Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-03 / 45. szám

Szekszárd, II. évfolyam45- SzámSzombat, 1906. november 3

Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

HIRDETÉSEK legjntányosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. előfizetés :

egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fiit NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész érre előre beküldik : 5 kor.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Belmunkatársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja:

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

Bortermelők, — borügynökök.

Évről-évre nagyobb a szekszárdi bortérmelők panasza. Drágább a napszám, s mégis rosszabbak az értékesítési viszonyok, kevesebb a borok ára. A vidék határozottan lefőz bennünket. A homok vidék 14—-17 forintjával értékesíti mustját s nálunk fejtett borért adnak ennyit, már t. i. amikor adnak.'

Az idén van ugyan némi kereslet. Kevés a bor országszerte. Itt is elértük a 18—22 forintos borárakat. Sajnos azonban más bortermő vidékekkel most sem tudunk lépést tartani, mert ott még ennél is, magasabban fizetik a borokat.

Mi lehet tehát ennek az oka ? A szekszárdi bor bizonyára gyengébb, mint a homoki, vagy a villányi, siklósi, pécsi ? Dehogy ! Lapszőlőink ugyan gyalázatos csigert teremnek, de másutt is van gyengébb bor, igy például életemben sohasem ittam kegyetlenebb vinkót, mint Tokajban, hol pedig tudvalevőleg a borok királya is terem. Más itt a baj, az, hogy a bortermelés jórészt a parasztság, tehát a szegényebb néposztály kezében van, a szegény ember pedig úgy szólván játéklabda a lelkiismeretlen ügynökök által (tisztelet a kivételeknek!) eleve tájékoztatott borkereskedők kezűében.

r

Általánosan ismert dolog, hogy már a régebbi időben sem dicsekedhettünk túlmagas borárakkal. Nem egy borügynök szerzett itt tisztességes vagyont s épen ezen a réven. Valóságos kartellt kötöttek igy szüret után, for___ TARCZA. ___

Me

ssze Jáváról.

Kranitzer Ottó, az idegenek légiójában szolgáló földink levelei nyomán a „Közérdek“ számára irta:

Koritsánszky Ottó- (Folyt, és vége.)

Január másodikén vettem kézhez az áthelyezési parancsot, amely szerint Willem I-be kell vonulnom. Willem I. a hegyek között fekszik. Egészen kihalt, félreeső hely, malária fészek, a gyomor bajok, fő hazája.

Január 9-dikén reggel fél 8 órakor indultunk el Majelangról a keskeny vágányu vonattal négyen: három káplár (ón, mint vizsgázott sergeant és administrator) és egy fuselier. Itt-ott a fogaskerék sógitségéhez fordult mozdonyunk, hogy könnyebben kapaszkodhasson fölfelé. Végre is sikerrel átmásztunk a magaslaton és szerencsésen megérkeztünk az Ambrava fensikon fekvő erőd mellett épült bambusz kampamentbe.

A vár földerőditmóny. 1848-ban építették, tehát nincs meg a régiséggel járó érdekessége. Jelenleg csaknem üres, amennyiben a zászló alj, amelynek ez a tartózkodási helye, most Celebesen harczol. A vártól körülbelül 500 méternyire van a kórház, a tüzér lakmaszerint megállapították a borárakat s mivel a legtöbb nagykereskedő mégis csak borügynökök közvetítésével szerzi be szükségletét, élet-halál urai lettek ők egész vidékek felett. Valóságos bor- limitáczió folyt itt, a szekszárdi bor úgy kélt, ahogy az itteni ügynök urak akarták.

S talán a helyzet most rózsásabb? Nem, sőt rosszabbodott. A könnyű siker sokakat felbátorított, megszaporodtak az ügynökök, minek az lett a természetes következménye, hogy nehezebb lett az ő megélhetésük is. Szemünk előtt lolyik a liczitáczió, amely természetesen a termelő bőrére megy. Egyes nagy borkereskedők dicsekedve mutogatják az innen kapott sürgönyöket s üzleti leveleket, a melyekben az ol- csóbbnál-olcsóbb ajánlatokkal valósággal megostromolják őket. S az ügynök uraknak a maguk szempontjából igazuk is van. Elvégre élniök kell. Nagyon jól tudják még a tisztesebbek is, hogy a sok piszkos konkur- rencia miatt csak úgy élhetnek meg, ha minél olcsóbbra szoríthatják le a borárakat. Csakhogy ez által a szegény ember szájából a fele harapást veszik ki. Sajnos, az ily eljárás ellen alig lehet védekezni. A szegény embert szorítják az adóért, mindenért, adja tehát a borát úgy, ahogy veszik I s azok, akiknek lapi szőlíejük van, még a markukba is nevetnek. Nekik 800, 900 forintot hoz tisztán egy-egy hold szántóföld, még igy is!

Régen rámutattunk mi is már j ezekre a bajokra. Sürgettük a terme- | | lök védekezését, szövetkezését. De itt j

mindenki a sült galambot várja. Pincze- szövetkezet sohasem lesz Szekszárdon.

Az egész ország sürgeti a borital- adó eltörlését is. Talán meg is történik. De sürgetnünk kellene a borügynöki foglalatoskodás gyökeres reformját is. Szabad kereskedelem ide és oda, avatatlán kézzel ne kotnyeleskedjék bele mindenki a más mesterségébe. Ne legyen mindenki borügynök, de aki az lesz, biztosítsuk neki a tisztes megélhetést. így bizonyos feltételekhez kellene kötni a borügynökösködést. Bocsánat a hasonlatért: cselédszerző, zálogházas, városi, sőt pusztai ,,madámu sem lehet ma már mindenki, mert a megbízhatóságra is adnak valamit. Igaz, hogy iparigazolványt kaphat, a ki akar, az iparhoz nem kell érteni, az ügyvéd lehet pék, kömives vállalkozó az asztalos, de ez sincsen jól igy. Korlátozni kellene tehát az ügynökök számát s a szenzáldijat, nem az eladott hektók után 25 kr.-ban — ami egyébként minálunk forintra is felszökik, hanem a vételár bizonyos százalékában kellene megállapítani. Törvény, illetve szabályzat állapítja meg az épület tervezőjének a diját is. Kapjanak a boreladást közvetítők is bizonyos perczentet, igy aztán nem igyekeznek a borárak lenyomására, mert nekik is érdekük, hogy a borok tisztességes, megfelő árakon keljenek el.

Ily fajta reformot azt hisszük, a boreladás közvetítésével foglalkozó lelkiismeretesebb ügynökök is szivesen látnának. Nem csak a bortermelőknek, de ne kik is élet érdekük, hogy megszabadulja'

tanya és a mi laktanyánk. Ezek bambuszból épültek. Szintén kihalt valamennyi, hiányzik belőlük is két század, Gelebesen van. Mi is készenlétben vagyunk, hogy az első parancsra a hajóhoz siethessünk, amely elszállít bennünket Celebesre.

Zászlóaljunk három soeudanez és egy európai századból áll.

A században, amelyhez én is tartozom, 200 ember van! Ez a hadlétszám. Egy másik századnál ugyancsak van egy magyar fiú, ő is altiszt. Valamikor (a régi jó időkben) honvéd tiszt volt.

A vár melletti kampong: Ambrawa, egy kicsi hely csupáq. Néhány kínai kereskedő képezi a „lakosság“-ot.

Körülöttünk mindenfelé hegyekkel szegélyezett rizs földek és műveletlenül hagyott, mocsaras ingovány van. Persze kedves otthon sez a Tolnában oly hires, „oltott“ szu- nyogoknak.

A szolgálat meglehetős nehéz, mert a sok hegy sok mászást, fárasztó menetelést igényel. Aztán meg mint „káplár úr“-nak minden napra újabb baantje van kilátásba helyezve: Ma konyhai felügyelet reggel 3 órától esti 5-ig; őrség, kutyafogó patronille; hetes, kantin felvigyázó stb. stb.

De hagyom ezeket a száraz dolgokat.

inisaDD egy négy napos gyakorlatunkat írom le, amely mindenre élénkebb világot vet.

Egy hétfői, napon, január 15-dikón reggel hat és fél órakor vigan útnak indultunk. Nem egyszerre indultunk, hanem szakaszonként.

Az első napon 12 paalt (18 km.) gyalogoltunk. Utunk lapos vidéken, mocsarak között vezet. Semmi változatosság sincs. Nád és rizs. Ez az uralkodó növény mindenfelé. Itt-ott, mint egy oázis emelkedik ki az egyhangúságból egy-egy kampongocska.

Egy helyen egy hat, bét méter széles folyóra akadtunk. Hid nem volt rajta, már pedig keresztül kell jutni valahogy. A gondolkodásra sok idő nem volt. „Rajta!“ És neki mentünk. Derékig gázoltunk a vízbe. De hát mi ez egy — katonának. Fél 1-re járt az idő, mikor Salatigába érkeztünk.

Mindjárt felkerestük a loerát (kisbiró), kit is csengő eszközökkel rávehettünk arra, h°gy egy üresen álló bambusz kunyhót kinyisson számunkra, hogy ott megszárithassuk lucskos ruhánkat.

Átöltöztünk. És teljes negligében, papucsban siettünk a 33 czent. „foedingsgeld“-et (garnison helyen kijáró étkezési' pénz) át venni. Aztán ugyancsak ilyen hiányos kosztümben be a városba. Erinivaló és fürdő! E