Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-27 / 44. szám
3 1906. október 27. szaporodott, — az élelem és ruházkodás j szükségleteit kielégítő gazdasági feltételek előteremtése mindinkább nehezebben ment. in Még terhesebbé vált a teladat, amikor az ember már nemcsak egyszerűen élni', hanem, kényelmesen élni is akart. Bizonyos, hogy nem minden ember foglalkozott a gazdasági viszonyok átalakításának kérdéseivel, nem minden ember kul- tiváltaia gazdálkodást, — hanem az emberiségnek egy nagy hányada olyan téren fejtette ki erőit, a minek semmi, vagy csak nagyon kevés köze volt a gazdasági élethez. A tudós kémikusok, akik megvetették alapját a modern kémiának, — s ezzel együtt az egész gazdasági iparnak, bizonyára nem vallották magukat közgazdászoknak^ az atóm- elméíetnek, a kémiai analyzisnek bizony semmi, de semmi köze sem^ volt az első időkben a közgazdasághoz. És ma .mégis azt látjuk, hogy a kémiai tudományok ezen vívmányain épült ki a m'odern gazdasági élet legtöbb ága: szeszgyártás, czukorgyártás, sörgyártás, keményítőgyártás, szappanfőzés stb. De nemcsak a kémiának -van fontos szerepe eme átalakulásban, — a természet- tudományok valamennyi ágának! A meka- nika és a fizika megállapította nagyszerű alapelveit a fajsulyról, — a centrifugális erőről, a reakcióról, a súrlódásról s ezzel lehetővé tette számos ipari telepnek a felépülését, kifejlesztését és tökéletesbbitését. A fa nyersanyagának feldolgozásában egyaránt érvényesülnek úgy a kémiai, mint mekánikai alapelvek. A papírgyár ezeken az alapelve- ken: épülhetett fel csak. Ugyanezt mondhatjuk a műmalmokról és a textilgyárakről! Vagy nem voltak-e fontosak, a gazdasági élet szervezőiére nézve kifejlesztő és tökéle- tesbitő hatással a hőelméletnek és az elektro- teknikának alapelvei ? A gőzgép, a villamos áramot termelő generator, igen, de igen lényeges szerepet visznek az összes mai ipati vállalkozásokban. Telefon, táviró, gőzvasut teremtették meg a gazdasági élet egyik igen fontos szervét, a kereskedelmet. Az emberségnek tehát az a része, a mely a föld kultúrával nem foglalkozott, hanem igazságokkal, törvényekkel és alapelvekkel ajándékozta meg az emberiséget -— közvetve működött közre a közgazdaság kifejlesztésében. Teljes határozottsággal állíthatjuk azt, hogy a modern gazdasági élet szervezete a természettudományok elvein épült fel I Összes erőit abból szívta fel, — abból él és nevelkedik egészen a mai napig. • Ezzel talán világossá is tettük az e kérdés feletti disputát : vájjon az emberiség azért tudta-e földi javait megsokszórozni, újabbakra és tökéletesebbekre szert tenni,, mert ez lehetséges volt a kifejlődött természettudományi ismeretek alapján — vagy hogy azért fejlődtek ki gazdasági élettel kapcsolatos tudományágak, — mert az emberiség az újabb és tökéletesebb javak megszerzésénél rá volt kényszerítve uj igazságok, uj elvek, uj törvények keresésére ? Ha már most az emberiség, az egyes nemzetek és népek gazdasági életét, mint szervezetet tekintjük —^az iméntiekből világosan következtetjük, hogy zavartalanul és helyesen csak ott és úgy működhetik, a hol a kifejlődés tényleg végbement, a hol- ebbe a szervezetbe tényleg bekapcsolódtak - mindama fontos téuyezők, a melyeket a természettudományok terén a kikutatók megállapítottak. ; Boldog az a nemzet, erőteljes,'virágzó annak a gazdasági élete, a hol ez igy tan, ahol ez megtörtént! Ne gondoljuk, mikor azt állítjuk, hogy minden jólétünknek, — nemzeti boldogságunknak és vágyonosodáKöZÉljDHK sunknak egyedüli kutforrása a föld, — hogy akkor nekünk kevés okunk van az aggódásra, mert vannak messze földön hires, gazdagon termő szántóföldjeink, erdőink, — hegyeinkben' arany, ezüst, szén. Gazdasági , életünk beteges működése megmutatja, hogy nem sokat ér nekünk ez a sok kincs! Földhöz ragadt szegények vagyunk, — rettenetes küzdelmet kell megharczolnunk az élettel ! Miért ? Mert egyszerűen nem tartozunk azok közé a boldog nemzetek közé, — a melyeknek a gazdasági élet működésénél semmijük sem hiányzik, — a melyeknél a gazdasági élet szervezetében a kifejlődés, az evolúció végbement. — A 'mi gazdasági életünk beteges, elgyengült. Folytatjuk. Tanitógy illés. A „Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület“ f. hó 25-én tartotta rendes évi közgyűlését Szekszárdon, a vármegyeház nagytermében, nagyszámú' előkelő érdeklődő és sok tanügyi barát, valamint a vármegyei tanítók és tanítónők jelenlétében. A Himnusz elhangzása után Tihanyi Domokos egyesületi elnök a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: „Tisztelt Közgyűlés! Hetedizben jutott nekem azon szerencse, hogy a Tolnavármegyei általános tanítói egyesületnek közgyűlését megnyithatom, melyen nem is, mulaszthatom el a tisztelt tagtársaknak figyelmét, a népnevelés hajnalhasadására felhívni, nevezetesen arra, hogy közoktatási kormányunk belátván a népnevelésügye terén eddigelé tapasztalható hiányokat, az 1907. évi országos költségvetésében a kulturkiadásokat, ötmillió koronával magasabbra irányozta, minek majdnem felerésze teljesen a népoktatás kiadásaira esik. Sőt bírjuk a kormány Ígéretét, hogy az 1908. évi költségvetésben gondoskodni fog arról, hogy hazánk összes néptanítóinak kezdőfizetése 1000, végző pedig 2300 korona legyen. Továbbá, hogy kormányunk a magyarság összekötő lánczainak erősbitéáére elkövet mindent, mi által elérhetjük azt, hogy e hazának összes lakói rövid időn belül nemcsak zengzetes nyelvünkön, teljes boldogságban fog ják áldani a magyarok Istenét, hanem a hazai ipar gyártmányainak általános használata által a népnek boldogulását is nagyban mozdítja elő". Igazolja ezt, hogy közoktatásügyi miniszterünk már az 1907. évi költségvetésében Ó00 új állami tanítói állomásnak szervezését helyezte kilátásba; a-kereskedelmi miniszter pedig, a gyárak könnyűszerrel ala- pitbatására szolgáló törvényjavaslatát már elő is terjesztette, mi által a népnek kiművelése és a hazai iparnak virágzása s az ebből eredő nemzeti vagyonosodás idéztetik elő. Végre ki tagadhatja el, hogy hazánk tanítósága megteszi hazafiui kötelességét? Hogy azonban munkásságát kellő siker is koronázza, a jelenlegi rendszerrel teljesen szakítani kell, és mindenesetre fel kell találnunk azon módot, miként lehetne népoktatás ügyünket úgy rendezni, hogy kormányunk nemzeti népnév elésünknek azon irányt adja, hogy kellő biztosítékok megadása mellett, a hazánkban ma már fennálló és ezután szervezendő népiskolákba, az egyes felekezetek jogainak épségben tartása, illetőleg figyelembe vétele mellett a néptanítók úgy neveztessenek ki. Továbbá hogy az egész ország népiskoláiban a tanítás tandíjmentes, a tanszer ingyenes, a tanitói fizetés pedig egyenlő és állami — az adóhivatal által teljesített — legyen, mert szerény véleményem szerint csak egyöntetű munkával terhelt és egyenlő díjazással jutalmazott tanítók tehetik hazánkat nagygyá és tisztán magyarrá! H°gy egyesületünk ezzel foglalkozzék, egy erre irányzott pályatételnek kitűzését fogom javasolni. Adja Isten, hogy a kérdés megoldása sikerre vezessen! A gyűlést ezennel megnyitom.11 Először Fekete Ágoston tolnai prépostplébános, egyesületi tag kért szót, s felhasználta az alkalmat arra, hogy Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőt és egye sületi elnököt legmagasabb kitüntetése alkalmából, mint a magyarság zászlóhordozóját, fáradhatatlan munkást, igazi tanügy barátot az egyesület nevében éltesse. Tihanyi köszönettel fogadta e szép megemlékezést, de az elért sikert és az érdemeket a tanítókra hárította vissza. Ezután Máté József bátaszéki községi iskolai igazgató-tanitó gyakorlati tanítása jött a Gábel-fé\e olvasásról és ennek összehasonlítása á hangoztatási módszerrel. Általános vélemény az lett, hogy mindkettő egyforma czélt ér el, de a kisdedeknél mégis ajánlatosabb a hangoztatási-fonomimikai, mig a felnőtteknél sokkal jobb a Gábel-féle módszer. A szakszerű tanításért előadó jegző- könyvi köszönetben részesült. Pápay Géza bátaszéki községi tanitó és ipariskolai igazgató szabad előadást tartott „Mit tehet a tanitó a magyar iparért“ czimü tételről. Ajánlja gazdakörök alakítását, továbbá, hogy a népet a hazai ipar pártolására hívjuk fel, a gyermekeket iparospályára buzdítsuk. Végül ajánlja meghozatalra a „Magyar Paizs“ és az „Iparvédelem“ czimű. újságokat, valamint a „Kiviteli Czimtárt-“ Az 1905. évi közgyűlésen kitűzött két pályatételre, u. m. „A tanitóegyesületi élet fejlesztése“ és „Az egységes népiskolai törvény.“ 1—1 pályamunka érkezett be ugyanazon szerzőtől, ezen jelige alatt „Egyetértésben rejlik az erő“ A bíráló bizottság dicséretre érdemesnek találta a munkát. Szerzője : Perler Mátyás tolnai rk. tanitóA Tihanyi 20 koronás alapért Tansz- ler János, Németh Márton, Tarlós •János, Perler Mátyás folyamodott. Egyhangúlag Németh Mártonnak ítélték oda. A bíráló bizottságba még Blumenstock Jakab bonyhádi izr. tanitó választatott be. Új pályatételre 50 korona dij mellett a következő tétel tűzetett ki: „Miként lehetne kieszközölni azt, hogy az összes tanítókat az állam nevezné ki és az állampénztár fizetné is; továbbá, hogy ingyenes népoktatás lenne s a tanulók ingyen nyernének tankönyveket és az ebből származó kiadásokat miből lehetne fedezni ?“ A közgyűlés kimondotta, miszerint a gyűlések mindig Szekszárdon, — mint központon legyenek. A minisztert és a két közoktatásügyi államtitkárt az alábbi táviratban üdvözölte az egyesület: Nagy méltóságú gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter urnák Budapest. A tolnavármegyei általános tanitóegyesület mai közgyűléséből mély tisztelettel üdvözli Nagy- méltóságodat, mint a kultúra igazi apostolát, kérve a tanítóság ügyének hathatós támogatását. Tihanyi Domokos. Méltóságos Molnár Viktor közoktatás-, ügyi államtitkár urnák Budapest. A tolna- megyei általános tanitóegyesület mai közgyűléséből legmagasabb kitüntetése alkalmából mély tisztelettel üdvözli Méltóságodat, kérve a tanítóság ügyének támogatását. Tihanyi Domokos, elnök. az iskolatáskák s 15 krajczártól kezdve kaphatók. Nagy raktár gyermek-harisnyákban és kötényekben u-62 rövidáru-, disz- és játékáru üzletében Szekszárd, Kaszinó-bazár. f
