Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-20 / 3. szám
2 KÖZBHDBK 1906. január 20. ban előforduló egyes faktorok lényegével tisztában vagyunk azokkal dolgozni is tudunk, azokat a termelésben mindenáron értékesíteni iparkodunk! Ezek a faktorok a tőke, a munka, a szorgalom, a szakismeret, a tehetség, és az idő. Kiragadom ezek közül a termelésbén leglényegesebb szerepet játszó faktoroknak egyikét: a szakismeretet! Szakismeret, szakértelem nélkül egyetlen egy termelő sem élbet meg, — egyaránt szükséges akár a nagy — akár a kis üzemekben. Mert kinek eleinte ismeretei nincsenek, az nem érzi otthon magát, bátortalan a kezdésben, nincsenek tervei, nincsenek eszméi és gondolatai. Ignoti nulla cupido, mint a latin mondja. Tehát egy rendes gazdasági üzemben, a hol rendszeres évi trágyázással a földben rejlő termő erők állandóságát tételezhetjük fel, az egyéb faktoroktól itt most eltekintve, a termelésnek gikere a hasznosítási fok számbeli értéke, a termelőnek, a gazdának, a jószágigazgatónak, vagy az intézőnek eszén és szakértelmén fordul meg. Csak rajta áll, mikép tudja az ő szakértelmével a legpraktikusabb, a legjövedelmezőbb és a leghasznosabb dolgokat produkálni \r És itt, — gondolatmenetem fordulópontján — hangsulylyal kell kiemelnem, hogy a mai egész gazdasági termelésünk csak azért egyoldalú, a mi mezőgazdasági kultúránk azért halad oly lassan előre, mert termelésünk vezetésében és intézésében, legyen tisztelet a kivételnek, olyan erők működnek, a melyek kellő szakértelem hiján, szűk körben, csak a régi elavult utakon képesek haladni r Értem itt pedig azt a szakértelmet, mely nem tisztán a mezőgazdasági ismeretek alapján épült fel, de melyet megtermékenyi- tett s a gazdasági élet nehéz küzdelmeire meg- edzett a műszaki ismereteknek bizonyos fokú bírása. Tárgyamnál, a borgazdaságnál maradva, azt mondom tehát, hogy Magyaroiszág szőlősgazdái, uradalmi intézői, bizonyos fokú műszaki ismeretek nélkül el nem lehetnek, ha azt akarják elérni, hogy hegytetőinken a régi, homokbuczkáinkon pedig egy a modern szőlőmivelés mindenféle kellékeinek megfelelő kultúra virágozzék. Hogy csak ezzel a szakértelemmel lehet valamire menüi, hivatkoznom kell e lap hasábjain tett részletesebb fejtegetéseimre; itt most csak egy műveletet ragadok ki a szőlőgazdaságból, s azt mondom, hogy ez a művelet mindaddig egyoldalú lesz, mig azt csak tisztán gazgasági szempontokból vizsgáljuk. Mert p. u. az ójtás, mint szőlőneme- sités, gazdasági; de már mint művelet, mint operáczió, műszaki szempontokból jön elbírálás alá. Hiába vezérlenek akármilyen magas ! szempontok egyik vagy másik irányban, hiába fejtek ki bármilyen nagy munkásságot külön-külön, ha a kettővel ugyanegy helyen, ugyanegy időben tisztában nem vagyok. Más szavakkal, ennek az ojtási mive- letnek, mint termelési operácziónak sikere nemcsak attól függ, mennyire értek a szőlővesszőnek élet és boncztanához, azaz mennyire vagyok tisztában a gazdasági ismeretekkel, hanem függ attól is mennyire értek az ojtási műveletnek műszaki részét végező szerszámok mibenlétéhez. A modern gazdasági szakértelemnek ilyen irányú fejlesztésében Útmutatást és ismereteket ad a szőlő- és borgazdasági tekhnológia. Ama legelői emlitett czél már most» melyet felsőbb szőlészeti és borászati tanfolyamunk maga elé tűzött, egészben és leljesen azért nem oldható meg, mert azon a borgazdasági technológiának érdekei képviselve nincsenek. Azok a hallgatók, a kik akár az óvári akadémiából, akár egyéb gazdasági tanintézet bői erre a tanfo'yamra kerülnek, nem lehetnek és nincsenek is tisztában a borgazdasági tekhnolégiának anyagával. S ha aztán itt sem hallanak semmit, nem csoda, ha valami nagy üzembe kerülnek, idegenül látják a termelésben rendelkezésükre álló sok mindenfajta gépet és eszközt; nem lesz különös, ha azokban nem a segitőeszközöket látják, hanem olyasvalamit, a mit csak a bosszantásukra, a megterhelésükre spekulált ki a tekhnikus. Nem akarok rámutatni a borgazdasági tekhnológiának szorosan vett anyagára, csak röviden átszaladok rajta. A szőlőkulturában azóta, hogy a homokon nagyobbmérvü telepítések történtek, a földtalaj megporhanyitásánál és kellő meg- keverésénél, az emberi és állati erőket gépekSzeresd felebarátodat, mint önmagadat! A régi világnak ezt a szeretetlenségét legjobban mutatja az a szomorú emlékű intézmény, melyről egyet-mást el akarok mondani tisztelt olvasóimnak s ez: a rabszolgaság intézménye. Az emberi méltóságnak lábbal való tiprását kell látnunk a rabszolgaságban s ez mutatja mennyire ismeretlen fogalom volt a régieknél az emberi méltóság. A rabszolgaság létesítésére a régiek helytelen nézete szolgált egy részben alapul, mely nézetet ők a munkáról tápláltak. Mig ma a munka szerint mérjük az ember értékét és becsüljük a munkást, sőt elitéljük a munkakerülést, addig a régiek azt tartották, hogy a munka megbecstelenítő hatással van az emberre. Ez a nézet nemcsak a köznépnél volt elterjedve, hanem a leghíresebb írók és bölcsészek is vallották és védelmezték ezt. Minthogy — eszerint — a munka meg becstelenitő hatással volt az ő felfogásuk szerint az emberre, következőleg az azzal foglalkozók sem részesülhettek egyenlő sorsban a szabad polgárokkal. Ezen gondolkodás- módnak természetes következménye volt azon embertelen bánásmód, melyet a rabszolgák I mind az állam, mind a tulajdonosok részéről I tapasztaltak. Ehhez a gondolkodásmódhoz j most még gondoljuk hozzá azt a szeretetlen- I séget, mely Krisztus előtt uralkodott s ezzel I megalakulnak látjuk a rabszolgaság intézményét. Munkás emberre, természetesen, az ó-korban is épp úgy szükség volt, mint mai napság, tehát a munkával foglalkozók, vagyis I a rabszolgák számát minden módon növelni kellett. Hogy lehetett tehát valaki rabszolgává ? ez most az első kérdés, mert önként I bizonyára senki sem vállakozott erre. Első sorban a rabszolgák gyermekei mind ilye- I nekké lettek, azután a talált gyermekek is. I Büntetésből is lehetett valaki rabszolgává, t. i. ha valaki a katonáskodás vagy adó alól kivonta magát, hasonlóképpen az olyan pol- I gárok is, luk. valami megbecstelenitő súlyos j vétséget követtek el, valamint az adóst is rabszolgául adhatta el hitelezője, ha adósságát a kiszabott időre le nem. fizette. De I legbővebb forrása volt a rabszolgaságnak a háború. Mert a régi világban a hadjog egé- j szén más volt, mint ma. Ma háború esetén legfeljebb a háborúskodó felek katonái tűz- I nek össze, de maga a polgári lakosság, vakéi kellet felváltani, mert ez gyorsabban és olcsóbban is dolgozott. Üzembe léptek a gőzekék. A kötött talajokon ojtani kell. Manapság bizony sok ojtógép áll a rendelkezésünkre s ha valaki ezek közül nem tudja a legjobbat kiválasztani, kénytelen végigexperimentálni valamennyivel a termelés rovására. A peronoszpora ellen permetezéssel védekezik a termelő. Temérdek azoknak a szab. permetező kannáknak a szám*, melyek manapság használatban vannak a melyek közül szakismeret nélkül bajos dolog volna eldönteni, melyik a legpraktikusabb. A lisztharmat ellen kénporozunk. Mennyi drága anyagot láttam elpazarolni a földre, mert sem a kezelője, sem a felügyelő, sem az intéző nem értett a kénporozó szerkezetéhez. Mit szóljak a borsajtőkról f Gépgyárosaink valóban vetélkednek a praktikus borsajtók megszerkesztésében. Ezek a konstrukeziók azonban kevésbbé vannak elterjedve; igen de igen kevés hydraulikus sajtó áll ma a nagy üzemek szolgálatában, sok helyütt még ma is találhatni, a nagy helyet elfoglaló, kényelmetlen kezelésű szakpréseket.' Ugyancsak kevés lehet azoknak az üzemeknek száma, a melyekben borszürő, vagy paszteurizáló gépekkel is dolgaznak. Vagy hány üzem ért a cognac és pezsgőgyártás berendezéséhez? Pedig hát 28 lilléres borárak mellett át kellene menni már egyszer az intensiv gazdálkodásnak erre a terére is. Nagyon rövid vázlatát ebben adtam volna a borgazgasági tekhnológia anyagának. Van szerencsém a mértékadó és illetékes tényezők szives figyelmét felhívni, hassanak és működjenek közre, hogy e tanfolyamon a borgazdasági tekhnológiának eddigelé elhanyagolt érdekei képviselve legyenek. Ha nem is behatóan, mert hiszen a szerkesztés a tekhnikus feladata, de encziklopedikus módszerben okvetlen tárgyaltassék. Erős a reményem, hogy a czélnak teljes megoldásával közgazdasági életünknek hasznos és tevékeny tagjait, lelkes harezosait üdvözölhetjük majd a felsőbb szőlőszeti és borászati tanfolyam hallgatóiban. Vajta, 1906 január 10. gyonában meg személyében hántatlan marad ; de nem igy volt ez régente! az ellenségtőt bevett városok polgársága, valamint mindazok a lakosok, kik akár a hadvezérnek, akár a katonáknak megtetszettek, rabszolgaságba hurczoltaitak és ilyen esetben atya gyermekeitől, nő féijétől s a gyermekek is egymástól irgalom nélkül elszakittattak úgy, hogy többé soha sem láthatták egymást. Ma már csak azért is há’át adhatunk a gondviselőnek, hogy megmentett bennünket ettől, mert mindig rettegnünk kellene, hogy egy háború esetén nem jutunk-e az ellenség hatalmába és nem leszünk-e mindörökre elszakítva szeretteinktől. Elképzelhetjük, hogy a rabszolgák száma is mennyire fölszaporodott. Hogy pedig a velük való bánásmódot megismerhessük, az ó-kor legműveltebb népénél mutatom be t. olvasóimnak a rabszolgák helyzetét és ebből megítélhetik, hogy milyen sorsuk lehetett e szerencsétleneknek más, sokkal műveletlenebb népeknél. Az ó-kor e két legműveltebb népe a görög és a római, valóságos vásárt űztek ez állatnak tekintett emberekkel, kiket úgy, Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszökteti a k&Mgéet, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdöbategsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffnan-La Roche A Co. Basel (SváJcjL Roehe“ & Kapható orváéi rendeletre a fyftfysaertirak- baa. — Ara flvegenklnt 4.— korona.
