Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-02 / 23. szám
6 KÖzÉ$t>HK 1906. junius 2. igen meghatotta ez a kedves kis meglepetés, megköszönte és megcsókolta a leánykákat. Az őszinte és lelkes ünneplést a himnusz zárta be 1 Kirándulás a tamásii „Lyukas hegyre.“ A tamásii polg. iskolai magántanulók, számszerűit 18-an, tanítóik vezetése mellett, május hó 21-én délután tanulságos és élvezetes kirándulást tettek, mely sokáig emlékezetes marad (a kis vitézeknek és a még kisebb honleányi szivecskéknek. A kirándulás tulajdonkép tereptanulmányozás volt abból a czélból, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyérdekü rendeletére a „Fák és a madarak napjának“ megtartására, a vidék melyik része volna a legvonzóbb és a legkiesebb, hogy a gyakorlati előadáson kivül, még a vidék szemléltetésével is minél jobban megkedveTessük az iskolás gyermekekkel a szép természetet és ezzel a fák és bokrok szeretetét, valamint a hasznos madarak védelmét. Az ég is kedvezni látszott a vig csapatnak, gyönyörű idő volt. Így tehát minden aggodalom nélkül haladt a karaván az érdekesnek Ígérkező Lyukas hegy felé, mely Tamásitól kissé délnyugatba fekszik, a berczeg Eszterházy vadaskertjén túl, mely sajnos, most már nem ' az ; a pusztulás jelei azonban még mutatják hogy hajdan itt szebb élet volt, de azért még most is pompázik szebbnél-szebb helyekkel. Három- négyszáz éves fákkal dicsekszik, melyek hatalmas erejükkel oly néma méltósággal tekintenek le az emberre, hogy szinte meghunyászkodik a teremtés koronája, a természet eme fensége előtt. Jó kedvvel, vidám lármával ért a gyermeksereg a kivándorlás színhelyére. De ezt megelőzőleg nem kis meglepetés érte. Magas, daliás alak jött velük szembe, hatalmas ősz szakáláról erdei remetének gondolta a gyermeki fantazia, pedig kiderült, hogy Kabina bácsi ő, a derék erdőmester, ki készséggel csatlakozott a fiatalsághoz s leírta kivül és belül az egész hegyet. Előadása szerint a „Lyukas hegy“ 120—130 méter magas domb, mely előtt a teraszszerü térséget a hegy belsejéből kikerült föld alkotja. Történeti elnevezése nincs, a Vidék lakói ember emlékezet óta igy, lyukas hegy név alatt ismerik. Régebben majdnem megközelíthetetlen volt, de most az erdőmester ur mindig tisztán tartja s a bejáratot erős fatömbökkel felduczoltatta. A bejárás pinczealaku, de nem le, hanem felfelé halad. Eleintén 150—160 cm. magas és másfél méter széles, később a tornácz szélesedik és magasságban is nyer annyit, hogy középtermetű ember hajolás nélkül elmehet benne. A tornácz mintegy 70 méter hosszú, hol azután kétfelé ágazik; állítólag az egyik ága az abban az irányban fekvő Faári községig vezetne; de ebbe a tornáczba, magunkféle gyarló embereknek behatolni életveszélyes. A bejárattól jobbról-balról mintegy 8 fülke van, melyek mind szélesek és tágasak, valóságos temnek és mint Kabina ur állitja^iO—50 ember kényelmesen elférhet bennük. Érdekes, hogy már többszöri vizsgálódással sem tudott olyasmit felfezni, ami azt bizonyítaná, hogy ezen helyet valaha emberek állandóan lakták volna, pincze sem lehetett, minthogy a tornácz felfelé vezet és csak ott halad lefelé, hol kétfelé szakad. De mégis az erdőmester úr pontos megfigyeléssel egyik fülkében felfedezett egy égetett tölgyfa tuskót, mely véleménye szerint több száz éves lehet; talált azután egy nyúl és egy róka koponyát; ez utóbbin már kövesedés nyomai látszanak. Az egyik fülkében kandalló féle emelkedést, de semmi- házieszközt, fegyvert, vagy pénzt nem talált. Természetes ilyesmire csak ásatásokkal lehetne rábukkanni, akkor azután az egész hatalmas alagutszerű építkezés korát és mirevalóságát biztosan meglehetne állapítani Valószínűleg az egész alkotmány a tatárjárás idejében készült, vagy a későbbi háborús időkben, mikor a nép ezen helyet ideiglenes menedékhelyül használta. Az érdekes előadás után előkerültek a gyertyák és lámpák és azok világítása mellett a bátrabb fiuk és leányok bementek a misztikus labirintba, hol mindent úgy találtak, ahogy azokat az erdőmester ur előadásából hallották. Ezután búcsút akartunk venni a hát- borzongató sötét helytől, de a kedves Kabina bácsi nem engedett el bennünket, mig e táj gyönyörűségét, az úgynevezett „Ispán kaszálót“ meg nem tekintettük, mely a maga nemében igazán a természet legszebb pano rámája. Az egész „Ispán kaszáló“ egy hosszvölgy, mely körül van véve meredek cserfa- koszoruzott magaslatokkal. Maga a völgy pedig pázsitokkal árnyat nyújtó alékkal van teli, melyek oly hivogatóan, oly édesen csalogatják az embert a pihenésre, mint akár a „Provence daltelt mezői“ vagy mint Nápoly pálma ligetei az édes semmitevésre. Ennek megtekintése után a kis társaság, a kedves Kabina bácsi szives jóságát megköszönve hazafelé indult. Útközben volt növény gyűjtés, viszhangkeresés, kakukszó- hallgatás, harsona dalolás, sikongás, labdázás, nézeteltérés, béke- és rögtönitélő-bíróság, mig végre jött az áldott pihenés, mikor azután előkerültek a jó mamák által gondosan ösz- szecsomagolt s farkas étvágygyal elfogyasztott ozsonnák, a mely után az elfáradt karaván hazatért a jóleső párnák közé. A kiránduláson mint vezetők részt vettek : Ivelics Pálné, N. Molnár Paula, Fridrik Juszti tanítónők, Kindl Vilmos, Ivelics Pál tanítók, és Witzl Sándor tanitójelölt; mint kedves kis meghívott vendégek pedig: Hessz Szeréna és Paula, Boi’sitzky Gabi s barátnőjük Fekete Margitka. A kirándulásnak különben meg lesz az az eredménye is, hogy az illetékes körök figyelmét majd felhívjuk Tamásinak eme nevezetességére és kérjük, hogy szakértők által vizsgáltassák meg ez érdekes helyet. Ezek szaktudása fogja azután nekünk megmagyarázni, hogy a barlangszerű építkezés mily időből való és mi volt annak tulajdonképeni rendeltetése és ezt megtenni nemcsak a história kedvéért érdemes, de érdemes lesz azért is, hogy a népünk között elterjedő naiv, babonás és meseszerű történet tova terjedését meggátolhassuk.* Tamásiban, 1906. május 22-én. X-y. * A barlangról szóló népmesét, vagy hagyományt kérjük Kovách Aladárral, a muzeum néprajzi osztályának őrével és belmunkatársunkkal egész' terjedelmében tudatni. A szerk. TUDOMÁNY, IRODALOM „A magyar nőkhöz.“ Szendrői József a lapunk olvasói előtt is ismert kedves szavú poéta egy kis füzetbe gyűjtötte össze az utóbbi válságos időkben írott hazafias verseit s füzetét az itteni „Tulipán“ egylet elnökének ajánlva, 100 példányban oly kéréssel küldte meg Dőry Pálné úrnőnek, hogy a tulipán-majálison az országos tulipán egyesület javára elárusítsák. Nem kell a jótékonyság nemes cselekedetére utalni, hogy ezeket a mély lángolással Írott verseket olvasóink figyelmébe ajánljuk, Szendrői József kiváló tolla, szép költői tehetsége elég biztosíték arra, hogy, a ki megveszi, megfelelő rekompenzácziót is kap szerény egy koronájáért ezekben a tüzel, hazafias lángolásu szép versekben. A megrendeléseket mi is szívesen közvetítjük. BÍRÓSÁGI ügyek. Esküdtszéki tárgyalások. Emberölés. A szekszárdi kir. törvényszék, mint esküdttiróság hétfőn megkezdett főtárgyalásain elsőnek iij. Czágány Márton ügyét tárgyalta, ki múlt év október 2-án R i v- n y á k Józsec dunaíöldvári lakost szivén szúrta, mibe az belehalt. Dr. Beöthy Károly védelme után a bíróság a vádlottat, másfél évi börtönre ítélte. A meglőtt férj. A második napon Sándor Mihályné sz. Beregszászi Julit, a ki a múlt évben férjét szóváltás után meglőtte és Beregszászi Józsefet, a ki sógorát, Sándor Mihályt ugyanez alkalommol megszurta, úgy hogy sebesülésébe belehalt, vonták felelősségre. Sándornét 3 hónapi börtönre és 40 korona pénzbírságra, Beregszászit 1 évi börtönre ítélték. Lövöldöző legények. A legnagyobb érdeklődést ifj. Rá ez István és Horváth György ügye keltette, akik a fogházban elmebeteggé lettBencze Istvánnal és Baka Mártonnal Szekszárdon éjjel duhajkodtak s az első Kovács Jánost főbe lőtte, amibe ez belehalt. Az esküdtbiró- ság Rácz Istvánt 7 évi fogházra, Horváthot, mint bűnsegédet 10 hónapi börtönre itelte. Gyilkosság. A tárgyalás negyedik napján az esküdtszék Á d á m Antal bűnügyét tárgyalta, aki husvétkor Szekszárdon Sándor Józsefet egy karóval leütötte. Az esküdtek megállapították a jogos önvédelmet s igy a törvényszék Ádárnot felmentette. TANÜGYI HÍREK. Választások. A magyarkéri községi nyári menedékházvezetőnői állásra líozár Mihályné szül. Torma Julianna, a miszlaira pedig ifjú Varga Józsefné szül. Boros Erzsébet, a bedegire meg Szőke Elekné szül. Andók Klára választatott meg. Magyar gyermektanulmányt társaság alakult. Czélja : a gyermekek tanulmányozásának ügyét hazánkban felkarolni, azt tudományosan mivelni s annak eredményét a nemzeti nevelés számára értékesíteni. Tagsági dij 4 K. Az állami tanítók fizetését a kir. adóhivatalok minden hónap 1-én az intézet czimére postautalványon portómentesen tartoznak elküldeni. Magyarositási jutalmak. A magyarosító alap 1906. évi 4 ezer korona kamata legközelebb kiosztás alá kerül. Uj leányiskola. Bonyhádon a róm. katli. polgári leányiskola számára uj épületi készül. Úgy látszik mindenhol előbb lesz jó épület, csak a szekszárdi marad. Itt a dolog csigamódjára megy. Nyugdijkérés. Nöthling Dániel nagy- székelyi ev. ref. tanító nyugdíjazásáért folyamodott. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* Megtámadott főszolgabíró. Tolnavármegye közigazgatási tisztviselőinek névtelenül való megtámadása egész rendszerré válik már a fővárosi sajtóban. Ez alkalommal Széuald Mór tamási-i főszolgabírón a sor, a kit az „Igaz Szó“ szocziálista lap illet gyanúsító szavakkal. Ismert kézből ezen ügyre vonatkozólag a következő sorokat kaptuk : Az „Igaz Szó“ „Egy okos főszolgabíró“ czirnen megtámadja a tamási-i főszolgabírót és be akarja piszkolni azzal a sárral, mely a közlemény Írójának lelkében — úgy látszik — tengert képez, be akarja piszkolni azt az embert, a ki hivatalában becsülettel őszült meg és mindig igazságszeretetéről, a gyengébbek felkarolásáról volt ismeretes. Volt valaki Nagykónyiban, a ki a múlt évben megismertette a néppel a keresztény szocziálizmust, bujtogatta a népet, a mely az után nemcsak megtagadta a már aláirt E rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelősség azonban a beküldőt terheli
