mond a hazai földnek és kivándorol. Ez a nagy nemzeti veszedelem lebeg szemünk előtt, amidőn kívánjuk, hogy a munkásokat minden lehetséges módon a földhöz kell kötni. — Ebben a tekintetben bir kiváló fontossággal a munkás-otthonok kérdése. Az az ember, akinek egy darab szilárd talaj tulajdona van, ahol lábát megvetheti, nehezebben mozdul el onnan, mint az, akit ily erős kötelék nem vonz. Hiszen az a biztos pont alapul szolgálhat a további nyugodt fejlődés számára. Arra lehet és érdemes építeni. Az arra forditott munka nem másnak hoz gyümölcsöt, hanem a letelepült munkásnak. Az apától örökölt ház ura nem tudja igazán méltányolni azt az örömet és megnyugvást, mely abban a pár szóban megnyilatkozik : „Az én házain.“ Csak az ide oda vetődő, ház nélküli ember érti, hogy ebben egy egész világ rejlik- Még akkor is, ha ez a ház valójában nem egyéb, mint nádfe- delü rozoga kunyhó. Vasúti állomás Alsónyéken. A Sárközre is derülni kezd valahára. Előbb-utóbb megkapják a köves utat. Alsónyék ugyan tudtunkka! elesett attól, hogy a többi sárközi községekkel közvetlen köves úttal kapcsoltassék össze; valószínűleg ez is egy nyomós ok volt arra, hogy Kossuth Fekete Hugó Szekszárd, Kaszinó-bazár Női- és nyakkendők, gyermek-kötények, harisnyák, ingek, ajándék-, disz- és játéktárgyak nagy gallérok, választékban.
