Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-02 / 23. szám
közérdek; 1906. junius 2. azonban ott van, bogy a képzőben tanult vessző és szalmamunkákkal többé nem foglalkozik a fiatal tanító. Lombfiirésszel azonban állandóan dolgozik, mert evvel gyönyörű házi oltárt és keztyü dobozt lehet készíteni az első Ideálnak. Hányszor benéz a falusi tanitó a hosz- szu téli estéken a fonóba és ott elbeszélget, mesélget, szórakozik az egybegyűltekkel. Ilyenkor bizony megismertethetné és rászoktathatná az incselkedő legényeket arra, hogy miképen suhoghat a kosárvessző a rokkaper- gós mellett. A fonóban készült kosarat éppen úgy megveszik a városi piaczon, mint a szálfonalat, vagy házi vásznat. Ha aztán az ilyen hasznos házi iparban állandó haladásra törekszik a tanitó, nem kell messzebb, mint a legközelebbi törvényszéki fogházig mennie; ott megkapja az ügyésztől az engedélyt arra, hogy a legszebb háziipari dolgokban tapasztalatokat gyűjtsön és tanulmányait bővítse azért, hogy a következő télen bemutathassa falujában a tanult újdonságokat. A hol aztán iljusági egylet és olvasókör is van, ott egyes alkalmakkor buzdító felolvasásokat tarthat a tanitó és ha ismereteit e téren évenként bővíti, ugyanezekről elméletben is beszámolhat, a mivel az érdeklődést feltétlenül fölkelti és ébrentartja. Az iparos egyletek (meghajlok az ön képzés czélja előtt) sok helyen már kezdenek színházat pótolni, a hol olyan primadonnák és hősszerelmesek fejlődnek, a kik műkedvelőkből mütorzitókká lettek. Pedig ezekben az egyletekben nagyon szép tér nyílik arra, hogy — nem mondom — iparművészeti, hanem ízléses iparczikkekből évenként egy gyűjteményt (kiállítást) létesítsenek. Nem állítom, hogy ezeket az összehordott tárgyakat ugyanabban a községben mind eladhatják, de — azt hiszem — szokatlan- ságában azért nem lenne visszatetsző, hogy ha a szomszédos város vagy nagyközség országos vásárján egy sátor-bazárban árusítanák az egyes községek iparosai által kiállított iparczikkeket. Egy-két ilyenféle alkalom nagy vidéket adhat a törekvő iparos szorgalmának és jó nevének. Hány papot, tanítót ismerek, a kik szt. család naptárt, rózsafüzért, ima és zsol- táros könyvet nemcsak ajánlanak, hanem árusítanak, de — nem tudom — figyelik-e azt, hogy a tinta, toll, irón, irka, rajzpapir, törlőgumi stb. a melyeket naponta száz és száz iskolás gyerek használ, büszkélkedik-e ezzel a két szóval: *magyar gyártmány.« Az itt elmondottak tehát azt igazolják, hogy mily nagy közönség áll egy tanitó vezetése, ellenőrzése, — ha akarja — magyaros jóakarata mellett. Jó lenne tehát, ha a fentieket az arra illetékesek megszívlelnék. Jelen kis czikkemnek pedig az lenne a legigazabb érdeme, s legszebb jutalma, ha a tanitógyüléseken »A tanítók a magyar mondja a falusi magyar korcsmáros. Hazulról indulóban jól mondod : „Majd az esti vonattal jövök.“ De ha a távolból irod vagy sürgöny- zöd igy: ez már germanizmus. Mikor vendégeid érkeznek, kimégy elé- bük s ezt mondod: „Tessenek besétálni, tessenek helyet foglalni.“ Juj, juj, juj! Azt gondolod, ha többekhez szólsz, többesben kell mondanod a „tetszik“ személytelen igének felszólító módját. Nem tetszenek bizony a te vendégeid besétálni, leülni, hanem tetszik a te vendégeidnek besétálni, helyet foglalni. Uraim és hölgyeim! Tesssék csak úgy tessékelni vendégeiket, hogy: »Tessék !* — Folytatjuk. — iparért« czimmel vitatételt tűznének ki. Tüzetes oktatást és Útmutatást nyernének ez által lelkes tanítóink az ily irányú igazán nemzet boldogító további munkálkodásukhoz. Báli Sándor. A püspök bérmautja. A pécsi egyházmegye uj, fiatal püspöke most járja be egyházmegyéjét s mindenütt lelkes fogadtatásra talál, mert páratlan úgy is, mint főpásztor, szeretetre méltó úgy is, mint ember, a vele érintkezők nem tudnak eleget mesélni finom modoráról s arról a lelkes szeretetről, amely emiatt mindenütt kiséri. Útjáról a következő értesüléseket vettük : Bátára hétfőn, délután 5 órakor érkezett Dunaszekc8Őről. Hanny Gábor prelatus és dr. Mosonyi szertartás mester kisérték. Az érkező püspököt Bajó Pál főszolgabiró fogadta, a község érdemes elöljáróságával s pompás négyes fogatát 80—100 főnyi lovasbandérium kisérte. A községben 37 diadalkapu volt felállítva ügyesen, szép selyemkendőkből, a'38-ikat pedig a község állíttatta, sez lampionokkal, nemzeti lobogókkal s drapériával volt díszítve. A püspök egyenesen a templomba ment, hol a megholtakért imádkozott, aztán gyóntatást végzett, majd a temetőbe ment s 1U 10-ig ismét gyóntatott. Másnap megbérmált 600 gyereket. A püspök Szalczer Sándor plébánosnál volt szálláson. Megtekintette az iskolákat is s több jótékony adományt adott át a szegényeknek V a tűzoltó egyletnek. Innen Bátaszékre ment, hova múlt hó 29-én délután fél 5 órakor érkezett. Sajnos, a hirtelen támadt égiháboru megzavarta a fogadtatást, de azért este annál szebben sikerült a rendezett fáklyás fölvonulás. Délután 5—6 óra között az egyes küldöttségek tisztelegtek; este 8 óra után az önkéntes tüzoltó-testület, a keresztény munkások egyesülete, a kath. legényegylet és a kath. ifj. önképzőkör tagjai fáklyával, zenével fölvonultak a plébánia elé, hol a tűzoltó testület zenekara játszott két darabot, valamint a bátaszéki dalárda két dalt énekelt. Öméltósága kíséretével együtt kiment a plébánia elé és ott hallgatta meg az éneket és zenét. Másnap, 30-án volt a bérmálás. Körülbelül 1300 gyermek részesült a bérmálás szentségében. Délelőtt 11 óra után, amikor a bérmálással végzett, egész kíséretével együtt felkeresett egy beteget és annak saját lakásában adta fel a bérmálás szentségét. D. u. fölszentelte a kath. legényegyesület uj zász Iáját, aztán elment a temetőbe. Harmadnap, 31-én délelőtt fél 9 órakor meglátogatta az iskolákat, fél 11 órakor pedig elment Bonyhádon át Nádasdra. Alsó- nánáig Bajó főszolgabiró s onnan Szent- iványi Miklós főszolgabiró kisérte el a népszerű főpapot. * A pécsi egyházmegye főpásztora, dr. Zichy Gyula gróf, pécsi püspök bérmálási kőrútjában folyó hó 6-án délután félöt órakor Várdombról Szekszárdra érkezik. A püspöki látogatások a hívekre mindig eseményszámba mennek s a mostani látogatásnak annál inkább nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert Öméltósága első ízben jön városunkba s mert valóban Krisztus szive szerinti pap az, akit várunk s akit városunk közönsége s a hívők serege méltó hódolattal készül fogadni. A püspök egyik leggazdagabb s legrégibb főúri család sarja, akit a polgári életben is fény és pompa övezne s mi sem bizonyíthatja jobban fenkölt szellemét s keresztényi alázatos szivét, mint hogy magas méltóságában is a legegyszerűbb, a legszívesebb és a legbuzgóbb lelkipásztor. A fogadásra nagyban folynak az előkészületek. Az itt időzés tartamára a programúi a következő: Öméltósága délután fél 5-kor érkezik Szekszárdra, ahol a város végén felállított diadalkapunál dr. Hirling Ádám polgármester a városi, tanacscsal fogadja. Fogadás után a püspök a belvárosi templomhoz hajtat s ott száll le. Itt a papság élén Wosinsky Mór apátplebanos s a kórusról a templomi dalárda az Ecce Sacer- dos-sal fogadja. A templomból a belvárosi plébániára vonul, ahol rövid pihenés után a tisztelgéseket fogadja. Este 9 órakor a kath. körből a tűzoltó zenekar közremuködese mellett lampionos menet vonul a belvárosi plébániához s a dalárda Öméltóságának szere- nádot ad. Csütörtökön reggel a bérmálási szer - tartás 8 órakor kezdődik. A plébániáról az ornátusban levő püspököt a szertartáshoz öltözött papság kiséri harangzúgás közben a templomba, ahol Wosinsky Mór apát szentbeszédet mond, a püspök csendes misét olvas s utána rövid szentbeszédet tart, ennek befejeztével pedig bérmál. Délben Wosinsky Mór a püspök tiszteletére ebédet ad. Délután a püspök látogatásokat tesz, továbbá megtekinti a kór1 t, kath. kört, múzeumot, selyemgyárat és k kath. óvodát s amennyiben lehetséges, az iskolákat. Pénteken reggel háromnegyed nyolcz- kor a püspök az újvárosba megy, a hol a templomban dr. Fent Ferencz plébános fogadja a papsággal s az énekkar az Ecce Sacerdos-sal. Itt dr. Fent Ferencz prédikál, a püspök szent misét és szentbeszédet mond s utána bérmál. Délben az újvárosi plébánián dr. Fent Ferencz plébános ebédet ad a püspök tiszteletére, aki délután meglátogatja az árvaházat. Valószinü, hogy itt is, mint másutt, körmenetet vezet a temetőbe, ahol a meghalt hívekért imádkozik. Este felé innét Sióagárdra távozik. A püspök fogadása körül a kath. kör is serényen tevékenykedik s buzgó elnökével, Szabó Géza hittanárral nagyobb szabású lovasbandériumot szervez, amely a püspök elé a város határára vonul ki. Tagjaihoz külön is meghívót bocsátott ki, melyben az ünneplésnek a kört illető részére hivja fel tagjainak figyelmét s a házak fellobogózását kéri. A tulipán-kert. A „Tulipán-Kert“ hölgybizottsága múlt vasárnap délután a vármegyeház nagytermében Dőry Pál alispán elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezleten Szekszárd előkelő hölgyközönsége, az értelmiség, kereskedő és földmives osztály számos taggal volt képviselve. Csak csodálatosképen épen azon osztály tartotta magát távol, illetve alig képviseltette magát, amelyről tulajdonképeu szó van. Hiszen a „Tulipán-kert“-nek fő-, mondhatnánk egyetlen czélja a magyar ipar pártolása, fellendítése. Nagyon sajnálatos körülmény volna az, ha ez iránt a kérdés iránt az iparos osztály nem érdeklődnék, sőt, hogy azért lelkesedni is ne tudna. Ab értekezletet Dőry Pál alispán, akit feleségével és dr. Steinér Lajos ügyvéddel való belépésekor lelkes éljen fogadott, a következő beszéddel nyitotta meg. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Azok a sötét politikai felhők, melyeknek borongása szeretett hazánk földjének jj “ étvágyat és a testsúlyt, megsr ’ * ktHi&géot, váladékot, éjjeli Tiidobeíegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat. is kinálnak, kérjen mindenkor „Rvche“ ewdséé csomagolást. F. Hoffniann-La Rache ól C«. Basel (Sr&jejL Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárak' Mm. — Ara flvegeakint 4.— korona. JMm
