Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-02 / 23. szám

Szekszárd, II. évfolyam. 23. szám. Szombat, 1906. junius 2.

■ ■

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI. ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden szombaton.

Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó- Bazár épület.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEID

legjütányosabb számítással, díjszabás szerint.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Beimunkatársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Pünkösd.

Piros pünkösd napjára ébredünk fel reggel. Fényes, ragyogó nap lesz az, bizonyára. A mindennapi élet száz meg ezer gondjában kimerült lélek sütkérezik a hit arany sugarában, vagy talán inkább elmenekül ama másik sorvasztó és perzselő pap égetése elől, a mely földi küzdelme Szaharáján reátűz forrón, tüzesen, mely ellankasztja idegeit, megissza vérét, pokolivá teszi szomját, hamuvá égeti lelkében a tettek elrejtett rugóját, az önbizalom, a remény energiáját. Mig mást ki nem találnak, a vallás lesz az elfáradt, el- tévelyedett lelkek oázisa, utolsó menedéke és megújulása, a hit a delejtű, az útmutató csillag, amely az élet-hajósának a nyugalom révét, kikötőjét megmutatja . . .

Köszöntünk tehát te szép szelíd nap, lelkek verőfénye, rózsákat fakasztó piros pünkösd napja. Galambszárnyon suhanjon le hozzánk az Isten lelke, a szeretet, szálljon reá egyesekre, az apostolok zengő nyelvére, az egész hazára, mert a szeretet szent lelke építhet csak, s mindnyájunknak aczél izma, erős karja, összevetett válla, az összetartás; a faji, vallási gyülölség pedig

TARCZA.

Nyelvünk tisztasága érdekében.

Irta : Ixáglet« Sóndoi*.

A napilapok hasábjain nagyon sok ide- genszerü kifejezésre akad az olyan ember, a ki nemcsakhogy az anyatejjel sajátította el a magyar szót, hanem a kinek távol a fővárostól és az njabb időben magyarosodó városoktól, alkalma volt magyar nyelverzé- két tisztán megőrizni.

A „Nyelvőrnek“ sokat köszönhétünk a fattyúhajtások nyesegetéséért, de mily kevesen olvassák a „Nyelvőrt“! Ha egy napilaphoz küldöm a magyartalan kifejezések ellen való felszólamlást, az a szerkesztői üzenetben a „Nyelvőrhöz“ utasít, mint szaklaphoz, mert úgymond, a napi sajtó ily szőr- szálhasogatásokkal nem foglalkozhatik.

A »Közérdekhez« fordulok tehát, mert meggyőződésem szerint közérdek az, hogy necsak magyarul, hanem magyarosan Írjunk és beszéljünk.

Ha a rendőrség valamely csavargót becsukat, a lapok azt mindig »lecsukatják.« Pedig hát lecsukni a pincze csapóajtaját vagy a láda födelét szokás. Idegenszerü ez is, valamely czikket »leközölni,« valamit vagy

csak rombol, öl, pusztít, ez áz a hatalmas ásó, amely a nemzetek sírját megássa.

De ne beszéljünk ma itt, ezen az eszme örök életét megpecsételő napon halálról, elmúlásról. Ez a nemzet itt örök életre lett elszánva, kivált ha el nem felejti, a trójai esetet, hogy a fél Isteneknek is vannak sebezhető sarkai.. .

Oda túlról ugyan még egyre ide üvölt feszítsd meg, de tudjuk már, hogy ez a két szó végeredményében az Ige, az Eszme végmegdicsőülését és felmagasz- talását jelenti. Pihentesd meg tehát te szent nap elfáradt tagjainkat, hogy az ünnep után ujult erővel lásson ez a nép a kultur-hivatás. nagy munkájához, a melyből fakad a nemzetek örök élete.

B.

A tanítók a magyar iparért.

Sokat olvasunk manapság a magyar ipar fejlesztéséről; társaskörökben élénken beszélgetnek a — mondhatnám — divatossá lett ügyről; egyesületek is alakulnak a magyar ipar védelme érdekében s ezek mind igaz jóakarattal tárgyalják uj törekvésünket.

Ujságczikkek, gazdag mágnásaink wert- heim-szekrényeit erőnek erejével át akarják füstölgő gyárakká alakí tani, mások részvénySzerkesztőség: Széchenyi-iitcza 1085. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EIrŐFIZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill, NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor.

társasági alapon vélik a gyárépitések biztos sikerét.

Olyanféle mozgalom ez, mint mikor elpusztult széleink fölött siránkoztunk, tanakodtunk, nem tudtuk mi tévők legyünk és mindenki azon törekedett, hogyan lehetne visszanyernünk szép széleinket és megmenteni a hírneves magyar bort? És mit láttunk akkor ?!

Szakelőadókat küldött szét a minisztérium, a gazdasági egyesületek hozzáértő, buzgó tagjai kiszálltak a falvakba és oktatták a kisgazdákat. És mikor a legegyszerűbb magyar napszámos is oltókéssel, meg szénkénegező géppel állt a szőlőmunkához, megvalósult a mesének tartott állapot: a szőleink helyreállítása.

Országos érdekű törekvéseink megvalósításához a biztos sikert első sorban az ország népe adhatja meg szorgalmas munkálkodással.

Ma'már a 12 éves földmives gyermek is szabatos készültséggel tanulja a növény- termelést és állattenyésztést a gazdasági ismétlő iskola tanítójától. A legtöbb községben két, három tanító is van. Közülők egyik bizonyára a gazdasági ismétlő iskolát is vezeti és hogy ezt tehesse, külön szünidei tanfolyamra megy.

Miért ne képezhetné magát ugyanakkor a falu másik tanitója arra, hogy a házi iparágakat elsajátítsa és a nyári szünidő alatt tanulmány tárgyává tegye? Pedig van hozzá már előismerete is, mert a tanítóképzőkben (az államiakban bizonyosan) tanítanak szalma és vesszőfonást, lombfürészetet, fafaragást stb. kézügyességi dolgokat is. A baj

/-N 1 H r . , U t .. • i itt O

___£1

va

iaiiiiueiv ei u vuuaiui

»lekésni.«

Honnan vették a hírlapírók ezt a kifejezést : „Ma már ott tartunk, hogy . . . ? Nem jobb-e e helyett: „odajutottunk“ vagy „ott vagyunk?“

»Mi van ezzel vagy azzal ?.« Például- „Mi van az általános szavazati joggal ? „Mi van a magyar vezényszóval ?“ Én igy mondanám : „Hol marad, mi lesz, mi történik vele?“

A „Vasárnapi Újság“ egyik nemrégi számában egy kép alatt ez olvasható: »A kivándorlók várják a behajózást.« Ez szószerinti fordítása ennek aszónak: „ Einschiffen. “ Magyarul ezt igy kell mondani: »

Hajóra szállani.« Megérjük még, hogy a bovagono- zást fogják várni az utasok a perronon.

Találnak egy ismeretlen holttestet és a*z újságok ezt Írják: »Még nem sikerült megállapítani személyazonosságát.« A rendőrség vagy biróság olyan ember személy- azonosságát szokta kutatni, a kiről gyanú van, hogy nem az igazi nevét vallotta be. Ismeretlen halottnak nem személyazonosságát, hanem kilétét kell nyomozni.

Egyelőre elég az újságok magyartalanságaiból. Lássunk néhány társalgási magyartalanságot.

Darokkozók a volátot, az ultimót »bemondják « Azelőtt »kimondtuk« és úgy hiszem, igy van jól magyarul.

vjryanun a „vegén és -„miatt“ ÖSSZC- cserélése. „A "ház, az üzlet betegség, haláleset végett eladó.“ Mintha az a haláleset, az a betegség czél volna és nem ok.

Sokan már a jegyben járó férfiról, leányról azt mondják, hogy „megnősült, férjhez ment.“ Pedig ezt csak a törvényes egybekelés után lehet róluk mondani.

Szólhatnék még a „foló, goló, osztál-“ ról, de attól félek, hogy felekezeti kérdéssé teszik.

A telefonon mért mondják, hogy halló ? Nem jobb volna : „Hallod-e?“ vagy „Hallja-e ?“ A felelet volna: „Hallom!“

Harezi riadókiáltásul nem volna-e jobb a „Hurrá“ helyett „Hajrá!“ Mikor Feszti körképén a rohanó magyarokat láttam, mintha csak hallottam volna, hogy „Hajrá!“ Vagy* „Rajta!“ Addig is, mig a közös hadsereg magyar ezredeibe behozzák a magyar vezényszót, legalább a magyar honvédség kiáltana magyar riadószót.

»Jön és megyt hoz és visz:« ezesnek helyes használata egyik próbaköve a tiszta magyarságnak. A fővái'osban hivod a pinczért, úgy felel: »Jövök már.« Faluhelyen hivod a korcsmárost, bizonyosan igy felel: »Megyek már.« Mert nem terád nézve, hanem magára nézve szól és mozdul • te rád nézve jön,“ magára nézve „megy.“ Sürgeted a sört. »Hozom már kérem« — mondja a fővárosi pinczér. Sürgeted a bort: » Viszem, már« —