Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-24 / 12. szám
8 KÖZÉRDEK 1906. márczius 24. •ég egyes közjövedelmeit az arra hivatottak a számadásokból egyszerűen kihagyták. E jelentés alapjain az alispán a község ellen a vizsgálatot elrendelte. — Madárpusztjtók. Ha az ember vasárnap a szabadban jár, minduntalan találkozik egy-egy ifjúval, aki Flobert-puskával felszerelve, abban keres szórakozást és mulatságot, hogy minél több madarat pusztíthasson el. Diák, iparos- és kereskedő-tanoncz felcsap vadásznak és oktalan módon pusztítja a mezők dalos és hasznos madarát. Eltekintve attól, hogy mennyi szerencsétlenségnek volt már okozója, hogy a gyermek kezére fegyvert bíztak és hogy a madarak mindenféle kártékony rovar pusztitása által kiszámíthatatlan hasznot hajtanak, a hasznos madarak törvényes védelemben is részesülnek s pusztításuk érzékeny pénzbüntetés terhe alatt tilos. Felhívjuk erre a több helyről panaszolt visszaélésre a rendőrség figyelmét. Borszék. Ha Székelyföldön jársz — fenyvesek aljában — Hol tündértől népes ragyogó világ van, Megejt híves vizű Borszéknek forrásé, Mely már Atillát is vendégül traktálta. Itt pedig Tolnában, bikavér honában, i Borivóktól népes, venyigés világ van, Melynek lángborából — ha megtelik gyönggyel A magyar néplélek ősereje tör fel . . . Csak borszáki vizet igyunk hát ily borral: Magyar virtust nevel, életkedvet forral . . . EGYHÁZI ÜGYEK. Gyűjtés templom építésre. A dombóvári protestáns egyházközség templomot óhajt építeni. E czélból a következő kérő szózatot intézi a nemes gondolkozásu jószívű adakozókhoz: Régen emészt bennünket egy édes vágy, hogy immár 200 év óta eltemetett helyi egyházunkat, melynek még 1674-ben is rendes lelkésze vala — hamvaiból uj életre keltsük; hogy magasztos hivatását e nagy és fontos központtá növekedett városunkban is úgy az általános közművelődésnek, mint közelebb a nemzeties iránynak ápolása érdekében megkezdvén, időről-időre világositó szövétnekként lobogtassa. Maroknyi gyülekezet vagyunk, a kezdet kezdetén; három vármegye összeszögelő határán alig 100 lelket számlálva; de annál nagyobb mértékben lelkesít bennünket nemes szándékunk kivitelében azon biztató evangéliumi szózat: „Ne félj kicsiny sereg, nem hagylak el téged!“ és hogy: „az Isten kicsinyekben végzi el az ő nagyságát!“ Azon helyet, a hol kedveseink hült porai nyughatnak — önerőnkből már megszereztük, ámde nincs még meg ama másik, a melyben az élők gytijthetnének maguknak maradandó kincset, mely táplálja a lelket égi eledellel az igének hirdetésében — mostan azért a valláserkölcsi élet központjául szolgálandó épületet, egy kisded templomot óhajtanánk emelni Istenünk dicsőségére. De bármily nagy mértékben érezzük is magunkat áthatva e magasztos czél megvalósításának gondolatától — magunkban gyengék és erőtlenek vagyunk. Azért nyújtjuk ki kezeinket felétek, azért szólunk hozzátok esdőleg: Segítsetek! — Igen! Emeljétek fel halottaiból a jő szív sugallta segedelemmel, hadd zendülhess«n meg mielőbb a mi építendő templomunkban a hála és öröm-ének édes hazánk zengzetes nyelvén ; hadd hirdessék ott a tiszta evangéliumot, mely minden hívőnek üdvösségére szolgál!“ Adományok az Egyház gondnoki hivatalához küldendők, de készséggel közvetítjük mi is a hozzánk beküldendő nemes adományokat. — Itt említjük meg, hogy a dombóvári Takarékpénztár részvénytársaság ezer koronát adományozott a templom-felépítés czéljaira. Lelkész beiktatás Pál fán. Pálfai tudósítónk írja: Csikós Péter volt pálfai ev. ref. lelkész lemondásával Patkó Károly litéri káplánt választották meg. A beiktatás f. hó 18-án volt, mikor Gijőrfi Móricz igari ev. ref. lelkész szép beszéd kíséretében mutatta be a pálfai ev. ref. híveknek az uj lelkészt, aki ki is tett magáért, gyönyörű beszédjével annyira megnyerte híveinek szerétét, hogy mindenki teljes megelégedésről beszélt. Kívánjuk, hogy Patkó Károly lelkész ur hosszú időn keresztül boldogítsa a pálfaiakat. Uj plébánosok. Mayer György Mecsek- szabolcsra, Bubregh Béla Szászvárra és Aüerbach László Kisvaszarra neveztettek ki plébánossá. Áthelyezések. A megyéspüspök Fajth Jenő káplánt Villányról Mágocsra, Ridlin- ger Dezsőt Hőgyészről Kurdra és Szeitz Józsefet Kurdról Villányba helyezte át. jp # . Muzeum, köziutézetek ügyei. A vármegyei muzeumegyesület e hó 12-én délután 5 órakor közgyűlést tartott, melyen Wosinsky Mór alelnök elnökölt, mert gróf Széchenyi Sándor elnök és Dőry Pál alelnök akadályozva voltak a megjelenésben. Az 1905. évre vonatkozó titkári jelentésből kiemeljük, hogy az egyesület, a múlt évben megkezdte tényleges működését s megkezdte a felolvasások sorozatát. A felolvasások kíséretéhez vetítő készüléket vásárolt 900 K 72 fillérért. A felolvasásokból befolyt 301 K, de ugyanerre a kiadások 717 K 24 fill-1 tesznek ki. Az egyesületnek azonban vannak vetítésre való megszerzett képei, melyek 353 korona 78 fillér értéket képviselnek, ezenkívül egyéb meglevő felszerelés és készlet 129 kor. 37 fillér értékű. A felolvasásokból bejött összegre az egyesület 415 kor. 65 fillért fizetetett rá, mint beruházást. A pénztárnok jelentése szerint az egyesület valódi bevétele a múlt 1904. évi tagdíjakkal együtt 2167 kor. 71 fillér volt, valódi kiadása 2124 kor 37 fillér. Tagdíj hátralék 722 korona. A számvizsgáló bizottság javaslatához képest a péntárosnak a felmentvényt megadták. Az 1906. évi költségvetést megállapították 1794 kor. 93 fillér bevétellel és ugyanannyi kiadással. A tisztujitást megejtették, mely szerint elnökké gróf Széchenyi Sándort, aleluökké: Dőry Pál és Wosinsky Mórt, titkárrá: Kovách Aladárt, pénztárossá: Ferdinand Jánost, ügyésszé dr. Haidekker Bélát, számvizsgálókká: Bodnár Istvánt, Holub Jánost és Krautszak Józsefet választották meg. Választmányi tagok lettek: Adler N. János. Ágoston István, Bartal Béla, Boda Vilmos, Csapó \ilmos, Daróczy Zoltán, ifj. Eötvös Károly, dr. Fent Ferencz, Fink Kálmán, dr. Hangéi Ignácz, Hanzély János, Haugli Béla, dr. Hirling Adám, Jeszenszky Andor, Janosits Károly, dr. Kämmerer Ernő, Kálmán Károly, Kovách S. Endre, Krammer János, Kurcz Vilmos, dr. Leopold Kornél, Őrffy Lajos, gróf Széchenyi Domokos, Sztankovanszky János, Simontsits Elemér, Tihanyi Domokos; dr. Tanárky Árpád, Tóth Henrik, Totth Ödön Wigand János. Tótth Ödön indítványára Wosinsky Mór egyesületi vezető alelnöknek, Kovács Aladár titkárnak és Ferdinánd János pénztárosnak eddigi kifejtett buzgóságuk és tevékenységükért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak Úgy a titkári, mint a pénztárosi jelentésből sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, hogy az egyesület tagjai évről- évre fogynak. A megalakuláskor 335-en voltak és most csak 190-en. Totth Ödön- indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a taggytijtést ismét oly arányokban kezdi meg, mint a megalakuláskor történt. Hírlapírói tisztünkből kifolyólag sem hagyhatjuk szó nélkül azt az igazán érthetetlen nemtörődömséget, hogy a szekszárdi 110 egyesületi tag közül az egyesületi tisztviselők leszámításával összesen öten jelentek meg a közgyűlésen. A fáradozó tisztviselők annyi erkölcsi elismerést mégis csak megérdemelnének, hogy a tagok egyszer egy évben meghallgathatnák a közgyűlésen a fáradozás eredményét. EGYLETEK, TÁRSULATOK A Szekszárdi Kerületi Betegsegélyző pénztár 1905. évi mérlege. Mig a terhes kötelezettségekkel járó* szakegyesületek, szakszervezetek két táborra osztják a munkaadót és a munkást és gyakran egyenetlenséget és az egymás iránti gyűlölet érzését szítják, addig a betegsegélyző pénztárak harmonikus együtt munkálkodásra egyesitik az egymásra utalt két tábort. A mint a szekszárdi kerületi betegsegélyző pénztár működéséből is látjuk, ezen karöltve haladásból áldás és békesség, erkölcsi és anyagi előnyök fakadnak. Az utolsó két- évtized alatt hatalmaslendületet nyert hazánkban a munkás kérdés. Sok intézmény alakult, a melyek mindenike a munkás erkölcsi és anyagi érdekeinek támogatását tűzte ki czélul. Ezeknek az intézményeknek működése mindaddig, mig az erőszak és a jogosulatlan igény — támasztás lejtőjére nem lépnek, tagadhatatlanul üdvös és nemes. De embhrbaráti szempontból nem hasonlíthatók össze*a betegsegélyző pénztárakkal és egy ily jól vezetett pénztárból fakadó előnyök messze túlszárnyalják a másintézmények által nyújtható támogatásokat. Szomorú képet tár elénk a statisztika, ha 15 évvel ezelőttre visszatekintünk: Hatalmas °/o-ot vitt el a halál a kézművesek sorából, mert bizony orvost és orvosságot nem igen látott akkor a segéd vagy inas. Vagy megyógyult erős szervezeténél fogvar vagy elpusztult, ha kicsiny volt ellenálló képessége. Ebből az elhagyatottságból emelte ki az ipar munkásait a betegsegélyző pénztár létesítése. Ma ezeren és ezeren veszik igénybe ez utón az orvosi segélyt, részesülnek ápolásban; orvosságban és a munkaképtelenség ideje alatt segélyben, úgy hogy nem kell éhezniök, avagy koldulniok, mint ezelőtt, ha megbetegedtek, hanem rendes ápolásban és táplálkozásban részesülhetnek. Nehéz egy ily intézmény előnyeit lefesteni, azt a maga nagyságában felfogni és érezni csak az tudja, akit messze a szülői háztól, gondos anyától, ágyba dönt a kínzó- betegség. A szekszárdi kerületi betegsegélyző pénztár 13 év óta terjeszti városunkra és vidékünkre áldásos működését. A lefolyt évben 3770 tagja volt, kik közül 1478 esetben résesültek tápdijban vagy kórházi ellátásban, 3484 esetben pedig ingyen orvosi segélyben, gyógykezelésben. A 3770 tag közül csak 18-an haltak el és pedig a ttidő- gumőkórt és öngyilkosságot kivéve más betegségben 6-an, ami a gondos kezelésnek legfőbb bizonyítéka. Beteg ellátásra a számadás - tanúsága szerint 17,195 kor. 55 fill, fizetett ki, a pénztár összes tiszta vagyona 15,195 kor. 55 fill, tartalékalapja pedig 32,542 kor. 14 fill, tehát az ország összes betegsegélyző- pénztárai közül egyike a legnagyobbnak. Az igazgatóság az 1905. évben a tápdijat 10 °/o-kal ismét felemelte. A kitünően szervezett és vezetett pénz^ tár élén a megalapítástól kezdve Mehrwerth Ferencz kereskedelmi tanácsos áll, aki köz- becstilést érdemlő ügyszeretettel, minden anyagi javadalmazás nélkül végzi a vezetés felelősségterhes és nehéz munkáját. TANÜGYI HÍREK. Slöjd. A mászlonyi rk. iskolában Tb- metisch László tanító szépen tanítja a slöj- döt. A szünnapon berendeli az összes gyermekeket az iskolába és ott készítteti a kis talicskákat, székecskéket, virágcsokrokat szi- nes papírból, képrámákat stb. A herczeg erre a czélra 30 koronát adományozott. E hasznos és életre kiható dolog nagyon dicséretre méltó úgyszintén az önfeláldozás is, hogy a tanító nem veszi igénybe szünidejét, hanem azt is a népnek szenteli. Akarat kellene tehát csak és az elrendelt slöjdüt minden iskolában lehetne tanítani.
