Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-21 / 30. szám

2 a mi társadalmunk egy szolgabirói, egy alispáni állást valóságos glóriával vesz körül, addig a kereskedőt csaló kalmárnak, a gazdászt béresnek, a mérnököt lakatosnak nevezi. Uton- utfélen látjuk, milyen csekély meg­becsülésben van részük eme pályák­nak a társadalom részéről. Ifjúságunk, mely ilyetén társadalmi előítéletek közepette nevelődik fel, nem csoda, ha egyszer pályaválasztás elé kerül és ezeket a pályákat egyszerűen félreteszi. De ha tovább keresgélünk, meg­találjuk a bajnak okát még egy más körülményben is. Azok a szakiskolák, melyek hi­vatva vannak ezekre a pályákra a legfelsőbb kiképezést nyújtani, egyetlen egynek, a teknikának kivételével, nem állanak ma még azon a fokon, hogy a jelesebb tehetségek ambícióját ki­elégíteni tudnák. Tudjuk p. o., hogy van egy gaz­dasági akadémiánk, a melynek elő­képzettsége a matúra és vannak egyéb gazdasági tanintézetek, a hova hat polgári, vagy hat középiskolai kép­zettséggel lehet bejutni. Ebből egyszerű logikával az következik, hogy az első magasabb kiképezést kell hogy nyújt­son, mint a többiek. Ám a gyakorlati életben azt látjuk, hogy a magyar gazdatársadalomra nagyon mindegy, hogy a mezőgazdálkodás szolgálatában állók akadémikusok-e vagy egyszerűbb gazdasági tanintézetet végzettek-e. Erre nálunk ma senki valami különösebb súlyt nem fektet. A botos ispán és az akadémikus között a gyakorlati élet­ben semmi, de semmi nincs, a mi a határvonalat meghúzná. A felsőbb gazdasági kiképzés tehát csak látszólagos. Annyival látszik ma­gasabbnak, hogy ahhoz matúra is kell. Es épen mivel ez a kiképzés csak látszólagos, — mert tényleg nem áll I KÖZÉRDEK azon a fokon, a melyen állania kellene, ezért van az, hogy ifjúságunkat a gaz­dasági pálya nem ambicionálja. Es ilyen körülmények között nincs semmi megütközni valónk egy érettségizett fiatal embernek az eszejárásán. 0 látja, * nagyon tisztában van vele, hogy ezen a pályán a matúrája daczára is csak oda jut, a hova társai, a kik elmarad­tak mellőle, kibuktak, kidőltek a ha­todik vagy hetedik osztályban. De ha majd ennek a gazdasági főiskolának tényleg azt a jelleget fog­juk kölcsönözni, a mi megilleti az egyetemeket, — ha azon tényleg biz­tosítva lesz egy olyatén felsőbb ki- képezés, mely úgy a modern mező- gazdálkodás követelményeit, mint a nagyratörő ambíciókat ki fogja tudni elégíteni, akkor Magyarország közép­iskolát végzett ifjúsága nagyobb ará­nyokban fogja felkeresni a gazdasági pályákat is. Egy tarthatatlan állapotban nyö­günk most és nem lehet eléggé hang­súlyoznunk, nem lehet eléggé figyel­meztetnünk a magyar ifjúságot, mi lesz Magyarország közgazdaságából, ha oda, annak munkakörébe csak ki­bukott, kiselejtezett része kerül. Kirchner József. Két nagy birtok parczellázása. i. Tolna község birtokvétele. A tolnai báró Drasche-féle birtok el­adása után különféle kombinácziók indultak meg arra nézve, hogy az uj tulajdonosok a megvett birtokot miként fogják értékesíteni ? Abból a körülményből, hogy Schönborn gróf, Farkas és Czeiner beregmegyei fő­tisztjei által megnézette a párját ritkító szép uradalmat, már el is terjedt a hir, hogy az uradalmat Schönborn gróf vette meg. Sze­rencsére ez a kombináczió nem bizonyult valónak. A tolnai uradalomból nem lesz .uj hitbizomány, de egy hatalmas része immár 1906. julius 21. hozzáférhetővé vált a szorgalmas, munkás polgári kezeknek. A tényállás az, hogy az uj tulajdonosok nyolcz napi gondolkodási időt adtak gróf Schönbornnak, de ennek letelte után tárgyalást kezdtek Tolna közseggel s amint más forrásból is tudjuk, de ottani tudósítónk is értesít, Tolna község megvette a báró Drasche-féle, jelenleg a Wolf, illetve a „Budapesti parczellázó és telepítő bank részvénytársaság“ tulajdonát képező birtokból a tolnai határban fekyő malati 827, kúriai 230, foki 1024, igy a belterülettel együtt összesen 2081 kát. holdat kitevő földeket. Továbbá 2682 kát. hold erdőt, valamint a vásári, halászati és róvjogot. Az egésznek vételára 2,900.000 korona. 4763 kát. hold föld jut igy a község birtokába, de ez a lakosság közt lesz a megállapított osztályozás szerint — felosztva. Az előjegyzések még egyre folynak. Eddig már annyian jegyeztettek, hogy egyes föl­dekből nem jut minden jelentkezőnek. A törvényhatóság a legközelebbi köz­gyűlésén fogja tárgyalni a vételt, s biztosan hihető, hogy azt jóvá is hagyja, már csak azért is, mert örvendeni kell minden magyar embernek, ha az idegen kézből visszaváltott hazai föld nemcsak magyar kézbe jut, de igy szétdarabolva orvossággá válik a mind­inkább érezhető földéhség és szocziális bajok gyógyítására. A tolnaiakra különben is élet­kérdés ennek a határukhoz úgyszólván odá- nőtt s beletartozó földterületnek megszerzése, mert Tolnán igazán nagy földszükség van, a község területe annyira kicsiny, hogy lako­sainak nagy része kénytelen vidéken keresni kenyerét. Azonkívül a község határát az uradalom gyűrűzi körül, igy terjeszkedni csak a földek megvétele mellett lehet. Nagy elismerés illeti tehát mindazokat, akik ezt a birtokvásárlási ügyet eddigi jó­tanácsukkal, fáradhatlan tevékenységükkel nyélbe ütötték, de az eladókat is, hogy tisz­tes nyereséghez jutván, további tulcsigázott követeléseikkel, busásabb haszon reményében nem kívánják kizsákmányolni a szegény nép szorultságát és földéhességét. II. Furkó-pusztát felosztják I Lapunk múlt évi szeptember 9-iki szá­mában „Báta jajkiáltása“ czim alatt bőven ismertettük azt a pártolásra méltó mozgal­mat, a melyet Báta község 413 polgára in-, ditott az iránt, hogy a bátaszéki Tereziánumi­Ön tévútra vezette a törvényszéket. Skultéti él. Tatár keserű mosolylyal rázta fejét. — Nem lehet az. — Pedig nem ölted meg — szólt fe­lesége. — Kit öltem hát meg ? — kérdé bam­bán Tatár. — Senkit. Ekkor belépett a három csipkés legény. — Tatár — szólt az elnök — fordul­jon meg s nézze, hogy ismer-e a három le­gény közül valakit. Tatár unottan hátrafordult s ránézett a három legényre. Közönyösen nézte előbb őket, majd hir­telen felugrott, végigsimitá homlokát, mintha nem tudná emlékeit rendezni, aztán rámeresz­tette szemét a középen álló Skultétira. Ez hátrálni kezdett tekintete elől. Akkor Mihály egy szökéssel ott termett mellette, vad erővel ragadta meg, odahuzta a törvényszék elé. — Ez az — hebegte — ezt öltem meg . . . nem öltem meg ... él, él, hús és vér ... itt van, ez az. Aztán térdre rogyott, imára kulcsolt kézzel. — Könyörületes Isten, tehát nem va­gyok gyilkos? Es csendesen zokogva hajtotta fejét a lóczára. Úgy megkönnyült, hogy sírni is tudott. y. Dobos Anicza beismerte cselszöványét. A gyanúra szolgáló adatok ^általa szereztettek és rendeztettek. Előbb csak a csipkés pénzét akarta el­lopni, a min Kocsis Julcsával osztoztak volna s a lopást akarták Tatárra fogni. A csipkés­nél azonban pénz nem volt s hogy szökve akart távozni, fogamzott meg Dobos Anicza agyában a gyilkosság vádja s ő beszélte rá a csipkést, hogy hagyja ott úgy is üres bá­tyáját és egy rongyos ingj ét ^ Azért tette, mert Tatár kedvese volt, házasságot Ígért és elhagyta. Egyszer fel is gyújtotta házát. Kocsis Julcsa csak eszköze volt, kit vallomásra pénzzel bírt, a mit később nem mert visszavonni. Bizonyosan látta egy párszor a János úr vallatási módszerét. Az ítélet a két hamis tanúra igy szólt: „Dobos Anicza és Kocsis Julianna rab­asszonyok pedig — a magok lehető jobbu- lásokra és a mások rettentő példájokra — egyen-egyen harmadfél esztendei rabságnak és az alatt ángáriánként JíO-ával elveendő 300 korbátsoknak szenvedésére, és az alatt a megyében, Munkácson, Kaszonyban, Bü­kén és Beregszászban tartani szokott orszá­gos vásárokra a nyakokba akasztott táblákra írott itéletjeikkel, büntetések elvételére leendő hordoztatására büntettetni — ez alkalmatos­sággal ezen hamis esküvők hitetlensége azon környülállással, hogy ezen hitetleneknek soha többé semmi tekintetbe hitelek nem lészen, a megyében kihirdettetni rendeltetnek.“ (Az eredeti ítéletből). Még csak azt teszem hozzá, hogy tákosi Buday János esküdt, még a pör folyama alatt a nádor által elrendelt vizsgálat folytán hivatalától megfosztatott. Tiidöbstegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza eUen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolási. F. HtffaiaHB>La Roche A Cm, Basel (StíJc), Kapható mvmí rendeletre a gyéfyítertárak- ban. — Ara OvegenJtint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents