Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-29 / 53. szám

4 KÖZÉRDEK patak melletti oldalon 20 méteren felüli vonal beépítetlen maradna és pedig a Grün- feld féle ház melletti vonalon. Az épület­tervet tejlát 20 és egynéhány méterrel hát­rább lehet és kell is tolni a Grünfeld-telek irányában, ahol már a telek erősen szélese­dik I így ezáltal nemcsak a főutcza felől létesíthető szép kert az épület előtt, hanem a Sédpatak mellett'isi maradhat- 10—12 m. széles tér rendes utczanyitásra. Ha pedig magán a terven szerintem szükséges egyetlen változtatást is létesitenők, hogy t. i. ugyanegv tető alatt helyeznők el a tornacsarnokot és szolgalakást is, nem pedig mint a tervben szápdékojtatik, hogy a Sédpatakkal párhuzamos, emeletes szárnyhoz egy külön földszintes épület a tornacsarnok részére, ennél lejebb ismét egy még ala­csonyabb földszintes épület a szolgalakás számára külön-külön bejárattal illesztetnék, akkor az épület Sédpatakkal párhuzamos szárnya körülbelül 30 méterrel yövidebb lenne s igy az egész épület mögött még mindig maradna 3Q méter be nem épített utczavonal. Csak röviden érintem, hogy a torna- csarnok a telek feltöltése mellett is létesí­tendő souterainben is el lenne helyezhető s az esetben sokkal kisebb területet venne igénybe s az épület későbbi nagyobbitásának Dem állna útjában. De mennél inkább megyünk hátra ßz utezavpnalläl, a fő-utczától a Grünfeld-telek felé, annál inkább útjába áll ezen hatalmas telek gazdaságos és czélszerü kihasználásá­nak a szomszédos kis Perlaky-féle ház a maga 180—2001 |ölnyi keskeny szalagjával. S ha arra gondolok, hogy ennek a 200 |~1 ölnyi teleknek megszerzésével, mily re­mekül használhatnák ki középitkezésre ezen saroktelket, az immár 45—48 méterre növeke­dett szabályos szélessége folytán, nem tehe­tek mást, minthogy arra kértem Szekszárd város közönségét: szerezze meg ezen szom­szédos telket s csináljon alapos, lelkiismere­tes számadást, miképp lehetne ezen 1200 | 1 öl telket gazdaságosan kihasználni. Meg vagyok győződve, hogy a számi- | tás megejtése után első dóig#, lenne a szom­szédos Grünfeld-telek és az ezzel szomszé­dos 1—2 orvos-utczai ház megszerzése. Az én számításom szerint a Perlaky- féle héz körülbelül 24.000 koronába, (Nem f 1906. deozember 29. hiszszük, hogy ennyiért megkapható lenne. A szerk.), a Grünfelfl-féle ház-8000 koro­nába, az ezzel szomszédos két ház együtt­véve 8000 koronába kerülne. Vagyis az Albanich-telekkel együtt 70.000 koronába kerülne egy három utczára szolgáló circa 2000 □ ölnyi terület. Ezep azután remekül el lehetne he­lyezni nemcsak a polgári leányiskolát, hanem az uj elemi iskolát, postapalotát és csendőr- laktanyát is. (Mi a magunk részéről a posta elhelyezésére, központi fekvésénél fogva a jelen körülményék között egyedül a Mai’tin- féln házat tartjuk a legalkalmasabbnak. De mert, mindig megbecsüljük a mások vélemé­nyét is, tért engedünk az ellenkező 'felfogás­nak is, annál is inkább, mert e czikk egyébként sok megszívlelendő dolgot mond el. (A szerk.) Ezen telekkel szemben a Martin-féle telekre tervezett épitkezés még egyszer oly drága lenne. S ehez járul azon körülmény, hogy három utczára szolgáló telek a világí­tás kérdése" szempontjából is sokkal jobban kihasználható, mert minden oldala világossá­got kapván, kettős sorban lehet a helyisége­ket elhelyezni. ' De ha ettől a fontos körülménytől el­tekintünk is, magát a két telek Q öleit és árát szembeállítva úgy találjuk, hogy mig a Martin-féle telek egy Q öle 100 koronába kerülne, az Albanich-féle és szomszédos telek 1 Q öle csupán 35 koronába, tehát az utóbbi háromszorosan olcsóbb építkezési területnek kínálkozik. Még sem kell! ? Hátha tekintetbe vesszük, hogy ily- kép a Séd-patak melletti kocsiutnyitást leg­nagyobb részben biztosithatnók ; ugyanis le­jebb három utcza között már közlekedhet­nek a kocsik, tehát csak 7—8 háznál kel­lene a kisajátítás ulját igénybe vennünk e czélra. Olyan vélemény is hallatszott, hogy a Séd-patak balpartján kellene a kocsiutat le a vasutig meghosszabbítani. Aki csak egy kicsit és felületesen is megszemléli a Séd­patak mentét és számítást csinál hozzávető­leg, hpgy mennyibe kerülne a kocsiút a Séd- j patak jobb és mennyibe a balpartján, úgy fogja találni, hogy a jobboldali ut a költség egyharmadával olcsóbban létesíthető. Csak a legelső házat nézzük a Szigeth-féle sarokházat. Ezt keskeny telke miatt egészben> az alátta reszténység és lovagiasság szellemének ha­tása alatt a ház asszonya, mint úrnő volt látható a legfényesebb társaságban is az asz­tal cőn, sőt a lovagok tiszteletüket kézcsókkal fejezték ki iránta és boldog volt, kinek si­sakját vagy ruháját valamely hölgy sajátke- züleg virággal diszitette. Sőt nem is tartották volna igazi lovagnak, ki nem tudott . volna felmutatni néhány költeményt, melyben ide­álját megénekli s . szép virágos szavakban nem magasztalja annak báját, kellemeit. Mert ezek a hős lovagok voltak az akkori kor költői is; ki ne hallott volna a troubadour, nevű lovag költőkről ? Valamint a nőt ők emelték ki megalázó helyzetéből és állították az őt megillető polezra, úgy nemes gondolat és érzelemvilágukból kifolyólag ők ideálizál- ták a szerelmet is s amire a görög-római világ legnagyobb költői nem voltak képesek, ők megtették és megtisztították minden földi salaktól s a legnemesebb idealizmus zomán- czával vonták be. ,E néhány pereznyi olvasottakból is megalkothatják tisztelt olvasóim a fogalmat erről a sokat csúfolt, gúnyolt korról; az igaz, hogy az ízlés sokféle, de nekem nagyon tet­szik a naiv egyszerűségnek, vallásosságnak és lovagiasságnak ez a kora és soha sem sajnálom azt az időt, mit képzeletben ezen kedves kor rég letűnt emlékei közt merengve eltöltők. levő uj házat szintén egészben kellene ki­sajátítani. Mig a jobboldalon az Albamch- és Grünfeld-telek körülbelül 110 méter hosz- ázuságban majdnem haszonkép engedné át a széles kocsiütat s két hosszú utcza forgal­mát kötné össze a legolcsóbb utón., Nerá akarok a SéJ-p&tak szabályozás­sal is foglalkozói, csak arra mutatok rá, hogy ennek a megoldása is sokkal könnyebb lesz, ha ott, ahol módunkban van, széles utczát hagyjunk a Séd pataknak legalább egyik partja mellett.. A községek segéd és kezelő személy- zeténék országos gyűlése. Magyarország községi segéd és kezelő személyzetéhez ! Kedves kartársaink ! Az ország minden részéből felénk özönlő csatlakozás-bejelentések bizonyossá teszik, hogy immár alig van közietek egy is, a ki az összes napi- és szaklapokban közzétett és minden járási székhelyre, az ott működő segédjegyzőnek körözés végett elküldött fel­hívásunkból ne értesült volna törekvésünkről, mely Újpesten, a községháza tanácstermében, 1907. január 6-án, d. e. 9 órakor megtar­tandó országos községi segéd- és kezelősze­mélyzeti gyűlésen elhanyagolt érdekeink kellő képviseletére egy központi szervezet létesítésé­ből áll. Képzettségünkkel, tudásunkkal és agyön- csigázó munkánkkal arányban nem álló dí­jazásunk csekélysége és szolgálati viszonya­ink, előlépésünk, szabadságidőnk és nyug­dijunk körül létező tarthatatlan állapotaink késztettek ezen gyűlés összehívására, mely­nek programmjául egyes egyedül a szervez­kedés kimondását tüztük ki, vagy az Orszá­gos Központi Jegyzői Egylethez csatlakozás vagy pedig önálló egyesület alakítása által, és ehhez képest vagy a jegyzői egyletbe lé­pés módozatainak megállapítását, vagy pedig az önálló egyesület alapszabályainak tár­gyalását és az egyleti vezetőség megválasztását. Az ország 4000 községi alkalmazottja örömmel fogadja az első felhívást az orszá­gos szervezkedésre, és az egyes vármegyék­ben megindult helyi mozgalmak sietve léptek táborunkba a jelszóra: «A viszontlátásra Újpesten 1907. január 6-án:« Még ott is, hol eddig1 csak egymaga kesergett elszigetelt helyzetében a község íródeákja éjjelt-nappallá tevő munkájához és hasonképzettségü más tisztviselőéhez viszonyítva nevetségesen cse­kély díjazásának, szolgálati viszonyának, elő­léptetésének, szabadságának és nyugdijának rendezetlenségén, visszhangra lelt szózatunk, és lelkesen sietett legalább levelezőlapjával csatlakozását bejelenteni. —- Ott pedig, a hol többen vannak, vagy a hol már kisebb-na- gyobb területen vállvétett munkához láttak kollegáink, mint Abauj-Torna, Bács-Bodrogh, Békés, Fehér, Pozsony, Temes, Tolna, To- rontál, Ugocsa, Zemplén és Brassó stb. stb. vármegyékben, csapatostul, testületileg sora­koztak a kibontott zászló alá. De még a külön szervezkedni óhajtott Arad és IJunyad, vármegyék segédjegyzői is dicséretesen át­hatva az egységes féllépés szükségének tu­datától, szívesen elejtették partiális mozgal­mukat, csakhogy a közös nyomorúság szülte összhangzatot ne zavarják. Az egységes fellépésnek meg is lesz majd a maga gyülmölcse. Az első lépésnél megalakul már a központi képviseletre leg­alkalmasabb szervezet, melynek hiánya okozta eddig is a községi alkalmazottak legvitálisabb érdekeinek elhanyagolását. Egyedül csakis ez képezi .az országos gyűlés programmját, melyet a székesfővárosi m. kif. államrendőr­ség főkapitánya már tudomásul vett. Az országos gyűlésre meghívtuk a nagy­Váltók leszámítolása * • Kölcsön- ingatlanokra • * . Előleg árukra, sorsjegyekre, értékpapírokra • • Jelzálogkölcsönök konvertálása Sarkadi Andor Szekszárdi Szechenyi-utcza 648-ik szám A Trieszti Általános Biztosító Társaság (Generali) kötvény- kiállitási joggal felruházott ---- főügynöksége — -------­Tá virati czim: Generáli, Szekszárd. 9940. sz. cheque-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál középkori lovagok honosítottak meg s miből a nők iránti mai udvarias tisztelet is szár­mazott. Ilyen vezetők alatt állott az akkori Európa, tisztelt olvasóim! És épen a kornak benső vallásossága, párosulva a harczias szellemmel, fejlesztette ki a lovagias szelle­met, melynek hagyományaiból élnek a mai késő kor gavallérai is. Hisz a magyar ga­vallér bzó is ebből a korból származik, a franczia chavalier-ből, ami annyi, mint lovag, vagy az olasz cavaliero-ból, ami szintén lo­vagot jelent. Ezeknek a hős lovagoknak kardmarkolatuk keresztet képezett, melyet csata közben sokszor halkokló ajkaikhoz szorítottak, vagy megcsókoltak és segélyül hívtak. Roland lovag a csatában haldokló Ferragust, Tankred az ő kedves Klorindáját kereszteli meg a csata folytában; ez a két jelenet a lovagi költészet két legragyogóbb pontja. Védeni a hitet, ha kell fegyverrel is s védeni. a gyenge női nemet és mindenkit, ki arra rászornlt, — volt a lovagnak fő kö­telessége. Semmiféle társadalom sem részesí­tette a nőt a megillető tiszteletben, még a müveit görög-római világ sem. Ezek a hős lovagok vették fel a lovagiasság, főkötelmei közé a nők iránti gyengéd tiszteletet és udvarias­ságot s tőlük származott át a mai korra is. Az előtt semmiféle nyilvános összejövetelnél sem számított a nő, meg sem is igen jelen­hetett a vendégek közt, hanem női lakosztá­lyán volt kénytelen magát megvonni. A ke-

Next

/
Thumbnails
Contents