Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-11 / 45. szám
2 1905. november 11 relésekre, marha állományra stb., hat hónapi terminus mellett hitelt nyújtani. Vagyis közvetve a köztárházi szövetkezet felmenti a' kisgazdát: 1. Épületekre szánt befektetésektől. 2. Termesztményének kezelési munkáitól. A kinek fogalma van, mit tesz az a kisember életében, hogy pénzt fektessen be valamely épületbe, az az első' pontnak gazdasági jelentőségét könnyen átlátja. A második pontban megtaláljuk a nemzetgazdasági termelésnek egy fontos sikerét: a termesztménycknek okszerű, egyöntetű kezelését, emelkedését a qualitásban. Ez azonban a kisebbik baj, a melyen a köztárházak létesítésével segitve lenne. A kisgazda nem olyan helyzetben van, mint a nagyobb birtokosok. Onem várhatja be az időt, a mikor a legkedvezőbb módon értékesitheti termeszt- ményeit. Az adót minduntalan dobolják, — a tél szigorúságával fenyegetőzik — neki tehát rövid időn belül pénzt kell látnia abból, a mit produkált. Ámde a piacz nem mindig esik a keze ügyébe, mert ha egy-egy vármegye területén két három ilyen gócz- ponttal találkozunk, az már a jobb viszonyok közé tartozik. Vagy bevárja tehát, mig helybe jön a vevő — s ez a legritkább eset — vagy elszállítja terményeit ezekbe a góczpontokba. Ha helyébe jön a vevő, a kisgazda ekként gondolkozik: Inkább adom olcsóbban, mint hogy fuvarozzak. Ehhez az okoskodáshoz járul még aztán az a körülmény is, hogy miután az országos áralakulásokról informálna nincs, annyiért adja, ameny- nyit ígérnek neki. Sajnos, igazán kétségbeejtő állapot, hogy a kisgazdáknak ezt a tudatlanságát eddig is lehetett és szabad volt lelkiismeretlen embereknek kihasználni. Ma a piszkos üzlet néhány óra alatt ezreket rabolhat, lophat ki a kisgazda zsebéből. Talán még a búza, a rozs, árpa áralakulásáról kap helyes informátiókat — de már a mi a bor, répa, szalma, széna, burgonya s egyéb termesztmé- nyeket illeti — legfeljebb fél év múlva, amikorra már az ő termesztményei második kézben járnak. Sőt akadnak élelmes spekulánsok, — a kik lábán veszik a gabonát, — tőkéjén a bort. S mit csinál a kisgazda akkor, ha a vevő nem jön a helyébe? Piaczra járogat. Vannak helyek, községek, se egy, se kettő, a honnét 15—20 km. távolságra kell bevinnie néhány métermázsa eleségjét a legközelebbi mezővároskába. Ha elgondoljuk, hogy némely helyen milyen rendezetlenek a közutaink — fogalmunk lehet ezeknek a fuvaroknak nagyságáról és az elpocsékolt munkaidőről. Hol térülnek meg ezek a fuvarok? A munkaidő? Sehol! KÖZÉRDEK A kisgazda számításaiban bizony a legritkább esetben találjuk meg ; ennek valamelyes nyomát. Pedig hát ez a fuvar, pénz — akár adtunk érte valamit, akár nem! Egy konkrét esetben p. o. amikor a termelés helyétől a piacz tiz kiló- ! meterre fekszik — egy mázsa buzá- I nak értékesítése — tizenhét koronás áregység mellett — csak tizenhat korona tulajdonképen. A mi száz tonnánál nem kevesebbre rug, mint tízezer korona! Denique látjuk, hogy a kisgazda termesztményeit tisztességes árban értékesíteni sohasem tudja. Hanem ki van szolgáltatva a spekulációnak. Azokon a piaczokon két három ember dominálja a helyzetet s emeli, vagy szállítja az árakat. A köztái’házi szövetkezet ezeken a bajokon lesz hivatva segíteni. A kisgazda, mihelyt egyszer tagjává lesz a szövetkezetnek, termeszt- nxényeit azonnal beraktározhatja, sárrá hitelt kap. Tagja lehet pedig minden nagykorú egyén, a ki kötelezi magát az alapszabályokban megállapított számú, legfeljebb 100 korona névértékű, nem kamatozó üzletrész jegyzésére. Minden üzletrész után 5°/0 osztalék adható. A köztárházi szövetkezetek ügykezelése a kormány ellenőrzése alatt lesz. Részletesen szól még a javaslat a köztárházi szövetkezetek részére kilátásba helyezett állami kedvezményekről, adó-, bélyegilleték mentességről és az ügymenetről. Lesz-e belőle valami, vagy sera, nem tudjuk, de rajta kell lennünk, hogy ez a kérdés napirenden maradjon, hogy a közvéleménybe átmenve, a politikai válság megoldása után, ez | a fontos reformtei’vezet, mielőbb a meg- I valósulás stádiumába juthasson. Valóban ezzel a reformmal meglesz oldva a rég vajúdó mezőgazda- j sági hitel rendezése, szervezve lesz, mégpedig országosan a gabona érté- j kesités, száz és százezer kisgazda lesz | kiragadva egyes tőkék piszkos tizel- j meiből. Jogot a népnek. Most mikor az általános választói s szavazati jog kérdése foglalkoztatja nemcsak j a politikusokat, hanem úgy szóivá az egész | országot, egy sokkal mélyebbre ható és nagy horderejű jog kivivására, vagy inkább csak életbeléptetésére akarom felhívni a nagyközönség figyelmét, kiindulva ama keresztyéni elvből, hogy mindnyájan egy Atyának gyermekei j vagyunk s igy mint Pál apostol helyesen j mondá: „egyek a Jézus Krisztusban.“ Ezen keresztyéni tan a mint mind jobban és jobban mélyebb gyökeret vert a fogékony szivekben, áthatotta egyszersmind az emberi társadalmat s igy volt csak képes megszüntetni az elavult régi kornak rabszolgaintézményét, eltörülni az ehhez hasonló embertelen jobbágyságot, létesíteni a humanisinus meghonosításával a szelidebb keresztyéni erkölcsöket, | egyszóval igy tudott csak a valódi emberi jogok j megvalósításán és keresztül vitelén munkálni, j Ámde a minden téren mutatkozó haladás nem a | keresztyén szellemnek lelkesítő, nemesítő s ! áldást hozó kifolyása-e ? Korunk humanismusa még a legátalkodottab emberekre is kiter- f jedt, ama krisztusi szózattól áthatva: „Kern j az egészségesek, hanem a betegek szükségük az orvost.“ így minden művelt állam a börtön rendszer javítása által, a mennyiben a rabokat egymástól elkülöníteni igyekszik, nemde még a legnagyobb gonosztevőnek, a legmélyebben sülyedt embernek is erkölcsi javításán s a bűnök feneketlen örvényébe sülyedt szerencsétleneknek megmentésén fá radozik? Daczára e nagy szellemi vívmánynak, melylyel korunk méltán dicsekszik, meghonosítani óhajtván a küzjólétet, jogokat kieszközölni 'akarván a népnek, meg mindig egy nagyobb emberi jog kivivasát kellene czéloznia, mint a napirenden levő úgynevezett általános választói jogot s ez nem más, mint a pusztai cselédségnek méltán megkivántató emberi joga. Hisz ezek a szegény béresek még rosszabb bánásmódban részesülnek mint az ember gyilkosok. Ezeket egymástól elkülönítik, külön czeüákba helyezik, de a szegény béreseket, mint a barmo kát az akiokban, úgy őket is családjaikkal 4 usque 5 házaspárt egy szobába lakot tatnak. Most már mondjuk, adja elő magát a családban valami szaporodás, minden emberi jog lábbal tapostatik, minden nemesebb érzés, minden szemérem, már annál a serdülő gyermeknél is csirájában elfojtatik. Vagy ha haláleset áll be, úgy már közegészségi szempontból sem tűrhető, hogy az a halott 4<S óráig oly szobában légyen, hol 4—5 házaspár családostól kénytelen magát meghúzni. Hát miben különbözik az ilyen ember a baromtól, csak az által, hogy tud beszélni, hol itt az emberi jog, mely őt szabaddá, emberi méltóságának magaslatára emeli ? Magam voltam olyan szegény bérest temetni, hol a földes ur azt, ki neki kenyerét kereste, még halálában sem becsülte többre, mint barmát, a mennyibmt ökrös szekéren vitette ki koporsóját a temetőbe. De meg a papot is olyan igás koesm vitette, hol az ülést két kéve kukoriczakóró képezte. Igen, jogot az ilyen szegény népnek, emberi jogot, mely azt méltán megilleti, lévén ő is Istennek képmására teremtve. Mert hála Istennek letűnt már az a kor,' mikor az ember a béresnél, sokkal feljebb kezdődött! Ezt szívleljék meg a politikusok, ezt vegyék szem- ügyre a haza jó voltán munkálkodó nagyjaink, csak akkor valósulhat meg nagy Széchenyink jóslata: „Magyarország nem volt, de lesz !“ Reichert Gyula. A szekszárdi tisztviselők mozgalma magasabb lakbérosztályba sorozás érdekében. Megírtuk már lapunk múlt számában, hogy Acs Vendel és Waldmann Antal urak mozgalmat indítottak, a tisztviselők lakbérének emelése ügyében, illetőleg Szekszárd r. t. városnak a lakbérosztály IIl ik fokozatá- | hói a II ik fokozatába leendő sorozása ügyében. A tisztviselők múlt vasárnap d. u. 3 órakor uagy számban jelentek meg a főgimnázium tornatermében tartott értekezleten. Az értekezlet vezetésére a jelen voltak Wigand János főgimnáziumi igazgatót, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Szigetiig Lajos törvényszéki aljegyzőt kérték fel. d’cs’ Vendel gyengélkedése folytán Waldmann Antal posta és táviró főtiszt ismertette az értekezlet czélját és körvonalazta az ez üsryben teendőket, végül pedig javasolta, hogy bizottságot küldjön ki az értekezlet a ministeriumhoz teendő felterjesztés megszerkesztésére, mely felterjesztésben kiemeltessék, hogy 2-től 5 szobás lakások mily összegen szerezhetők be Szekszár- don és ezzel szemben mily arányban áll az egyes tisztviselők jelenlegi lakbére. Máthis Kál mán számtanácsos csatla- i kozott Waldmann Antal indítványához ajánlotta, hogy a felterjesztés elkészítésére Tihanyi Domokos, Waldmann Antal és Schneider Jánosból álló 3 tagú bizottság : küldessék ki. Dr. Pestiig Pál kir. aljárásbiró a kérvény fölszereléséhez szól ; egy kimutatás készítését javasolja olyformán, hogy a kimu- j tatásba a tisztviselő neve, fizetési osztálya, az általa birt lakás nagysága, annak a megemlítésével, hogy az hány szoba és mellék-
