Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-03 / 9. szám
2 1906. márczius 3. den termesztményének, borának, gabonájának olcsó szállítása folytán! De vannak hiányai is, melyeket múlhatatlan pótolni kell. Ilyen először is a kikötők elégtelensége: csak négyet, legfeljebb hatot terveznek. Ilyen az, hogy teli esen számításon kívül hagyja Tolnát, 8000 iparos, kereskedő', hajós, örökké vizen járó lakosaival! Holott vajmi csekély költséggel, a holt Dunában Kutyatanyához csatlakozva, visszakapná e nép éltető elemét, a vizet és a hajóutat, melyet 100 év előtt botorul elraboltak tőle. j Mindég ilyen volt a mi közlekedési politikánk! Elmehetsz a vasúton Szekszárdtól Budapestig végig a pusztákon, mintegy tolvaj utón, mesterségesen elkerülve minden lakott helyet! De nemcsak Tolnát kerülné el a hajóút, hanem talpon legyünk, hogy Szekszárd is oldalt ne maradjon. Igaz, hogy a tervelők figyelmét nem kerülhette el egy 15,000 lakosságú góczpont, mely egyúttal központja egy tekintélyes bortermő vidék forgalmának ; tanulmányozták tehát a Szekszárd felé elágazást is, íely szerint egy, a vámhidtól kiinduló oldalcsatorna a szekszárdi vaspálya állomás érintésével a gemenczi országút mellett, Keselyűsig vezetne, 147/io kilométer hosszúságával, 2,285.037 korona költségbe kerülne. De ezt csak mint esetleges tervváltozatot említik fel és a végleges összesítésnél — bizonyosan takarékosságból — elejtik. No hát mi ne engedjük elejteni! Nekünk ne 4 kilométer távolból kürtöljön az a gőzhajó, hanem jöjjön be ide a vasútállomás mellé, itt rakodjanak a sleppek borral, gabonával, liszttel, fával, szénnel egy tágas rakodóparton vasúti átrakodóval kapcsolatp- san. Mit nem érne nekünk csak maga az élő viz, az ipari, öntözési czélokra alkalmas, lágy Balaton vize a város közepében! Ha sokallják a költséget, megoldhatják rövidebb oldalcsatornáKÖZÉf^DHK val, nekünk az a fő, hogy Szekszárd alá behozzák. Soha helyre nem hozható vétket követnénk el városunk jövője ellen, ha ezt elengednénk! Értse meg közönségünk, minő evidens érdekeink forognak koczkán. Alakuljon ki a közvélemény, lépjen a megye a város mellé, sőt alakuljon ki mind az 5 érdekelt vármegye köz- | véleménye, lépjenek érintkezésbe Tolna, Fehér, Veszprém, Somogy, Zala törvényhatóságai egymással, követeljék, hogy ezen nagy és fontos országrész érdekei figyelembe vétessenek és ami legfőbb, ne engedjék, hogy a siómenti hajócsatorna többé a napirendről lekerüljön. Mert ne bizzuk el magunkal, bár az illetékes műszaki | szakosztály első fontosságúnak ösmerfe ) is el a mi csatornánkat: sok elsőkből lettek már utolsók, sőt egészen le is I maradtak saját hanyagságuk folytán a versenyben. Azt pedig ne gondolja senki, hogy idő előtt huzom meg a harangot. Vizi- utaink kiépítése már nem a jövő kér- I dése, azzal teljesen tisztában van a I magyar, hogy közgazdasági téren kell I döntő csatáját megvivnia és bármily I nagy depressio uralkodik is ma felettünk : egy szerencsés szélfordulat meg- • hozhatja máról holnapra az alkotmá- I nyosan megszavazott költségvetéssel ! dolgozó kormányt, melynek legelső 1 beruházási javaslata szükségszerűen az ország vizi úthálózatának kiépítéséről fog intézkedni. Cselekedjünk tehát, hogy szokás szerint el ne — késsünk! VARMEGYE. —- A vármegyei tisztikar bucsuzása ; gróf Széchenyi Sándor volt .vármegyei j főispántól. A vármegyei központi és járási i tisztikarnak e hó 1-én Szekszárdon tartott ! értekezlete alkalmával gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főrendiházi alelnök, a vár- I megye volt főispánja, Dőry Pál alispán ven- dégjekép szintén Szekszárdon időzvén, a vármegyének e napra teljes számban összegyűlt tisztikara felhasználta a kedvező alkalmat, hogy tisztelve szeretett volt főispánjától és vezérétől elbúcsúzzék. A tisztikar bizalmas értekezlete után a vármegyeház nagytermében gyülekeztek a vármegyei tisztviselő,- segéd és kezelő személyzet tagjai s gyülekezésük után Dőry Pál alispán felkérte Simontsits Elemér vm. főjegyzőt, hogy a főispánnak a vm. tisztikarához intézett búcsúlevelét, melyet még nem volt alkalma a tisztikarnak bemutatni, olvassa fel; a búcsúlevél a következő: Tekintetes Alispán Úr! Kedves Barátom! Bekövetkezett azon időpont midőn az egyéni meggyőződés és politikai tisztesség parancsoló szava arra késztetett, hogy megváljak azon állástól, mely engem 21 éven át Tolna vármegye igen tisztelt tisztikarához oly szoros kötelékkel fűzött. Hivatalos minőségem megszűntével nem találom meg az alkalmas módját annak, hogy búcsú szavaimat közvetlen a tisztikarhoz intézzem, megköszönjem azon mindenkor nyilvánított hű és odaadó kézséget, mellyel Te, mint a tisztikar első tisztviselője, valamint annak összes tagjai a sokszor nehéz feladatomat könnyűvé és kedvessé tettétek. Jobbnak vélem, hogy nem élő szóval és közvetlen búcsúzok tőletek, mert attól tartok, hogy erőt venne rajtam az elérzéke- nyedés, midőn elszakadok azon testülettől, melynek soraiban annyi tisztelve szeretett barátot és hű munkást ismerek. Azok száma, kiket egykoron kartársaimként tisztelhettem, fájdalom nagyon megritkult, de a kidőlt, vagy visszavonult „régiek“ helyébe uj nemzedék lépett lassanként a sorompókba, uj tetterőt, uj tevékenységet hozva a közéletbe. Bizalommal nézek ezek pályafutására, mert megvagyok győződve, hogy Tolnamegyénk szép traditiói, annak szeplőtlen hírneve melegen fekszik szivükön. Bizom benne, hogy a törvény iránti tisztelet és az igazi humanismus lebegvén szemük előtt — a vármegye közönsége elismerését maguknak biztosítani fogják, mely a lelkiismeretes tisztviselője iránt soha sem volt hálátlan. Kérem ezért Alispán Urat szíveskedjék az első adandó alkalommal a vármegye összes tisztikarának nem csak köszönetéin s hálámat átadni, de arról is nevemben bizto sitani, hogy mindenkor büszkeségemet képez^ ezen szerencsétlen áldozatának. A szelíd lelkű, művészi ízlésű Miksa főherczeg építtette ezt, a maga nemében páratlan kastélyt, itt élt addig, mig csak Mexikóba nem hajózott, hogy a neki felajánlott császári trónt elfoglalja. De uralkodása rövid és szerencsétlen volt; a forró kreol-vér nem tűr uralkodót maga felett s lerázta magáról a bilincset. A szerencsétlen császár 3 évre rá, hogy Vera-Cruzben partra szállt, szövetségeseitől elhagyatva, a hatalomra jutott köztársasági párt által elfogatott s agyonlövetett. Triesztből Afrika felé. Amint e szomorú emlékű kastély elmarad mögöttünk, megérkeztünk Triestbe. Haj óra szállunk. A hatalmas jármű, mely ■ minket Triesttől 3 és fél nap alatt Alexandriába visz, úgy van építve és berendezve, hogy rajta mind azt a kényelmet feltalálhatjuk, a mit csak egy előkelő hotel nyújthat. Ha az idő szép, a tenger csendes s a hajó ingadozásai mérsékeltek, a tengeri utazás egyike a legfölségesebb élvezeteknek. Látjuk eltűnni magunk mögött a kikötőt, majd Polát s az istriai hegyeket; később a dalmát hegyek tűnnek fel a távol messzeségben. Másnap az olasz partokhoz jutunk közel, harmadik nap a görög szigetek festői tájképekben gyönyörködünk. Eltűnik végre az utolsó pont is Európából s hajónk közeledik a titokzatosi Afrika partjai felé. Alexandria. Egyiptom északi partja egészen lapos, messze távolból nem vehető ki, csak midőn már a hajó teljesen megközelíti a partot, csak akkor tűnik fel egy keskeny kis sáv, majd kibontakozik a világitó torony, mely Alexandria tengerbe ézögellő csx'icsára épült s kis idő múlva előttünk áll a Ras-el Ten I palota, melyet a most uralkodó chedive család megalapítója, a hires Mehetned Ali épitte- I tett. E helyen állott egykor az a nevezetes világitó torony is, melyet a világ hét csodái egyikének tartottak s mely 160 méter magos volt s fénye 300 stádiumra világított ki a tengerre. A palota most üres, csak nyáron van elfoglalva, midőn Egyiptom jelenlegi uralkodója Abbas Hilmi a kedive ő fensége itt tartózkodik. Beérünk a kikötőbe, hajónk horgonyt vet. A parton keletiesen öltözött alakok zajos áradata fogad. A nyugotról érkező utasnak különösnek, szinte félelmetesnek tűnnek fel ezek a festői rongyokba burkolt turbános és kaftános alakok, kiknek bőre az európai ember fehérségétől, a legfeketébb szerecsenéig mindenféle árnyalatban variál. Fülsiketítő a zaj az utczákon, hol kelet és nyugat legkülömbözőbb népeinek vegyüléke hömpölyög s 8—10 különféle nyelv hangjai bábeli zűrzavarrá olvadnak össze. Alexandria a kelet és nyugat találkozási helye: A város 300 ezer lakosa kézül 60 ezer az idegen; többnyire franczia, olasz és görög, kik a város központjában az u. n. frank negyedben laknak. A fényes Mehemed Ali tér parkjának pálmái alatt elegáns urak és hölgyek hallgatják esténkint a zenét, mig a külvárosok lapostetejü házai között a Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadist Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ,, ellen számtalan tanár és orvos áltál aaponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. IIofTmann-La Bloclio & Cm. Basel (Svájc). Roche Kapható orvsai rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara flvegenkint 4.— korona. I m m 3
