Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-20 / 3. szám

Szekszárdi, II. évfolyam. 3. szám. Szombat, 1906. január 20.

TOLNAVARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden szombaton.

Kiadók!ratal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hi$detéshk

legj Hiányosabb számítással, díjszabás szerint.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Bel munkatársak :

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Szerkesztőség: Széchenyi-iitcza 1095. szám.

Ide küldeudök a lapot érdeklő Összes közlemények.

ELiŐFIZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

„Fogytán van a napod.“*

„Fogytán van a napod“,

Búsan szólt a költő,

És alig telt bele Egy fél emberöltő:

Napunk kiragyogott,

Bánat, kétség elült,

S ezrek riadozták A „Rendületlenült.“

Fogytán van a napod,

Édes anyánk jaj, jaj!

Küzködnek fiaid,

S vívódnak sok bajjal.

A rémséges éjben Egy sugárka sincsen,

Elhagyott bennünket A Teremtö-Isten.

Újra nyomorúság,

S szenvedés a részünk;

A próba tüzében Senyvedünk, enyészünk.

* Vörösmarty Mihály boronyós hangulata, legutolsó költeményének czime ez. Ehhez fűzi reflexióit jeles költőnk Sánlha Károly, a fenti magas szárnyalása hazafias versében. A szerk. ;

Virrad-e, vagy a bús Jóslat valóra vál,

S jön értünk s eltemet „A nagyszerű halál.“?

Félre sötét képek!

Mi élni akarunk.

Szegény magyar költő,

Lesz, lesz még hajnalunk.

Büszke reménységünk,

S erőnk a mult s a jog.

A sötét éj után Napunk még kiragyog.

Hogyha egygyé forrunk,

Nincs fogytán a napunk;

Uj dicső reggelre

Még csak most virradunk.

Bízzunk, hű magyarok,

Van, aki segítsen:

Önnön igazságunk És az igaz Isten.

SÁNTHA KÁROLY.

Felsőbb borászati szakoktatásügyünk reformjához.

Irta: Kirchner József, gépészmérnök.

Felsőb szőlöszeti- és borászati tanfolyamunknak az a czélja, hogy az abban résztvevők elméleti és gyakorlati alapon, tudományosan és gyakorlatilag oly mértékben képeztessenek ki,- hogy nagyobb kiterjedésű szőlő- és pinczegazdaságok önálló kezelésére vagy állami szolgálatban való alkalmazásra képesek legyenek, de az említett tanfolyam érvényben álló mai szervezeti szabályai alapján ezt a feladatot egészben és teljesen meg nem oldhatja.

Igazam bebizonyítására szabadjon a következő alaptételből kiindulnom.

Bármely gazdasági termelésnek, legyen az szőlő, komló, gabona, répa vagy burgonya, a sikere két tényezőn fordul meg. Első sorban a földben rejlő termő erők nagyságán, másodsorban a termő erők kihasználásának mértékén, a gazdálkodás inten- zivilásán.

A kihasználásnak mértéke alatt azt a relacziót értjük, amely fennál a befektetett —1 legyen az pénz, munka, szorgalom, tudás,, tehetség vagy idő — és az abból kapott mennyiségek között

Nagyon természetes, hogy minél nagyobb eme viszonynak számbeli értéke, annál nagyobbnak, annál sikeresebbnek mondjuk a termelést.

Kérdés már most, miként íolyhatunk be ezen viszony számbeli értékének megváltoztatásába? Csak hogyha eme viszonyTÁRCZA.

Anyámhoz.

Igazad volt, hogy kívüled Nincs senki, aki még szeret,

S pár jó szávai eloszlassa Bús arczomról a felleget.

Most sírok, mikor már késő S az édes otthont elhagyóm,

Most érzem, mi voltál nékem Szerelő, drága jó anyám.

Igazad volt. E távolban Senki sem ért meg engemet.

Csak még egyszer csókolhatnám Lázas ajkammal kezedet I

SZABÓ GÉZA.

Az ó-kori rabszolgaságról.

Irta: Zsigmond János.

— A .Közérdek“ eredeti tárezája. —

Messze nagy útra vezetem olvasóimat. Szálljunk vissza két - háromezer évvel1 a múltba, a Krisztus előtti századokba, az antik pogány világ kellő közepébe. Oly messzire esik tőlünk eakor, és oly eltérők annak valI lási, társadalmi és politikai intézményei .a mi jelenkori társadalmi intézményeinktől, hogy azoknak megértése a legnehezebb dolgok egyike. E nehéz megértésnek pedig egyik főoka abban rejlik, hogy bármely távoli kort is intézményeivel együtt jelen viszonyainkból kiindulva, a jelenkor szemüvegén át vesszük vizsgálat alá. Pedig ez utón gyakran útvesztőbe tévedhetünk és ferde fogalmak születnek meg agyunkban valamely rég letűnt kor intézményei felől. Például a modern parlamentárizmus korában mily kevesen tudnak maguknak helyes fogalmat alkotni az ó-kori Róma fórumának politikai mozgalmairól, vagy pl. Athen legdemokratikusabb korszakáról, mikor Porikies elragadó szónoklata révén uralkodott czim nélküli tényleges hatalommal a "politikai polgárság felett. De ha nehéz is az ó-kor politikai intézményeit világosan megértenünk, vaunak intézmények, melyeknek megértése nem nehéz, ha ezen intézményt eredményében és a vele- összekötött tettekben vizsgáljuk.

Az ó kor legműveltebb társadalmába, a görög-római társadalmába vezetem t. olvasóimat és bemutatom e,fényes társadalomnak egy intézményét, melyet bizonyosan meg fog érteni mindenki, nem kell oda se tudományos készültség, se éles elme, csak egy kis emberszeretet s e szeretetből folyó humanizmus.

fényes műveltségét, páratlan intézményeit bán.üljük és csodáljuk, sohasem szabad szem elől t vesztenünk, hogy vallás és erkölcs dolgában, minden magas műveltsége daczára, nagyon elmaradt tőlünk. Mestereink voltak I ők a szellemiek terén mindenben, csak vallás és morál terén, főleg pedig az emberszeretet, a humánizmus terén nem. Megbámuljuk utól- érhetetlen irodalmi remekeiket, csodáljuk az államélet terén elért páratlan sikereiket, képzőművészeti remekeik ma is öíök minták, a természettudományokat kivéve a tudományok tágas mezején mindenben úttörők valának, de vallási és erkölcsi elveikből nem kérünk. Azt kérdezhetné valaki, hogy ugyan mint lehetett ez igy ? hogy történhetett meg az, hogy ezek a népek, kik a műveltség terén irányadók voltak az egész világ számára, kiknek a műveltségén alapul a mi mai műveltségünk is, mégis annyira számkivetették körükből a szeretet törvényét első sorban és embertár.-aik iránt minden műveltségük daczára a leffszivrelenebbek voltak? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy az emberben teimészeténél fogva nagyon sok rossz hajlam rejlik s az önzés, az emberi szív e férge, ha csak nem korlátoztatik, a legborzasztóbb vétségekre képes embertársaival szemben is. Már pedig Krisztus előtt isteni parancs nem korlátolta az emberi szív durva szenvedélyeit, nem volt még akkor- I Istentől szentesítve a törvény, mely igy szól:

Mikor az antik görög-római társadalom

Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.