Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-28 / 17. szám
4 KÖZÉRDEK kel még nincs kimerítve a tevékenysége. Az általános érdekek előmozdításán kivül az egyes sérelmeit is magáévá teszi 1 azoknak orvoslást keres. S mindent együttvéve, ha mást nem is bizonyít az OMKÉ tevékenysége, egy fontos dolgot mégis bizonyít. Kereskedőink életrevalóságát, meg azt, hogy egyesületüket a közszükség hozta létre. Emellett egy nagy uj mutatás is volna másoknak, mondjuk az — iparosoknak. Mert a lelkes hangulatban lefolyt közgyűlés minden mozzanata egy-egy ékes bizonyság «az egyesülés nagy ereje, az OMKE jövője mellett.' Csak éppen egy teheti azt kétségessé. Az, ami hiányzott a tervekből, a hangulatból s aminek ott kell lenni a programban. Ez % a hiány volt az oka, hogy nyugtalanul forgolódott | indítványozni, beszélni szeretett volna a — tulipánom* . . . Anka János. Szurony az utczán. Rövid pár hónap alatt már másodszor történik meg Szekszárdon, hogy a kivezényelt csendőrség szurony-rohamot intéz a város lakossága ellen. Szokatlan dolog ez, itt ; évtizedek óta nem volt erre eset. Szabad volt az utcza, a szó, a véleménynyilvánítás, választottunk követet a kit akartunk, meghallgattuk még a kormánypárti, néppárti,'.sőt soczialista képviselő jelöltet is s nem volt szükség egy félezred katonaságra, hogy a rendet fentartsa, épségben mai'adtak a fejek, meg az ablakok is. Sajnálattal konstatáljuk, hogy az ma I már nem igy van. Megtörtént Szekszárdon az az eléggé el nem Ítélhető eset, hogy előbb Boda Vilmost, a kerület 24 éven át népszerű képviselőjét, azután pedig a szintén érdemes jelöltet Szabó Károlyt szóhoz sem engedte jutni a békétlen elemek zajongása, : éktelen lármája. Mi a szabad szót és vélemény nyilvánítást tartjuk a választó polgár . legszebb jogának, mélyen fájlaljuk tehát, hogy ez megtörténhetett, s éppen Szekszárdon történhetett meg, a politikai érettség oly magas fokán állónak hirdetett városban. Okoljuk érte első sorba a nem éppen épületes jelenetek inscenirozóit, de okoljuk a rendfentartá- sára hivatott hatóság gyengeségét is. Meg- valljuk, ilyes alkalmakkor nem áhítozunk a karhatalom ok nélkül való kotnyeleskedésére, de igenis meggyőződésünk az, hogy nem parádés kirukkolás czéljából van ott jelen a rendőségi apparátus, de hogy rendet csináljon s biztosítsa a népgyülés, beszámoló csendben és rendben való lefolyását. Rendőrkapitányunk egyik esetben sem látta szükségét a beavatkozásnak. Az utolsó esetre vonatkozólag pláne azzal védekezik, hogy a gyűlés folyama alatt „abczug rendőrkapitány“ felkiáltások is hallatszottak, ha tehát ő a szószékre áll s megkezdi a jelenvoltak lecsillapítását, még féktelenebb erővel tör ki a szitkozódás s akkor a miniszteri rendelet értelmében kénytelen a gyűlést feloszlatni, mi által éppen ő akasztja meg a beszámolást. Ha sikeres is fellépése, az inzultálásra kész tömegből nem lehet egyet-kettőt kiválasztani s kivezetni, mert a nagy tömeg szóval és tettel pártjára áll s ezzel kész az összeütközés a karhatalom és tömeg között. Hát mi elismei’jük a rendőrkapitány ur teljes jóhiszeműségét, de az ily fajta vé* Reméljük, ez a kis megjegyzés nem azt jelenti, mintha az OMKE nem nemzeti alapon óhajtaná czéljai megvalósítását. A szérlc. dekezést el nem fogadhatjuk. Láttunk mi már itt a most lefolytaknál zajosabb gyűléseket. Ott indulat izzott, forrongott, 1 nem hogy úgy mondjuk, egy kis heczczről volt szó s a főszolgabíró erélyes fellépése rendet csinált két szál csendőrrel és nem huszonkettővel. Az erélyes fellépés mindig imponál a tömegnek, a mi népünk egyébként is józan, békés, nem veszekedő természetű, az a nagy baj azonban, hogy a rendőrkapitány ur még idegen s . teljesen félre ismeri Ma is az tehát a véleményünk, hogy a helyzet és az emberek alapos ismeretével a jelen esetben is sikerrel teljesíthette volna a rendőr- hatóság azt /a szép kötelességet, hogy a szólás-szabadság legszentebb jogát megvédelmezze. De mindezt hagyjuk. Azt azonban már leghatározottabban elítéljük és tiltakozunk ellene, hogy a vasárnapját élvező?! békésen sétáló közönséget, a neki vezényelt csendőrség szuronyt szegezve szórja szét. Erre már csakugyan nem elég, az a pár hangos éljen vagy sivitó abczug, mely a nagyvendéglő előtt összeverődött tömeg soraiból előtört. Igaz, hogy a csoportosulás tilos, de a fővárosban is előbb szétoszlásra szólítják fel a járó-kelőket, hogy lehet tehát szuronyrohamot intéztetni egy mit sem gyanító tömeg, vagy pláne a járdán békésen sétáló, vagy álldogáló közönség ellen, a mikor a szétoszlásra előzetesen fel se szólitja senki. Bizony jelen esetben csak á csendőrség kellő tapintatának köszönhető, hogy sokaknak a nmgszalajtatáson, elesésen s egy kis ijedtségen kivül egyéb bajuk nem esett. Mi egy cseppet sem csodálkozunk tehát, hogy olyan nagy méltatlankodással tárgyalják ezt a még csak nem is menthető esetet, s hogy vannak, akik hivatalos utón is orvoslást keresnek a rajtuk, meg a nagy közönségen megesett eltagadhatlan sérelem miatt. Választási mozgalmak. Tolnavármegye választói e hó 30-án lépnek az urna elé, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolják. A húsvéti ünnepek alatt megyeszerte megtörtént a jelölés s azóta a a képviselőjelöltek kerületeikben utazgatnak s terjesztik az ,, Óh néü“ között hónboldo- gitó eszméiket. Az egyébként lanyha választási előjátékot itt ott már sok érdekes episód tarkítja s teszi élénkebbé. Alkalmi tudósítóink egész halom informáczióval láttak el bennünket, de az ily tudósítások értéke a rohamosan fejlődő események miatt a hét végére rendesen devalválódik, bocsássák meg tehát buzgó tudósítóink azt az eljárásunkat, hogy csak igy összevontan emlékezünk meg az egyébként érdekes előcsatározásökról. A szekszárdi választó kerület. A szekszárdi kerületnek két jelöltje van ; Boda Vilmos a volt képviselő és Szabó Károly az alsónyéki ev ref. egyház lelkésze. A két párt azt lehet mondani, körülbelül egyforma erős s ha az előjelek nem csalnak, 100 —120 szavazaton fog eldőlni, ki lesz a követ. Boda Vilmos erősebb Szekszárdon, Agárdon, Bálán, Bátaszéken, Mözsön, Várdombon. Szabó Károly pedig Tolnán, Ocsény- ben, Decsen, Alsónyéken, Pilisen. Boda Vilmos a múlt vasárnap délelőtt Bátán tartott programbeszédet, lelkes választói bandériummal kisérték őt Bátaszékre is, hol nagyszámú hallgatóság előtt délután 1 órakor mondott programbeszédet. Még az nap Várdombon is beszámolt választóinak. Szerdán pedig Mözsön és Tolnán jelent meg kíséretével választói között. Folyó hó 28-áa Sióagárdon, 1906. április 28. . 29-én azaz vasárnap pedig Decsen fog beszélni, de ezt megelőzőleg, már csütörtökön délután is Decsen járt a helyzet megismerésére, magával vivén azt a sürgönyét, melyet Kossuth intézett a 48-as párthoz Boda megválasztása érdekében. Ez a sürgöny ellensúlyozója kiván lenni Dőry Pál alispán egy privát levelének, a melyet többen a Szabó párt érdekében állónak magyaráztak, mivel abban arról van szó, hogy mindenki saját meggyőződése szerint szavazzon. Szabó Károly a múlt vasárnap, mint tudósítónk irja, Tolnán tartott mintegy másfél ezer választó előtt beszédet. Az itteni választók nagyrészben pártján vannak. Mö zsön szintén nagy hallgatóság előtt beszélt, mig Szekszárdon, m nt lapunk más helyén bővebben tárgyaljuk, az ellenpárt miatt szóhoz sem juthatott. Mint tudósitónk írja, 24 én Decsen tartotta meg programbeszédjét. Kom- mandinger községi jegyző ajánlta a választóknak. Fogadtatása impozáns volt. A pfog- rambeszéd után 50 teritékü. ebédet rendeztek tiszteletére a Komáromi féle vendéglőben, ezután az őcsényi ifjúsági kör tagjaiból álló 40 tagú iovasbandérium által kisérve Ocsény községbe ment. Ezekkel kapcsolatban megemlítjük, hogy a szekszárdi kerületben választási elnök Totth Ödön, jegyző Orjfy Gyula, sza- vazatszedő-küldöttségi elnök Beöthy Károly (egyszersmind választási elnök-helyettes), jegyző dr. Török ''’tó, helyettes elnökök Szondy István és g.. Máj er Gyula, helyettes jegyzők ifj. Hagpál Sándor és ifj. Mihál i/fg József Szavazási sorrend : A?i T. szavazatszedő küldöttség előtt a községházánál szavaznak: Szekszárd, öcsény, Decjs,- Sáf- pilis, Alsónyék és Sióagárd. A Ií. szavazat szedő^küldöttség előtt a polgári iskolában szavaznak: Bátaszék, Tolna, Simonmajor, Báta, Mözs és várdomb. A Bonyhádi váiasztő kerület. A bonyhádi választókerületben egyedüli jelölt a kerület volt képviselője, ifj. Wéber János. A kerület választói ugnyan, mivel a tolnamegyei főispánságra nem Dőrg Pál alispánt nevezték ki, megismételték kérésüket, hogy' náluk az alispán fellépjen. Száz kocsival akartak Szekszárdra bejönni, de csütörtökön d? u. Dőry alispán maga utazott ki Bonyhádra Nagy küldöttség vonult elébe automobilon és kocsikon, 'sebtiben készíttetett Dőry zászlókkal s ismételten- felkérték a jelöltség elfogadására. Az alispán már el is fogadta a jelöltséget s hir szerint vele szemben Wéber vissza is lépett volna, tegnap délelőtt azonban megváltoztatta határozatát s a jelöltség- x’ől végkép lemondott. A paksi váiaszfókepüíet. Folyó hó 22-én a paksi függetlenségi és 48-as párt 'testületileg kereste fel Szhiha István volt képviselőt pusztaszentiváni birtokán abból a czélból, hogy ezen kerületre nézve a jelöltséget újból felajánlják. Ünnepi szónokuk Szamossy Béla volt. A képviselő- jelölt a szokásos fogadás után kijelentette, hogy öi’ömmel fogadja a beléje helyezett bizalmak ezen megnyilatkozását s ha valaha, úgy jelenleg kétszeres kötelezettségének tudja a jelöltséget újból ’elfogadni. Ezután a küldöttséget Szluha István megvendégelte. A pinczehelyi kerület. Rátkag Lászlónak, ar kiváló Írónak megválasztása egészen bizonyos. . Mindenfelé a legnagyobb szeretettel* fogadják. Szó-beszéd volt egy szoczialista jelölt fellépeséről is, de ezt a hirt senki sem vette komolyan, igy a pinczehelyi választókerületnek ismét Rátkay lesz méltó képviselője. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
