Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-27 / 44. szám
KÖZÉRDEK 1906. október 27. tenyésztéssel foglalkozóknak a szederfa nyújt. Kizárólag gubókért —- tehát a fizetések, napszámosok,^ kereskedő' és iparos számlák után kifizetett 1.700.Ó0Ö koronán felül — 1905-ben 3.447.862 koronát juttatott a selyemtenyésztési felügyelőség a termelőknek. Ebben az összegben Tolnavármegye — itt is figyelmen kívül hagyva a tolnai fonoda és szekszárdi gyár 216.957 kor. kiadását — 135.199 koronával szerepel, melyet 3918 család keresett meg. Ezt a 3918 családot a fenti tekintélyes összeg megszerzésére az a 26.718 szederfa képesítette, amely vármegyénk területén az 1905. évben utcákon, tereken és különösen utak mentén állott. Hogy ha figyelemmel nézzük át a selyemtenyésztési fel ügy el ó'ség jelentését, lehetetlen észre nem venni, hogy a tenyésztó'k keresete egyenes arány- j ban áll a szederfa állomány nagyságával. A legtöbb szederfája, 198.561 darab, Bács-Bodrogvármegyének van j s tenyésztőinek keresete 1.042.139 korona; a második helyen áll Torontál j 127.311 fával, keresete 627.418 ko- í róna; a harmadik helyet 80.308 fával Temesmegye foglalja el, ahol a | tenyésztők keresete 472.905 korona ; j a negyedik Krassó-Szörény 32.036 ! fával és ez után 231.002 korona ke- I resettel ; ötödik a sorban Tolnavár- j megye 26.718 fával és 135.199 kor. j jövedelemmel. Vármegyénkben is a ; legtöbb szederfával rendelkező két járás keresete a legnagyobb. A köz- I ponti járásnak 7691 szederfa után 36.231, a dunaföldvári járásnak 5395 la után 31.327 korona volt a keresete 1905-ben. Hogyha ezekhez még figyelembe vesszük azt, hogy a selyemhernyótenyésztéshez semmiféle befektetés nem kell, azzal tehát a legszegényebb is foglalkozhatik, hogy a tenyésztéssel járó, paunkát azok is, végezhetik, akik nagyobb testi erőt igénylő munka elvégzésére képtelenek és hogy dacára I ezeknek, egyes családok abban az idő- j szakban, — az aratás előtt, — ami- j kor még más jövedelem nein kinál- j kozik, igep szép keresethez juthatnak i (1905-ben Bán János bölcskei lakos j 354, Pflug JánóS majosi 229, Haisler t József jegenyési 150, Töjösi Grergely felsőnyéki 146, Nagy János kisvejkei I 142, Kis Péter hidjai 139, Balázs Jó- I zsef szedresi 138, Osvald Éva öcsényi i 127, Gryimóthi Lajosné szekszárdi lakos 123 koronát és még sokan 100 koronán felül kaptak a beváltott gubókért) lehetetlen a szegényekből való köteles gondoskodás kellő mérlegelése mellett a szederfával szemben a gyümölcsfának előnyt adni s a szeder rovására a gyümölcsfa ültetését (közterületeken) ajánlani és szinte lehetetlen megérteni azt a lanyhaságot, melylyel a szederfa- tenyésztés nagyon fontos kérdését sok helyen kezelik. Pedig, ha minden erre alkalmas helyet beültetnének szederfával, ami által kellő mennyiségű lomb állana a tenyésztők ' rendelkezésére, megszaporodnék a tenyésztők, a keresők és megfogyna, ha csak néhánynyal is, a keresetnélküliek száma. És ki tagadhatná, hogy a közélet munkása részére a köteles tevékenységen kívül itt nemes emberbaráti cselekedet, hasznos és fontos közgazdasági, szo- cziális munkálkodás kifejtésére kínálkozik tér: a munkára való alkalom megadása által. Ezért tenyésszenek gyümölcsfát, a jobb módúak, akik a saját területükön diszlő gyümölcsfára büszkén tekinthetnek, de a közterületeket és ki- váltképen a közutak mentét hagyjuk meg a szedernek — a szegény ember fájának és szívleljük meg végül azt az igazságot, melyet Széchenyi István gróf az eperfa ügyében nála járt sop- ronmmegyei küldöttséghez 1840. aug. 24-én intézett: ,.Ha van tárgy, mely oly kifejtésre képes, miszerint, bár nem rögtön is, de egykor mezei gazdaságunk egy igen nevezetes ágát alkossa s hazánknak felette szép keresetforrásul szolgáljon, az bizonyára nem egyéb, mint a selyemtenyésztés — eperfát kell számtalant szaporítani.“ J K. Gazdasági életünk szervezeté. Irta: Kirchner József. III. A természetesen, önmagától működő erők munkájába, amint az emberiség fejlődésének története mutatja — beléavatkozott az emberi ész. Talán a véletlennek a munkája volt ez V Nem ! Erre a beleavatkozásra az emberiség kényszerítve volt, annál az oknál fogva, hogy szaporodott. — Es mi lett ennek a belpavatkozásnak az eredménye ? Az, i ogy azok a munkakifejtések, melyek eddig önmaguktól mentek végbe, — szabályozva lettek — s a kultúra pa gyobb és nagyobb körökben kezdett terjedni. Ám hogy ezt az ember megtehette, —| hogy belé tudott avatkozni a természet munkájába, —- hogy kézhez tudta ragadni annak irányítását, — szabályozni működését — más valaminek kellett elsőbben kifejlődnie. Hogy valamihez hozzá kezdhessek, — abban az irányban képességekkel kell birnom ! Az ember a tudományos búvárkodások és kísérletezések eredményeit használta fel és alkalmazta gazdasági viszonyai nak rendezésénél. így történt azután, hogy gazdasági élete is az egyes népeknek és nemzeteknek — kivetkőzött gyermekkorából, a fejlődésnek tökéletesebb és finomabb formáit kezdte magára ölteni ahhoz mérten és annak arányában, ahogy az emberiségnek sikerült a természettudományok eredményeit a javak termelésében érvényre juttatni. A szervezeti fejlődésnek rövid menete ez volt. Az emberiségnek az első időkben élni, táplálkozni és ruházkodni kellett. Ezen elemi szükségletek feltételei mind megvoltak, :— azokért nem kellett sokat harczolni. Későb ben, a hogy az emberiség folyton nőtt és kilenczen feküdtünk a mezőn. Egy nehéz és 8 könnyen sebesült. Sebemet amúgy sebtében bekötözve, nootverbanddal ellátva, a kulik hátukra kaptak s visszavittek hadi szállásunkra. A legelső csupa sebesültet szállító hajóval aztán engem is hazaküldtek Jávára. Itt kórházba dugtak, honnét három hét lefolyása után teljesen éppen elbocsájtottak. S igy ismét visszamehettem a káder Schoolba. * * Úgy a harcztéren, mint a kórházban töltött időt betudták az iskolázás négy hónapjába és igy nem kellett a vizsga letevését négy hónapra elodázni. Igaz, hogy a 4—5 hetes mulasztást helyrehozandó, megkétszerezett szorgalommal feküdtem neki a tárgyak elvégzésének, de igy legalább elértem azt a legmagasabb rangot, amelyet 1 és fél, 2 év alatt ellehet érni. Deczember 13 dikán kezdődtek a vizsgák. A századgyakorlatok volt az első tárgy. Mint peloton (félszázad) parancsnokok szerepeltünk, s gyakorlatilag kellett tudásunkról sáfárkodni. Azután jöttek az elméletiek: a) A térképolvasás, felddiens. A hozzám intézett kérdés kaz volt, hogy hogyan történik az őrszemek felállítása. Micsoda kötelességei vannak e körül az előőrsparancsnoknak ? b) Fegyver és töltény tan. A repeteer- mechanizmusról kellett szótanom, vagyis arról, hogy hogyan ismétel a Manlicher puska. c) Lőgyakorlat előírásából a lövésteo- riájáról és a tűzparancsnoki (vuurleider) kötelességekről. d) ' Belső szolgálat, garnisonszolgálat. —— Bekin apa kalo goevernem generaal djalan dimuka djaga V —■ Kérdi tőlem malájul a vizsgáztató tiszt. — Mit teszel, ha a guvermemgenetalis az őrség előtt elmegy ? Gondolkoztam, hogy hát mit és hogyan mondjam. Fölemelem kezemet s megvakarom torkomat fülem mögött, ezzel is jelezvén, hogy gondolkoznom kell a felelet felett, aztán hirtelen felállók, amire kapitányom elmosolyodik s az egész komissióra rászáll a ne vetés ingere. Felhasználva ezt a pillanatot oda dör- mögöm, hogy: „djaga mesti di dalam sen- djata“ (az őrség fegyverbe lép). Ugylátszik elég is volt, rossz sem volt. Legalább is a kérdező tiszt azt mondta; „baik dvedoek, Iáim orang“ (jól van, ülj le; más ember!) Boldogan ültem le helyemre. A legnehezebben, a maláji nyelven túl voltam. e) Krijgstuch-ból aca chőt büntetésről kellett felelnem. f) Utolsó táx’gy a vívó szabályokx’ól szólott. Tizennegyedikép reggel térkép felvétel volt. 2 és fél óra alatt csaknem fél rnage- langot felvettem, a kellő magyarázó szöveggel ellátva. Ugyanezen a napon készítettük még el a menagerekeninget és a számtani írásbelit. 15-dikén a Soldatenschool-ban kellett tanítási gyakorlatot végeznünk. Én a csatársorgyakorlatokról adtam elő, utánna a sebkötészetnek gyakorlati alkalmazásából vigyáztunk. Végre eljött az utolsó nap, mikor is hollandus nyelvből vizsgáztattak. Öten külön vizsgáztunk még az admi- nisztráczióból is. Ez 18 án történt meg. 19 ikén délben hirdették ki az eredményt. E szerint 39 káplár közül 2 megbukott. Az első sorszámú 77 egységet ér el. Jó magam 73 egységgel a hetedik helyx’e jutottam. Mindjárt az ex’edmény kihirdetése után elhagytam a káder iskolát, amennyiben elhelyezésemig a subsisteuter ompagnienál kell irodai teendőket végezni. Vége köv Tiidóbetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen «Timtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenha* „Roche“ eredeti csomagolhat. tR'rff* >--• • •;v ry-r V" /•' .y' ilm Roehe Kaphat* V. •La Rache * C*. Basal (Stift — Ám Mvagaakiat i— hu»»—
