Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-10 / 46. szám
1906. november 10. KÖZÉRDEK 3 gát benne a legkisebb törzs, sőt a tartalék raj is. Munka elenyésző csekély van vele, ugy> hogy egy érőteljes ember képes 2—4 száz törzset is kezelni. Viszont semmiféle erőszakos műtétéit, — mint az anya elzárás, murajkészités, fiasitás kiszedése, a méztárnak Hahnemann rácscsal való elzárása, — nem követek el méheimmel: minden a maga természetes utján megy ! s éppen azért teljes a hitem, meggyőződésem, hogy az utat tör magának és örökös kincse lesz a méhészeknek. Kaptáromat és rendszeremet közkincs- csé akarom tenni, hogy annak hasznát él vezze mindenki. De úttörő lévén, méltán kérhetem méhész társaim támogatását. Ezen rendszerem kifejtésére megírt kalauzomat kinyomatom, azért kérem, annak előfizetési árát 5 koronát, úgy egy három fiókos mintakaptár árát, 20 koronát, hozzám Szekszárdra mielőbb beküldeni. Ha magasnak tetszik az ár, méltóztas- sanak figyelembe venni, hogy ez egy egész tudományt, mely 37 évi kutatásaimnak, tanulmányaimnak eredménye, adok a kezükbe, amely valósággal aranybányát tár tel méhésztársaimnak. A kalauzt német nyelven is kinyomatom, ha elég előfizető jelentkezik. Ára szintén 5 korona. Dömötör László méhész. Thaly Kálmán.* Mindaz, mi a Rákóczi-korra vonatkozik, napjainkban fokozott érdeklődésre tarthat számot: ‘ miért is közlöm e kor nagy történetírójának, Tolnamegyét is érintő, hozzám intézett egy levelét. * * ■* “Pozsony,. 1898 junius 17v Kedves Barátom l Jól esett Budapestről ide utánam küldött és ma vett szives leveled régi, meleg baráti hangja; valamint * Csapó Vilmos kir. kamarás úr gazdag levéltárából még az elmúlt héten, de már az akkori számra későn vettük ezt a kis közleményt. Most hozzuk tehát, mert érdekességét a lezajlott Rákóczi ünnepség sem csökkentette. A szerkesztő. ságba a sikkasztó leányát merészelné bevezetni. Mindenhol éreztetnék velük, hogy ők is bűnösök, lenéznék, fitymálnák őket. Ereznék, hogy ők csak tűrtek. Ilyet önérzetes, büszke férfi még a szeretett nő kedvéért sem tűr el. A leány meghalt. Jobb volt igy. fiskor osak megvetette a nőt, úgy megátkozta, nyűgnek, tehernek tekintette volna/* „S a leány öngyilkos lett?“ — kérdezte mély részvéttel Klára. „Meghalt“ — felelte röviden és tompán a nevelőnő.' Odabenn tánczolni kezdtek és két fiatalember kijött a Lászlódy lányokért. Bementek s Pista követte őket. A- nevelőnő pedig odaállt az erkély mellvédjéhez és elnézte a sötétlő eget. A virágok becsukták kelyheiket. A madarak nem szálldostak kurrogva, csevegve az égen. Csend, néma csend volt. Az alkonyi csillag kigyult az égen és a lassan csapongó szellő két csendesen legördülő könnycseppet csókolt fel a nevelőnő arczán. Elkapta a halkan ejtett szókat és vitte szét a világba, talán felrázni az apák bűnéért lakoltató ítélkezőket: „Erkölcsi halott: egész halott Ifi a családod levéltárából Kossuth és Wesselényi elfogatásáról közlött s mellékletben megküldött nagyérdekü közleményeket is élvezettel olvastam. Örülök továbbá, hogy a Rákóczikor is folyton érdekel még s remélem, hogy arról irt újabb munkámat — köztük a három Bercsényi kötetet' — is figyelemmel kiséred ! A mi 4 kérdésedet illeti, azokra igen könnyen válaszolhatok, ime: 1. Azon „Generális Mezei (Feld) Marschall“, a ki 1709-ben Szekeress Istvánt ve’zénylé: az akkori dunántúli főtábornok, gróf Esterházy Antal volt, ki 1722-ben Rodostó-, ban hunyt el. 2. Ki volt Szekeress István ? ő 1704—1706-ban a Bottyán tábornok huszárezredének volt a vezénylő ezredese (Commen- dans Colonellusa); azonban ezen ezred a tulajdonos tábornok nagy népszerűségénél fogva az 1705 év őszén és 1706 elején nagy számmal önként hozzácsatlakozó vitézekből oly hallatlanul megnőtt, hogy 10 helyett 23 századból állott. Ezért 1706 nyárba háromfelé osztották u. m. 10 század (Komárom és Esztergom megyébe) maradt Boty- tyáné; 10 századból (Fej ér megyeiek) Szekeress István kapott most már önálló ezredet, mellyel azután rendesen Székes*-Fejérvárt tartá körülzárva Pákozdi. elsánczolt táborából; továbbá Buda és Esztergom alá őrködött; végre a még hátramaradt 3 századdal (Tolnamegyeiek) Béri _Balogh Ádámnak ekkor igen megfogyott létszámú ezredét szaporították fel. 3. Győri Péter hadbiztos volt Dunántúl, utóbb pedig hadi pénztárnok ugyanott. 4. Fördős Mihály a Szekeress Istvánnak volt alezredese mindvégig; egyébként pedig Fejér és Pest-megyei birtokos nemes ember, a ki a Szathmári béke után nagyban kereskedett szarvasmarhákkal is föl Bécsbe id. Pázmándy Gergelylyel, Győri Kutass Istvánnal és Hajós Gergely Pest-megyei nemessel együtt, mint látszik egy társaságban, s mindannyian jelentékeny vagyonra tettek szert. Az Alföldön t. i. olcsón összevásároltatván tőzséreikkel a marhákat, azokat aztán jószágaikon felhizlalván, mint gőbölyöket hajtották föl és adták el jó nyereséggel Bécsben. Azt hiszem ezekkel minden kérdésedre eléggé megfeleltem; és most baráti szives üdvözletedet melegén viszonozva, kellemes nyaralást kívánok, magam pedig közelebbről indulok fürdő-kúrára, reparálgatni meggyöngült idegrendszeremet, Gasteinba. Isten veled! Maradván régi hived, Thaly Kálmán. i * i * * $ Az útbaigazító adatokat részben felhasználtam „Generális Győry Péter“ (adalék és utóhang a Rákóczi-korhoz) czimü dolgozatomban, mely a „Századok“ 1904 évfolyam 9-dik füzetében jelent meg. Csapó Vilmos. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági-bizottsága f. hó 8-án tartotta szokásos őszi rendes közgyűlését. A bizottsági tagok meglehetős lassan gyülekeztek, 10 órakor még alig pár ember lézengett a nagyteremben, de nemsokára elég szép számmal verődtek össze. A vidék nagyobb birtokosai közül ott láttuk : Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t, főrendiházi elnököt, Perczel Dezső v. b. t. t. Bar tál Béla, Csapó Vilmos kir. ka- ma^áspkat, Sztankovanszky János főrendiházi tagot, Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnököt, Kovács Seb. Endrét, Bernrieder Józsefét, madi Kovách Istvánt, Széchényi Domokos grófot, br. Schell Józsefet, Döry Frigyest, Vizsolyi Ákost stb. Ott voltak még: Szabó Károly országgyűlési képviselő, Wosinsky Mór a klérus több tagjával, Kátay Endre ev. ref. esperes, a főszolgabirák, árvaszék, a központi jegyzői kar majdnem teljes számmal s a vármegyei törv. bizottság több érdeklődő tagja. A közgyűlést Apponyi Géza gróf főispán 10 órakor nyitotta meg. Szívélyes hangon üdvözölte a megjelenteket s annak kijelentésével, hogy a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése e hó 13-án lesz, jegyzőkönyv- hitelesitőkül az alispánon, főjegyzőn, tiszti ügyészen kívül Török Béla és Bodnár István megye bizottsági tagokat jelölte ki. Bejelenti egyúttal, hogy törvényadta jogánál fogva dr. Drágíts Imre járásorvost tiszteletbeli főorvossá nevezte ki. Ezt a kinevezést az uj főorvos 21 évi tevékeny, ügybuzgó és lelkiismeretes munkássága felemlitésével még azzal is mintegy megokolta, hogy a a tiszti főorvosnak nagymérvű elfoglaltsága miatt többször helyettesre van szüksége s ezeket a teendőket már hosszú időn át a most kinevezett főorvos végzi nagy szorgalommal. A közgyűlés nagy éljenzéssel vette tudomásul a jól megérdemelt kitüntetést s miután dr. Drágíts Imre tb. főorvos pár szóval hálás köszönetét mondott, áttértek a tárgysorozat pontjainak letárgyalására. A vármegye 1907. évi költségvetését a pénzügyi szakosztály javaslata alapján úgy, a hogy lapunk egyik számában már részletesen ismertettük — megállapították, illetve elfogadták s a költségvetés rendes kiadásainak fedezésére 75 igen szavazattal 2 perczent pótadót vetettek ki, vagyis l°/o-kal többet, mint az előző években s ezt a megszaporodott dologi kiadásokkal s a házi pénztárt terhelő kiadások növekedésével indokolták meg. Döry Pál alispán terjedelmes időszaki jelentésben számolt be a vármegye közállapotairól. Megemlékezett a vörhenyjárvány ‘ által megzavart egészségügyi viszonyokról, bejelentette az adóhivatalnál történt sikkasztást, megnyugtatván a közgyűlést, hogy ebből, valamint a Leitersdorfer Ignácz közúti vállalkozó szökéséből anyagi kár a vármegyére háramlani nem fog. Az alispán! jelentés kapcsán Bartal Béla vármegyei bizottsági tag jelentkezett szólásra. Szóba hozta az adoDyszabolcs—paksi vasút törzsrészvényeinek ügyét. Nemrégiben — úgymond :— Apponyi Géza gróf főispán deputácziót vezetett a kereskedelemügyi miniszterhez, felpanaszolva azt a teljesen méltánytalan eljárást, hogy az állam, a maga törzsrészvényeinek átengedésével, az elsőbbségi részvényesekkel miutegyjleszavaztatta a többi törzsrészvényeseket, a minek eredménye a nagy értéket képviselő vármegyei és községi törzsrészvények elértéktelenedése lett. A dolog teljes elintézést nyert, jogorvoslatot most már nem kaphatunk, azt hiszi azonban nem kíván elérhetlent, a .mikor arra hívja fel a vármegye közönségét, hogy mivel maga a kereskedelemügyi miniszter is elismerte az eljárás méltánytalan voltát, más utón keressen recompensácziót, vagyis tegyen lépéseket az iránt, hogy legalább az említett vasút forgalmában bizonyos tarifális kedvezményt nyerjünk. Véleménye szerint a teherforgalomnál volna ez elérhető, igy — anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék, talán a bor és állatszállításnál kaphatnák meg az érdekelt községek az említett szállítási kedvezményt. S mivel tudomása szerint a szek- szárd—bátaszéki vasútra a mohácsi hid kiépítésével szintén e fajta annektálás vár, mert vagy bérbe veszik vagy kisajátítják s AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER':
