Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-14 / 29. szám
Szekszárd, II. évfolya TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. _______ Megjelenik minden szombaton. fi iadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó- Bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányogabb számítással, díjszabás szerint. El kell törölni a boritaladót! Megismételjük a Közérdek legutóbbi vezérczikkének azt a pontját, a mely a mi hó' kívánságunkat fejezi ki, hogy a bor italadó töröltessék el! Más menekvésünk nekünk bortermelőknek nincs. Az utóbbi években a mi hegyi boraink ára ijesztő mértékben leszál- lott. Leszállóit a homoki bor átlagára. Eddigi rendes vevőink: Cseh-Morva- ország, Bécs, az idén teljesen elmaradtak. A kedves osztrák sógor szándékosan bojkottálja a magyar bort, őrü- letes izgatás folyik ott ellenünk, bécsi korcsmáros nem mer magyar bort mérni, a nép dühe szétszedné a korcsmáját. Egyetlen piaczunkat az osztrákot tehát elvesztettük, talán mindörökre. Az önálló vámterület, melyet hazánk gazdasági felvirágzásához elengedhet- lennek hiszünk mindnyájan — áldozatokat követel, a legelső áldozat a magyar bor lesz! A bor nem világforgalmi értékű áru, mint a búza. Bort termel óriási mennyiségben Ausztriának minden szomszédja, csak maga Olaszország tizannyit exportál, mint a mi összes termésünk. Ausztria saját bortermése is hatalmas fejlődésnek indult, TARCZA. A gyorsvonat. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beimunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. megközeliti már a mienket. Importra nemsokára szüksége sem lesz, még közös vámterület esetében sem. Honnan fedezzük az elvesztett piaczot? Tengerentúli export mától holnapra nem fejlődik, különben is á mi dús czukortartalmü borunk tengje- ren szállításra csak hosszas kezelés után alkalmas. Nincs más hátra, meg kell azt inni magunknak — más szóval: a belföldi borfogyasztást kell annyira felemelnünk, hogy a termés itthon elfo- gyasztassék. Lehetséges-e ez? Igen. Bort iszik a magyar ember . . . Azaz, hogy csak bort ivott a múltban. Ma már nevetségesen csekély bort fogyaszt Magyarország: a fejenkénti borfogyasztás nem megy többre évente 8—10 liternél — volt esztendő mikor 5 literre leszállóit — ellenben a sörivó Ausztria elfogyaszt 20—30 litert, Svájcz 60—80, Olaszország 80— 120, Spanyolország ugyanannyit, Fran- cziaország pedig teljes 200 litert! Hazánkban még 30 év előtt 14— 22 millió hektoliter bor termett, annak fele se ment ki, itt lett elfogyasztva. Ma 3—3í/2 millió terem, annak sincs fogyasztója. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Ellő FIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Lehetséges-e *a régi fogyasztó közönség visszaszerzése? Igenis lehetséges. Előttünk áll Francziaország példája, 1898-ig a 39 millió franczia fogyasztott évente 39 millió hektoliter bort, ennyi is volt körülbelül az évi termése. Ettől kezdve oly amerikai rohamban rekonstruálta filloxera által elpusztított szőlleit, hogy 1900-ban már 67 millió hektoliter bor termett az országban. Óriási depressió támadt, a bor ára leszált 8—10 koronára hektoliterenként. Az egész társadalom megmozdult, — ott van ereje a társadalomnak ! Kormányokat buktattak meg, végre kivitték a boritaladó teljes eltörlését: 110 millió jövedelemről mondott le az állam! Mi lett az eredmény? a következő évben már 73 millió hektoliter bor lett elfogyasztva, nemcsak a saját termését, hanem a Spanyolét is elfogyasztotta Francziaország ! íme a példa előttünk. Nem leszállítás kell nekünk, hanem a boritaladó teljes eltörlése, a borforgalom teljesen szabaddá tétele. Fél millió jó magyar család existencziája forog itt koczkán, érdemes azért az államnak még áldozatot is hozni. Holott valójában áldozat hozatal Két kis egérke-lóval Dagasztom a sarat, Mellettem vad irammal A gyorsvonat szalad. Látok reám bámulni Kiváncsi sok szemet, Sejtem, hogy annyi ember Rajtam mulat, nevet. Döczögünk csendbe, lassan, Alig baktatva csak, De nem irigylem őket, óh, hadd robogjanak! Engem kicsiny családom Már rég keblére zár S a gyorsvonat zihál még, Ki tudja merre jár } ? BODNÁR ISTVÁN Dobos Anicza. Testcsonkitó ítélet a XIX. század első felében. Irta: Rataky István kir. törvényszéki bíró. (Folytatás.) III. Kibérelte Mihály Buday Zsigmond úrtól a Benéből Újlakra vezető országúton levő „Vigyorgó“ nevű korcsmát. Hol csurdult, hol cseppent valami és ismét volt hutora, tehene, sertése. Egy délután a tornáczon ült Mihály, midőn az országúton rongyokba burkolt nőt látott közeledni. A nő megáit a férfi előtt. — Uram! — szólt. — Mit akarsz ? ki vagy ? — Koldus, ki nincs a kolduláshoz szokva. A hangra Mihály megdöbbent. A nőhöz lépett, felemelte kendőjét. — Anicza! — kiáltá. — Az vagyok, — rebegé fájdalmasan Anicza — azaz voltam, most senki, semmi vagyok. Mihály pénzt vett ki s Aniczának nyujtá. A nő ránézett a pénzre, aztán Mihályra, olyan szemrehányó bánatos tekintettel, de nem fogadta el.-— Hol lakói ? — kérdé Mihály. — Mit tudom én ! — sóhajtá a nő kirongyult ruháját szemérmesen tolá lejebb fehér lábaira s dologhoz nem szokott fehér kezeire hajtá le fejét. — Mit tudom én — folytatá, mintegy magához beszélve — a temetőbe vágyom. Itt fent nincs sem öröm, sem nyugalom. Mihály, emlékezel még? ... — Hagyd el, Anicza. Nőm és két gyermekem van, olyan szépek. — Szeretném látni őket. — Újlakon vannak feleségemmel. — Én úgy tudnám szeretni őket. Hasonlítanak hozzád, Mihály ? — A fiú olyan — mormogta Mihály s zavartan nézett az újlaki út felé. — Mihály! a régi emlékért én itt maradok. — Nem . . . nem . . . Hát maradj, elférsz, jönnek már. Már ott is volt neje és gyermekei. Olyan féltve ölelte őket magához,. mialatt Anicza gyülöletteljes tekintetet vetett rájok. Mihály megenyhült a feleség és gyermekei csókjára s nyugodtan tudott Aniczára nézni. — Egy szegény asszony — szólt nejéhez — a szomszéd telken lévő házunkban fog lakni s a korcsmában fog segíteni. S Anicza ott maradt a régi szerető közélében.
