Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-08 / 50. szám
Szekszárdi II. évfolyam. 50. szám. Szombat, 1906. deczember 8. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Á.z előfizetési péniek és hirdetések ide küldendők. PIÍ^DHTÉSHK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. • • KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ' ELŐFIZETÉS: egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 Tilt NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ______AZ ORSZÁGOS itt. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felel ős szerkesztő :• BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. Szabó Károly országgyűlési képviselő három indítványa. Szabó Károly, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője e héten három inditványt nyújtott be Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához. Vármegyénk közgyűlése valószi- nüleg még az e hóban tartandó közit gyűlésen foglalkozik majd e beadványokkal. Közérdekű voltuknál fogva ezért szószerint való szövegükben kö- , zöljük mind a hármat, mindegyikhez hozzáfűzvén a mi fejtegetésünket is. Rákóczi arczképe. Az első indítvány a nagy fejéde- delem emlékének áldoz : «Határozza el Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága, hogy II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczké- pét a vármegye részére meg fest éti, a felmerülő költséget már az 1908. évi költségvetésbe beillesztvén.» Most, amikor a nemzet a szent hamvak hazahozatalával kétszáz esztendős becsületbeli tartozásának legalább a felszaporodott kamatját leróttá, azt hisszük, hogy vármegyénkben sem akad egyetlen egy bizottsági tag sem, aki a kegyeletnyilvánitásnak eme utó-, lag elhangzott méla akkordját a leg- nagyobb helyesléssel — ne támogatná. Rákóczi hazajött, legyen itt mi közöttünk is! A Sió hid vámmentessége. A második indítvány a szekszárdi Sió-hid vámmentesitésével foglalkozik: TARCZA. Nagy uf előtt. Meghasonolva, kész a halálra, Pisztoly ravaszát nézi, babrálja, Szeme a gyilkos csőre mered: Csitt . . . mi zaj ? — Tán csak nem a gyerek ? — Bemegy . . . kis fia álmába' kaczag t . . Néz .. . elereszti gyorsan a ravaszt : Holtra ijedne a kicsi lélek, Holnap. . . ma nem . . . hátha — f.iébv.d ? BODNÁR ISTVÁN. A légyott. Apafi Mihály, Erdély fejedelme, mint ismeretes, nemcsak a bort, hanem az asszonyokat is szerette. Csakhogy a bort szabadon ihatta veder számra, azonban szerelmes* kalandjait rendszerint meghiúsította kedves életpárja, Bornemissza Anna, a ki igen „sovány és száraz személy“ volt, * értett minden asszonyi praktikához. Történt annak idejében, hogy Bélái Pál vyat bebörtönözték, s rokonsága sorba járta a fejedelmi udvart, hogy Béldi Pál ur «írjon föl Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez az iránt, hogy Szekszárdon felül, a Sió-Sárvizen átvezető hídon legkésőbb a mostani bérlet megszűnése alkalmával a vámot egyszersmin- denkorra törülje el.» Nem hisszük, hogy ezt a praktikus indítványt is a legnagyobb örömmel ne üdvözölné mindenki. Régen a vám- és rév-pénz szedés a kisebb királyi haszonvételek közé tartozó jog volt, de ily alakjában az 1890. évi I. t.-czikk megszüntette ; az állam azonban nem mondott le az 6 jövedelméről. Tolnavármegye rengeteg Rókát költ és áldoz közutjaira, igy teljesen méltányos, hogy ez a bosszantó «forgalmi akadály» eltűnjék a föld színéről. Nem a XX-ik századba való az, hogy vidáman robogó kocsiknak, vagy terhes szekereknek útját állja egy nemzeti szinre festett hatalmas dorong, hogy ha csak perczekig is ott vesztegeljenek, amig a vámos nagy álmosan elszedi ama bizonyos obulusokat. A Dunán igenis szívesen megfizetnénk a vámot, de Budapest csupa kényelmi szempontból és nem szükségből magának foglalta le a bennünket jobban megillető hidakat. Mondjon le tehát az állam az évről-évre amúgy is kevesbedő jövedelemről. S ennek elérése érdekében éppen Szekszárd várps képviselő testületének illenék első sorban meg-. mozdulni. Gondolni kell ugyanis arra is, hogy - idővel — valamikor — a kövezet-vámot is kénytelenek leszünk behozni s ha a Sió-hidon fizetendő vám továbbra is fennmarad — Szekszárdot úgyszólván kínai fallal zárjuk el a felső világtól. Hogy egy-egy kocsi a két vám fizetésével heti országos vásárok s más alkalmakkor csak 40—50 kr., árán közelíthesse meg városunkat, ez a forgalom részleges megszűntét s igy Szekszárd város fejlődésének meg- akasztását jelentené. Össze kell tehát fognunk s mindent elkövetni e tarthatatlan állapot megszűnt etésére. A vármegyei tisztviselők nyugdija. A harmadik inditvány a legkényesebb, mert a zseb rovására megy. De ennek is igazság, méltányosság a mozgató rugója. Szól pedig eképpen: rHatározza el Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága, hogy a vármegyei tisztviselők évi nyugdíj- járulékát az 1907. évtől kezdödőleg az eddigi 5°U-ról °/o-ra leszállítja, a különbözetet pótadó utján fedezvén.» Sejtelmünk sincsen róla, hogy ezt az indítványt benyújtója miként fogja megokolni; azt hisszük azonban, hogy ő sem mondhat mást, mint mi, azt tudniillik, hogy ez a javaslat egy régi anomáliát van hivatva megszüntetni. A vármegyei tisztviselők nyug- dij-alapja két évtizedes intézmény. A régebbi időben nobile officium volt a vármegyei tisztviselősködés. A sallaszabadon bocsáttassák. Ekkor tájban jött Erdélybe Wesselényi Pál is féleségével a gyönyörű Béldi Zsuzsával, Pál ur leányával, bogy hadakat toborozzanak az osztrák császár ellen. Béldi ellenségei rögtön azt a hirt terjesztették, hogy Wesselényi apósa kiszabadítására és a fejedelem elfogatására szedte a katonákat. De a furfangos Teleky. Mihály,i a ki még a fejedelem asszonynál is jobban! értette a praktikát, nagyobb ravaszságot gondolt ki, mint Béldi ellenségei. Rávette ugyanis Wesselényinét, hogy jelentkezzék a fejedelemnél kihallgatáson, s kérje meg az osztrák császár ellen való ha dakozásra. Mert a fejedelem a háborúnál jobban szerette a békességes életet, de talán a szép asszony könyörgése megindítja szivét s kész lesz tűzbe is rohanni. Teleky uram ettől pedig azt várta, hogy megteszik palatínusnak. Wesselényi Pálné hajlott Teleky kérésére, megígérte, hogy jelentkezik kihallgatáson, dé magában azt gondolta, hogy nem a háborúért, hanem atyjáért fog könyörögni. Meg is jelent a várban, de nem egyedül, hanem anyjával, Béldi Pálnéval. Mikor ezt Teleky ur megtudta, rögtön közbe lépett, s nem engedte meg, hogy a. szép Zsuzsa anyjával együtt menjen a fejedelem elé. Hamarosan elvezette őkét egy mellék szobába és | bement a fejedelemhez, hogy a dolgot eligazítsa! Ámde Bornemissza Anna, a nagyságos fejedelemasszony is értesült a dolgokról, s hirtelen összehívta hü embereit, valamit beszélt velük, aztán kiadta a rendeletet, hogy Béldi Pálné és leánya a fogadó terembe vezettessenek. A két asszony örömrepesve indult a fejedelem elé, de a legnagyobb bámulatukra nem Apafi ur fogadta őket, hanem Anna, a nagyságos fejedelemasszony, a ki megvetően nézte végig büszke ellenfelét, a még mindig szép Béldinét. Béldiné daczosan fogadba és viszonozta a tekintetet, de leánya, Zsuzsa, hogy minden bajnak elejét vegye, leborult a fejedelemasszony előtt és apjáért könyörgött. Erre Bornemissza Annából kitört az elfojtott indulat, s nehány metsző szót ejtett. Béldiné válaszolni akart, de hirtelen be-, rontott a felültetett fejedelem és iszonyúan szitkozódott. Az udvar rémülten rebbent szét, mert ilyen haragosnak még sohasem látták a fejedelmet, a ki fennhangon megparancsolta, hogy Béldi tüstént szabadon bocsáttassék, s távozóban oda szólt halkan, hogy Zsuzsát elvárja egy köszönő'szóra az „órás szobába.“ A titkos folyosó kulcsát egy hii apród- jának adta, hogy vigye el Zsuzsának; ő maga pedig izgatottan, szivdobogva várt az órás
