Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-03 / 45. szám
f;' '--v '-.7 77- jryt ... . • ■■ , 2 ^ÖZÉf^DE^ 1906. november 3. nák a bova-tovább mind-jobban elharapódzó tisztességtelen verseny tói: B. Bartal Béla két indítványa. Bartal Béla kir. kamarás, a kiváló nemzetgazda éles szemmel figyeli az ország gazdasági életének minden figyelemre méltó mozzanatát s bátran száll síkra a nemzet haladásához általa szükségesnek ítélt mindennemű közgazdasági reformért. Újabban ismét két nagyfontosságu indítványt terjesztett vármegyénk törvényhatóságához, a mely ék sző- szerint való szövegükben a következők: I. Minthogy a parlament elé terjesztett szabadhajózási javaslat azon réndelkezése, hogy az évente 1,500.000 koronát; kitevő államsegélyből olyan hajójáratok is segélyezhessenek, melyek a magyar kikötőket csak időközben érintik, és melyek idegen portékát is hoznak az országba, — súlyos károsítását jelenti a magyar gazdasági érdekeknek, a mennyiben a magyar gazdáktól behajtott adót import prámiummá változtatja a külföldi versenytársaink javára; — Írjon fel Tolnavármegye úgy a képviselőházhoz, mint a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumokhoz ezen javaslat sürgős módosítása végett, az irányban, hogy az adózóktól fizetett fenti 1,500000 korona kizárólag a magyar kivitel megkönnyítésére, tehát nem a hajójáratok, hanem a hajóra rakott magyar termény mennyisége szerint számíttassák. 2. Mivel a vaskapun alatti forgalomnak adott eddigi subvencziók s a vaskapu alacsony csatorna dijai csak azt eredményezték, hogy a mi pénzünkön, a balkán államok terményei a mi terményünket úgy a Dunán felfelé Délnémetországból és a Dunán lefelé Hollandia és Közepnémetor- szágból teljesen kiszorították, — a hajózásnak segélyezése ezen irányokban is oda módosíttassák, hogy csakis a magyar gabonának a német piaczra jutásának, ne pedig a román j versenytársnak legyen hasznára. —■ Csatla kozásra hivandók fel az összes törvényhatóságok is. II. Sajnosán látván Tolnamegye azt, hogy a közvélemény egy része a Szerbiával való kereskedelmi tárgyalásokban olyan álláspontot foglal el, mely a magyar gazda kárára, a szerb versenyző gazda előnyét szolgálja s csak alkalmas arra, hogy Szerbia — mint eddig — a mihozzánk beküldött terményeiért kivitt pénzünket nem magyar tér- mények és iparczikkek, hanem külföldiekre fordíthassa, s mivel a német, piacz elzárása folytán gazdasági terményeink onnét úgyis kiszorulnak, s mivel a povisorium azon in- tézkédése, hogy a szerb disznóimport Budá- j pestre irányitatott, már múlt évben is majdnem azt eredményezte, hogy a magyar sertés elől a magyar főváros piacza a szerb sertés javára majdnem elveszett: írjon fel Tolnavármegye a kormány és országgyűléshez az iránt, hogy Szerbiával csakis olyan szerződés köttessék, mely kereskedelmi forgalmunknak activ mérlegét, minden irányban biztosítsa. 2.) Szerbiával semmiféle állategészségügyi egyezség ne köttessék. 3.) 'Gondoskodjék a kormány az iránt, hogy az esetleges németországi kivitel csökkenéséhez mért kontingens csak akkora Ügyen, mely a magyar sertéstenyésztésnek Budapesten való értékesítését ki nem zárja. 4.) Mondja ki Tolnavármegye sajnálatát a felett, hogy a sajtó és közvélemény | egy része egy vámháboru- ban, a magyar gazdaközönség álláspontjával I ellentétes álláspontot foglal eh 5.) Kérje fel a kormányt, hogy eddigi álláspontjához ezen I kérdésben, mely a magyar gazdaközönség érdekének megfelel —. továbbra is leghatá-. rozottabban ragaszkodjék. & ' $ & ■ Bartal Béla ugyanezeket az indítványokat a vármegyei gazdasági egyesület igazgató választmányához is benyújtotta, kérve, hogy e tárgyban a választmány az országos m. gazdasági egyesülethez is Írjon fel. Gazdasági életünk szervezete. Irta; Kirchner József. IV. A mi gazdasági életünk szervezete nincsen állandó működésben, nincsen teljes működésben. Ann^k épen legfontosabb szerve, a melytől függ o nemzetnek, ennek az országnak egész sorsa, politikai és társadalmi egyensúlya, a mezőgazdasági termel- vényeket feldolgozó ipar, egy két jeltől eltekintve, Magy árországon nem létezik! Az a néh'ány mümalom, az a néhány ezukorgyáf, az a néhány szeszgyár még nem mezőgazdasági ipar. Egy olyan országban, mint Magyarország, a mely messze földre hires gazdagon termő talajerőiről, a mely bővében van a talajában levő nagy munkateljősitmé- nyü energiaerőkuek, gombainÖdjára Kellene szaporodni az ilyen ipartelepeknek. Teljes működésben állana a mi gaz dasági életünk szervezete akkor, ha összes nyerstermelvényeinket, a mit a nemzet időn- kint produkál, saját gazdasági szervezetünkben fejlődött, abban élő és működő hazai ipartelepeinken feldolgozhatnánk. Nagy bajunkra mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a dolog nem igy áll! Mert a mit ez a nemzet a mezőgazdaságban produkál, ahnak kevés része jut csak arra a sorra, hogy hazai ipartelepeken feldolgoztasöék. Temérdek gabona, burgonya, répa,, koinlóy fa, nyers állati bőr megy ki ebből,az országból! A minek pedig idebenn -kellene ^maradnia, a minek, a magyar gazdasági élet szervezetében kellene feldolgozódnia. A helyett az lört-énik, hogy a mi igy kimegy az országból, annak nagy hánvada visszatér két- akkora. ánal, az energia erőnek valami másfajta köntösében, tökéletesebb, finomabb formában ! Ezt az* * I átváltozást méreg drágán fizeti meg ez az ország! Nem számlálom el mennyi pénzt ad ki Magyarország évente a külföldnek lisztért, —<bizony kissé furcsa dolog ezt megemlíteni a nagy gabonatermelő Magyarországról I mennyi pénzt ad ki ezukorért, borért, (?) pezsgőért, likőrért, paprikáért, (V) sonkáért, kidolgozott állati bőrökért, faragott faárukért, papírért, — milliókra rúg ezeken a czimeken a behozatal. Nyugalom, pihenés sem a természetben, sem az életban nincseb! A mi annak látszik, nem az, olyan formája,-olyan alakja ez ésak az életnek, a mely alatt munka folyik, élet és erő működik! Talán azt hiszed, hogy télen a növényvilág élete meghalt, nincsen vegetáczió ? Próbáld csak megvágűi az alvó, rügyet, próbáld csak megcsonkítani az alvó emberi szervezetet! Örökös működésben és fejlődésben áll minden, a föld felett, a föld alatt'egyaránt! Absolut nyugalom nem léte. kettőnek megtalálása képezte legfőbb vágyunkat. De könnyen elérhettük mindkét rendbeli kívánságukat. Ugyanis Salatiga a lovasság főszékhelye, s igy, hamar akadtunk kalauzoló bajtársakra. Mihelyt jólaktunk s megtisztítottuk magunkat az ut porától, megkezdődött az or állás. Az első őrparancsnok én voltam. Este 6 tói éjjfél utáni egy óráig tartott a „dicsőség.“. A nappali forrósággal ellentétben, az • este igen hűvös volt. A nap lemente után szél kerekedett; az összehajtotta a felhőket és egy-kettőre megeredt az eső. Szinte dideregtem. Hogy ez érthető legyen, meg kell je gyeznem, hogy Salatiga jó magasan (600 méterrel) fekszik a tenger színe fölött. Egy órakor át adom a parancsnokságot a szakasz másik káplárjának. Az egy félvérü, könnyelmű ficzkó. Lefeküdt a kunyhó eresze alá s rögtön elaludt, nem is gondolva arra, hogy micsoda felelősségteljes kötelességet mulaszt el az által. Másnap indultunk tovább, a hegyek közé. Mesébe illő tájon jártatjuk végig tekintetünket, amint mind magasabbra hatolunk. Kávé kertek, kakaó ültetvények között vánszorgunk |tova. Yánszorgunk, mert lábunk ólom súlyúnak tetszik. Egy szempillantás és eltűnik a nap, el a szép vidék s mi szakadó esőben törünk előre. Szerencsénkre nem. áztunk sokáig, mert elértük a „fehér kereszt“ egyik menhelyét, ahova behúzódtunk az eső eláltáig. Különösnek tűnt fel és szokatlannak e vidéken az európai kultúrának ez a kis tanyája . . . Amilyen hirtelenül jött, épp oly gyor- I san el is húzódik a terhes felhő és ismét a legszebb verőfényben folytatjuk utunkat. Előttünk áll a Merbaboe, az Oengaran, ar- rébba a Telemájó bontakozik ki a szürkés kék ködből. Amott meg az ambarawái mocsarak ezüstössé válnak egy-egy pillanatra, amint a nap képét bennünk füröszti , . Aztán találkozunk az ellenséges csapattal, melyet egyik hadnagyom vezetett. A harcz rövid volt. Elég heves. Utánna nem is pihenhettünk, mert ránktörött volna az est. Éjjeli szállásunk 1000 méternyire volt a tenger színe felettiFőtt rizsen kívül semmit sem kaptunk. A portól, piszoktól nem szabadíthattuk még magunkat, mert olyan hideg volt, hogy nem fürödhettünk meg. Alvásról pedig szó sem lehetett. Tüzet rak - tunk, a köré kuporodtunk és tenyerünkbe huhákolva hol a jobb, hol a bal lábunkon ugráltunk, hogy a mozgás által kissé föl- melegitsük lecsigázott tagjainkat. Másnap reggel akadt még annyi időm, hogy megtekintettem azt az európai gazdasági telepet, amely, itten elterül. Egy európai atyafi művel itt a német .minta szerint egy jó darab földet. Európai növényt termel benne, ő az első, aki zabot termelt Jáván. I Az egyedüli ember, aki nem a jáváuak zsírján akar meghízni, hanem két keze munkájával keresi meg kenyerét; Hat lova és húsz. tehene van. Ezzel műveli kis birtokát. Innét még 300 méternyi utat kellett megtennünk fölfelé, akkor aztán megkezdődött a lefelé való ereszkedés. A Telemájó lábánál fekvő ki.es kis Grabajc-on át negyedik nap estéjén, nyolez órakör fáradtan, átázva érkeztünk vissza a garnizonba. . . . . És ez a csöndes, elhagyott hely éppen megfelelő arra, hogy az ember erkölcsi „macskajaj “a fölött elmélkedjék. Csak legalább olyan volna ez is, mint azt az éjszakát követő kaczenjammer, amelyen elfelejtettünk lefeküdni. Annak elég néháúy napi szolidság, korai lefekvés és eltűnik. Az erkölcsiből azonban nincsen kivezető út. Ez mindig hallatja veled, az elmúlt éjszaka kedves, j fülbemászó zenéjének .zümmögését, hiába alszol, hiába vagy szolid ! Az idő megkönnyíti valaminek az el- feledését, igaz! De vannak ügyek, bajok, melyek az idő folyásával hatványozódva élnek emlékedben és" sohasem felejted s bocsátód meg magadnak egyik másik ballépésedet. Az ennek nyomán támadt mámoros érzelem: az erkölcsi macskajaj! Jaj annak, aki ezt megismeri 1 Tüdobategsegek, íturutuk, szamár* köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche“ eredeti eeomagoldei. F. ■sffmm-La Reche ét Ce. Basel (Stift /
