Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-03 / 5. szám

közé^de^ * fugálással megtisztított Sió-folyó vize, — lehet, hogy a külön e czélra nyi­tandó bővizű kutak rendszere a jobb, ón ezt most nem kutatom. De azt ige­nis óhajtanám, hogy e reánk nézve oly fontos kérdés eldöntésénél ne ér­jük be a már kérelmezett s a m. kir. földmivelésíigyi Miniszter által meg is ígért, illetőleg utasított, csupán egy vizépitési igazgatósági kiküldött véle­ményével, a ki — végre is csak hiva­talból dolgozván — talán kevesebb ambitióval és melegséggel foglalkoznék -ezzel, sem pedig ne hallgassunk bár­mily neves kútfúró — mérnök — vállalkozókra, akiknek fő czélja egy újabb megbízatás — mondjuk: „üz­letkötés^ — lévén, esetleg igen opti- .misztikus felfogással vinnék bele a várost az ártézi kút kísérletébe, hanem forduljunk egy elismert, tudományos tekintélyű s e mellett a dolog prak­tikus részében is jártas, szaktudós, egyetemi vagy műegyetemi tanárhoz, hogy lej övén és talajviszonyainkat a helyszínen, a szükséges időn át beha­tóan tanulmányozván, kimerítő véle­ménynyel jelelje ki a legjobb megol­dás útját és módozatait s egyben — legalább hozzávetőleges költségelő­irányzatot is készítsen az esetünkben általa legjobbnak vélt rendszerű viz- vezeték-hálózat kiépítéséről. Az ezzel járó tisztelet és munkadijáldozattól visszariadni nem szabad, mert egy részt •a költségek a szóban forgó nagy be­ruházással szemben relatív csak cse­kélyek lehetnek, másrészt pedig, mert, a ki a czélt akarja, annak az esz­közöket is akarnia kell. De városatyai feladatainkat a viz- kérdés ki nem meríti! Várossá ala­kulván, napról-napra újabb és újabb hiányok tűnnek elő berendezésünkben s minduntalan uj eszmék, uj kívánai­mak merülnek föl ötletszerűen, melyek azonban nagy részt jogosultak, de irendes költségvetésünk és jövedelmünk keretében meg nem oldhatók. Minden gyakran fölakasztották őket s. lábukra sú­lyokat erősítettek. Ha a rabszolga szabadulni akart szomorú helyzetéből: azonnal közzé­tették teljes személyleirását, jutalmat ígértek a visszahúzójának. Senkinek sem volt sza­bad öt elrejteni vagy szökésében segíteni. Ha elfogták megbélyegezték, t. i. homlokán jegyet sütöttek, sőt néha homlokára meg arczára tüzes vassal egész verseket sütöttek. Volt eset, hogy a szökevény rabszolgának elfogatása után lábát vágták le, vagy vad­állatok közé vetették. Sőt mindezeknél még hajmeresztőbb kegyetlenségeket is követtek «1 rajtuk. Szinte elszámlálni is borzalmas, de megteszem, hogy láthassuk erről az oldalról azt a "társadalmat, mely míveltségével annyira kérkedett s mely mégis a legembertelenebb volt. így a rabszolgát ura saját felelősségére fölakaszthatta, keresztre feszíthette, valami mélységbe dobhatta, mérget csepegtethetett ereibe, bőrét lenyúzhatta, lassú tűznél pirít­hatta, kiéheztethette vagy rothadásnak ad­hatta át testét. Megtörtént, hogy boszuból valamely rabszolga kegyetlen urát meggyil­j egyes ilyen felmerülő városi szükség- j letet és apróbb részletkérdést mindig külön közgyűlési harczok és külön j „adhoc“ törlesztéses kölcsön öcskék tár- I gyává tenni rendkivü! kicsinyes, ne- i hézkes és rövidlátó' eljárás lenne és végeredményében nem haladást, hanem keserves döczögést jelentene; a felme­rülő, életrevaló eszméket pedig »rá való költséy és jövedelem hiány« czimén bunkóval agyonverni olyan eljárás volna, a mi előbb-utóbb igen megboszulná magát. Ezért összes, élet­bevágó városi szükségleteinknek egy egységesen kidolgozott,, nagyobbsza- básu tervezetbe való- czéltudatoa össze­foglalását és azoknak egyr nagyobb mértékű kölcsön keretében történő megvalósítását városi fejlődésünk elő­mozdítása és nemzedékekre kiható' biz­tosítása érdekébe^ föltétlenül ajánla­tosnak tartom. Mindezt: megfontolva, ezennel inditványozom,, hogy a közgyűlés a következő hatá­rozatokat, fogadja el: 1. A Közgyűlés saját kebeléből, haladéktalanul, legalább' 10—15-hozzá­értő tagból álló albizottságot küld ki, mely városunk összes,, megvalósításra váró, jogos igényeid behatóan megvi­tatva és rendszeresen csoportosítva, ezeket egy egységes,, a megoldás sür­gősségének sorrendjét is íelölelő'te^vezet képében a közgyűlésnek mielőbb be­nyújtani köteles.. 2. Megbíz egy vízellátási kérdé­sekben elismert tekintélyűi főiskolai V szaktanárt, hogy,, magát helyi viszo­nyaink felől személyesen és behatóan tájékozván, véleményt adj,on vizkér- désünk gyökeres és megbízható meg­oldásának módbzata felől és esetleg tájékoztató tervet és megközelitő elő­irányzatot is készítsen a véleménye­zett megoldási mód költségeiről. E vélemény és tervezet tisztelet diját a város előzetes alku alapján folyósítja.. kőlta. Ilyen esetben ha a bűnös ki nem tu­dódott, . minden há/.beli rabszolga megöletett. Midőn Pedianois Seeundus római kormányzó Neró császár idejében egy rabszolgája által megöletett, valamennyi 400 társa halálra ítéltetett. Általában úgy nevették fel őket, hogy tisztességes gondolkozásmödu ember alig akadt köztük s ez ismét nem a rabszolgák hibája, hanem uraik bűne, a kik még azt is megtagadták tőlük, bo^y velük hasonló- és gondolkozásinóduak legyenek. Innen van, hogy általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy minden rabszolga már alapjában go. nősz és megromlott s a legcsekélyebb dolog­ban sem lehet beDnük bízni, hanem szigorúan kell őket tartani s szorgalmasan kell őket korbácsolni s velük paranesolőlag beszólni. Úgy, hogy még Plátó is, a régi világ leg nagyobb szellemeinek egyike azt mondja, hogy minden jól nevelt férfi ismertető jele, ha megveti rabszolgáit. 1906. február 3. 3. Elhatározza, a közgyűlés, hogy az albizottság tervezetében foglalt hasz­nos beruházások és köztük a vízve­zeték létesítésére is egy, egységes, na­gyobb,. törlesztéses városi kölcsönt vesz fel s a törlesztések fedezéséről meg­felelő jövedelmi források (kövezetvám,, vizdijak, söpretési járulék stb ) nyitá­sával gondoskodik. 4. A közgyűlés a tervbe veendő egyes munkálatok pontos költségveté­sét és terveit előre elkészit.teti, mind^ kettőt szakértőkkel felülbiráltatja és a munkálatokat annak idején zárt aján­lati verseny utján adja ki. 5. Miután a város egy nagy kocz- kázattal járó ártézi kút fúrásába s annak esetleg hiába való költségeibe bele nem mehet ugyan, de egy sike­rült ártézi kutat (addig is, mig a viz- kérdés vízvezetékkel gyökeresen és véglegesen megoldathatnék, mint'ideig- lenes, hézagpótló megoldást) örömmel üdvözölne, mondja ki a közgyűlés, hogy ha magánvállalkozás utján, egy sikerült és legalább- 50—100 köbmé- ter napi vizszoligáltatásu ártézi kút lé­tesülne, úgy azt hajlandó kész állapo­tában az előállítási költségek s azok tisztességes kamatainak visszatérítése mellett átvállalni és birtokába venni. A tényleges, előállítási költségek ellen­őrzésének jogát, ez esetben a városi magának kiköti. Szekszárdon, 1906 január hó 28.. Dr. Kramolin Gyula. A mezei munkások szoeziaiizmusa és* a gazdaközönség. A mindcBiHapi megélhetés, vágya meg­szűnt. Előtérbe lépett e helyett a inunké s- nép között- a trail követelések korszaka, sőt a, vagyonszerzési törekvés is. Hathatós támo­gatásban! rés&esitik ezt a központi szakszer­vezetek, melyek központi iatézménytíkkel s. izgató fellépésükkel súlyos nyomást gyako­rolnak a munkaadók testületére. A törekvés helyes volna, ha a munká­sok által kívánt követelések a gazdaközöu- ség Készéről is teljesíthetők volnáaak. Ámde nagy akadályokat görditr a munkásmozgal­mak tevékenysége elé azon sajnos, közgaz­dasági állapot, melynek leküzdésére a gaz- daközönség (kevés kivétellel) a jelenben, alig képes.. Szemben állunk tehát egy oly mozga­lommal, a mely felhívja, sőt kényszeríti a munkaadókat a cselekvés tejére. Ugyanis a mezei munkások helyzetü­ket kierőszakolandó, szervezett testületté ala­kulnak ; tehát, mint ily természetű intézmény ellensúlyozásává egyedüli és sikerre vezet­hető semmi más eljárás nem létezik, mint az, hogy a munkaadók is viszont egy hatalmas szervezett testületté alakuljanak. Ezen szervezett testületet pedig csakis községenkint, de országos kiterjedésben kell megcsinálni. Nem szabad a legnagyobb bir­tokosoknak a legkisebb birtokosoktól sem elzárkózni, hanem együttesen és egyakarat- tal lépjenek a cselekvés terére. Ugyanis minden községben kisebb, na­gyobb eltérésekkel mások a munkás viszo­—v Folytatjuk. .í'Wí. Sirolin Ewtü ac étvágyat ét a teotsóljrt, MegatBa- teti a kSkSgéat, váladékét, éftéH kw.riáw Tiidöbstegsegek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza eilen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe“ T»é«éi —mmflárt. F. Hafmiai-Ls Rsche Sl Cs. Basel (Svájc), ßß Roehe“ Kapható mvmí raadaiatre a gyégyaaartárak- baa. — ára Ivag aakiat 4.— kőim.

Next

/
Thumbnails
Contents