Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-02 / 48. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányo9»bb számítással, díjszabás szerint. Előfizetési felhívás. Az év végével uj előfizetést hirdetünk lapunkra, mely a vidéknek legolcsóbb s mondhatni legtartalmasabb heti lapja. Tolnavármegye közigazgatási, társadalmi, gazdasági és kulturális érdekeit szolgáljuk a legjobb igyekezettel; mint minden pártállástól független lap, teljes objectivitással, higgadt, tárgyilagos, elfogulatlan kritikával foglalkozunk vármegyénk minden közérdekű eseményével. Lapunk nyitva áll bárki számára, hogy általános érdekű felszólalását • közreadja. Nem függünk senkitől, Írunk mindenki mellett, a ki megérdemli, mindenki ellen, ki arra reászolgált. Súlyt fektetünk azonban a jóizlésre, a lap irodalmi színvonalára s főleg arra, hogy e lapok hasábjait kicsinyes, személyeskedő támadások eszközévé ne sülyesszük. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. A hirdetést mérsékelt árakon, ölesé díjszabással közöljük. Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „kiözéeidek;“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A nagyipar deczentrálizácziója. Irta: Kirchner József, gépészmérnek. Ha keressük az okokat, a melyek közreműködtek abban, hogy egynéhány vidéki termelési vállalaton kivül — a nagyobb termelési vállalatok legtöbbje egy helyütt van konczentrálva — megtaláljuk a szervezetlen, a korlátlan szabad verseng elvén felépült gazdasági politikában. Ebben a szabad versenyben, amint tudjuk, úrrá lett a tőke, csinált amit akart, — rabszolgaságot a munkásnép ezreiből! Gazdasági politikánk programm- jába felvettük a nagyipar deczentráb záczióját is. Világos, hogy ezzel a politikával a szabad verseny ellen küzdünk TÁRCZA. Sárika alszik. A Sárika alszik, a ház virágszála, Heh szép, heh gyönyörű lehel az ő álma — Mintha galamb módra fel a mennybe szállna. Mint ágon a piros bimbó, ha virágzik, A kis alvó arczán gyenge mosoly látszik, Tán éppen az égi angyalokkal játszik. Édesanyja, ringasd piczi Sárikádat, Rózsalevélből vess néki puha ágyat, S dúdold el fölötte a legszebb nótádat. Csókold ! Te meg szunnyadj kis unokalányom — Soha igy nem érez, ily közel az éghez, Ily boldogan a szív, soha e világon ! SÁXTHA KÁROLY. Enyém és tied. — Eajz. — Méltatlankodva dobta félre a levelet . . . Kezdett unottá válni előtte a dolog, nem mulattatta már a csinos Zoli bohósága, melyekbe ügyesen be tudta szőni a suttogó lombokat, csevegő madarakat s a magára Szerkesztőség: Széclienyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. s minthogy a programm életrevaló, érdemes lesz néhány szóban megvilágítani azokat a szempontokat., a melyekről az ügyet néznünk, bírálnunk és intéznünk kell. Számoljunk le eleve azzal a véleménynyel, mintha a nagyipar deczentrálizácziójával a kisipar támogatására sietnénk. A nagy termelési vállalatok kis üzemeink jó részét elnyelték, az igaz! De ezeket elnyelték volna akkor is, ha akár itt, akár ott dominált volna a tó'ke. így p. o. a lakatos, faragó, kovács, festő', kalapos és takács műhelyeket elsöpri a nagyipar, akár Budapesten, akár Szekszárdon van a székhelye. Ellenben egyes iparágakat nem! Milyenek a kőműves, kárpitos, üveges, szobafestő, házfedő stb. iparok. Ezekben a nagy, a gépi üzem egyenesen ki van zárva. A nagy termelési vállalatok, tehát a kis üzemeknek csak bizonyos fajtáját szívták fel, másokat érintetlenül hagytak. Nevezetesen pedig érintetlenül hagyták azokat az iparokat, melyek, ben a munka és annak kivitele a kézj ügyességen fordul meg. A kézműipar maradt gerle madár bánatos sóhaját, stb. Ilyen elmúlt idők hagyományát képező szerelmi bánatot s rajongást színlelő szavakat. Az „ostrom“ kezdetén némi érdeket kölcsönöztek Zoli leplezett vallomásának a múlt sikereiből elég ügyesen összetákolt szivszóla- mok s a szép menyecske eleinte a főbíró uram elleni daczból „csak azért is“ hallgatta, majd a talán soha sem hallott holdsugárból szőtt vallomások pillanatra pillanatra megragadták figyelmét s eltekintve a szavak tengerárjától, a fiatalember fekete szemeiből azt az egyszerit, de édes szót is kiolvasta: „szerelem“. Tagadhatatlan, hogy 35 éves korában ilyes érzelmek felköltése egy pillanatra, vagy mondhatjuk több pillanatra időlegesen büszkévé is tette a szép asszonyt s ha szivecskéjét megkérdezte, be is kellett vallani, hogy Zoli iránt „nem közönyös“. De, hogy meddig terjedt ez a „nem“ közönyösség“, abban kétségünk nem lehet, hisz tudja mindenki, hogy Anna nagysám igaz szerelemből ment a főszolgabíró úrhoz s bár sok mende-monda jutott füléhez, még ez ideig nem nyílt alkalma ama véleményének megváltoztatására, hogy Béla főszolgabíró ur mintaképe a férfiaknak. A szép Anna tehát még csak vergődött, mint a lépre ment madár, a melyről még kétséges, hogy végkép a lépen ragad-e, vagy szárnyacskájának egy ott ragadt tolla árán vidáman odább repül. Zoli barátunk azonban már ott evicz- kélt a lépen, fülig szerelmes volt a pompás szép asszonyba, noha sok szép leány igyekezett megnyerni neki, a léha, ok nélkül felkapott gentrinek a kedvét. A szép Anna a fiatal ember közeledését eleinte csak azért nem utasította vissza, mert próbára akarta tenni férjét, hogy a régi, oly igazán érzett szerelemből maradt-e még annyi, hogy féltékenysége feltámadjon s ha az fel fog támadni, észre fogja-e venni, hogy a háztüz oltáráról hűsége mézét elhordogatja más nő számára, ami pedig a feleség tulajdona. Vájjon eszébe fog-e jutni az eskü, a mi a nagy rácztemplom boltozatai közt elhangzott ajkairól, a melynek minden egyes érczes hangon kiejtett szavát, a legtávolabbi zugban is meghallotta az összegyűlt közönség minden tagja. Ez erős hangon elmondott eskü, a mi egy egész életre szólott, 15 év alatt emlékeiben elmosódott-e s feltámasz- ható nem lesz — se itt, se ott? Ki tudja még mi háborgott abban a női szivben ? Szerelem, féltékenység, harag és bosszú. Érezte, hogy ez állapot nem maradhat soká, ennek a dolognak vége legyen ; érezte, hogy vagy szívesebben fűződnek újólag össze, vagy mindörökre elválnak és 15 évi házasságuk nem lesz egyéb, mint emlék, a mely hosszú boldogságot, örökké tartó keserűséggel tetőzött be. S ha összehasonlítást tett maga és a
