Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-02 / 23. szám

1906. junius 2.

KÖZÉRDEK

7

szerződések teljesítését, hanem határról hátaira járt, elűzte a máshol dolgozó aratókat es kényszeritette arra az általános bérharczra, melynek csak nyomorúság lett a vége.

Ez az ember fejvesztetten úgy látszik az idén is folytatja munkáját. Mig a járás egész lakossága szerződött aratásra, addig a kónyiak még mindig szerződés nélkül állanak.

Mikor jegyzőjük értekezletre hivta egybe őket, biztatta az elszerződésre, felhozta, hogy másutt mar a munkásságnak nagy része elszerződött, sőt mutatott be hitelesített szerződéseket, de a hitelesítést hamisítványnak mondották és azt Ígérgetik, hogy csak arassanak a többiek, ők majd takarodni fognak.

Ki az a lelketlen, a ki biztatja erre

őket ?

Ez a nép tehát el sem akar szegődni; a főszolgabíró pedig a bérlőket nem kényszerítheti előnyösebb feltételek nyújtására, mind a mellett a nála járt küldöttségnek ígéretet tett, hogy más megyékben leendő alkalmaztatásuk érdekében lépéseket fog tenni, mit a küldöttség visszautasított.

Ez alkalommal került a küldöttek részéről -—^ szóba Esterházy herczegnek az a körlevele, melyben tisztjeit és bérlőit a munkásnéppel való emberségesebb bánásmódra inti, mire a főszolgabiró megjegyezte, hogy a szerződéses viszonynál fogva a herczeg bérlőivel ily irányban nem rendelkezhetik, azonban a munkások helyzetét tetemesen jobbra fordíthatná olyképpen, ha jövőre olcsóbban adná a bérletet s a szerződésben kikötné, hogy a cselédnek, vagy aratónak mi lehet a díjazása.

Ezen következetes szavakért vonja kétségbe a czikkii’ó a főszolgabiró okosságát és ezért állítja, hogy jobban szereti a zsidó bérlőket, mint a szegény népet, pedig minden józan eszü embernek be kell látnia, hogy a nép érdekében a főszolgabiró nézete szerint eljárva, több eredményt érne el a nép, mint a herczeg jámbor intelmével, melyet a czikkirónak nem jut eszébe bonczolgatni.

Sőt — oldalba rúgásként — azt is állítja, hogy nem tudja, de olyanféle hírek keringenek, hogy a főszolgabiró bizonyos kukoricza földekkel le van kény erez ve a bérlőknek.

Ha a czikkiró másnak az okosságáról beszél, kellene annyira okosnak lennie, hogy a mit nem tud, arról ily meggyanusitólag és szemérmetlenül ne kotyogjon, és ha kiváncsi arra, (mi utána jártunk) vegye tudomásul, hogy a főszolgabiró pénzért bérelt földeket és nem kapja ingyen azokat.

Megjegyezzük még, hogy a „Menjetek Amerikába !“ mondás is attól a — czikkiró- val valószínűleg azonos, —- „intelligens“ (?!) embertől ered, a kinek azt. ajánljuk, hogy sem szóval, sem a sajtó utján ne fertőzze meg a szegény munkások lelkét, ne kergesse őket a nyomorúságba és ne gázoljon egy köztisztviselő sokszor kipróbált becsületességében, jószívűségében!

A szekszárdi tűzoltás.*)

Tűz van ! . . . . tűz van ! Ezt a kiáltást hallottuk kedden éjjel, éjfélkor. Egy ház égett el a felső, utczán. Hogy több nem égett el, azt az Isteni gondviselésnek köszönhetjük, mert a tisztelt tűzoltók, a méginkább tisztelt rendőrkapitány úr, a leginkább tisztelt városi hatóság távollétükkel tündököltek. Ott volt a tűzoltó főparancsnok -ötöd magával, ott volt egy nehány álmos rendőr, a kik nézték a tüzet és gyönyörködtek más vagyonának pusztulásában, a kiválóan tisztelt közönség is ott volt, de nem segédkezett az oltásnál, esak nézett. Viz, no az volt és van is bővan a csörgetóban, de a háznál, ott nem volt, mert a felső utczai gazdák, látván, hogy a tűz reájuk veszedelmet nem hozhat, az ágyban tál felé fordultak és aludták tovább az igazok álmát. Hogy a nagytemplom tűzjelzése, már akkor kezdődött, a mikor a tűznek vége volt, erről nem is beszélek, mert az megszokott dolog. Hová jutottunk a várossá létei első esztendejében ! í

* Lapunk mindenki előtt nyitva áll közérdekű felszólalásokra. Tisztünkhöz hiven kiadtuk a fenti nyilatkozatot is, de egy pár megjegyzést kiadtuk füzünk,hozzá.

Részünkről nem tartjuk szükségesnek, hogy a szélesebb értelembe vett városi hatóság ott legyen minden egyes tűzesetnél. Elég, ha ott van a rendőrkapitány vagy helyettese, de igenis szükségesnek találjuk, hogy a tűzoltás kérdése mielőbb rendeztessék. Önkéntes tűzoltóink derekas munkát' végeztek évtizedeken át, az utóbbi két tüzeset azonban azt mutatja, hogy' belefáradtak, vagy elkedvetlenedtek. Tőlük azonban még ezt sem veheti senkisem zokon. Hálásaknak kell lennünk irántuk a múltért, de gondolni kell a jövőre is. Itt az ideje, hogy legalább nehány fizetett, tehát hivatásos tűzoltónk is legyen. Ma már hasonló nagyságú város alig van a nélkül. Meg aztán az sem lehetne dehonesztáló a mostani tűzoltó egyletre nézve sem, ha például a város bizonyos dijat állapitana meg azok számára a kik a tűzoltásban részt vesznek s ezért a díjazásra igényt tartanak. Elvégre vannak az egyletben szegényebb tagok is, kik áldozatkészségükért, életük koczkáztatásáért megérdemelnek legalább, annyit, hogy évente legalább a ruhára fordított kiadásuk visszatérüljön-. Szükséges egy toronyőrszoba berendezése s a tűzrendészeti szabályok betartásának szigorúbb ellenőrzése. Legközelebb tüzetesebben foglalkozunk majd a kérdéssel, most csak azt kívántuk jelezni mi is, hogy biz itt valamit tenni kell.

A szerk.

NYILTTÉR*)

Jegyzőkönyv.

Felvétetett .Szekszárdon, 1906. évi május hó 28-án az alábbi tárgyban.

Alulírottak, mint Simontsits Elemér ur megbízottai, f. évi május hó 25-én d- e- 11 órakor felkerestük a ,,Tolnamegyei Közlöny" felelős szerkesztőjét Boda Vilmos urat, hogy szíveskedjék megnevezni a „Tolnamegyei Közlöny" f. hó 21-iki számában megjelent azon czikk Íróját, mely czikk megbízónk személyével foglalkozik, hogy tőle a czikk- ben foglaltakért lovagias utón elégtételt kérhessünk.

Boda Vilmos ur ezen kérelmünkre kijelentette, hogy bár nem ő a csikk írója, mégis arra nézve, hogy mint a lap felelős szerkesztője elvállalja-e a felelősséget vagy megnevezi-e a czikk Íróját ? 24 órai halasztást kér és ezen idő elteltével fog nyilatkozni.

A kért halasztásba beleegyezvén, annak eltelte után, vagyis f. hó 26-án 11 óra tájban ismételten felkerestük Boda Vilmos urat s tőle azon választ nyertük, hogy a kérdéses czikk írója König Géza helybeli tanító, a lap belmunkatársa.

A nyert felvilágositás után elmentünk König Géza tanító ur lakására, hogy tőle megbízónk nevében a már megjelölt inerimi- nált közleményben foglaltakért lovagias utón elégtételt kérjünk. Őt azonban honn nem találtuk, névjegyünk hátrahagyásával értesítettük jövetelünk czéljáról s arról, hogy holnap, azaz f. hó 27-én reggel 9 órakor felfogjuk ismét keresni, tehát jövetelünket bevárni szíveskedjék. A kitűzött határidőben meg is jelentünk König Géza ur lakásán, de őt otthon ismételten nem találtuk.

Ekkor ajánlott levelet intéztünk hozzá, minek következtében Boda Vilmos és dr. Albersz Rezső urak, mint König Géza ur megbízottai bennünket f. évi május hó 28 án d. e. V

2I2 óra tájban felkerestek s tőlük a már több Ízben említett közleményben foglaltakért lovagias utón elégtételt kértünk. Mire ők kinyilatkoztatták, hogy a sajtószabadságot terrorizálni nem engedhetik és fegyveres elégtételt nem adnak, de sajtóbiróság utján igen. Erre megjegyeztük, hogy a sajtószabadság érintéséről vagy általában a hangoztatott megfélemlítésről annál kevésbbó lehet szó, mert mi nem fegyveres, hanem lovagias elégtételt kértünk. Ez pedig csak az esetben jelent fegyveresei, ha felük egyébre nem volna hajlandó. Ezen felvilágosításunkra azt válaszolták, hogy miután erre felüktől megbízatásuk nincs, d. u. 6 óráig halasztást kérnek.

A halasztási idő letelvén, König Géza ur megbízottai bennünket felkerestek s kijelentették, hogy hajlandók ugyan lovagias elégtételt adni, ennek feltétele gyanánt azonban Simontsits Elemér úrtól lovagias elégtételt kérnek a „Tolnavármegye" f. évi 21.

*) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a szerkesztő.

számában nevének aláírásával megjelent czikk- ben foglalt sértésekért.

Erre kijelentettük, hogy :

1- ször, mivel felünk részéről ilyen irányban megbízásunk nincs;

2- szor, mivel a lovagias ügyek elintézésénél mérvadó szabályok szerint az elégtétel kérésének 24 óra alatt be kell következnie, ez esetben pedig daczára annak, hogy a felünk által megirt hírlapi czikk megjelenésétől már 10-szer 24 óra is eltellett, felünktől még senki lovagias elégtételt nem kért; ennek következtében a lovagias elégtétel kérésének joga a felünk czikke által megsértett egyén részéről már elévült;

3- szor, mivel a „Tolnamegyei Közlöny"- ben a mi felünk nyilatkozatára 6-ik napon válaszként megjelent czikkben félre nem érthető módon ki van jelentve, hogy a felünk czikkében foglaltakért sajtóbiróság előtt fog elégtétel vétetni, egy és ugyanazon sertésért pedig a polgári bíróság előtt is, meg lovagias utón is elégtételt venni nem lehet s a ki már az előbbi utat választotta, annak az utóbbihoz többé joga nincs;

4 szer, mivel azon egyén kilétét, a kit felünk sértései illetnek s a kinek nevében tőle most lovagias elégtétel kéretik, mind e pillanatig sem felünk, sem mi nem is sejtjük, magát meg nem nevező egyén részére pedig lovagias elégtételt sem nem kérhető, sem nem adható;

ennélfogva mi alulírott megbízottak, ezen felünktől elkésve és mindnyájunk előtt ismeretlen olyan egyén részére kért lovagias elégtételt, aki ügyének elintézésére nem lovagiasság, hanem a per útját választotta, megtagadjuk s a kérdésnek ez alapon való további tárgyalásába bele sem megyünk.

Ezen kijelentésünkre azt a választ nyertük, hogy ha Simontsits Elemér úr a kért lovagias elégtételt meg nem adja, akkor König Géza úr sem ad lovagias elégtételt az általa megirt czikkért, hanem szintén a bíróság előtt vállal felelősséget.

Erre a tárgyalást, valamint magát az ügyet, felünk részéről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítván, felkerestük megbízónkat, s vele az eredményt közöltük.

Simontsits Elemér úr ekkor a következő kijelentést tette előttünk:

Eljárásunknak a fentebbiek értelmében tudomására hozott eredményét, mint az eljárási szabályoknak mindenben megfelelő és korrekt elintézést köszönettel veszi ugyan, mégis minthogy nyilatkozatával valakit direkte sértett, úgy érzi, hogy ez esetben az általánosan elfogadott szabályoktól s az ezekben megállapított jogától az általa sértett javára eltérni lovagias kötelessége.

Miért is felkért bennünket, hogy ez alapon újabb megbízását vállalva, vegyük fel újból a tárgyalások megszakított fonalát s König Géza úr megbizottainak jelentsük ki, hogy daczára annak, hogy tőle 10 napon belül senki lovagias elégtételt nem kért; daczára annak, hogy sértő czikkének megjelenése után 6-od napon hírlapban nyilvánosságra lett hozva, hogy a sértésekért peres utón bíróság előtt fog elégtétel kerestetni s daczára annak, hogy az-az egyén akinek nevében vagy részére tőle lovagias elégtétel kívántatik, előtte tökéletesen ismeretlen : most, hogy tudomására jutott, hogy ez az ismeretlen az ő sértései miatt lovagias utón kér elégtételt, készséggel áll az illetőnek rendelkezésére, ’de se bocsánatot nem kér, se semmiféle nyilatkozatot tenni nem hajlandó.

Ehhez képest Boda Vilmos úrral közölvén, hogy a tárgyalások újból való felvételét kérjük, ő erre hajlandónak nyilatkozott s az összejövetel újabb időpontjául vele egyetértésben ugyanaz nap este 9 óráját határoztuk meg.

Ezen időpontban a négy megbizott ismét Összejővén, tudomására hoztuk az ellenfél részéről jelen volt megbizott uraknak, hogy felünk az általuk kért lovagias elégtétel megadására a fentebbi értelemben rendelkezésükre áll.

Erre az ismeretlen ellenfél képviseletében Boda Vilmos úr dr. Albersz Rezső úr hozzájárulásával is kijelentette, hogy a lovagias elégtételt, minthogy az igy csak fegy-