Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-10 / 10. szám

2 KÖZÉRDEK 1906. márczius 10. az ut talán nem olyan nyílegyenes, de a magas hegycsúcsot is csak a hosz- szabb, kanyargó szerpentin-utakkal le­het elérni. Semmi csüggedés tehát. Előre bátran, uj hittel és uj reménnyel. Még az sem kell, hogy kidobjuk szivünkből házi Isteneinket. Egy Rákóczi, egy Kossuth hazafias tűzzel égő lelke szítsa és növelje lelkesedésünket, kitartásun­kat. Lánglelkük legyen az izzó kohó, amelyben a jövő fegyvereit aczélozzuk. Fegyverre magyar 1 Csakhogy fegy­vered az eke, kalapács, a gyalu, a békés kasza, kapa, gyárak füstje, gépek dübörgő kereke, szóval a munka, egy­más megértése legyen. így forrhat össze a száz felé huzó magyar. Mun­kában tisztulhat meg a forrongó tár­sadalom, tiszta erkölcscsel, hittel ma­gasztosulhat ez a. nemzet naggyá és dicsővé. El fog jönni a nemzet máreziusa. Sugárral, fénnyel, szépen kihajtott bok­ros ággal, a kivirágzott magyar szabad­sággal ! Lessük, várjuk tehát hittel, reménnyel, de semmiesetre sem össze­dugott kézzel. Bodnár István. Az Istenadta nép! Ezer év nehéz küzdelmei köze­pette nemzeti.jellegét leghívebben meg­őriző parasztságunkról, a magyar köz­gazdászok nagyobb része nem a leg­jobban nyilatkozik. Ismerve paraszt­ságunknak konzervatív természetét, mely nehezen tér le egy megszokott irányról, azokat a kijelentéseket, a melyek szerint ma a paraszt nem ok­szerűen, nem szakértelemmel gazdál­kodik — részben aláírjuk! Részben, mondom, mert a mikor világosan álla­nak előttünk a helyes gazdasági ki­bontakozásnak utjai, ezt az Istenadta népet, mely társadalmi életünknek gerinczét képezi, nem lebecsülünk, hanem uton-utfélen tanítanunk kell! Fel kell hoznunk az uj gazdasági rend­szer magaslatára ! Kérdem, fel tudnánk-e valakiben ébreszteni a kíváncsiságnak, az érdek­lődésnek és szeretetnek érzetét, ha elsőben önérzetében agyonsilányitjuk ? A magyar nép, a magyar parasztság önérzetét kell tehát segítségül hivnunk, ha elérni akarjuk, hogy ebben az or­szágban minden ember, a ki csak egy talpalatnyi földnek a tulajdonosa, a legintenzivebben, szakértelemmel gaz­dálkodjék ! Ki kell emelnünk a ma­gyar parasztság fontos és nagy- értékű szolgálatait a nemzeti ter­melésben, nem feledkezve meg ter­mészetesen arról a szocziálpolitikai misszióról sem, a mely a magyar társadalmi életben a magyar pa­rasztságra vár. Külföldön, mint minden egyéb dologban a világon, e téren is előbb észrevették a bajokat. A parasztot meg kell mentenünk, ha a mezőgazdaságot nem akarjuk a katasztrófába kurczolni. Méline, a volt franczia miniszterelnök egy nagy könyvet irt a mezőgazdaság válságáról, A válság okait visszavezeti ö o arra a jelenségre, hogy a falusi nép megindult a város felé, s többé már nem akar visszatérni a mezőre. Tér­jünk vissza a röghöz! — mondja Meline. Vagyis adjunk földet a pa­rasztnak. Francziaország velünk együtt mezőgazdasági ország, az igaz paraszt­gazdaságok mintahazája! Mi sem vilá­gosabb, hogy úgy Francziaországban, mint nálunk, a nemzeti társadalomnak zömét, gerinczét a parasztság képezi. És ha egyszer ez a parasztság fogy, a nemzeti termelésből naponként el­vész sok száz erős kéz; ha ez a pa­rasztság eredeti mivoltjából kivetkőzik, nemzeti jellegét elveszíti, vele pusztul a nemzet, a haza és nem terem hasz­nosat a föld. Nálunk nemcsak a városok felé grayitál a nép. Sokkal ijesztőbb mér­tékű az Amerikába való kivándorlás. Magyarországon a mezőgazdasággal fogl alkozó tizennégy millió ember kö­zül körülbelül 6 milliónak nine* egy talpalatnyi földje. Ezek előbb-utóbb elveszett fiai lesznek ennek a nemzet­nek, legszerencsétlenebb gyermekei a hazának. A kik testben itt élnek ugyan közöttünk, de lélekben már nem a nemzetéi. A kik falun élnek ugyan, de a kiket elvakitott már a kornak megmagyarázhatlan szelleme, a kik dolgoznak, de a munkában sem kedv­telésüket, sem a valódi hivatásból eredő kötelességteljesitést fel n találják. A kik képesek a legerősebö kapcsokat szétszakítani, messze elhagyni hitvest, gyermeket és a hazát, csak bizony­talan vágyaikat kielégíthessék. Földet ennek a népnek ! A magyar paraszt földszeretete nagyobb a hitvesi szeretetnél. Valahányszor elgondolkodunk a súlyos nemzeti veszteségről, a mi a kivándorlásból ránk háramlik, ha el­nézzük, mint néptelenednek a hazában a falvak, hogy a fiatalok künn Ameri­kában dolgoznak, itthon ped'g a mező- gazdaság az öregek vállain nyugszik, mindannyiszor jusson eszünkbe az, a Arab férfi. | Egyiptom népessége arabnak tartja j magát s arabal is beszél, de fajilag vegyli­léké a régi egyiptomi, az arab s a nubiai j szerecsen népfajoknak. A régi egyiptomi j typus olyan, mint azt az ókori emlékeken ! lerajzolva látjuk; egyenes vastag orr, ovális | •olajbarna arcz, karcsú magas termet, gyér j szakáll és bajusz; az arab: kifejezett sémita ' .arezvonások, hajlott orr, fehér arezbőr, fekete haj és sűrű szakáll, a nubiai: fekete bőr, j duzzadt ajkak. Kairó utczáin az összes ország néposztá- , lyainak és népfajainak példányait láthatjuk ; : látjuk az európaiasan öltözött előkelő basák és ■effendik fi gatait végiggördülni a bulák-szi- geti kocsi-korzón, látjuk a gazdag kereske- j dőt boltjában élénk szinü kaftánban és szép ! feh*r turb innal, a kis iparost és boltost s 1 az utczák köznépét az ő érdekes rongyaiban. I Beduin főnökök. ! Látunk néha az utczán fény,es keleti öltözetű felfegyverzett alakokat is, kiknek önérzetes megjelenésén látszik, hogy előkelő, 1 parancsoláshoz szokott emberek. A beduin törzsek főnökei ezek, kik népük felett szuverén hatalmat élvezve, mint valami kis királyok élnek csaknem teljesen függetlenül, kinnt a pusztákon. A Nílustól a vörös tengerig terjedő pusztaságon még mindig 75 ilyen független beduin törzs lakik, a melyek teljesen nomád életet élnek s egymással háborút viselnek. Van olyan törzs, mely i0,00(), de van olyan törzs is, a melyik csak lOüO főből áll; kecske és juhnyájaikból élnek, de a rablást sem, vetik meg, veszélyeztetve a karavánok útját. A kormánynak adót fizetnek, de azontúl tel­jesen saját páti iarchális törvényeik alatt él­nek épugy, mint az ősidőkben is minden pásztornép élt. Nubiai ifjú. Minél tovább megyünk délre Egyip­tomban, annál több fekete bőrű embert látunk ; legnagyobbrésze nubiai ezeknek, de már Kairóban is nagy számmal vannak. A nubi- aikat mint szorgalmas, megbízható embere­ket igen kedvelik s a hotelek személyzete portások, rendőrök, jegyszedők s más ilyen­féle foglalkozású emberek legnagyobbrésze ő belőlük kerül ki; anyanyelvűk a nuba nyelv, mely az ó aethiopiai nyelv utóda. Látni azonban más fekete bőrű fajt is Egyiptomban, mint pl. az abessinaiakat s a Középafrikából származó négereket. Egyáltalában egy ily. nagy városban, mint Kairó, természetes is, hogy. a legkü­lönbözőbb fajú népek képviselői megfordul­nak ; az európai nemzetek fiain kívül a mo­hamedán országok legtávolabb vidékeiről is ellátogatnak Kairóba, mint a hanyatló arab műveltség központjába. Az utczák Kairóban többnyire keske­nyek, a házak magasak s kiugró erkélyab­lakaik vannak, úgy, hogy fönnt csaknem összeérnek, néhol délben ponyvát feszítenek ki egyik háztól a másikig, bogy a nap égető sugaraitól védekezzenek. Rettenetes a piszok » undorító a bűz, amely némely utczábaa uralkodik, a köztisztaságról csak a keselyük és kányák gondoskodnak. Kocsival közle­kedni csak a szélesebb ute/ákon lehet, ilyen például a Muszki, ahol a város kereskedelme és forgalma összpontosul. Itt láthatjuk a ke­leti utczai életet tökéletes mivoltában. A félreesőbb, csendesebb utczákban járva, feltűnik a sok rácscsal fedett ablak ; I ezek. a nők lakásai, kik a sürti rácsozat I mögül kiláthatnak az utczára, de őket ava­tatlan szem meg nem pillanthatja. A moha­medán világ női el vannak a világtól zárva; . az utczára csak lefátyolozottá n léphetnek ki; j az előkelő hölgyek fehér fátyolt viselnek, melyen keresztül az arezvonásokat is fel lehet ismerni, de az alsóbb néposztály női, csak sűrű fekete fátyollal járnak, melyet az orr felett egy nagy sárgaréz karika erősit a homlokkendőhöz, úgy hogy az arczból csak a két fekete szem csillog ki. A ruházata min­den nőnek csak sötét kék, vagy fekete szö­vetből lehet, mely mintegy a fejen átve­tett lepedő, az egész alakot eltakarja. Európai értelemben vett divatról persze az arab nők­nél szó sem lehet. — Folytatjuk. — Tüdobdtegsegek, nuruiuK, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. mffii r-:' ' 1 Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkoc ,,Koche** eredeti caontagoláet. F. IIefTmann-La Hoch« A Co. Basel (Sfájc), Roche“ ' v. Kapható enroei rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Uvegenkint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents