Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-11 / 45. szám
Szék S2iiPd, I. évfolyam 45. szám. Szombat, £305. november El TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. ILxzIeg'jelera.ils: minden szombaton. Kiadóhivatal: Széeh«nyi-utczii 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főműnk a társ: HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széclienyi-ntcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Köztárházak. Irta : Kirchner József, gépészmérnök. A földmivelésügyi kormányzat részéről nemrégiben egy reformtervezet ismertetése járta be a politikai és szaksajtókat egyaránt. Szól pedig ez a reformtervezet a mezőgazdasági hitel rendezéséről a O O köztárházak szervezésével. A ki ismeri a kisemberek mai gazdasági helyzetét, a ki látja, hallja, hogy nap-nap után mennyi szó, mennyi irás folyik pro és kontra ebben a kérdésben, — bizony kíváncsisággal fordul egy olyan tervezet felé, a mely alapos megoldást igér, — a melyet maga a földmivelésügyi kormányzat feje az ország legkiválóbb agrárpolitikusainak közreműködésével szerkesztett. Mielőtt rátérnénk e reformtervezetnek lényegére — nézzük röviden át a kisemberek mai gazdasági helyzetét. Minden kisgazdánál nagy kérdés, a legnagyobb kérdések egyike — nyers termesztményeinek elraktározása. Búzáját — ha egyszer már a szérűről a zsákokba került — nincs í hová tennie. A pinezébe nem teheti, — a pad- j lásra meg nem teszi, mert fél a ve- ! szedelemtől — hanem bent hagyja a zsákokban s a lakóház eresze alatt | sorban végigrakja. Ha tűz üt ki könnyen menthe- í tem, ha az eső esik, legfeljebb az alját veri fel — gondolkozik a magyar paraszt. A kinek alkalma volt ősz felé, i aratás után néhány községen átmenni, | nem vonja kétségbe, hogy bizony Magyarországon, ennek a világhírű búzának elraktározása ilyen elemi j utón történik. All ez nemcsak a búzára, áll j egyéb gazdasági termesztményekre is, borra, dohányra egyaránt. Vájjon hány kisgazda portáján j találkozunk ma pinczével, főleg a homokon gazdálkodóknál? Az ilyen kisgazda aztán, ha egyszer kiforrt a bora, kénytelen ott raktározni, a hol tud. Kamrákban, a hol a nyári temperatura 25° C., a téli pedig 15° C. Vagy hol találkozunk ma kisgazda portáján dohányszáritó pajtával? Ezt csak a nagyobb uradalmak ismerik, a kisgazda ilyesmiről nem tud. A néhány száz füzérre menő ter- mésztményét kiakasztja az udvarára, ha eső jön beakasztja. De ha esetleg künn dolgozik a határban, bizony nem szalad haza annak kedvéért. így történik meg azután az, hogy mikor classifikálás alá jön ebbeli terménye, nagyot csalódik s szidja a kincstárt. A kisgazda az efféle bajoktól azonnal elesik, mihelyt a köztárházak országosan felállittatnak. Mit is mond e részben a javaslat ? A tárházszövetkezetnek jogában áll tagjai részére a beraktározott, vagy még függő termésre, gazdasági felszeTÁRCZA. Advent. Sagij örömhír jön a mennybiil, Bánatos szív búja enyhül; Isten küldi, angyal hozza. Óh fogadjuk imádkozva ! Minden lélek leboruljon, Áhítattal térdre hulljon, Mert csupán a hit az ajtó, Ezen tér be a Megtartó. Régi hivek mind Öl várták. Égő szívvel őt kívánták; A próféták ajka hajdan, Róla szólott szent sóhajban. Őt ígérte Isten nékiink, A kiben lesz menedékünk, Az életben gyógyuld.unk, A halálban megnyugvásunk. Mint tükörben látjuk Benne, Mily nagy az Isten szerelnie; Hogyha ajkát nyitja szóra, Mintha maya Isten szólna. Megnyílt a menny boltozatja, Szép jövőnket ragyogtatja ; A szeretet szent vallása Lesz ég és föld ájulása ! SÁiXTHA KÁROLY. Az asszonyi kéz. Boldogult bá tyám, Lágler Gyula gépész- mérnök, már gimnáziumi tanuló korában itthon egy kamrában egy egész kis műhelyt ; rendezett he. Volt esztergapadja, melyet maga csinált, hozzá vésői, gyalui a famunká- I hoz, satuja, ráspolyai, fogói, mindenféle szerszáma a vas- és aczélmunkához. Egy tuskóba leütiitt fejsze képezte az üllőt s a konyha tűzhelyén (nagy, nyitott tűzhely volt még akkor) von a kohó, egy kézi fúvóval nekem kellett fújtatni és az egyéb inasi teendőket teljesíteni. Vakáczióban aztán elhalmozták munkával az ismerősök. Nővéremnek készült egy horgolótű — még akkor nem lehetett ilyet a vidéki boltokban kapni — eső — és napernyő javitás, kitörött késpengék újakkal pótlása, nyaklánczok csatjai, puska, lakatok, sárkányok, sétapálezák sth. Mikor ilyen, megrendelt“ munka nem volt, akkor magának ; készített sok mindent. Mindig hozott magával Sopronból, később Bécsből tinomabbnál- íinomahb aczélrudakat s egyébb anyagot. Többek között egy zsebkést báröm pengével, \ nyeléhez az anyagot adta Csákó tehenünknek öklelődzés közben letört egyik szarva. Gyönyörű kés volt, ezt használta egész haláláig, készített finom srófmetszőt és srófhuzót. Ez | utóbbiról alább is lesz még szó. Akkori időben, a múlt század ötvenes éveiben, mindenki csudálkozott, hogy micsoda pályára ment Gyula bátyám. A bécsi poly- technikumba iratkozott be, majd az akkor hires karlsruhei hasonló intézetben végezte a technikának gépészmérnöki ágazatát. Onnan hazajővén, az óbudai hajógyárban, bőrkötény- j ben dolgozott a műhelyben 1 frt. 20 kr napibérért pengőben. Majd a „Castor“, utóbb [ a „Herkules“ nevű vontatóhajón utazgatott, mint másod gépész az Aldunán. Később a tervező irodába helyezték s ott készített önállóan hajóterveket. A főmérnöki állás betöltésénél mellőzték, ez elkeserítette s kilépett a „D. D. 8. G.“ szolgálatából s a magyar gőzhajós társaságnál mint felügyelő működött, sajnos, alig egy évig. Legszebb férfikorának delén, túlbuzgó kötelességteljesitésének áldozata lett. De térjünk vissza a srófhuzóhoz. Már nős ember volt bátyám, midőn szüleim egy ládika „hazaival“ lepték meg. Boldogult atyám egy egész hétig készítette azt a ládi- kát. Nem úgy szegezte ám le, hanem csavarokkal szorította le a fedelét, a csavarfej számára üreget vájva s ezt forró pecsétviasz- szal betöltve s a pecsétet rá nyomva, hogy senki hozzá ne férhessen a rombolás nyomai nélkül a drága tartalomhoz. Bátyám nem volt otthon, midőn a küldemény megérkezett. Feleségének nem volt türelme őt hazavárni, ott van a műhelyszobában a jó sróftekerő, kezdi a srófokat csavarni és recscs! kicsem- pül a csavarhuzó. Bátyám aztán, mikor hazaérkezett, haját tépve ily szókra fakadt ki: „Ezt a csavarhuzót magam csináltam, kovácsoltam a legfinomabb angol rózsa aczélból, gondosan keményítettem, lágyítottam, oda mertem volna tartani a gőzkalapács alá és ime a te gyönge kezed alatt eltörik! Oh milyen rettenetes a: asszonyi kéz romboló hatalma /“ Lagler Sándor.
