Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-10 / 10. szám
Szekszárdi, II. évfolyam. Szombat, 1906. márczius 10 10. szám. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. AZ ORSZÁGOS V KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széclieiiyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetése^ legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. A nemzet márcziusa. Márczius a megújhodás, az újjászületés hónapja. Jégbilincs oldva, virág nyílik, tüzes a napsugár . . . Hazugabb azonban sohasem volt az ég ragyogó napja, mint az idén. Egy nemzet nagy aratással biztató vetését, reménységének szerény, de mégis édesen illatozó ibolyáit csalta ki. Korán volt. Minden elfagyott . . . Hazug tehát a napsugár? Lehet. De- van ; itt több hazugság is, sőt az a baj, hogy majdnem minden hazugság : közélet, emberek, társadalom. A politika nagy boszorkány-üstjébe bele van keverve : sok becsületes szándék, kétségtelen jóakarat, de vele együtt ott forr, ott duzzad az önérdek, az egyéni hiúság, a haszonlesés, minden áron érvényesülni akarás felfakadt epéje. — S ádáz harcz folyik, a tűz és viz rettenetes küzdelme, de már uj elem is vegyül a harczba, a' tüz-viz találkozásának eredménye, a feszitő gőz, a világot mozgató szoczialis erő . . . Robbanás lesz-e belőle? A fékező gépész böl- cseségétől s előrelátásától függ. Egy azonban bizonyos. A társadalmi evoluczió bár folytonos: nyugvó pontokra van szüksége. A gőz, villany' Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Bt1}munkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. nak is össze kell gyűlnie, hogy további mozgató erő legyen. A most dúló har- czoknak is vége lesz bizonyos időre, így lesz a nemzet küzdelmével is. A napsugár elég tüzes volt, csak korán ültettük ki a palántát, a helyett, hogy még egy ideig a meleg üvegház védő j teteje alatt hagytuk volna. Azért fagyott el. De ez sem baj. Egy nemzet vetését fagy, jégvihar tönkre nem teheti. Mélyen. van annak gyökere, abból hajt ki, századok tradicziói táplálják s rajtuk kívül száz meg száz vértanunknak, meg a szabadságért elesett névtelen százezreknek kiomlott meleg vére . . . Csüggedésre tehát nincsen semmi ok. Az igazi tudóst meg sem lepi, hogy kutatásai között, mikor az eredmény már majdnem kétségtelen — elpattan a görebje. Abba hagyja tán kísérletét ? N$m : uj görebet vesz hozzá. Kezdi elölről. Nemzetek megújhodása, újjászületése sem megy tehát egyszerre. Előbb az egész társadalom megújhodásának kell azt megelőznie. S a most forrongó, izzó társadalom újjá is fog születni. Mert csak azt ne higyje valaki, j hogy a természetben ■ elvész és hiábavaló valami. Mindennek van oka s a végkifejlet, az okozat csak az ok eredSzerkcsztöség;: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia a'Z előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. i ménye. A most folyó társadalmi evo- I lucziónak is meg lesz a maga hatása, I akár csak a jó színpadi drámának. Minden kor okul az elődök hibáin s ez a fejlődés természetes magyarázata. A tökéletesedés a tévedések, hibák apró köveiből készült fundamentumon épül ! fel. A megújhodás azonban a lelkek | próbája, az önmegtagadás kálváriája. I Egyeseknek, százaknak, ezreknek talán Golgotha, de millióknak — megváltás. Ne azt keressük tehát: ki hibázott, de azt, hogy mi volt a hiba? ! Igyekezzünk azt még egyszer el nem követni. Kétszer esett mar keresztül ez a nemzet a nagy Széchenyinek véres • testén. Először összezúzta magát, de | hála Isten felkelt, most azonban má- i sodszor is elfelejtő Aesopus meséjét: nem távolította el utjából azt a hatalmas kődarabot, amely már először is í elestét okozta, elfeledte a fényes szellemnek, a „legnagyobb magyarnak“ intését, hogy nem elég az önzetlen hevü- i let és lángolás, de egy nemzet nagyságához és szabadságához anyagi eszköz, jólét, megelégedett polgárság, a vagyon, gazdagság függetlenítő nagy I hatalmassága kell. Igen, ide kell visszatérni. Ez a I második göreb nem fog elpattanni. Ez TARCZA. Örömtüzek ... Orömtiizek gyűltük már a bérezek ormán, Szivünkben a mámor szent tűzlángja égett; Reménységünk napja fénylőén ragyogván, Hálahymnuszt zengett már sok buzgó lélek. Boldogsággal hittük: hányt-vetett kis hajónk Ezüstös vizen át most kiköt a révben . . . S orkánok mérgétől sziklákhoz paskollan Megroppant bordákkal kiizköd az örvényben! Elborult az ég is, teli fellegárnynyal, Sötét boltján felhők vínak halálharczot. . . Mentő fénysugárra lesve imádsággal, Lángoló os.orral villámló tűz paitog! f S könyörgő szavakra. .. rémes viszhangképen Lelketrázó dörgés viharzik az égből. . . Remegő sóhajtás reszket mill jó szívben : — Óvd hajónkat, Isten, az elsiilyedéslől! SZEEBRÖI JÓZSEF. Egyiptom. Irta: Dr. Tanárky Árpád. II. A piramisok. Kairó. Három órai vasutazás után feltűnnek a I ; távolban a pyramisok körvonalai s megér kéz- < tünk Kairóba. Ha Alexandriát félig keleti, félig nyu- ; gáti városnak mondtuk, Kairót már teljesen j j keleti városnak kell tartanunk, az arabs I ; szellemi élet, a * mohamedán világ központjának. Itt is feltaláljuk ugyan mind azt a j kényelmet, a mit a nyugati kultúrához szo- í kott utazó csak megkívánhat, az előkelő szállodákat, vendéglőket, szinházat, tropicus | növényzettel pompázó parkot, bérkocsit, vil- i lányos vasutat, de a hótelek negyedén túl az egész óriási kiterjedésű város minden izében arabs, egész teljességében mohamedán. Orákhosszat elbolyonghatunk ezen érde- I kés város utczáinak tömkelegében, gyönyör- j ködve á hamisitailan keleti élet tarkaságá- j ban. Három világrész különböző népeit látjuk a festői viseletben nyüzsgeni, az élénk forgalmú utczákon s a három világrész különböző termékeit és czikkeit látjuk a bazárok- i ban és nyilt boltokban felhalmozva. Szinte I elszédülünk attól a szokatlan forgalomtól és I süketítő zajtól, ami a népesebb utczákon j I uralkodik, nem az az utczai zaj, amit ami I európai nagyvárosainkban hallunk, nem az utczák egyhangú, tompa moraja, hanem az éles, sikoltozó, üvöltő hangok pokoli zűrzavara. A portékájukat áruló kalmárok, a kávét és édességet árulók, a szám ár hajcsárok, csizmatisztitók, majomtánczoltatók, kigyóbü- völők, koldusok s az a sok mindentéle do- lógtalan rongyos alak, mintha egymást akarná tulkiabáini. Kigyóbiivölö. Ezen utczai művészek egyikét: a ki- gyóbüvölőt ezen a képen van szerencsém bemutatni, amint két méregfogától megfosztott pápaszemes kígyóval végzi bámulatra méltó mutatványait A kigyóbüvölés mestersége titok, mely apáról fiúra száll s melyet idegennek el nem árulnak. Kairó utczai életének ezen különböző alakja az odavetődött európai idegent kész zsákmánynak tekinti, akitől a legkülönbözőbb ürügyek alatt igyekszik legalább néhány aprópénz-darabot kicsalni. A legtöbbje vezetőnek vagy eicerónénak ajánlkozik, egyik sakályadászatra invitál, másik Kairó éjjeli életét óhajtja bemutatni, a többi eladás végett kinál egyet-mást az idegennek,' de oly visszariaszthatlan tolakodással és oly makacssággal, hogy ha százszor is elutasítjuk őket, még akkor is nyomunkban vannak, nem tágítanak, mig csak, hogy megszabaduljunk tőlük, valami alamizsnát nem dobunk nekik.
